KÖLTÉSZETNAPI RAJZPÁLYÁZAT ÓVODÁSOKNAK ÉS ÁLTALÁNOS ISKOLÁSOKNAK

Illusztrációkat várunk

JÓZSEF ATTILA: Mama vagy MÓRA FERENC: A didergő király című verséhez

Az alkotásokat 2024. március 18. és 23. között kérjük leadni az intézmény információjában.

Kérjük, hogy a hátlapon szerepeljen az alkotó neve, a kép címe, a szülő/gondviselő elérhetősége!

A beküldött műveket elbíráljuk, díjazzuk, s április 13-án, a költészetnapi rendezvényünkön kiállítjuk.


További információ: Vadócz Zsuzsa 06-30-251-8707

Kiállítás, koncert, színház a magyar kultúra napja hetében a Faluházban

Január 22. 18.30 óra: Dimenziók – Gergely Réka, Gilly Tamás, Lelkes Márk és Márffy Sebestyén szobrászművészek kiállítása.

Január 22. 19.00 óra: Lovász Irén: Édesanyám sok szép szava című, előadással egybekötött koncertje.

Január 25. 19.00 óra: Füst a szemében – Cseh Tamás 80, Cseh Tamás élettörténete Bérczes László beszélgetőkönyve nyomán több, mint 20 dal kíséretében.

Ünnepeljünk együtt!

„Csendes csodák” Versünnep teltházzal

Kipirult arcú, ünneplőbe öltözött apróságok és jólfésült kamaszok forgataga, óriási nyüzsgés. Örömteli üdvözlések itt is, ott is, meg a különféle művészeti területről jött szakavatott zsűritagok is ismerősként köszöntik egymást. Aztán feszült figyelem a versmondókra és a tolmácsolt szövegekre – már három helyszínen párhuzamosan. Majd felszabadult kavalkád ismét. És jóízű falatozás, amihez a muníciót régóta a helyi húsüzem önzetlen támogatása adja. Közben mozi mindenkinek, hogy a várakozás izgalmát csökkentse. Ezalatt a zsűri lázas tanakodása – nehéz a döntés, szépen felkészült, kifejező előadások sokaságából nagy felelősség rangsorolni. De még bátorságdíj is születik.  

Szülők, nagyszülők, babák mamákra kötve vagy babakocsiban, mert ünnepel a család, hogy színpadra állt a legifjabb vagy a legkomolyabb gyermek, a bátor tesó vagy a hős unoka. Versünnepre jöttek és maguk teremtettek ünnepet. A költőóriás, Juhász Ferenc szellemiségét idézte és a Mesevarázs pályaudvarát emlegette a polgármester, aki a  képviselőkkel együtt évek óta támogatja a térségi versmondó találkozót, hogy a szellemiség mellett az anyagi háttér is biztosítva legyen.

Az Élet él és élni akar, / Nem azért adott annyi szépet, / Hogy átvádoljanak most rajta / Véres s ostoba feneségek. (…) Őrzők, vigyázzatok a strázsán”  –  figyelmeztetett és hívott Ady soraival az egyik zsűritag. Móra Ferenc Apám című versét hozta ajándékba egy felkészítő tanár, saját életpéldáján bizonyítva a vers útját lélektől lélekig, és a versmondás helyét a legnehezebben, a búcsúzásban is.

Csendes csodák – így neveztük a kezdetekkor – lassan negyedszázada – s azóta

 minden évben megéljük,  hogy „Kis hópelyhek az örömök, / Szitáló, halk szirom-csodák./ Rajtuk át Isten szól:jövök.

Most, 2023-ban pedig mintha egyre erősebben vonzana bennünket e csoda. Csak remélni tudjuk, hogy a közös örömünk másokat is ösztönöz majd kézbe venni, magukon átszűrni és másoknak megmutatni egy-egy költeményt. S jövőre tán a biatorbágyi középiskolások is megtalálják  a biatorbágyi versünnepet, s megérintheti őket is a varázs. Meg mindenkit, aki akár csak betérő vendégként mártózik meg  e különleges hangulatban, ahol idén is bebizonyosodott, hogy a szenzációhajhász világunkban

A mindennap kicsiny csodái / Nagyobb és titkosabb csodák.”

