Molnár Ferenc és Mednyánszky László

Áprilisban két magyar művész évfordulójára is emlékeztünk. Közel azonos korban éltek, egyikük a színházi világ nemzetközi sikerű írója volt, másikuk a képzőművészet napszámosa. Molnár Ferenc és Mednyánszky László. Mindketten tudósítottak az I. világháborúból. Egyikük tollal, másikuk ecsettel.

Budapesten, a Józsefvárosban nőtt fel. Gyermekkori élményeiből születhetett a világirodalom egyik legszebb ifjúsági regénye, A Pál utcai fiúk. Írói kvalitása később a világhírig repítette, 50. születésnapját a New York-i Broadwayn ünnepelték nagyszabású rendezvény keretében. Jövedelmét ekkor már évi egymillió dollárra becsülték. A szinte minden olvasót megindító kisregény szerzője, MOLNÁR FERENC 70 évvel ezelőtt, 1952. április 1-jén hunyt el New Yorkban.

Budapesten született 1878. január 12-én egy német-zsidó családban, édesapja jómódú sebész volt. Ekkor még a Neumann nevet viselték. Középiskoláit a Lónyai utcai Református Gimnáziumban végezte, de felsőbb tanulmányait már külföldön kezdte meg. 1896-ban Genfben tanult, majd a jogi tanulmányokat Budapesten folytatta. 1897-től hírlapíró lett két fővárosi lapnál is, és megjelent első novelláskötete. Közben idegen nyelvű színdarabok fordításán dolgozott, nevét Molnárra magyarosította.
1902-ben aratott nagy sikert első színdarabja, a Doktor Úr.

Az 1907-ben írta klasszikussá vált ifjúsági regényét, A Pál utcai fiúkat, amelyet sok nyelvre lefordítottak, s a regény révén igazi világhírre tett szert. (A történetet azóta több országban is megfilmesítették.)

Első nemzetközi színpadi sikerét Az ördögök (1907) című drámájával aratta, melyet 1908-ban New Yorkban is bemutattak. Népszerűségét tovább növelte két színdarabja, az 1909-ben bemutatott Liliom, s az 1910-ben született A testőr.
Az I. világháborúban haditudósító volt a galíciai fronton.

Az 1920-as, 30-as években sok könnyed színdarabot írt, amelyek korának legnépszerűbb színpadi szerzőjévé tették. A magyar polgári dráma virágkorában alkotott. A módos polgár mulattatójaként bírálta a polgári fejlődésben elmaradt Magyarország úri világát, ugyanakkor érzékenyen ábrázolta a pesti kisemberek életét. Képes volt egy semmitmondó anekdotából is mindvégig lebilincselő háromfelvonásos darabot írni. Mesterien szőtt történeteivel, bravúros technikájú színműveivel betört a világ színpadjaira, a két világháború közt Budapesttől New Yorkig sorra mutatták be darabjait.

1920 és 1940 között többnyire Nyugat-Európában élt, csak látogatóban járt Magyarországon. A fasizmus elől menekülve a 30-as évek végén New Yorkba költözött, haláláig a Plaza Hotelben lakott.

Szakmai sikerei jómódú életet biztosítottak számára, de ez nem járt együtt a magánéleti sikerekkel. Háromszor nősült. Első felsége Vészi Margit volt, aki az író agresszivitása miatt alig fél év elteltével felbontotta házasságukat. Neki írta Molnár Ferenc – mintegy engesztelésül – a Liliom című darabot. A darab 1909-es bemutatója itthon nem, csak pár év múlva Bécsben aratott nagy sikert. Molnár Ferenc a sikertelenség hatására idegösszeomlást kapott, és egy évig szanatóriumban kezelték. Beleszeretett a Vígszínházban a női főszerepet játszó Varsányi Irénbe. Hiába bontakozott ki közöttük mély szerelem, a színésznő nem hagyta el gyermekeit és férjét. Az író még becsületbeli párbajt is vívott a színésznő férjével, s emiatt börtönbe került.

A csalódások hatására mély depresszióba esett, és öngyilkosságot kísérelt meg. 1911-ben ismerkedtek meg Fedák Sári színésznővel, s egymást kölcsönösen segítve indultak meg a világhír felé. Molnár színdarabokat írt, Fedák Sári pedig a főszerepekben tündökölt. Közös produkciójuk volt az 1912-ben megjelent Gazdag emberek kabátja című némafilm is. 

