Viadukt pályázat nyertesei

Az áprilisban meghirdetett Viadukt-művészeti pályázat értékes és ígéretes pályaművekkel gazdagította városunkat. Most először láthatja a közönség a beérkezett pályaműveket az értékelés után. Hamarosan kiállítás formájában is találkozhatunk velük, a nyertes alkotásokból pedig különböző ajándék- és használati tárgyak készülnek majd augusztus 20-ára, amelyek reményeink szerint sok örömöt okoznak majd a biatorbágyi közönségnek, és még közelebb viszik a szívünkhöz szeretett Viaduktunkat.

Tanár úr…

Ha egy gyermek sokat olvas, nemcsak ismeretei gyarapodnak, hanem bővül és választékosabb lesz szókincse, gazdagodik gondolat- és érzelemvilága, nemesebbé válhat egyénisége. Ehhez viszont jó ifjúsági könyvek kellenek. S aki ilyeneken nevelkedik, az felnőtként is szeret majd olvasni. Ilyen mű volt A milétoszi hajós, Az írnok és a fáraó, az írójuk pedig HEGEDŰS GÉZA, aki 110 éve, 1912. május 14-én született Budapesten.

Szülei, nagyszülei irodalmat kedvelő, polgári családból származó kereskedők voltak. Hétéves koráig Nagyváradon élt. Ott kezdett iskolába járni, majd Budapesten a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett. Édesapja irodaszer nagykereskedő, módos ember volt – fia műveltségének alapját a mintegy nyolcezer kötetet számláló könyvtára alapozta meg –, ám nem vette jó néven, hogy Hegedűs Géza történelemtanár akart lenni, s ezzel „eljegyzi magát a szegénységgel”. Így hát apja kedvéért elvégezte a budapesti jogi fakultást, de egyidejűleg a bölcsészkar történelem-filozófia hallgatója is volt.

1935-ben jogtudományi doktor lett. Disszertációját az egyetem könyv alakban is kiadta, így ez volt az első, nyomtatásban megjelent műve. 1936–1940 között ügyvédjelölt volt.

1939-46 között az Anonymus Kiadó lektoraként és irodalmi vezetőjeként dolgozott.

1938-tól a Magyar Rádió állandó munkatársa volt. Több mint száz hangjátékot írt. 1945-ben az újjáalakult Színművészeti Főiskola tanára lett, irodalmat és drámatörténetet tanított.

Első regénye 25 éves korában jelent meg. Versírással már elemistaként próbálkozott. 1953-ig kizárólag történelmi regényeket írt, majd több műfajban is megmutatta tehetségét. (Élete során több mint 100 könyve jelent meg.)

Sokat írt gyermekek számára is. Történeteit szívesen adta közre a Kincskereső című gyermekfolyóirat is.

Tanár úr… Így ismerte az ország. Könyveit számos idegen nyelvre is lefordították. Írásai bővelkednek művelődéstörténeti vonatkozásokban.

Amikor megjelent a tévé képernyőjén, tömegek ültek le, hogy bölcsességéből, emberségéből, élvezetes meséléséből feltöltekezzenek. Történetei, meséi szóltak gyerekhez és felnőtthöz, tanult és egyszerű emberhez egyaránt. Számos állami kitüntetés után Angyalföld díszpolgárává fogadta. 1999-től budapesti iskola viseli a nevét.

Hegedűs Géza háromszoros József Attila-díjas magyar író, újságíró, költő, színházi szakíró, kritikus, egyetemi tanár, de nevezhetnénk polihisztornak, reneszánsz embernek is, 1999. április 9-én hunyt el Budapesten.

Hegedűs Géza: Szonett az anyanyelvről – részlet

Hazám: magyar nyelv – igék, főnevek
és melléknevek kincses birodalma –
jó ezredév formálta műremek!
Varázsodat a lélek befogadja,

újult erőt adsz minden munkanapra
és elringatsz, ha békén pihenek.
Valóság lesz a képzelet kalandja,
ha szavaidban értelmet nyerek.

Forrás: wikipedia, hegedusgezaaltisk.hu
Borítókép: cultura.hu

Az asztalosműhelytől a monumentális épületekig

Ha találkozunk a nevével, biztosan eszünkbe jut a Bauhaus iskola és a csővázas bútorok, amelyek tervezése kapcsán vált ismertté világszerte. 22 évesen még diákként, 23 évesen már oktatóként vett részt a Bauhaus-iskola működésében. A Harvard Egyetemen építész generációk nevelődtek a keze alatt, az 1950-es évektől pedig mind több megbízást kapott Amerikában és Európában is, és kora egyik sztárépítésze lett. A Time magazin 1968-ban a modern építészetet meghatározó 13 alkotó közé sorolta. Magyarországon született és nevelkedett, de épületeit itthon nem találjuk.

120 éve, 1902. május 21-én Pécsett látta meg a napvilágot BREUER MARCELL LAJOS építész, formatervező.