Becsüljük meg minél többen!

Szádváriné Kiss Mária

95 éve született Juhász Ferenc

Intézményünk névadója, Juhász Ferenc kétszeres Kossuth-díjas, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas költő 95 évvel ezelőtt, 1928. augusztus 16-án született Bián. Hogyan is emlékezhetnénk meg róla méltóbban, mint erős, feledhetetlen versével, amely egyik fő művének, a Tékozló országnak megírása közben született.

KÖNYÖRGÉS KÖZÉPSZERÉRT EGY ÉPOSZ ÍRÁSA KÖZBEN

Te boldog isten, légy velem,
hadd éljem le kis életem,
csak egyszerűen, józanúl,
napokat számlálatlanúl.

Csak úgy, akár a többiek,
akár a földi emberek:
ágyamat asszony vesse meg,
ágam okos kéz nyesse meg.

Termő legyek halálomig,
alvó, ki sosem álmodik,
ki estéig úgy fárad el,
hogy mosolya nem szárad el.

Add meg nekem e nagy kegyet:
vedd el tőlem e vad szívet!
Ha ki jégszirtet rakna rá,
azt is gőzzé lobbantaná.

Hisz te-szíved körűl suhan,
benne a poklok vára van,
lángtornyot az ha fellövell
a tejút fényét veszti el.

Köröd, hogy súroltam, kisült,
s húsomba eged érce sült,
s mint olvadt gyertya, ha buzog,
a fém a csípőmre csurog.

Szenes bordám, féloldalam,
szárnyamnak üszkös csonkja van
és így is csak feléd ütök,
mint légbe féllábú tücsök.

Mért hordom kormos csókodat,
érces nyomorúságomat?
Magához szív a sugarad,
mint áram zsenge ujjakat.

Te boldog isten add nekem,
csak legyen krumplim, kenyerem,
örömömet ne vedd zokon,
legyek jó testvér, jó rokon.

Legyek csak hallgatag, szerény,
mint a kiserkedt vetemény.
Így is díszítem kertedet,
hasznod így is növekedett.

Földembe ne vess több magot,
több aranylombú csillagot.
Nyakamra ne küldj több esőt:
látomást, poklot, temetőt.

Hallgasd meg végre panaszom:
e terhet én már nem birom.
Bennem a mindenség delel,
az űr, csöndjével, fényivel.

És én már úgy érzem magam,
mint anya, a boldogtalan,
hisz szülni régen joga van:
magzatának már foga van!

De nem jön meg a fájdalom
és fuldoklik és nyög nagyon,
s benne szakállt eresztve nő
homlokáig a csecsemő.

Emlékezés Lator Lászlóra

Lator László: A kert

Lángok perzselik a bozontos
csendet, mohón egymásba nőtt
füvek, dudvák, bokrok, virágok,
imbolygó nagy fenyők.
 Lángon, füvön, bokron, virágon
indák hulláma sustorog.
Este a lombból kirepülnek
a pelyhes csillagok. 
Kék mélység sodrában remeg
a lábbal-felfelé világ.
A földben néma seregek.
És izzanak a fák.

Lator László Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéista, tanár, a nemzet művésze elment közülünk, örökre. Lator László nemcsak névadónk, Juhász Ferenc, pályatársa és barátja volt, de szakmánk sajátos művelője is. „Azt hiszem, olyasvalamiket tudtam a költőkről, versekről írni, amit az irodalomtudomány nem tudott” – nyilatkozta egyik interjújában.  Lator Lászlóról pedig többek között azt írták az emlékezők, hogy  „minden volt, ami a magyar irodalom”. Mindent tudott a magyar irodalomról és át is tudta adni, s nemcsak a következő írónemzedéknek, hanem a nagyközönségnek is. Ő indította el 1991-ben Mészöly Dezsővel, Gyurkovics Tiborral és Lukácsy Sándorral a népszerű Lyukasóra című műsort, amelyben szellemes játék segítségével ismertették meg a magyar irodalom elfeledett kincseit a közönséggel. 

