irodalom

Családi versünnep

Hagyományosan Reményik Sándor Csendes csodák című költeménye adja a címét a Biatorbágy Közművelődéséért Alapítvány által évente szervezett térségi versmondó találkozónak. A verőfényes november eleji szombat délelőtt idén is meghozta a csodát. 

Családok érkeztek: nagymama, nagypapa, apuka, anyuka karon ülő kisbabával kísérték el a versmondókat. Gyerekzsivaly töltötte be a Faluházat, minden zugban gyakorolt egy-egy versmondó. A legnépesebb csoportot a harmadik-negyedik osztályosok alkották. A nagyteremben, a megnyitón több mint 150 fő hallgatta Loszman Levente Közjóléti Bizottság elnököt, aki saját gyerekkori élményeit is fölidézte köszöntőjében. Ezután a zsűri egyik tagja, Holl Zsuzsanna Radnótiról emlékezett meg.

A közel száz versmondó feladta a leckét a zsűri tagjainak, akik korosztályonként értékeltek, s több esetben holtversenyt hirdettek, sok-sok értékes könyv talált gazdára. Az emléklapok mellett minden versmondó boldogan vette magához a szép kivitelű versnoteszt, amelybe egy szubjektív verscsokrot válogattam ügyelve, hogy minden korosztály találjon benne kedvére valót, s bízva abban, hogy a sort ki-ki a maga módján folytatja majd.

Minden biatorbágyi iskolából, több középiskolából, valamint többek között Herceghalomról, Pátyról vettek részt szép számmal a találkozón. A zsűri összetétele évek óta változatlan: Holl Zuzsanna színész, előadóművész, Szluka Judit bábos, Radnóti-díjas versmondó, Szakadátiné Gueth Zsuzsanna pedagógus, Schramek Géza színész, Miksa Zoltán színész, Karvázy Szabolcs versmondó, néptáncos értékelte és tanácsolta a versmondókat.

A várakozás izgalmát a helyi húsüzem jóvoltából finom harapnivalóval és a művelődési központ által vetített klasszikus rajzfilmepizódokkal enyhíthették a fellépők. A biatorbágyiak idén is minden kategóriában szépen szerepeltek, az öt-hatodikosok között Czepek Hanna a Czuczor iskolából, az első-másodikosok közül Takács Csaba a Ritsmann iskolából lett első helyezett, s ugyanonnan a kilencedikes Bogdán Rebeka kiemelt különdíjat kapott. A találkozó kellemes meglepetése volt a pátyi Bocskai iskolából érkezett   Ozsvald Dorka, aki saját versét mondta el. Az előadása nem számított átütő erejűnek, a költemény viszont jóval túlmutatott egy felsős diák versírói próbálkozásán.

„Ott, ahol élsz, ott láss csodát!”  – idéztem a kortárs költő, Szabó T. Anna versét a megnyitón, s olvasható a költemény a versnoteszben is. Akik eljöttek, meglátták, ott és akkor a csodát. Köszönet minden résztvevőnek, minden segítőnek, aki bátorította, tanácsolta a versmondókat és mindazoknak, akik bármilyen módon járultak hozzá a rendezvény sikeréhez. Kiemelt köszönet az évek óta rendszeresen kapott önkormányzati támogatásért, hiszen e nélkül nem készülhetnénk a 25. találkozóra. 2025. november 15-én ugyanis jubilálunk!

Illusztrációkat várunk

JÓZSEF ATTILA: Mama vagy MÓRA FERENC: A didergő király című verséhez

Az alkotásokat 2024. március 18. és 23. között kérjük leadni az intézmény információjában.

Kérjük, hogy a hátlapon szerepeljen az alkotó neve, a kép címe, a szülő/gondviselő elérhetősége!

A beküldött műveket elbíráljuk, díjazzuk, s április 13-án, a költészetnapi rendezvényünkön kiállítjuk.

További információ: Vadócz Zsuzsa 06-30-251-8707

Kipirult arcú, ünneplőbe öltözött apróságok és jólfésült kamaszok forgataga, óriási nyüzsgés. Örömteli üdvözlések itt is, ott is, meg a különféle művészeti területről jött szakavatott zsűritagok is ismerősként köszöntik egymást. Aztán feszült figyelem a versmondókra és a tolmácsolt szövegekre – már három helyszínen párhuzamosan. Majd felszabadult kavalkád ismét. És jóízű falatozás, amihez a muníciót régóta a helyi húsüzem önzetlen támogatása adja. Közben mozi mindenkinek, hogy a várakozás izgalmát csökkentse. Ezalatt a zsűri lázas tanakodása – nehéz a döntés, szépen felkészült, kifejező előadások sokaságából nagy felelősség rangsorolni. De még bátorságdíj is születik.  

Szülők, nagyszülők, babák mamákra kötve vagy babakocsiban, mert ünnepel a család, hogy színpadra állt a legifjabb vagy a legkomolyabb gyermek, a bátor tesó vagy a hős unoka. Versünnepre jöttek és maguk teremtettek ünnepet. A költőóriás, Juhász Ferenc szellemiségét idézte és a Mesevarázs pályaudvarát emlegette a polgármester, aki a  képviselőkkel együtt évek óta támogatja a térségi versmondó találkozót, hogy a szellemiség mellett az anyagi háttér is biztosítva legyen.

„Az Élet él és élni akar, / Nem azért adott annyi szépet, / Hogy átvádoljanak most rajta / Véres s ostoba feneségek. (…) Őrzők, vigyázzatok a strázsán”  –  figyelmeztetett és hívott Ady soraival az egyik zsűritag. Móra Ferenc Apám című versét hozta ajándékba egy felkészítő tanár, saját életpéldáján bizonyítva a vers útját lélektől lélekig, és a versmondás helyét a legnehezebben, a búcsúzásban is.

Csendes csodák – így neveztük a kezdetekkor – lassan negyedszázada – s azóta

 minden évben megéljük,  hogy „Kis hópelyhek az örömök, / Szitáló, halk szirom-csodák./ Rajtuk át Isten szól:jövök.

Most, 2023-ban pedig mintha egyre erősebben vonzana bennünket e csoda. Csak remélni tudjuk, hogy a közös örömünk másokat is ösztönöz majd kézbe venni, magukon átszűrni és másoknak megmutatni egy-egy költeményt. S jövőre tán a biatorbágyi középiskolások is megtalálják  a biatorbágyi versünnepet, s megérintheti őket is a varázs. Meg mindenkit, aki akár csak betérő vendégként mártózik meg  e különleges hangulatban, ahol idén is bebizonyosodott, hogy a szenzációhajhász világunkban

„A mindennap kicsiny csodái / Nagyobb és titkosabb csodák.”

Becsüljük meg minél többen!

Szádváriné Kiss Mária