A ’20-as évekre megromlott a kapcsolatuk, a szerelem kihűlt, és már semmi sem tartotta őket össze. Molnár Ferenc ekkor szeretett bele a nála huszonnégy évvel fiatalabb színinövendékbe, Darvas Lilibe. Fedák Sári azonban nem törődött bele kudarcába, elérte, hogy kapcsolatukat törvényesítsék tizenegy évvel az első találkozásuk után. 1922-ben házasodtak össze, de 4 év után szétváltak útjaik. Molnár Ferenc 1926-ban vette feleségül Darvas Lilit, aki élete végéig kitartott mellette. Házasságuk nem volt szokványos, évente csak néhány hetet töltöttek együtt.

Az író 1933-ban ismerte meg élete talán utolsó szerelmét, Bartha Vandát, aki először gépírónőként, majd titkárnőként, később menedzserként dolgozott mellette. S habár Darvas Lili tudott a kapcsolatról, a két nő jó barátságot ápolt. Bartha Vanda depresszióval küzdött, nem tudta feldolgozni családja auschwitzi elvesztését, s 1947-ben öngyilkosságot követett el.

Molnár Ferenc nem tudta feldolgozni Vanda elveszítését, elfordult a világtól, csak feleségével tartott kapcsolatot. 1952-ben hunyt el rákban. Végső nyugalomra – Darvas Lili kérésének megfelelően – Bartha Vanda sírja mellé temették.

Én csillagász vagyok: ott tanulja meg az ember, hogy nem szabad lenézni a legkisebb pontot sem. Azok a kis pontok az égen, az mind egy-egy nagy világ.” (Molnár Ferenc)

Eladott képei árát szétosztotta a rászorulók között, s bár báró volt, a létminimum határán élt. Izületi fájdalmak gyötörték, mégis gyalogos vándorutakon járt, járványban szenvedő betegeket ápolt, segítette az 1879-es év szegedi nagy árvízének károsultjait, s szegény csavargóknak próbált megélhetést szerezni.

170 évvel ezelőtt, 1952. április 23-án a trencséni Breckón született egy ősrégi nemesi családba báró MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ festő, grafikus.

Tehetsége korán megmutatkozott. 1863 és 1864 között a festészettel az osztrák származású Thomas Ender festő ismertette meg, aki hosszabb időt vendégeskedett a Mednyánszky családnál. Szülei javaslatára 1870-ben mégis mérnöki tanulmányokba kezdett egy zürichi iskolában, de 1872-től már a müncheni festészeti akadémia falai között fejlesztette tudását.

1873-75 között Párizsban tanult. Ekkortájt festett tájképein a barbizoniak, főleg Corot hatása érezhető, de hatással volt rá Paál László tájképfestészete is, akivel Barbizonban együtt dolgozott.

1880-tól váltakozva élt Párizsban és szülőhelyén, Beckóban. 1877-ben kiállították egyik képét a párizsi Salonban. 1878-ban itáliai tanulmányúton járt. A 80-as évek első harmadában Bécsben volt műterme, közben Magyarországra is ellátogatott.

1884-ben Budapesten bérelt műtermet, és ettől kezdve rendszeresen részt vett a Műcsarnok tárlatain. 1889-től 1892-ig ismét Franciaországban tartózkodott, s az ott megismert impresszionizmus hatására műveinek szürkén borongós alaptónusát lassan levegős, közvetlen festésmód váltotta fel.

Ebben az időben Máramarosban készített tájvázlatokat Feszty Árpád körképéhez.

A XIX. század végén megnövekedett az érdeklődése a szélsőséges élethelyzetben levő emberek iránt. Sokat vándorolt a Tátrától az Adriáig, eközben rövid időre a szolnoki művésztelephez, illetve az alföldi festőkhöz is csatlakozott. Élményeit franciául és magyarul vezetett naplójában örökítette meg.

Bár tájképeinek jelentős része szülőföldjének a vidékét, a felvidék tájait mutatják be, mégis életművében több a magyar fővárost és elővárosait megörökítő festmény.

Tájképfestészete mellett műveinek másik nagy csoportját az ún. csavargóképei alkotják, melyek mintegy előkészítői későbbi katonaábrázolásainak.