Juhász Ferenc és Lator László egy év különbséggel születtek, 1928-ban Juhász, 1928-ban Lator. Juhász Ferenc 87 évesen, 2015-ben hunyt el, míg Lator a napokban, 96 évesen, 2023.07.17-én.

Juhász költészete a 20. század szellemtörténetének egyszemélyes foglalata, nyitott szellem áll versei mögött”- olvasható a Litera Magazin 2008. évi szeptemberi írásában, amely Lator László gondolatát idézi a köszöntők között Juhász Ferenc 80.szülinapján.

Lator Lászlóról ma a tanítványsereg emlékezik, s mindannyian, akik a magyar nyelvet szeretjük, beszéljük, az írásokat olvassuk. Vegyük kézbe, véssük szívbe, észbe az ő munkáit is!

Artterasz, avagy Petőfi 200 Biatorbágyon

A Juhász Ferenc Művelődési Központ költészetnapi programja

Petőfi Sándor eszmélésünktől fogva velünk él. Nincs betűvető magyar ember, aki ne tudná ki ő, és külföldön sincs nála ismertebb magyar költő. 

Petőfi „a nemzeti önismeret alapja” –  írta jól róla Juhász Ferenc.

Születésének 200. évfordulójára emlékezett a művelődési központ az Artterasz rendezvénnyel és az erre az alkalomra kiadott Biatorbágyi Artterasz kiadvánnyal a magyar költészet napját követő szombaton.

Feledtetve a borongós, esős szombat délutánt, számos érdekes, izgalmas, hol mosolygós hol pedig könnyeket fakasztó pillanatnak lehettek részesei az érdeklődők . Kicsik és nagyok találtak kedvükre való elfoglaltságot a Faluházba varázsolt múltidéző kávézóban, ahol a remek kávék és egyéb forró italok mellett Petőfi kedvenc süteménye, a Deák-kenyér is megkóstolható volt. S aki betért olvashatott kedvére, hiszen jó sok izgalmas könyv érkezett a biatorbágyiaktól a Juhász Ferenc Művelődési Központ felhívására, amiből bátran hazavihettek az érdeklődők a program utáni héten is.

A rendezvény fanfáros köszöntővel nyílt, amit verses folytatás követett, majd pedig a pásztisok (Pászti Miklós Alapfokú Művészeti Iskola) remek muzsikája és az általános iskolák tanulóinak kiváló versmondásai adták a délután gerincét. Az ismeretterjesztésben a 19. század nagy felfedezése, a fotózás vitte a főszerepet a kezdeti dagerrotípiáktól a mai képkészítésig. A gyerekeknek Laczkó Péter titokzatos sátra, a kör tükrözheti nyolcszögvény rejtett izgalmat, a felnőttekkel pedig Eiffel János fotóművész mesélt a fotózás műhelytitkairól. Mindeközben Kádár Ferkó pillanatok alatt visszarepített bárkit a 19. századba egy-két kalap és felöltő, s máris 48 -as honvéd vagy akár előkelő hölgy válhatott a nagyérdeműből. A színpadi programot a Palinta Társulat énekelt versekből összeállított gyermekkoncertje fűszerezte kora délután. Este pedig a Pászti Miklós Művészeti Iskola művész tanárai adtak gyönyörű koncertet, majd Dányi Krisztián színművész teremtett különleges hangulatot egyszemélyes színházával. Felolvasta ugyanis a Magyar Írószövetség novella pályázatának első három helyezett darabját. A nap Petőfivel zárult: Galán Géza legendás előadásának, amelyből film is készült anno, újra gondolt változata következett. A Petőfi percei most Janka Barna rendezésében és Havasi Péter főszereplésével szólalt meg.

