Molnár Ferenc és Mednyánszky László

Áprilisban két magyar művész évfordulójára is emlékeztünk. Közel azonos korban éltek, egyikük a színházi világ nemzetközi sikerű írója volt, másikuk a képzőművészet napszámosa. Molnár Ferenc és Mednyánszky László. Mindketten tudósítottak az I. világháborúból. Egyikük tollal, másikuk ecsettel.

Budapesten, a Józsefvárosban nőtt fel. Gyermekkori élményeiből születhetett a világirodalom egyik legszebb ifjúsági regénye, A Pál utcai fiúk. Írói kvalitása később a világhírig repítette, 50. születésnapját a New York-i Broadwayn ünnepelték nagyszabású rendezvény keretében. Jövedelmét ekkor már évi egymillió dollárra becsülték. A szinte minden olvasót megindító kisregény szerzője, MOLNÁR FERENC 70 évvel ezelőtt, 1952. április 1-jén hunyt el New Yorkban.

Budapesten született 1878. január 12-én egy német-zsidó családban, édesapja jómódú sebész volt. Ekkor még a Neumann nevet viselték. Középiskoláit a Lónyai utcai Református Gimnáziumban végezte, de felsőbb tanulmányait már külföldön kezdte meg. 1896-ban Genfben tanult, majd a jogi tanulmányokat Budapesten folytatta. 1897-től hírlapíró lett két fővárosi lapnál is, és megjelent első novelláskötete. Közben idegen nyelvű színdarabok fordításán dolgozott, nevét Molnárra magyarosította.
1902-ben aratott nagy sikert első színdarabja, a Doktor Úr.

Az 1907-ben írta klasszikussá vált ifjúsági regényét, A Pál utcai fiúkat, amelyet sok nyelvre lefordítottak, s a regény révén igazi világhírre tett szert. (A történetet azóta több országban is megfilmesítették.)

Első nemzetközi színpadi sikerét Az ördögök (1907) című drámájával aratta, melyet 1908-ban New Yorkban is bemutattak. Népszerűségét tovább növelte két színdarabja, az 1909-ben bemutatott Liliom, s az 1910-ben született A testőr.
Az I. világháborúban haditudósító volt a galíciai fronton.

Az 1920-as, 30-as években sok könnyed színdarabot írt, amelyek korának legnépszerűbb színpadi szerzőjévé tették. A magyar polgári dráma virágkorában alkotott. A módos polgár mulattatójaként bírálta a polgári fejlődésben elmaradt Magyarország úri világát, ugyanakkor érzékenyen ábrázolta a pesti kisemberek életét. Képes volt egy semmitmondó anekdotából is mindvégig lebilincselő háromfelvonásos darabot írni. Mesterien szőtt történeteivel, bravúros technikájú színműveivel betört a világ színpadjaira, a két világháború közt Budapesttől New Yorkig sorra mutatták be darabjait.

1920 és 1940 között többnyire Nyugat-Európában élt, csak látogatóban járt Magyarországon. A fasizmus elől menekülve a 30-as évek végén New Yorkba költözött, haláláig a Plaza Hotelben lakott.

Szakmai sikerei jómódú életet biztosítottak számára, de ez nem járt együtt a magánéleti sikerekkel. Háromszor nősült. Első felsége Vészi Margit volt, aki az író agresszivitása miatt alig fél év elteltével felbontotta házasságukat. Neki írta Molnár Ferenc – mintegy engesztelésül – a Liliom című darabot. A darab 1909-es bemutatója itthon nem, csak pár év múlva Bécsben aratott nagy sikert. Molnár Ferenc a sikertelenség hatására idegösszeomlást kapott, és egy évig szanatóriumban kezelték. Beleszeretett a Vígszínházban a női főszerepet játszó Varsányi Irénbe. Hiába bontakozott ki közöttük mély szerelem, a színésznő nem hagyta el gyermekeit és férjét. Az író még becsületbeli párbajt is vívott a színésznő férjével, s emiatt börtönbe került.

A csalódások hatására mély depresszióba esett, és öngyilkosságot kísérelt meg. 1911-ben ismerkedtek meg Fedák Sári színésznővel, s egymást kölcsönösen segítve indultak meg a világhír felé. Molnár színdarabokat írt, Fedák Sári pedig a főszerepekben tündökölt. Közös produkciójuk volt az 1912-ben megjelent Gazdag emberek kabátja című némafilm is. 

A ’20-as évekre megromlott a kapcsolatuk, a szerelem kihűlt, és már semmi sem tartotta őket össze. Molnár Ferenc ekkor szeretett bele a nála huszonnégy évvel fiatalabb színinövendékbe, Darvas Lilibe. Fedák Sári azonban nem törődött bele kudarcába, elérte, hogy kapcsolatukat törvényesítsék tizenegy évvel az első találkozásuk után. 1922-ben házasodtak össze, de 4 év után szétváltak útjaik. Molnár Ferenc 1926-ban vette feleségül Darvas Lilit, aki élete végéig kitartott mellette. Házasságuk nem volt szokványos, évente csak néhány hetet töltöttek együtt.