Családjában fontos szerepe volt a műveltségnek, a nyelvismeretnek, a sportnak, az utazásnak. A jó tanulónak számító Marcell, akit a családban Lajkónak becéztek – később még munkatársai is így szólították, s egyes alkotásait is így szignálta – a képzőművészet felé orientálódott, és érettségi után egy ösztöndíj révén bekerült a bécsi képzőművészeti akadémia szobrászképzésére. Hat hét után azonban akadémiai oktatást unalmasnak és konzervatívnak találva Weimarba utazott, s csatlakozott Walter Gropiushoz. A Bauhaus művészeti szabadiskola magával ragadta újító, szabad légkörű, inspiratív szellemével. 1920-24. között az asztalosműhely tanulója volt, ahol rátalált tervezői munkásságának meghatározó irányára.

1925 áprilisától 1928 áprilisáig volt a Bauhaus mestere Dessauban, ahol bútorműhelyt vezetett. (A Bauhaus iskola 1919 és 1933 között működött.)

1924-ben tervezte hajlított és nikkelezett, illetve feketére festett acélcsőből és vászonból készült székeit, amely a Bauhaus legkeresettebb árucikkévé vált.

A csővázas szék tervezéséhez az ötletet a bicikli adta. Breuer Marcell mindössze huszonhárom éves volt, amikor Adler kerékpárjának kormányából merítve ötletet, felfedezte a hajlított, krómozott acélcsőben a bútorok sorozatgyártásra alkalmas, könnyű, stabil és sok formaalakítási lehetőséget hordozó új anyagát, ezzel forradalmasítva a bútortervezést. Vaszilij Kandinszkij volt a csővázas szék első vásárlója, akinek a szék újszerűsége, ötletes felépítése, formájának könnyedsége megnyerte a tetszését. Breuer Marcell ezért az 1926-os dessaui kiállításon a széknek a Vaszilij nevet adta. A csővázas konstrukció a későbbiekben a konzolos megoldáshoz vezetett, amikor is a vázat egyetlen, folyamatos hajlított acélcső képezi.

1934-ben hazaköltözött, Fischer Józseffel és Molnár Farkassal társulva első díjat nyert a Budapesti Nemzetközi Vásár tervpályázatán. Az itthoni Mérnöki Kamara azonban nem fogadta el építész végzettségnek a Bauhaus-oklevelet, nem vette fel tagjai közé, és így építészi-tervezési tevékenységet nem folytathatott. 1935-ben Angliába ment, majd az Amerikai Egyesült Államokban próbált szerencsét. 1937-ben már Harvardon tanított, ahol 1940-ig Walter Gropius partnere és professzortársa volt.

A Bauhaus nemzetközi jellegét és favázas épületeinek helyi karakterét ötvöző munkásságuk igen erősen hatott a családiház-építészetre, jóformán az Egyesült Államok egész területén.

Legjelentősebb épületei csak a második világháborút követő építkezések során születtek meg.

Míg több jeles XX. századi építész megpróbált bútorokat is tervezni (pl.: Le Corbusier, Alvar Aalto), addig Breuer Marcell a designból ment az építészet felé.
Építészi világkarrierje egybeesik az ötvenes évektől az építészet újabb, brutalizmusnak is nevezett stílusával, az elszobrásziasodással.
1946-ban New Yorkba költözött, ettől kezdve elárasztották megbízásokkal.

Breuer Marcell legnagyobb épülete a párizsi UNESCO székház, amelyet Pier Luigi Nervivel közösen tervezett.

UNESCO székház (Forrás: kultura.hu)

Jelentős kései alkotása, a Whitney Museum of American Art New Yorkban.

A New York-i Whitney Múzeum
Forrás: Wikipedia

A „modern egyedi (magán)lakásépítés” kiemelkedő képviselőjévé vált az Egyesült Államokban a tehetősebb és igényesebb társadalmi réteg életviteléhez illő lakásigények kielégítésével. Kiváló forma-, tömeg- és anyaghasználati módjával a modern építészet területén példamutató eredményekkel büszkélkedhetett. Mintegy hetven családi házat tervezett.

Rufus Stillman egyik Breuer Marcell által tervezett litchfieldi háza
Forrás: thespaces.com

Az általa megalkotott épületek többsége a mai napig használatban van a világ legkülönbözőbb pontjain, Magyarországon sajnos nem találjuk épületeit.

Breuer Marcell 1973-ban súlyos szívinfarktust kapott, hosszú időre kényszerpihenőt kellett tartania. Két esztendővel később teljesen vissza is vonult az aktív munkától.

A XX. századi építészet- és designtörténet egyik fontos alakja 1981. július 1-jén hunyt el New York-ban.

A magyar Bauhaus-ház, amit Breuer Marcell tervezett volna meg, hol finanszírozási, hol szabályozási, hol politikai okok miatt nem épült meg a szocialista Magyarországon. Az idős építészmesterhez Pécs felkérése egy múzeum megalapítására, és épületének megtervezésére későn, néhány hónappal a halála előtt érkezett.