A színpadon játszódó, a nézőket is a színpadra ültető előadás hihetetlen varázzsal bírt, szempillantás alatt repített Petőfi Sándor közvetlen közelébe. Olyan természetességgel szólalt meg a költő, bomlott ki a személy és alkotás egysége, hogy láttuk a biai születésű utóddal, Juhásszal együtt a „fiút”, aki „maga a tisztaság, maga a láng, Sándort, aki a magyar múlt és a magyar jövendő összesűrűsödött csillaga, akit újraálmodott magának az emberiség, hogy legyen hite még önmagában.” És kézzelfoghatóvá vált, amit Juhász Ferenctől az Artterasz kiadvány beköszöntőjében úgy olvashatunk, hogy „Az igazságra hangolta meg-nem-ereszkedő húrjait és mondta szigorú, szép, kifogyhatatlan dalait haláláig.” Feledni se Petőfit, se az előadást nem lehet.

(Az Artterasz kiadvány olvasható a művelődési központ honlapján és megtekinthető a Faluház Kultúrvárójában. A kiadványban szerepel exkluzív beszélgetés Juhász Ferencné Dr. Kilián Katalinnal, biatorbágyi költőktől válogatás, írás Hantai és Juhász barátságáról, vallomások a JFMK művészeti csoportjainak vezetőitől (Paár Júlia, Strack Orsolya, Tóth Kriszta, Néder Norbert, Kelemen Ágnes) és a biatorbágyi Petőfi-szobor készítőjétől, Lelkes Márk szobrászművésztől.)

Szádváriné Kiss Mária

JFMK

Tavaszi programajánló

Kedves Olvasó, kedves Látogató!

Tavaszi programajánlónk bőséges kínálattal jelentkezik. Ismeretterjesztés Bagdy Emőkével, Szőke Andrással, Kásler Miklóssal.  Filmklub, mozi, A jóreménység-sziget vetítése és beszélgetés az alkotóval.  Zene minden műfajban.  Játék kicsiknek és nagyoknak. Közös városi ünnepség március idusán.  A Petőfi 200 országos rendezvénysorozathoz és a magyar költészet napjához kapcsolódóan Art-terasz sok- sok érdekességgel. 

Számos klub, kör, művészeti csoport és egyéb foglalkozás. Kikapcsolódás, élmény, ismeret, közösség Kikelet havában és Tavaszhóban is!

 Találkozzunk személyesen és kövessenek bennünket online felületeinken is!

BRÜLL ADÉL – LÉDA

Ady Endre múzsája volt. Szerelmük mintegy 70 vers megírására ihlette a XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobb költőjét. Feszültséggel teli, szenvedélyes kapcsolatuk 9 évig tartott.

A múzsa, BRÜLL ADÉL – LÉDA – 150 éve, 1872. szeptember 1-jén született Nagyváradon.

Édesapja, Brüll Sámuel, nagyváradi, zsidó származású, jómódú ember volt, aki az idők folyamán vagyona nagy részét a tőzsdén elveszítette. Brüll Adélnak két leánytestvére volt, az értelmi fogyatékosnak született Margit és Berta.
Édesapja elszegényedése miatt férjül nem szerelmét, hanem egy cégfestő kisiparos fiát, Diósy Ödönt választotta. Diósy Ödön cégek, bankok export-import ügyintézője volt Szófiában, nászútjuk után itt telepedtek le. Adél magával vitte kisebb húgát, Bertát is. Egy ideig Szófiában éltek, de onnan férje üzleti csődje miatt szinte menekülésszerűen távoztak. Rövid nagyváradi, majd budapesti tartózkodás után Párizsban telepedtek le, ahol Diósy vállalkozásokba kezdett, képeslapokkal, szőrmével kereskedett, majd pezsgőképviseletet nyitott.

