Provokatív zseninek tartották, aki megújította a XIX. század osztrák művészetét. 160 évvel ezelőtt, 1862. július 14-én Baumgartenben, Bécs egyik külvárosában született GUSTAV KLIMT festőművész, Ausztria szinte legismertebb művésze.
A család hét gyermeke közül másodikként jött a világra. Cseh származású, aranyműves édesapjától a kézművesség szeretetét és megbecsülését, édesanyjától a zenei világ iránti szenvedélyét örökölte.
14 évesen Bécs egyik legavantgárdabb iparművészeti iskolájába, a Kunstgeweberwrschule-ba járt. Itt ornamentális tervezést és figurarajzot tanult, mielőtt a dekoratív festészetre szakosodott volna. 1879-ben bátyjával, Ernsttel és barátjával, Franz von Matsch-al egy művésztársaságot alapított, Künstlerkompagnie (Művészkompánia) néven, és hírnevüket is megalapozó megbízásokra tettek szert, mint például a bécsi Színház és Művészettörténeti Múzeum díszítése, valamint részt vettek Ferenc József trónra lépésének harmincadik évfordulójára rendezett ünnepség dekorációjának elkészítésében.
Gustav Klimt történelmi műfajú festményekkel kezdte pályafutását. 1890 körül jelentek meg alkotásaiban a jellegzetes díszítő motívumai. 1897-ben kilépett a Künstlerhausból, a bécsi művészek hivatalos egyesületéből, és 19 másik művésszel együtt megalapította a Bécsi Szecessziót, mintegy hadüzenetet hirdetve az állami művészeti szabályozás ellen.
Egy évvel később az egyesület önálló kiállítói épületet kapott Bécs negyedik kerületében, a Szecesszió Házát, ahol ma is látható Gustav Klimt 1902-ből származó Beethoven-fríze. A kupola alatt aranyozott betűkkel olvasható a szecesszió mottója, amely a magyarországi születésű Hevesi Lajostól származik;”Der Zeit ihre Kunst, der Kunst ihre Freiheit”, azaz legyen meg minden korszaknak a művészete, a művészetnek pedig a szabadsága.
(1897-ben a fiatal osztrák festők, szobrászok és építészek fellázadtak az akadémiai konvenciók és mestereik historizmusa ellen, a figuratív művészetet is bevonó modernitás iránti végérvényesen követelve. Így alapította meg Klimt a Wiener Sezession-t (Bécsi Szecesszió)). A mozgalom ismertette meg a bécsi közönséggel többek között a francia impresszionizmus művészetét. Klimt a Secession mozgalom jelképes vezetőjévé vált. Azonban a konzervatív körök nem fogadták el az új, modern irányzatot és Klimt karrierjét innentől hangos botrányok is kísérték.
Ebben a lázadás légkörében, amely a szecesszió első időszakát jellemezte, zajlott a Bécsi Egyetem festményeinek botránya: 1894-ben Klimtet megbízták a nagyterem mennyezetének díszítésével, de munkásságát kemény kritika érte. Elutasították az érzéki testek forgatagát ábrázoló provokatív alkotását. A művész pályafutásában fordulópontot jelentett édesapja 1892-es halálának fájdalmas élménye, valamint testvére, Ernst ugyanabban az évben történt halála. Klimt a depresszió és az alkotói válság időszakába lépett.
1903-ban kétszer is ellátogatott Olaszországba, ellenállhatatlanul vonzotta a ravennai bizánci mozaikok rendkívüli fényessége. Ez az élmény és apja ötvösmunkáinak visszhangja arra inspirálta, hogy kísérletezzen a valóság átformálásának új módjával, és a lapos részek színátmenetekkel történő modulálásával az átlátszatlantól a ragyogóig.
Gustav Klimt “arany” korszakának jellemző festményei pl.: a Judit (1901), A nő három kora (1905), A csók (1907-1908), Az élet fája (1905-1909), a Danae (1905).
Festményein aranylemezeket helyezett el, és az arany mellett az ezüstöt és az élénk színeket is előszeretettel használta, amelyek együttes, mozaikszerű mintái eredményezték sajátos stílusát. Alkotásai időtlensége pedig nőalakjai eleganciájának, tüzes érzékiségének is tulajdonítható. Festményei a 19. század végén Bécsben formálódó, szimbólumokból álló álomszerű világra is utalnak.
Az arany korszak alkotásai közül vitathatatlanul A csók című festménye a leghíresebb. A képet Emilie Flöge ihlette, aki kapcsolatuk elmúltával is a művész barátja maradt annak haláláig. Művészettörténészek megállapították, hogy a nőalak őt, a képen szereplő férfi pedig nagy valószínűséggel magát a festőt ábrázolja. Válltól lefelé mindkettőjüket eltakarja egy arany alapon színes mintás takaró. A férfi oldalán inkább maszkulin fekete-fehér téglalapok, míg a női részen játékos, a nőiséget hangsúlyozó könnyed körök, spirálok tűnnek fel … a festményt a szeretet oltárképének is tartják.
A kép nagy sikert aratott, az osztrák állam az elkészülte után azonnal meg is vásárolta és a Belvedere-palotában állította ki, ahol ma is látható.
A század első évtizedében lassan visszavonult a szecessziótól, s más alkotóhelyet keresett magának. Több európai nagyvárosban is kiállított, résztvett a velencei biennálén is, 1913-ban Budapesten is volt kiállítsa.
Ahogy Claude Monet számára Giverny, Paul Cezanné-nak Provence, Egon Schiele életművében Krumau, Gustav Klimt életében az Attersee partja volt páratlan alkotóhely.
1900 és 1916 között rendszeresen itt töltötte a nyári hónapokat. A festői szépségű Attersee-tóban, az osztrák Salzkammergut régióban találta meg azt a nyugalmat és ihletet, amelyet annyira értékelt és keresett műveihez. Itt született több mint ötven ismert tájképének túlnyomó része, amelyeken megnyilvánul a természet színei iránti lelkesedése.
Gustav Klimt kifinomult életmódja is legendás volt. Pazar esti étkezéseken vett részt.
A mértékletesség nem volt az erőssége. A művésztársak szerint “látható örömmel fogyasztotta bőséges ételeit, mindig minden ételből két-három adagot, és ha meghívták egy barátjához, mindig két további ételt készítettek Klimtnek.
Magánélete is beszédtéma volt, számos kapcsolata volt rangos hölgyekkel, 14 törvénytelen gyermeke született, amelyekből csak hármat ismert el.
Ötvenes évei közepén agyvérzést kapott, félig lebénult, majd elkapta az akkoriban Bécsben tomboló spanyolnáthát és tüdőgyulladást.
Gustav Klimt, az osztrák művészet egyik legbátrabb megújítója, egy radikális modernizációs mozgalom vitathatatlan vezetője 1918. február 6-án hunyt el. Számos festménye befejezetlen maradt.
Ha Bécsben járunk, a város 13. kerületénem áll műterme, amelyet 1911-től 1918-ig használt.
Az 1920-as években az eredeti műhely fölé és köré egy elegáns barokk villát építettek, de belefoglalták a művész épségben maradt műhelyét.
“Aki rólam, mint művészről akar tudni valamit – hiszen legfeljebb csak ez lehet érdekes -, tanulmányozza figyelmesen a képeimet és azokból próbálja megfejteni, hogy ki vagyok és mit szeretnék csinálni.” – Gustav Klimt
Forrás: wikipedia, wien.info
Borítókép: wien.info