Egy idegenforgalmi portál rangsorolása rendre beválasztja a világ 25 legszebb, legnépszerűbb épülete közé a magyar Országházat. Az egyre előkelőbb helyen szereplő épület 2018-ban már a 10. helyen szerepelt.
Építéséhez két neves augusztusi dátum is kapcsolódik: a tervező halálának és az épület szobrai alkotójának születési évfordulója.
120 éve, 1902. augusztus 31-én hunyt el Budapesten STEINDL IMRE a XIX. század végének vezető építésze, és 170 éve, augusztus 17-én született KISS GYÖRGY szobrászművész.
„Ha az építészet megfagyott zene, akkor Steindl e zenének Schubertje volt, úgy a termékenység, mint a művein elömlő harmónia tekintetében.” – írta róla Lyka Károly, az előző századelő neves művészettörténésze.
STEINDL IMRE Pesten született 1839. október 20-án, osztrák-német eredetű polgári-iparos családban. Édesapja ékszerész volt, Kígyó utcai műhelyének jó híre volt. Elemi és középiskoláit a budai Polytechnikumban, a műegyetemet Budán végezte. Húsz éves korában a bécsi képzőművészeti akadémiára, a monarchia legjelentősebb tanintézetében ment. Mestere volt Schmidt Frigyes is, a bécsi Városháza felépítője, a gótika és historizmus kiváló képviselője – s mint mondják, Steindl Imre volt a kedvenc tanítványa. Egy év múlva már a budai műegyetemre a szerkezettani tanszékre tanársegédnek hívják meg. Még mint tanársegéd megtanulta a kőműves mesterséget és szabaduló levelet is kapott.
Az akadémián vasszorgalma és művészi tudása csakhamar az elsők közé emelte a fiatal Steindl Imrét. Magánépületek tervezéseért elismerő oklevelet kapott, nyilvános és emlékszerű épületek tervezésével pedig elnyerte az akkori első akadémiai díjat, a Fuger-féle aranyérmet, sőt az 1867. év végén még a szokásos vizsgák alól is fölmentették s kitűnő bizonyítvánnyal jutalmazzák tehetségét. Legnagyobb munkája volt az akadémián egy nagyterjedelmű királyi kastély terve gót stílusban.
Hét év után kitüntetéssel végezte el bécsi stúdiumait, de első útja nem haza, hanem egy franciaországi tanulmányútra vezetett; a Rajna menti műemlékeket figyelte meg. Immár professzorként hazatérve újra bekapcsolódott az oktatásba: a Műegyetemen lett a középkori építészet tanára – egészen haláláig, 1902-ig. (Diákjaival az országot járva mintegy 500 rajzot készített épületekről templomokról.)
Első nevezetes munkája, a – ma is működő – pesti Új Városháza 1870 és 75 között épült fel a Váci utca 62-64-ben. A középkori építészet, elsősorban a gótika szerelmeseként kezdetben neogótikus, később neoreneszánsz stílusban tervezte meg. Szintén a belvárosban, a Múzeum körúton áll az 1883-ban átadott egykori Műegyetem főépülete.
Legszebb alkotásai közé sorolható az erzsébetvárosi szent Erzsébetről nevezett plébániatemplom.
Működésének leginkább Budapesten jutott tér, munkái azonban vidéki városokban is megjelentek. Erről tanúskodik pl.: a debreceni “Bika” szálloda épülete.
Mint műemlékeink restaurátora Steindl Imre első helyen áll. 1870-ben vette át Vajda-Hunyad vár helyreállítási munkáinak vezetését, majd többek között a magyarországi gót építőművészet kiemelkedő emlékének, a kassai székesegyháznak restaurálási terveit készítette el.
Korának építészei között olyan nevek szerepeltek, mint Ybl Miklós, Schulek Frigyes, Hauszmann Alajos, Lechner Ödön. Nem lehetett hát könnyű kiemelkedni a kortárs zsenik között, de amikor az ő építési terve nyerte az Országház felépítésére kiírt pályázatot, egyértelmű lett, hogy neve halhatatlanná vált.