Tartalmas élete során mindvégig magyarnak tartotta magát, és kimondottan bántotta, amiért szülőhazájában alig-alig ismerik a munkásságát, és egy épület sem őrzi emlékét. Az elmúlt évtizedben szerencsére azért itthon is elkezdték felfedezni Breuert: 2007-ben előbb a Ludwig Múzeumba hozták el a Vitra Design Múzeum anyagából rendezett, hazai anyagokkal kiegészített teljes pályáját átfogó kiállítást, majd 2016-ban a Breuer újra itthon című tárlaton idézte fel munkásságát az Iparművészeti Múzeum, ahol többek között New York-i irodájának hatalmas méretű, gránit íróasztala is látható volt.

Forrás: Wikipedia, pte.hu, kodolanyi.hu
Borítókép: Készítette: Lorkan – originally posted to Flickr as Bauhaus, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=6839113

Megjelent Bihari Zoltán Szőlő és bor Biatorbágyon című könyve

Biatorbágy a közelmúltban csatlakozott az Etyek-Budai borvidék települései közé, amelynek a 19. század végéig – az akkori híres Budai borvidéknek – korábban is tagja volt, akárcsak a környék szinte összes falva, melyeket körös-körül szőlő borított. Galgóczy Károly e korszakban így írt Biáról:

„A nép életfoglalkozásában legelső helyet a szőlőmívelés foglal, melyet szorgalommal s ügyességgel is kezel.”

A nagy törést és pusztulást az Amerikából érkező filoxéravész hozta el, amely az egész borvidékre sorsdöntő hatással volt, korábbi bortermelő jelentőségét soha nem nyerte vissza. Bián és Torbágyon a szőlőterületek mintegy felét telepítették újra, helyüket részben átvették más gyümölcsök, a szüretek hangulata a két háború között rövid időre még visszatért. Azonban a II. világháború utáni sváb kitelepítés, a kollektivizálás és a fővároshoz egyre jobban kötődő életforma végképp megtörte évtizedekre a két szomszédos, 1966 óta egyesült település szőlőművelését.  

Napjainkban egy ígéretes megújulásnak lehetünk szemtanúi, az ezredfordulótól megjelent a professzionalitásra törekvő borkészítés, a megmaradt ürgehegyi présházak és pincék helyi védettség alá kerültek, melyekben újra jó minőségű helyi bort találunk. Számos borosgazda őrzi a nagyszülők, dédszülők örökségét, a szőlő és bor szeretetét, többen pedig képzett borászként, etyeki hegyközségi tagként készítik a meszes, agyagos talajon termett szőlőjük nedűjét.

A kötet a kezdetektől veszi sorra Bia és Torbágy korabeli szőlőművelését, számos helytörténeti írással, visszaemlékezésekkel, majd a mai Biatorbágy aktív borosgazdáinak személyes történeteit, indíttatásait, sokszor évszázados családtörténetüket ismerhetjük meg.

A gazdag fotós anyag Szabó Fefe és Szabó Máté munkáját dicséri, az archív képanyagot helyi családoktól kapták.

A könyvet és a borítót Szolnoki Beatrix tervezte. A lektorálást helytörténetileg Horváth Imre, borászatilag Ercsey Dániel végezte.

Külön köszönet illeti Szabó-Lipka Tímeát (Bia-Veritas Egyesület) a kiadvány ötletéért és a felkérésért, illetve Biatorbágy Város Önkormányzatát és Értéktár Bizottságát a támogatásért.      

A kötet bemutatója június 8-án, szerdán, 18.00 órakor lesz a Faluházban! Szádváriné Kiss Mária fog beszélgetni Szabó-Lipka Tímeával, Szabó Mátéval és Bihari Zoltánnal, továbbá természetesen a könyvet is meg lehet majd vásárolni a helyszínen (6000 Ft-ért). Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Arany minősítések – A gyerekbábos találkozó margójára

Lendületes, vidám, örömteli játék, letisztult, szépen felépített mesevilágok, amelyekben otthonosan közlekedtek a kis elsősök és a fiatal felnőttek egyaránt. Néhol akár profikat megszégyenítő művészi látvány. Boldog tekintetek mindenütt: a színpadon, a játszóházban, a kiállítás megnyitón, az eredményhirdetéskor. Igazi, nagy közös ünneplés, két év után ismét személyesen. Mindezt jelentette sűrítve az idei Kezemben a kobakom gyermekbábos találkozó.

Méltán távozott minden csoport arany minősítéssel, a zsűri nagy-nagy elismerésével és egy zsáknyi tárgyi ajándékkal. A fesztivál fődíját, a vándorbábot a hazai cipciripek őrizhetik egy esztendeig, míg az országos fesztiválra a Manu-Art bábcsoport mehet.
A különdíjat, ami egy biatorbágyi fellépés, a felediek nyerték meg.

