Sokunk életében találkozhatunk szeretteink betegségével, fájdalommal kísért, hosszú szenvedésével. Az élet ez utolsó fejezetének méltósággal történő megélésére, segítésére jött létre 1991-ben a Magyar Hospice Alapítvány. Megszületését egy magyar írónak, pszichológusnak, tanatológusnak (a halál és a gyász kutatója) Polcz Alaine-nek köszönhetjük.
POLCZ ALAINE 100 éve, 1922. október 7-én született Kolozsvárott.
Bohém édesapjától, Polcz Rudolftól kapta az Alaine nevet, gyermektársai csak Ibolyának hívták. Erdélyi úrilányként született, s bár a családja jó nevű, valójában nem voltak gazdagok: gyermekkorában és kamaszlányként is régi, levetett ruhákban járt, nevén és szépségén kívül semmije sem volt. Utóbbira nagyon hamar felfigyeltek a férfiak, tizennégy évesen már udvarlója is akadt. Mivel hűséges típus volt, öt évvel később feleségül ment a fiúhoz, akibe fülig szerelmes volt, ám a házasság elhamarkodottnak bizonyult. Házasságuk a II. világháborút követően bomlott fel.
19 évesen, a II. világháborúban megsérült, a klinikai halál állapotába került, s ez az élmény egész életén nyomot hagyott. Orosz katonák sorozatos erőszaktételét szenvedte el, később gyermeke sem lehetett. 69 éves volt, amikor megjelent „Asszony a fronton” című regénye.
Ebben a művében olyan megaláztatásokról számol be, amelyekről a nők a szégyen és a fájdalom miatt addig és később se mertek beszélni. Megnyitotta az őszinteség, az áldozattá válás bevallásának, a nők ellen elkövetett háborús bűnök kimondásának ajtaját.
A háborúban megélt szenvedések és a halálközeli élmény hatására kezdett pszichológiával, valamint tanatológiával foglalkozni. 1949-ben elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karán a pszichológia szakot.
Pályája kezdetén elmebetegekkel folytatott művészeti terápiát, később játékdiagnosztikával foglalkozott. 1970-től a Tűzoltó utcai II. számú Gyermekklinikán dolgozott, ahol a nagyon súlyos beteg és haldokló gyermekek és hozzátartozóik pszichológusa volt. 1976-ban Magyarországon elsőként hozott létre klinikai osztályon játszószobát, illetve külön szobát a szülők számára.
Élete egyik utolsó gyermekpszichológiai alkotása egy bábteszt, amely megfelel a gyermekek vizuális beállítottságának: képszerű, dramatikus, jelképes, biztosítja az érzelmek kivetítését és lereagálását. Segíti a gyermek világának megismerését, megfigyelőképességét, találékonyságát. Fejleszti alkalmazkodó képességét, amikor a játékot segítő felnőttel együtt játszik, segíti a gátoltság, félénkség feloldását.
Hajdani munkatársa, Pilling János pszichiáter így idézte fel a kezdeteket:
„Egykori munkahelyén, a II. számú Gyermekklinikán a szülők hetente csak egyszer, egy órára látogathatták meg a beteg gyermekeiket. Nagy megütközést keltett Alaine javaslata, hogy a szülők ennél gyakrabban is bejöhessenek a klinikára. Végül, nagy viták árán engedélyezték, hogy legalább a gyermekonkológiai részlegre naponta egy órára bejöhessenek… Alaine megnyitotta az ajtókat – s képletesen ezt tette később is, újra és újra. Megjelentek első írásai a gyermekek haláltudatáról (micsoda ellenállás árán: eleinte a lapok sorra utasították el az írásait!).”
1949-ben ment férjhez Mészöly Miklós íróhoz. Harmonikus, kiegyensúlyozott házasságuk az író 2001-ben bekövetkezett haláláig tartott. Egymást építő együttlétezésük legendás volt, még annak ellenére is, hogy az író gyakran más asszonyokat kereső, nehéz természete rányomta bélyegét életükre.
„Mészöly Miklós és Polcz Alaine megismerkedése szinte filmbe illő jelenet lehetett. A kávézóban ücsörgő fiatal, fess fiatalembernek feltűnik egy csinos, ám kissé csapzott külsejű fiatal lány, aki kopott, több számmal nagyobb férfi kabátot visel, amelynek a zsebéből jegyezetek és egy babafej lógott ki. A lány elhalad a férfi mellett, a kabát széle azonban hozzáér a férfi arcához. A férfi felnéz, egymásra néznek és felnevetnek, majd beszélgetésbe elegyednek és végül együtt távoznak a kávézóból.” (Fischer Viktória, Kultúra.hu)
… egy év múlva házasodtak össze, házaságuk több mint 52 éven át tartott.