1896 nyarától 1897 őszéig ismét Párizsban tartózkodott, 1900-ban Galíciában, 1901-ben az Adria vidékén, majd négy évig Bécsben dolgozott. Ez idő tájt készült képeit ismét sötét színárnyalatok, sűrű fényárnyék-hangulatok jellemzik, melyek csak 1909 körül oldódnak újra világosabb tónusúvá. 1905-től 1911-ig Budapesten élt, ezután visszatért Bécsbe.

A háború kitörése idején ismét Budapesten tartózkodott, s harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát és D-Tirolt. Megrázó harctéri emlékeit számos festmény és vázlat őrzi (Szerbiában), mélységes humanista tartalommal gazdagítva művészetét.

Élete utolsó nyarát 1918-ban Nagykőrösön töltötte, októbertől ismét Bécsben tartózkodott haláláig.  A harctéren megsebesült, és 1919. április 17-én Bécsben hunyt el, magányosan.

Mednyánszky László a kritikai realizmus legjobb magyar képviselői közé tartozott. Sok képét és vázlatát őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

Borítókép: Domboldal című festménye 1903-ból (Forrás: Wikipédia)

Forrás: wikipedia, hung-art.hu, Pest-Buda

LA BIENNALE DI VENEZIA

Alapítása óta a világ modern művészetének legjelentősebb seregszemléje.

Története 127 éves, még a XIX. század végének Velencéjében kezdődött.

Az 1982-es Velencei Biennale franciaországi képviselője a 100 éve Bián született Hantai Simon festőművész volt.

Velence önkormányzata a Riccardo Selvatico polgármester vezetésével 1983. április 19-én hozott határozatot egy kétévente megrendezésre kerülő országos művészeti kiállítás létrehozásáról. Az időzítést Umberto király és Savoyai Margherita ezüstlakodalmának megünneplésére javasolták.

A kiállításoknak helyet adó épület 1894-1895 telén a Giardini di Castello-ban épült fel. A terveket Enrico Trevisanato, az önkormányzat építésze dolgozta ki, a neoklasszikus homlokzatot Marius De Maria velencei festő készítette. Az épület neve először “Pro Arte”, később “Italia” lett. Velence város I. Nemzetközi Művészeti Kiállítását – a Velencei Biennalét – 1895. április 30-án avatták fel I. Umberto és Margherita di Savoia uralkodók jelenlétében. A már külföldi művészeknek is teret adó kiállítás óriási közönségsikert hozott, több mint 200 000 látogató kereste fel.

(Az azóta is kétévente megrendezett Biennale helyszíne, a Giardini di Castello vagy Giardini Pubblici (közpark) a város keleti szélén helyezkedik el. Hajdan itt csipkeverők, halászok, tengerészek éltek. A területet 1810-ben még Napóleon parancsára alakították át, lerombolva templomokat, lakóházakat, kórházakat, lakónegyedeket.)

Olaszország pavilonja körül azóta nemzeti pavilonok épültek, s közöttük talán az egyik legszebb, legegyedibb a szecesszió stílusában 1909-ben épült magyar pavilon, amelyet Maróti Géza tervezett.

A magyar szecessziós művészet néhány évvel azelőtt már Milánóban is bemutatkozott, ami annyira sikeres volt, hogy Velence városa ingyenes telket ajánlott fel a magyar pavilon megépítésére.

Egy korabeli leírás így mutatja be az épületet: „Maróti kezébe van letéve az épület sorsa, térdiszpozíció, homlokzatok, elrendezések és fődíszek tőle valók. Csak az üvegablakokat tervezte Nagy Sándor és a freskót Kőrösfői Kriesch Aladár (mindkettőt készíti Róth Miksa). A kerámia részt Zsolnay szállítja, a vasbeton Melocco Péter műve s a bútorzatot Kis József asztalos csinálja. A technikai részt Daniel Donghi velencei építész ellenőrzi”.

Több kiállító azonban kritikával is illette nehéz berendezhetősége miatt a nagy belmagasság, a rotunda, apszis, körbejárható termek, eltérő térsűrűség miatt.”

(Talán nem lényegtelen megemlíteni, hogy két évvel korábban 1907. április 1-én a velencei Lido szigetén avatták fel a Grande Albergo Ausonia & Hungaria szállodát, amely a szecesszió stílusában épült, korábbi neve Hotel Hungaria volt. Elnevezése talán arra utalt, kedvelték a magyar vendégek, s többször megfordult itt Lédával Ady Endre is.)