Két év kihagyás után, már 23. alkalommal szervezte meg a találkozót a Juhász Ferenc Művelődési Központ. A programban az újjáalakult biatorbágyi Cipcirip bábcsoport mellett a két darabot is előadó, lelkes pomázi Manu-Art, valamint az ócsai elsősök, a Piskóta bábcsoport szerepelt egy mesével, valamint távoli a szlovákiai Feledről érkezett Meseláda bábcsoport, tagjai között kisiskolástól a fiatal felnőttekig.

A világjárvány nem kedvezett a közösségi alkotómunkának, de akik vállalták, remekül helytálltak. Meséltek a barátságról, a leleményes szegény emberről, aki hetet ütött egy csapásra, s még az ördög eszén is túljárt, a kedves mumusról, a gesztenye-gyerekek otthonra találásáról, meg a kondásfiúról, aki az égig érő fa tetejéről szabadította meg a királylányt. Ahány mese, annyiféle előadásmód, s mind mögött érezni lehetett az életre keltett anyag színházának varázslatát, a felkészítők elkötelezettségét, a szereplők bábozás iránti szeretetét.

A sok udvari játék mellett a fesztivál kiállításán most Néder Norbert bérfaragásai szerepeltek fotókon, melyekről Szentirmai László, a Magyar Bábjátékos Egyesület elnöke mesélt a jelenlévőknek.

A kiváló hangulatú találkozóról a Völgyhíd tévé is tudósított, sok fellépőt megkérdeztek, hogy kinek mit jelent a bábozás.

Részemmé vált a bábozás. (…) ilyen nyugalom, amikor elmehetek pihenni, lazulni”- válaszolta a cipciripek alapító tagja.

S aki nem hiszi, járjon utána, illetve jöjjön el a találkozóra jövőre vagy az idén őszi bábosnapunkra a Faluházba! S ha elhiszik, akkor is megéri utánajárni!

Szádváriné Kiss Mária

SZENT FLÓRIÁN, A TŰZOLTÓK VÉDŐSZENTJE

Május 4-én hangos szirénaszó verte fel Biatorbágy csendjét, majd rendőrségi felvezetéssel feltűntek a helyi tűzóltóság autói is. A felvonulás azonban nem egy vészhelyzet elhárítását szolgálta, hanem a megemlékezését.

Ez a nap, MÁJUS 4., SZENT FLÓRIÁN, A TŰZOLTÓK VÉDŐSZENTJÉNEK NAPJA.

Flórián római katonatiszt volt Noricumban, a mai Ausztriában. Diocletianus uralkodása idején szenvedett vértanúságot.
Magas rangú katonatiszti családból származott, s maga is a császári hadsereg tisztje lett. A 3. sz. második felében szolgált, s mint sok más katona, ő is keresztény lett. A római légióban, a Caecia erőd parancsnoka volt. Egy legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián – szinte kilátástalan helyzetből – megfékezett. Katonái a tűzvész elmúlását Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították. (Egy másik legenda szerint már gyermekkorában is megmentett egy házat a tűz martalékaitól.)

Flórián katonaévei kitöltését követően Noricum tartományban, Mantemban (Krems mellett) telepedett le.

Diocletianus császár alatt, 303-ban ismét kitört a keresztényüldözés. Amikor Flórián megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) elfogtak negyven keresztényt, útra kelt, hogy amiben csak tud, segítségére legyen a foglyoknak. Mielőtt még beért volna a városba, önként föltárta keresztény voltát. Elfogták és Aquilinus bíró (akinek a neve azt jelenti „olyan, mint a sas”) elé vitték, aki megbotoztatta, és arra ítélte, hogy nyakában kővel vessék a folyóba.

Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre, az Enns hídjáról taszították le Flóriánt.

A legenda szerint teteme egy sziklán fennakadt, s egy sas őrizte mindaddig, amíg el nem temették. (A „sas”, a római légiók felségjelvénye volt.)

Holttestét egy Valéria nevű özvegy emelte ki a vízből, s temette el. A sír fölé később templomot építettek, amely a bencések, majd a lateráni kanonokok gondozásába került. Körülötte épült ki Linztől délre a mai híres kegyhely, St. Florian.

Flóriánt a katolikus egyház a szentjei sorába emelte.

Szent Flórián tisztelete elsősorban Ausztriában és a környező országokban virágzik a késő középkor óta. Szent Ágota őrhelyére állítva tűz és árvíz ellen hívták segítségül. Úgy is szokták ábrázolni, amint római tiszti egyenruhában egy cseber vízzel egy hozzá képest pirinyó házacska vagy városka tüzét kioltja. Ő lett a tűzzel dolgozók (tűzoltók, serfőzők, fazekasok, pékek, kéményseprők) védőszentje. A gyakori tűzesetek miatt a barokk kortól kezdve már minden tehetősebb polgár házának homlokzatán fülkébe állították a szobrocskáját.

Magyarországon számos templomot, műemléki épületet őriz római öltözetű, kezében korsót tartó szobra, Biatorbágyhoz közel Sóskúton és Diósdon is láthatjuk.