2018-ban, jóval kettejük halála után megjelent levelezésük, amely A bilincs a szabadság legyen címet kapta. A levelek által kirajzolódik a magyar történelem fél évszázada és egy hosszú, sem veled, sem nélküled házasság, amelyben a háborús testi traumák miatt a feleség nem szülhetett gyermeket, a férj pedig képtelen volt a hűségre. Ugyanakkor egyikőjük sem akarta a másikat elengedni.
„Az érzelmi, szellemi összetartozás átsegített minket a mélypontokon. Csodáltam Miklós tartását, tehetségét, színességét. Mikor kinéztem utána az ablakon, mindig az jutott eszembe: Ott megy az életem fele. A nagyobbik fele.” (Polcz Alaine)
Örkény István a valaha látott legszebb emberpárnak nevezte őket.
Polcz Alaine naplói, vallomásai a kilencvenes években és a kétezres évek elején sorra jelentek meg. Például a Kit szerettem, mit szerettem?, a Kit siratok? Mit siratok?, az Életed, Bíró Berta, a Befejezhetetlen könyv a szerelemről, az Ideje az öregségnek.
Író férje mellett sokáig inkább csak szunnyadt benne a szépíró. Mészöly Miklós nem ösztönözte írásra a feleségét, sőt gyakorta kritizálta, kijavította a mondatait. Művei bár máig nagyon népszerűek, szépirodalmi szempontból – a szigorú író férj talán ezt láthatta meg – egyenetlen alkotások. Könyveiben megférnek egymás mellett a lektűr könnyedebb témái és megfogalmazásai, valamint a szépírói igényességgel bölcs mondatokká formált kristálytiszta gondolatok.
Kukorelly Endre író így jellemezte Polcz Alaine írói képességeit: „Olyan, mint egy amatőr focista, aki a legtermészetesebb módon visz végig egy olyan cselt, amit a profi csak irigykedve néz.”
Polcz Alaine 1991-ben hozta létre a Magyar Hospice Alapítványt – a gyógyíthatatlan betegek testi és lelki szenvedéseinek enyhítését, a humánus kezelést, az emberi méltóság megőrzését célul kitűző szervezetet –, amelynek első elnöke volt.
1993-ban így vallott a mozgalom filozófiájáról. „Sem húzni, sem sürgetni nem kell a halált. A halál az élet természetes része, el kell fogadni, ebben kell segíteni a beteget és a családot. A legrettenetesebb, amikor a beteg fél, és kérdez, mi pedig hazudunk neki, azt mondjuk, hogy »meg fogsz gyógyulni«, és egyedül marad a haldoklás rendkívüli tusájával. Régebben ez olyan szertartás volt, ami szerepet kényszerített a haldoklóra. Körülvették a barátok, rokonok, odavitték a csecsemőket, szomszédok jöttek – óriási történés volt. Egy jó haldoklás félig kárpótolt egy rossz életért. A beteg hagyatkozott, megbocsátott, bocsánatot kért, közösen részt vettek egy szentáldozáson – ez eltűnt. Egy kórházban nem tudjuk, hogy lehet meghalni. Csövek között csak hallgatni vagy üvölteni lehet.”
Egy 2006 végén készült portréfilmben, már a halálára készülve, a következőket mondta:
„Én meg vagyok elégedve az életemmel. Szeretni a növényeket, az állatokat, az eget, a vizet, a gyermekeket, a szerelmet megélni – aztán ahogyan átalakul szeretetté – megélni a barátságnak ezer színét, a művészeteket… – hát gyönyörű a világ!”
Polcz Alaine 2007. szeptember 20-án, 85 évesen évében hunyt el.
2003-ban Szekszárd városának ajándékozta Mészöly Miklóssal közös budapesti lakásuk berendezési tárgyainak, valamint könyvtáruknak nagy részét. Ezzel teremtette meg a szekszárdi Irodalom Háza – Mészöly Miklós Múzeum alapjait.
Forrás: Wikipedia, literatura.hu, irodalmijelen.hu
Borítókép: kepmas.hu