1903-ban négyszobás lakást béreltek a Rue de Lévis 92. szám alatt. Adél 1901 és 1903 között rendszeresen hazalátogatott Nagyváradra. 1903. szeptember 6-án itt ismerkedett meg Ady Endrével, akinek írásait a Nagyváradi Naplóban olvasta. (A lapot Adél és férje Párizsban is járatta, hiszen Diósy Ödön alapító részvényese volt a lapnak.)

Adél irodalmi érdeklődése és tájékozottsága segítségére volt Adynak a francia irodalommal való ismerkedésében:  

Ady már az első találkozásuktól “ostrom alá vette” az asszonyt. Levelekkel zaklatta, szinte belekényszerítette a kapcsolatba a nála öt évvel idősebb, szabad házasságban élő nőt, akit Nagyvárad-szerte “párizsi asszonynak”, nagyvilági dámának tartottak. Adél, immár Léda mégis túl nagy feladatnak érezte a fiatal és túlfűtött költő szerelmének szerepét, és nem szándékozott megválni a minden kapcsolatát toleráló férjétől. A megismerkedést követő egy év múltán azonban magával vitte Adyt Párizsba.
(A szófiai tartózkodásuk alatt derült ki Diósy nemi identitásának mássága. Feleségét „szabadon engedte” a legújabb párizsi divat szerint öltöztette, útjait fizette és engedte, menjen, ahová akar.)

Furcsa hármas kapcsolat alakult ki Diósy Ödön, Diósyné Brüll Adél és Ady között. A férj tudomásul vette, hogy feleségének újabb szeretője van, akinek párizsi lakásuk felett béreltek szobát, s később még Ady gyógyíttatásából is kivette a részét. A kicsapongó éjszakák “gyilkos csók”-ja meghozta gyümölcsét: Adyn jelentkeztek a szifilisz első tünetei.

Ady és múzsája számos helyre együtt utazott el, többek között jártak a francia Riviérán,  Monte-Carlóban, Firenzében, Velencében és Rómában. 1907-ben Adélnak halott kislánya született, akit hivatalosan Diósy nevére jegyeztek be, de valószínűleg Ady volt az apa – a kislány kezén hat ujj volt, mint Ady Endrének.

Ady és Léda kapcsolatát heves indulatkitörések, veszekedések, majd szenvedélyes egymásra-találások jellemezték. Többször is szakítottak. Léda nem állhatta Ady szenvedélybetegségeit, Ady pedig egyre jobban szenvedett attól, hogy a kezdetben tartózkodó Léda mind hisztérikusabban ragaszkodott hozzá. Ez idő tájt Léda házassága is válságba került: az asszony kétségbeesetten és görcsösen kapaszkodott szerelmébe.

A „héja-nász” 1912-ben ért véget. Ekkor írta Ady Endre az irodalom „legkegyetlenebb szakítóversének” tartott Elbocsátó szép üzenetet.

Léda először öngyilkossággal fenyegetőzött, s még hónapokig reménykedett, hogy ismét csak amolyan “utolsó” szakításról van szó. Ady azonban bármennyire is szenvedett – a szakítás őt is megviselte –, nem engedett, a visszautat már elvágta versével.

Adél végül fájdalmasan feladta. Élete hátralevő részében nem is említette Ady nevét, csak a költő halála után.

1914-ben a háborús helyzet miatt Adél és a férje hazatértek Párizsból. Diósy szénnel kezdett kereskedni. Budapesten az Andrássy úton, majd a Bajza utcában béreltek lakást. 1925 nyarán Gödöllőn, az Erzsébet királyné úton vettek egy 12 szobás házat, a Praznovszky-villát. Adél 1930-ig volt Gödöllőn, állatokkal vette magát körül. Vele lakott két húga, Berta és Margit is.

Kialakult nála egy végzetes bőrbetegség, a pemphigus.  61 éves korában, 1934. január 18-án hunyt el. Egy költő szerelme tette halhatatlanná.

Férje egy évvel később, 1935 novemberében halt meg tüdőrákban.