Forrás: archiv.katolikus.hu, jelesnapok.oszk.hu, wikipedia
Borítókép: cultura.hu

Molnár Ferenc és Mednyánszky László

Áprilisban két magyar művész évfordulójára is emlékeztünk. Közel azonos korban éltek, egyikük a színházi világ nemzetközi sikerű írója volt, másikuk a képzőművészet napszámosa. Molnár Ferenc és Mednyánszky László. Mindketten tudósítottak az I. világháborúból. Egyikük tollal, másikuk ecsettel.

Budapesten, a Józsefvárosban nőtt fel. Gyermekkori élményeiből születhetett a világirodalom egyik legszebb ifjúsági regénye, A Pál utcai fiúk. Írói kvalitása később a világhírig repítette, 50. születésnapját a New York-i Broadwayn ünnepelték nagyszabású rendezvény keretében. Jövedelmét ekkor már évi egymillió dollárra becsülték. A szinte minden olvasót megindító kisregény szerzője, MOLNÁR FERENC 70 évvel ezelőtt, 1952. április 1-jén hunyt el New Yorkban.

Budapesten született 1878. január 12-én egy német-zsidó családban, édesapja jómódú sebész volt. Ekkor még a Neumann nevet viselték. Középiskoláit a Lónyai utcai Református Gimnáziumban végezte, de felsőbb tanulmányait már külföldön kezdte meg. 1896-ban Genfben tanult, majd a jogi tanulmányokat Budapesten folytatta. 1897-től hírlapíró lett két fővárosi lapnál is, és megjelent első novelláskötete. Közben idegen nyelvű színdarabok fordításán dolgozott, nevét Molnárra magyarosította.
1902-ben aratott nagy sikert első színdarabja, a Doktor Úr.

Az 1907-ben írta klasszikussá vált ifjúsági regényét, A Pál utcai fiúkat, amelyet sok nyelvre lefordítottak, s a regény révén igazi világhírre tett szert. (A történetet azóta több országban is megfilmesítették.)

Első nemzetközi színpadi sikerét Az ördögök (1907) című drámájával aratta, melyet 1908-ban New Yorkban is bemutattak. Népszerűségét tovább növelte két színdarabja, az 1909-ben bemutatott Liliom, s az 1910-ben született A testőr.
Az I. világháborúban haditudósító volt a galíciai fronton.

Az 1920-as, 30-as években sok könnyed színdarabot írt, amelyek korának legnépszerűbb színpadi szerzőjévé tették. A magyar polgári dráma virágkorában alkotott. A módos polgár mulattatójaként bírálta a polgári fejlődésben elmaradt Magyarország úri világát, ugyanakkor érzékenyen ábrázolta a pesti kisemberek életét. Képes volt egy semmitmondó anekdotából is mindvégig lebilincselő háromfelvonásos darabot írni. Mesterien szőtt történeteivel, bravúros technikájú színműveivel betört a világ színpadjaira, a két világháború közt Budapesttől New Yorkig sorra mutatták be darabjait.

1920 és 1940 között többnyire Nyugat-Európában élt, csak látogatóban járt Magyarországon. A fasizmus elől menekülve a 30-as évek végén New Yorkba költözött, haláláig a Plaza Hotelben lakott.

Szakmai sikerei jómódú életet biztosítottak számára, de ez nem járt együtt a magánéleti sikerekkel. Háromszor nősült. Első felsége Vészi Margit volt, aki az író agresszivitása miatt alig fél év elteltével felbontotta házasságukat. Neki írta Molnár Ferenc – mintegy engesztelésül – a Liliom című darabot. A darab 1909-es bemutatója itthon nem, csak pár év múlva Bécsben aratott nagy sikert. Molnár Ferenc a sikertelenség hatására idegösszeomlást kapott, és egy évig szanatóriumban kezelték. Beleszeretett a Vígszínházban a női főszerepet játszó Varsányi Irénbe. Hiába bontakozott ki közöttük mély szerelem, a színésznő nem hagyta el gyermekeit és férjét. Az író még becsületbeli párbajt is vívott a színésznő férjével, s emiatt börtönbe került.

A csalódások hatására mély depresszióba esett, és öngyilkosságot kísérelt meg. 1911-ben ismerkedtek meg Fedák Sári színésznővel, s egymást kölcsönösen segítve indultak meg a világhír felé. Molnár színdarabokat írt, Fedák Sári pedig a főszerepekben tündökölt. Közös produkciójuk volt az 1912-ben megjelent Gazdag emberek kabátja című némafilm is. 

A ’20-as évekre megromlott a kapcsolatuk, a szerelem kihűlt, és már semmi sem tartotta őket össze. Molnár Ferenc ekkor szeretett bele a nála huszonnégy évvel fiatalabb színinövendékbe, Darvas Lilibe. Fedák Sári azonban nem törődött bele kudarcába, elérte, hogy kapcsolatukat törvényesítsék tizenegy évvel az első találkozásuk után. 1922-ben házasodtak össze, de 4 év után szétváltak útjaik. Molnár Ferenc 1926-ban vette feleségül Darvas Lilit, aki élete végéig kitartott mellette. Házasságuk nem volt szokványos, évente csak néhány hetet töltöttek együtt.