Az író 1933-ban ismerte meg élete talán utolsó szerelmét, Bartha Vandát, aki először gépírónőként, majd titkárnőként, később menedzserként dolgozott mellette. S habár Darvas Lili tudott a kapcsolatról, a két nő jó barátságot ápolt. Bartha Vanda depresszióval küzdött, nem tudta feldolgozni családja auschwitzi elvesztését, s 1947-ben öngyilkosságot követett el.

Molnár Ferenc nem tudta feldolgozni Vanda elveszítését, elfordult a világtól, csak feleségével tartott kapcsolatot. 1952-ben hunyt el rákban. Végső nyugalomra – Darvas Lili kérésének megfelelően – Bartha Vanda sírja mellé temették.

Én csillagász vagyok: ott tanulja meg az ember, hogy nem szabad lenézni a legkisebb pontot sem. Azok a kis pontok az égen, az mind egy-egy nagy világ.” (Molnár Ferenc)

Eladott képei árát szétosztotta a rászorulók között, s bár báró volt, a létminimum határán élt. Izületi fájdalmak gyötörték, mégis gyalogos vándorutakon járt, járványban szenvedő betegeket ápolt, segítette az 1879-es év szegedi nagy árvízének károsultjait, s szegény csavargóknak próbált megélhetést szerezni.

170 évvel ezelőtt, 1952. április 23-án a trencséni Breckón született egy ősrégi nemesi családba báró MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ festő, grafikus.

Tehetsége korán megmutatkozott. 1863 és 1864 között a festészettel az osztrák származású Thomas Ender festő ismertette meg, aki hosszabb időt vendégeskedett a Mednyánszky családnál. Szülei javaslatára 1870-ben mégis mérnöki tanulmányokba kezdett egy zürichi iskolában, de 1872-től már a müncheni festészeti akadémia falai között fejlesztette tudását.

1873-75 között Párizsban tanult. Ekkortájt festett tájképein a barbizoniak, főleg Corot hatása érezhető, de hatással volt rá Paál László tájképfestészete is, akivel Barbizonban együtt dolgozott.

1880-tól váltakozva élt Párizsban és szülőhelyén, Beckóban. 1877-ben kiállították egyik képét a párizsi Salonban. 1878-ban itáliai tanulmányúton járt. A 80-as évek első harmadában Bécsben volt műterme, közben Magyarországra is ellátogatott.

1884-ben Budapesten bérelt műtermet, és ettől kezdve rendszeresen részt vett a Műcsarnok tárlatain. 1889-től 1892-ig ismét Franciaországban tartózkodott, s az ott megismert impresszionizmus hatására műveinek szürkén borongós alaptónusát lassan levegős, közvetlen festésmód váltotta fel.

Ebben az időben Máramarosban készített tájvázlatokat Feszty Árpád körképéhez.

A XIX. század végén megnövekedett az érdeklődése a szélsőséges élethelyzetben levő emberek iránt. Sokat vándorolt a Tátrától az Adriáig, eközben rövid időre a szolnoki művésztelephez, illetve az alföldi festőkhöz is csatlakozott. Élményeit franciául és magyarul vezetett naplójában örökítette meg.

Bár tájképeinek jelentős része szülőföldjének a vidékét, a felvidék tájait mutatják be, mégis életművében több a magyar fővárost és elővárosait megörökítő festmény.

Tájképfestészete mellett műveinek másik nagy csoportját az ún. csavargóképei alkotják, melyek mintegy előkészítői későbbi katonaábrázolásainak.

1896 nyarától 1897 őszéig ismét Párizsban tartózkodott, 1900-ban Galíciában, 1901-ben az Adria vidékén, majd négy évig Bécsben dolgozott. Ez idő tájt készült képeit ismét sötét színárnyalatok, sűrű fényárnyék-hangulatok jellemzik, melyek csak 1909 körül oldódnak újra világosabb tónusúvá. 1905-től 1911-ig Budapesten élt, ezután visszatért Bécsbe.

A háború kitörése idején ismét Budapesten tartózkodott, s harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát és D-Tirolt. Megrázó harctéri emlékeit számos festmény és vázlat őrzi (Szerbiában), mélységes humanista tartalommal gazdagítva művészetét.

Élete utolsó nyarát 1918-ban Nagykőrösön töltötte, októbertől ismét Bécsben tartózkodott haláláig.  A harctéren megsebesült, és 1919. április 17-én Bécsben hunyt el, magányosan.

Mednyánszky László a kritikai realizmus legjobb magyar képviselői közé tartozott. Sok képét és vázlatát őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

Borítókép: Domboldal című festménye 1903-ból (Forrás: Wikipédia)

Forrás: wikipedia, hung-art.hu, Pest-Buda

Hívj meg másokat is! Ajánld ismerőseidnek!