Az ország házának felépítéséről az Országgyűlés törvényt alkotott, és az 1880. évi LVIII. tv. alapján 1881-ben tervpályázatot hirdettek, amelyre 19 építész jelentkezett. 1883. február 1-jén a pályázat határideje lejárt, s a bírálat alapján a kitűzött négy egyenlő díjat Steindl Imrének, Hauszmann Alajosnak, Schickendanz Albertnek és Otto Wagnernek ítélték oda. Végül Steindl Imrét kapta meg a megbízást – tervének kisebb módosítása után.
Az Országház építését 1885. évi október hó 12-én kezdték meg, s közel húsz év után került átadásra.
Az építkezés során rengetegen munkálkodtak a tervek kivitelezésén, volt amikor 6-700 ember dolgozott egyszerre, és Steindl Imrének ezt az óriási nagy akciót és csapatot kellett egybehangolnia 18 éven keresztül. Munkatársait viszont nagyon megbecsülte, évenként egyszer vendégül látta őket (Jókai Mór villájának közelében álló) svábhegyi nyaralójában. Építészi és tanári pozíciójából fakadóan számos politikussal és magas rangú személlyel volt kapcsolata, de igazán az iparosok között érezte otthon magát.
Lyka Károly így írt a tervről: Steindl Imre tervezetében ama gondolatnak óhajtott kifejezést adni, hogy alkotmányos életünknek legfontosabb tényezői, a törvényhozás két háza, már az épület külsején is kifejezésre jussanak, úgy azonban, hogy a törvényhozás egysége mint domináló eszme mégis félreismerhetetlen alakot nyerjen. A törvényhozás két háza: a főrendiház az épület északi, a képviselőház pedig déli részéből négy-négy saroktoronnyal emelkedik ki, míg a törvényhozás egységének kifejezője az épület közepéből kimagasló kupola.
A gót stílus ez alapos ismerője és művelője nem tervezhette az épületet máskép, mint a középkor e remek stílusában, mely lelkesedést keltő tökéletes szépségeivel, magasba törekvő, határozott formáival mindenkire hatással van.
Steindl Imre egészségi állapota az építkezés vége felé elég erőteljesen megromlott, többször érte szélütés, egyik szeme megbénult, a gigantikus méretű és gyakran párhuzamos munkák felőrölték erejét. A nagy mű teljes elkészültét nem élte meg, 1902. augusztus 31-én, 63 éves korában, az Országház épületének átadása előtt öt héttel hunyt el Budapesten.
Lyka Károly: „Steindl mesterben valódi művészlélek, hatalmas alkotó erő lakozott. Sohasem kereste a szórakozást, nem pihent; minden örömét művészetében lelte és egész idejét művészetének szentelte. Egyenes, szókimondó modora miatt talán sokan nem vonzódtak hozzá, de a kik megösmerték, tudták, hogy szívvilágában a jóság foglalja el a legnagyobb helyet. … Keveset írtak róla, mert magába zárkózott természete hadilábon állt a nyilvánossággal. Azt tartotta, hogy a művész egyénisége csak úgy érvényesülhet igaz alakjában, ha gondolkozásában, művészi megnyilatkozásában teljesen önálló, szabad, ha abban nem zavarja semmiféle idegen befolyás.
Forrás: Wikipedia, Művészet, 1902, első évfolyam, 5. szám
170 éve, 1852. augusztus 17-én Szászváron született KISS GYÖRGY szobrászművész.
Pásztorfiú volt, tehenek, lovak őrzését bízták rá. Társaival kevés szót váltott, idejét inkább faragással töltötte. Ügyes faragásaival már ekkor feltűnt a faluban. Főleg vallásos tárgyú szobrocskákat: feszületeket, szenteket, angyalokat faragott. Emellett otthon is telerajzolta a falakat virágokkal, amelyeknek mintáit a tulipános ládák és virágos szűrök díszítéséről vette.