Az író 1933-ban ismerte meg élete talán utolsó szerelmét, Bartha Vandát, aki először gépírónőként, majd titkárnőként, később menedzserként dolgozott mellette. S habár Darvas Lili tudott a kapcsolatról, a két nő jó barátságot ápolt. Bartha Vanda depresszióval küzdött, nem tudta feldolgozni családja auschwitzi elvesztését, s 1947-ben öngyilkosságot követett el.

Molnár Ferenc nem tudta feldolgozni Vanda elveszítését, elfordult a világtól, csak feleségével tartott kapcsolatot. 1952-ben hunyt el rákban. Végső nyugalomra – Darvas Lili kérésének megfelelően – Bartha Vanda sírja mellé temették.

Én csillagász vagyok: ott tanulja meg az ember, hogy nem szabad lenézni a legkisebb pontot sem. Azok a kis pontok az égen, az mind egy-egy nagy világ.” (Molnár Ferenc)

Eladott képei árát szétosztotta a rászorulók között, s bár báró volt, a létminimum határán élt. Izületi fájdalmak gyötörték, mégis gyalogos vándorutakon járt, járványban szenvedő betegeket ápolt, segítette az 1879-es év szegedi nagy árvízének károsultjait, s szegény csavargóknak próbált megélhetést szerezni.

170 évvel ezelőtt, 1952. április 23-án a trencséni Breckón született egy ősrégi nemesi családba báró MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ festő, grafikus.

Tehetsége korán megmutatkozott. 1863 és 1864 között a festészettel az osztrák származású Thomas Ender festő ismertette meg, aki hosszabb időt vendégeskedett a Mednyánszky családnál. Szülei javaslatára 1870-ben mégis mérnöki tanulmányokba kezdett egy zürichi iskolában, de 1872-től már a müncheni festészeti akadémia falai között fejlesztette tudását.

1873-75 között Párizsban tanult. Ekkortájt festett tájképein a barbizoniak, főleg Corot hatása érezhető, de hatással volt rá Paál László tájképfestészete is, akivel Barbizonban együtt dolgozott.

1880-tól váltakozva élt Párizsban és szülőhelyén, Beckóban. 1877-ben kiállították egyik képét a párizsi Salonban. 1878-ban itáliai tanulmányúton járt. A 80-as évek első harmadában Bécsben volt műterme, közben Magyarországra is ellátogatott.

1884-ben Budapesten bérelt műtermet, és ettől kezdve rendszeresen részt vett a Műcsarnok tárlatain. 1889-től 1892-ig ismét Franciaországban tartózkodott, s az ott megismert impresszionizmus hatására műveinek szürkén borongós alaptónusát lassan levegős, közvetlen festésmód váltotta fel.

Ebben az időben Máramarosban készített tájvázlatokat Feszty Árpád körképéhez.

A XIX. század végén megnövekedett az érdeklődése a szélsőséges élethelyzetben levő emberek iránt. Sokat vándorolt a Tátrától az Adriáig, eközben rövid időre a szolnoki művésztelephez, illetve az alföldi festőkhöz is csatlakozott. Élményeit franciául és magyarul vezetett naplójában örökítette meg.

Bár tájképeinek jelentős része szülőföldjének a vidékét, a felvidék tájait mutatják be, mégis életművében több a magyar fővárost és elővárosait megörökítő festmény.

Tájképfestészete mellett műveinek másik nagy csoportját az ún. csavargóképei alkotják, melyek mintegy előkészítői későbbi katonaábrázolásainak.

1896 nyarától 1897 őszéig ismét Párizsban tartózkodott, 1900-ban Galíciában, 1901-ben az Adria vidékén, majd négy évig Bécsben dolgozott. Ez idő tájt készült képeit ismét sötét színárnyalatok, sűrű fényárnyék-hangulatok jellemzik, melyek csak 1909 körül oldódnak újra világosabb tónusúvá. 1905-től 1911-ig Budapesten élt, ezután visszatért Bécsbe.

A háború kitörése idején ismét Budapesten tartózkodott, s harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát és D-Tirolt. Megrázó harctéri emlékeit számos festmény és vázlat őrzi (Szerbiában), mélységes humanista tartalommal gazdagítva művészetét.

Élete utolsó nyarát 1918-ban Nagykőrösön töltötte, októbertől ismét Bécsben tartózkodott haláláig.  A harctéren megsebesült, és 1919. április 17-én Bécsben hunyt el, magányosan.

Mednyánszky László a kritikai realizmus legjobb magyar képviselői közé tartozott. Sok képét és vázlatát őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

Borítókép: Domboldal című festménye 1903-ból (Forrás: Wikipédia)

Forrás: wikipedia, hung-art.hu, Pest-Buda

LA BIENNALE DI VENEZIA

Alapítása óta a világ modern művészetének legjelentősebb seregszemléje.

