Ha találkozunk a nevével, biztosan eszünkbe jut a Bauhaus iskola és a csővázas bútorok, amelyek tervezése kapcsán vált ismertté világszerte. 22 évesen még diákként, 23 évesen már oktatóként vett részt a Bauhaus-iskola működésében. A Harvard Egyetemen építész generációk nevelődtek a keze alatt, az 1950-es évektől pedig mind több megbízást kapott Amerikában és Európában is, és kora egyik sztárépítésze lett. A Time magazin 1968-ban a modern építészetet meghatározó 13 alkotó közé sorolta. Magyarországon született és nevelkedett, de épületeit itthon nem találjuk.

120 éve, 1902. május 21-én Pécsett látta meg a napvilágot BREUER MARCELL LAJOS építész, formatervező.

Családjában fontos szerepe volt a műveltségnek, a nyelvismeretnek, a sportnak, az utazásnak. A jó tanulónak számító Marcell, akit a családban Lajkónak becéztek – később még munkatársai is így szólították, s egyes alkotásait is így szignálta – a képzőművészet felé orientálódott, és érettségi után egy ösztöndíj révén bekerült a bécsi képzőművészeti akadémia szobrászképzésére. Hat hét után azonban akadémiai oktatást unalmasnak és konzervatívnak találva Weimarba utazott, s csatlakozott Walter Gropiushoz. A Bauhaus művészeti szabadiskola magával ragadta újító, szabad légkörű, inspiratív szellemével. 1920-24. között az asztalosműhely tanulója volt, ahol rátalált tervezői munkásságának meghatározó irányára.

1925 áprilisától 1928 áprilisáig volt a Bauhaus mestere Dessauban, ahol bútorműhelyt vezetett. (A Bauhaus iskola 1919 és 1933 között működött.)

1924-ben tervezte hajlított és nikkelezett, illetve feketére festett acélcsőből és vászonból készült székeit, amely a Bauhaus legkeresettebb árucikkévé vált.

A csővázas szék tervezéséhez az ötletet a bicikli adta. Breuer Marcell mindössze huszonhárom éves volt, amikor Adler kerékpárjának kormányából merítve ötletet, felfedezte a hajlított, krómozott acélcsőben a bútorok sorozatgyártásra alkalmas, könnyű, stabil és sok formaalakítási lehetőséget hordozó új anyagát, ezzel forradalmasítva a bútortervezést. Vaszilij Kandinszkij volt a csővázas szék első vásárlója, akinek a szék újszerűsége, ötletes felépítése, formájának könnyedsége megnyerte a tetszését. Breuer Marcell ezért az 1926-os dessaui kiállításon a széknek a Vaszilij nevet adta. A csővázas konstrukció a későbbiekben a konzolos megoldáshoz vezetett, amikor is a vázat egyetlen, folyamatos hajlított acélcső képezi.

1934-ben hazaköltözött, Fischer Józseffel és Molnár Farkassal társulva első díjat nyert a Budapesti Nemzetközi Vásár tervpályázatán. Az itthoni Mérnöki Kamara azonban nem fogadta el építész végzettségnek a Bauhaus-oklevelet, nem vette fel tagjai közé, és így építészi-tervezési tevékenységet nem folytathatott. 1935-ben Angliába ment, majd az Amerikai Egyesült Államokban próbált szerencsét. 1937-ben már Harvardon tanított, ahol 1940-ig Walter Gropius partnere és professzortársa volt.

A Bauhaus nemzetközi jellegét és favázas épületeinek helyi karakterét ötvöző munkásságuk igen erősen hatott a családiház-építészetre, jóformán az Egyesült Államok egész területén.

Legjelentősebb épületei csak a második világháborút követő építkezések során születtek meg.

Míg több jeles XX. századi építész megpróbált bútorokat is tervezni (pl.: Le Corbusier, Alvar Aalto), addig Breuer Marcell a designból ment az építészet felé.
Építészi világkarrierje egybeesik az ötvenes évektől az építészet újabb, brutalizmusnak is nevezett stílusával, az elszobrásziasodással.
1946-ban New Yorkba költözött, ettől kezdve elárasztották megbízásokkal.

Breuer Marcell legnagyobb épülete a párizsi UNESCO székház, amelyet Pier Luigi Nervivel közösen tervezett.

Jelentős kései alkotása, a Whitney Museum of American Art New Yorkban.

A „modern egyedi (magán)lakásépítés” kiemelkedő képviselőjévé vált az Egyesült Államokban a tehetősebb és igényesebb társadalmi réteg életviteléhez illő lakásigények kielégítésével. Kiváló forma-, tömeg- és anyaghasználati módjával a modern építészet területén példamutató eredményekkel büszkélkedhetett. Mintegy hetven családi házat tervezett.

Az általa megalkotott épületek többsége a mai napig használatban van a világ legkülönbözőbb pontjain, Magyarországon sajnos nem találjuk épületeit.

Breuer Marcell 1973-ban súlyos szívinfarktust kapott, hosszú időre kényszerpihenőt kellett tartania. Két esztendővel később teljesen vissza is vonult az aktív munkától.

A XX. századi építészet- és designtörténet egyik fontos alakja 1981. július 1-jén hunyt el New York-ban.

A magyar Bauhaus-ház, amit Breuer Marcell tervezett volna meg, hol finanszírozási, hol szabályozási, hol politikai okok miatt nem épült meg a szocialista Magyarországon. Az idős építészmesterhez Pécs felkérése egy múzeum megalapítására, és épületének megtervezésére későn, néhány hónappal a halála előtt érkezett.

Tartalmas élete során mindvégig magyarnak tartotta magát, és kimondottan bántotta, amiért szülőhazájában alig-alig ismerik a munkásságát, és egy épület sem őrzi emlékét. Az elmúlt évtizedben szerencsére azért itthon is elkezdték felfedezni Breuert: 2007-ben előbb a Ludwig Múzeumba hozták el a Vitra Design Múzeum anyagából rendezett, hazai anyagokkal kiegészített teljes pályáját átfogó kiállítást, majd 2016-ban a Breuer újra itthon című tárlaton idézte fel munkásságát az Iparművészeti Múzeum, ahol többek között New York-i irodájának hatalmas méretű, gránit íróasztala is látható volt.

Forrás: Wikipedia, pte.hu, kodolanyi.hu
Borítókép: Készítette: Lorkan – originally posted to Flickr as Bauhaus, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=6839113