Szülei többféle mesterhez is beadták tanulni, de terveik nem váltak sikeressé.
1868-ban Dulánszky püspök bérmakörútra indult, a Kiss Gyuri is izgalommal készült a püspök fogadására, a házuk falát az általa készített faragott feszülettel díszítette, míg az ablakokba egyéb faragványait rakta ki. A Vékény felől érkező püspöki hintóból Troli Ferenc prelátus, oldalkanonok felfigyelt Kissék házára, valamint arra a díszes kapura, amit a gyermek faragott. A családi hagyomány szerint otthonukban is meglátogatta a kanonok a Kiss családot, ahol szóvá tette Gyuri nem mindennapi tehetségét. Kijelentette, hogy szívesen vállalná a gyermek taníttatását. A szülők meghatottan elfogadták az ajánlatot, így a kanonok a fiút 1869-ben egy grazi faragóműhelybe küldte tanulni. 1874-ben már a müncheni akadémián folytatta tanulmányait, ahol Irgalmas szamaritánus című szoborcsoportjával hívta fel magára a figyelmet (a szoborcsoportot ma a Magyar Nemzeti Galériában látható egy Rómában készült Apagyilkos című szobrával együtt). Hazatérve főleg akadémikus stílusú szobrokat készített, számos egyházi és állami megrendelést kapott.
Tehetségét a századforduló legünnepeltebb szobrásza, Zala György (az előző századforduló hivatalos művészetének jelentős képviselője, a neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere, a Millenniumi emlékmű egyik kivitelezője) is elismerte, vele baráti és munkatársi kapcsolatba is került. 1882–1891-ben folytak Pécsett a székesegyház átépítési munkái, melynek szobrászmunkáit már együtt készítették.
Az Országház Építési Bizottságának megbízásából mintázta meg az Országház számos kül- és beltéri szobrát: a Tőzsde és kereskedelmet ábrázoló hármas szoborcsoport, a díszlépcsőn álló 4, egyenként 3 méter magas apród alakját, melyek a magyar koronát és a koronázási jelvényeket tartják, Péterről és Aba Sámuelről készült alkotását, valamint a Hit és a Jótékonyság című allegorikus szobrokat. A Képviselőház társalgótermének több mesterségszobra is neki köszönhető. Az épület külső szobrai közül jelentősek pl.: Zrínyi Miklósról és III. Ferdinándról megmintázott alkotásai. Sajnos ezek a művek mára már jelentősen megrongálódtak, így csak a róluk készült hű szobormásolatok díszítik az Országházat. Kiss György több mint negyven évig élt Budapesten, a VII. ker. Nefelejcs u. 40. szám alatt nyitott műtermet, majd a sok megbízás eredményeként 1910-ben a zuglói Kolombusz utcában műtermes villát építtetett.
Számos, még ma is látható köztéri szobrot alkotott. Közöttük olyan nagyszabásút, mint a Hősök terén lévő Millenniumi Emlékmű Károly Róbert készült alkotása. Az első köztéri szobor is Kiss György nevéhez fűződik. A nőnevelés megindítójáról, Veres Pálnéról mintázott monumentális méretű márványszobrát 1906-ban állították fel az V. kerületi Erzsébet téren.
Több fővárosi templomot is a művész szobrai díszítenek, így például az erzsébetvárosi római katolikus plébániatemplomot és a kőbányai katolikus templomot.
Sokszínű tehetségét igazolják irodalmi és történelmi témájú művei is, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia nagyterme előtt láthatók. Fővárosi szobrain kívül jelentős műveket alkotott külföldön is.
Az első világháború gyászt hozott az idősödő művész családjába, egyik fiát – aki a művész tehetségét is örökölte – a háborúban elveszítette. Talán ez a fájdalom ösztönözte síremlékek, hősihalott-emlékművek megalkotására. 1919-ben készítette el utolsó alkotását, a Hősi halottat.
Kiss György szobrászművész 1919. április 29-én hunyt el Budapesten.
Forrás: Szlinet.hu, Wikipedia