Története 127 éves, még a XIX. század végének Velencéjében kezdődött.

Az 1982-es Velencei Biennale franciaországi képviselője a 100 éve Bián született Hantai Simon festőművész volt.

Velence önkormányzata a Riccardo Selvatico polgármester vezetésével 1983. április 19-én hozott határozatot egy kétévente megrendezésre kerülő országos művészeti kiállítás létrehozásáról. Az időzítést Umberto király és Savoyai Margherita ezüstlakodalmának megünneplésére javasolták.

A kiállításoknak helyet adó épület 1894-1895 telén a Giardini di Castello-ban épült fel. A terveket Enrico Trevisanato, az önkormányzat építésze dolgozta ki, a neoklasszikus homlokzatot Marius De Maria velencei festő készítette. Az épület neve először “Pro Arte”, később “Italia” lett. Velence város I. Nemzetközi Művészeti Kiállítását – a Velencei Biennalét – 1895. április 30-án avatták fel I. Umberto és Margherita di Savoia uralkodók jelenlétében. A már külföldi művészeknek is teret adó kiállítás óriási közönségsikert hozott, több mint 200 000 látogató kereste fel.

(Az azóta is kétévente megrendezett Biennale helyszíne, a Giardini di Castello vagy Giardini Pubblici (közpark) a város keleti szélén helyezkedik el. Hajdan itt csipkeverők, halászok, tengerészek éltek. A területet 1810-ben még Napóleon parancsára alakították át, lerombolva templomokat, lakóházakat, kórházakat, lakónegyedeket.)

Olaszország pavilonja körül azóta nemzeti pavilonok épültek, s közöttük talán az egyik legszebb, legegyedibb a szecesszió stílusában 1909-ben épült magyar pavilon, amelyet Maróti Géza tervezett.

A magyar szecessziós művészet néhány évvel azelőtt már Milánóban is bemutatkozott, ami annyira sikeres volt, hogy Velence városa ingyenes telket ajánlott fel a magyar pavilon megépítésére.

Egy korabeli leírás így mutatja be az épületet: „Maróti kezébe van letéve az épület sorsa, térdiszpozíció, homlokzatok, elrendezések és fődíszek tőle valók. Csak az üvegablakokat tervezte Nagy Sándor és a freskót Kőrösfői Kriesch Aladár (mindkettőt készíti Róth Miksa). A kerámia részt Zsolnay szállítja, a vasbeton Melocco Péter műve s a bútorzatot Kis József asztalos csinálja. A technikai részt Daniel Donghi velencei építész ellenőrzi”.

Több kiállító azonban kritikával is illette nehéz berendezhetősége miatt a nagy belmagasság, a rotunda, apszis, körbejárható termek, eltérő térsűrűség miatt.”

(Talán nem lényegtelen megemlíteni, hogy két évvel korábban 1907. április 1-én a velencei Lido szigetén avatták fel a Grande Albergo Ausonia & Hungaria szállodát, amely a szecesszió stílusában épült, korábbi neve Hotel Hungaria volt. Elnevezése talán arra utalt, kedvelték a magyar vendégek, s többször megfordult itt Lédával Ady Endre is.)


Grande Albergo Ausonia & Hungaria

A biennale története átível a XX. századon egészen napjainkig.1932-ben a La Biennálén született meg a Mostra d’Arte Cinematografica, a világ első filmfesztiválja, amely a zenével (1930-tól), a színházzal (1934-től), az építészettel (1980-tól) és a tánccal (1999-től) együtt alkotja a Biennálé összetett és sajátos kulturális kínálatát.

A kiállítások (évente több mint 70 ország képviselteti magát a városban több helyszínt is kapnak. A látogatók száma ma már meghaladja a háromszázezret. A Giardini di Castello mellett – amely a kétéves váltású képzőművészeti és az építészeti bemutatóterek otthona – a Filmpalota (Palazzo del Cinema) és a Kaszinópalota (Palazzo del Casinò) a Lidón szeptember elején fogadja a filmművészeti seregszemlét, és megnyitja kötélverő csarnokát, termeit a hajdani hajógyár, az Arzenál (Arsenale). A színházi és táncos előadásoknak ad helyszínt a Tese Színház (Teatro alle Tese) és a Kis Arzenál Színház (Teatro Piccolo Arsenale). Egyre több érdekes helyszín is a szemle részévé válik, pl. paloták és régi raktárakból átalakított kiállítóterek.

A képzőművészeti biennale idén 59. alkalommal nyitotta meg kapuit. Április 23-tól november 27-ig látogatható. Központi témája The Milk of Dreams (Álomtej).

A magyar pavilonban a Ludwig Múzeum KERESZTES ZSÓFIA Az álmok után: merek dacolni a károkkal című kiállítását mutatja be, amelyet egyedisége, gondolatvilága biztosan a seregszemle egyik legérdekesebb tárlatává emeli.