Léda sírján ezeket a sorokat olvashatjuk:

“Hirdetni fogod szent, nagy jussát

A volt nőnek.

Hirdetni fogod: te akartad

S mindent, mi történt, te akartál

S hogy nálam is hatalmasabb vagy

S a halálnál.”

(Ady Endre: Az asszony jussa)

Forrás: Wikipedia, Sulinet

Borítókép: Wikimedia Commons

Tanár úr…

Ha egy gyermek sokat olvas, nemcsak ismeretei gyarapodnak, hanem bővül és választékosabb lesz szókincse, gazdagodik gondolat- és érzelemvilága, nemesebbé válhat egyénisége. Ehhez viszont jó ifjúsági könyvek kellenek. S aki ilyeneken nevelkedik, az felnőtként is szeret majd olvasni. Ilyen mű volt A milétoszi hajós, Az írnok és a fáraó, az írójuk pedig HEGEDŰS GÉZA, aki 110 éve, 1912. május 14-én született Budapesten.

Szülei, nagyszülei irodalmat kedvelő, polgári családból származó kereskedők voltak. Hétéves koráig Nagyváradon élt. Ott kezdett iskolába járni, majd Budapesten a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett. Édesapja irodaszer nagykereskedő, módos ember volt – fia műveltségének alapját a mintegy nyolcezer kötetet számláló könyvtára alapozta meg –, ám nem vette jó néven, hogy Hegedűs Géza történelemtanár akart lenni, s ezzel „eljegyzi magát a szegénységgel”. Így hát apja kedvéért elvégezte a budapesti jogi fakultást, de egyidejűleg a bölcsészkar történelem-filozófia hallgatója is volt.

1935-ben jogtudományi doktor lett. Disszertációját az egyetem könyv alakban is kiadta, így ez volt az első, nyomtatásban megjelent műve. 1936–1940 között ügyvédjelölt volt.

1939-46 között az Anonymus Kiadó lektoraként és irodalmi vezetőjeként dolgozott.

1938-tól a Magyar Rádió állandó munkatársa volt. Több mint száz hangjátékot írt. 1945-ben az újjáalakult Színművészeti Főiskola tanára lett, irodalmat és drámatörténetet tanított.

Első regénye 25 éves korában jelent meg. Versírással már elemistaként próbálkozott. 1953-ig kizárólag történelmi regényeket írt, majd több műfajban is megmutatta tehetségét. (Élete során több mint 100 könyve jelent meg.)

Sokat írt gyermekek számára is. Történeteit szívesen adta közre a Kincskereső című gyermekfolyóirat is.

Tanár úr… Így ismerte az ország. Könyveit számos idegen nyelvre is lefordították. Írásai bővelkednek művelődéstörténeti vonatkozásokban.

Amikor megjelent a tévé képernyőjén, tömegek ültek le, hogy bölcsességéből, emberségéből, élvezetes meséléséből feltöltekezzenek. Történetei, meséi szóltak gyerekhez és felnőtthöz, tanult és egyszerű emberhez egyaránt. Számos állami kitüntetés után Angyalföld díszpolgárává fogadta. 1999-től budapesti iskola viseli a nevét.

Hegedűs Géza háromszoros József Attila-díjas magyar író, újságíró, költő, színházi szakíró, kritikus, egyetemi tanár, de nevezhetnénk polihisztornak, reneszánsz embernek is, 1999. április 9-én hunyt el Budapesten.

Hegedűs Géza: Szonett az anyanyelvről – részlet

Hazám: magyar nyelv – igék, főnevek
és melléknevek kincses birodalma –
jó ezredév formálta műremek!
Varázsodat a lélek befogadja,

újult erőt adsz minden munkanapra
és elringatsz, ha békén pihenek.
Valóság lesz a képzelet kalandja,
ha szavaidban értelmet nyerek.

Forrás: wikipedia, hegedusgezaaltisk.hu
Borítókép: cultura.hu