Fotó: Bíró Dávid, forrás: index.hu

„Az installáció mozaikos szobraiban sajátosan keveredik az érzékiség és a virtualitás, az analóg és a digitális technikák, a valóságos és a szürreális: archaikus, mégis rendkívüli módon kortárs vizuális nyelvet megteremtve vizsgálják a szubjektum önazonosságának kérdéseit.”
forrás: index.hu

S ha nem jutnánk most el a velencei biennáléra, ez a kiállítás decembertől majd a Ludwig Múzeumban is látható.

A Velencei Biennale biatorbágyi vonatkozással is bír. Idén emlékezünk a biai születésű Hantai Simon festőművész 100. születésnapjára. 1948 óta Párizsban élt, s 1982-ben ő képviselte Franciaországot Velencében.

Borítókép: ludwigmuzeum.hu

Aranybulla

A magyar értelmező szótár szerint a bulla szó – mint főnév – történelmi jelentéssel bír. Uralkodók által használt fémpecsét, amely a vele ellátott ünnepi okirat, kiadvány hitelét jelezte. (Egyes uralkodóknak volt valódi aranyból és ólomból készült bullája is.)

II. András király 800 évvel ezelőtt, 1222. április 24-én – Szent György napján – Fehérváron hirdetette ki Európa első alkotmányát, amely évszázadokra meghatározta a rendi állam magyar jogrendszerét, először rögzítve a magyar nemesség jogait.
Nevét a rajta függő hitelesítő pecsétről, az aranyból készült díszes bulláról kapta.

Az Aranybulla mind a hét eredeti példánya elveszett, szövege azonban sok dokumentumban fennmaradt.

Az Aranybulla kiadását hosszabb viszálykodás előzte meg. II. András új berendezkedése, birtokpolitikája, a pénzjövedelmekre építő királyi gazdaságpolitikája, a merániakat előtérbe helyező személyi politikája és a zsidók, szaracénok pénzügyigazgatásban való térnyerése miatt elégedetlenség mutatkozott az országban. A különböző nemesi érdekcsoportok közötti ellentétek kiéleződtek. 1222 elején a birtokadományozásokból nem részesült világi előkelők, bárók kiszorították a hatalomból András régi híveit, akik maguk mögött tudhatták a várjobbágyok és a várnépek támogatását és királyi szervienseket. Az utóbbiak szabad jogállású, vagyonosabb rétege a magánbirtokosoktól való függés elkerüléséért, az uralkodói réteghez tartozás jogi elismeréséért harcolt. Az elégedetlenség és zűrzavar végül olyan nagyra nőtt, hogy András 1222-ben országgyűlést hívott össze Fehérvárra, ahol törvénybe foglalta a nemesség jogait garantáló szabadságlevelét, a 31 cikkelyből álló Aranybullát.

Az első oklevél formában kiadott magyar királyi kiváltságlevél biztosította a szervienseknek, hogy ha fiúörökös nélkül haltak meg, a birtokaikat szabadon örökíthessék, de a negyedrész lányukat illette, és ha nemzetségük kihalt, a birtok visszaszállt a koronára. A birtokaik mentességet kaptak a beszállásolás alól és nem kellett adót fizetniük. Katonáskodási kötelezettségük csak az országot érő veszedelem esetére terjedt ki, az országhatáron túl a király költségén szálltak hadba. Az Aranybulla biztosította, hogy részt vehessenek a király jelenlétében évente megrendezett székesfehérvári törvénynapokon; mentesültek a megyésispánok joghatósága alól; csak törvényes bírói ítélettel lehetett őket elfogni és javaikat elkobozni.

Az Aranybulla emellett tiltotta idegenek méltóságra emelését az ország tanácsának beleegyezése nélkül, tiltotta a birtokadományozást az idegeneknek, ahogy egész vármegyék eladományozását és két méltóság viselését is. Az egyházat is megillette az adómentesség, de a tizedet nem pénzben, hanem természetben kellett beszednie.

A leghíresebb az utolsó, ellenállási záradékként ismertté vált 31. pont, ami kimondta: ha András vagy az utódai nem tartanák be az oklevélben leírtakat, akkor az ország egyházi és világi méltóságai a hűtlenség vétke nélkül ellenállhatnak neki.

Az Aranybulla a magyar jogfejlődés egyik fontos állomása. A következő évszázadokban többször megújították, legfontosabb tételei ott szerepelnek a Werbőczy-féle, ténylegesen jogerőre sosem emelkedett, de a 19. századig a magyar jogszolgáltatás alapjának számító Tripartitumban is.

Az Aranybulla emlékműve Székesfehérváron áll, azon a helyen, ahol a hagyomány szerint egykor kihirdették. Az Alkotmánybíróság tagjainak nyakában a hivataluk jelképeként az Aranybulla pecsétjének másolata függ.


II. András kihirdeti az Aranybullát – Jantyik Mátyás festménye az
Országház, Felsőházi üléstermében

Forrás: wikipedia, 444.hu