Grande Albergo Ausonia & Hungaria

A biennale története átível a XX. századon egészen napjainkig.1932-ben a La Biennálén született meg a Mostra d’Arte Cinematografica, a világ első filmfesztiválja, amely a zenével (1930-tól), a színházzal (1934-től), az építészettel (1980-tól) és a tánccal (1999-től) együtt alkotja a Biennálé összetett és sajátos kulturális kínálatát.

A kiállítások (évente több mint 70 ország képviselteti magát a városban több helyszínt is kapnak. A látogatók száma ma már meghaladja a háromszázezret. A Giardini di Castello mellett – amely a kétéves váltású képzőművészeti és az építészeti bemutatóterek otthona – a Filmpalota (Palazzo del Cinema) és a Kaszinópalota (Palazzo del Casinò) a Lidón szeptember elején fogadja a filmművészeti seregszemlét, és megnyitja kötélverő csarnokát, termeit a hajdani hajógyár, az Arzenál (Arsenale). A színházi és táncos előadásoknak ad helyszínt a Tese Színház (Teatro alle Tese) és a Kis Arzenál Színház (Teatro Piccolo Arsenale). Egyre több érdekes helyszín is a szemle részévé válik, pl. paloták és régi raktárakból átalakított kiállítóterek.

A képzőművészeti biennale idén 59. alkalommal nyitotta meg kapuit. Április 23-tól november 27-ig látogatható. Központi témája The Milk of Dreams (Álomtej).

A magyar pavilonban a Ludwig Múzeum KERESZTES ZSÓFIA Az álmok után: merek dacolni a károkkal című kiállítását mutatja be, amelyet egyedisége, gondolatvilága biztosan a seregszemle egyik legérdekesebb tárlatává emeli.


Fotó: Bíró Dávid, forrás: index.hu

„Az installáció mozaikos szobraiban sajátosan keveredik az érzékiség és a virtualitás, az analóg és a digitális technikák, a valóságos és a szürreális: archaikus, mégis rendkívüli módon kortárs vizuális nyelvet megteremtve vizsgálják a szubjektum önazonosságának kérdéseit.”
forrás: index.hu

S ha nem jutnánk most el a velencei biennáléra, ez a kiállítás decembertől majd a Ludwig Múzeumban is látható.

A Velencei Biennale biatorbágyi vonatkozással is bír. Idén emlékezünk a biai születésű Hantai Simon festőművész 100. születésnapjára. 1948 óta Párizsban élt, s 1982-ben ő képviselte Franciaországot Velencében.

Borítókép: ludwigmuzeum.hu

Aranybulla

A magyar értelmező szótár szerint a bulla szó – mint főnév – történelmi jelentéssel bír. Uralkodók által használt fémpecsét, amely a vele ellátott ünnepi okirat, kiadvány hitelét jelezte. (Egyes uralkodóknak volt valódi aranyból és ólomból készült bullája is.)

II. András király 800 évvel ezelőtt, 1222. április 24-én – Szent György napján – Fehérváron hirdetette ki Európa első alkotmányát, amely évszázadokra meghatározta a rendi állam magyar jogrendszerét, először rögzítve a magyar nemesség jogait.
Nevét a rajta függő hitelesítő pecsétről, az aranyból készült díszes bulláról kapta.

Az Aranybulla mind a hét eredeti példánya elveszett, szövege azonban sok dokumentumban fennmaradt.

Az Aranybulla kiadását hosszabb viszálykodás előzte meg. II. András új berendezkedése, birtokpolitikája, a pénzjövedelmekre építő királyi gazdaságpolitikája, a merániakat előtérbe helyező személyi politikája és a zsidók, szaracénok pénzügyigazgatásban való térnyerése miatt elégedetlenség mutatkozott az országban. A különböző nemesi érdekcsoportok közötti ellentétek kiéleződtek. 1222 elején a birtokadományozásokból nem részesült világi előkelők, bárók kiszorították a hatalomból András régi híveit, akik maguk mögött tudhatták a várjobbágyok és a várnépek támogatását és királyi szervienseket. Az utóbbiak szabad jogállású, vagyonosabb rétege a magánbirtokosoktól való függés elkerüléséért, az uralkodói réteghez tartozás jogi elismeréséért harcolt. Az elégedetlenség és zűrzavar végül olyan nagyra nőtt, hogy András 1222-ben országgyűlést hívott össze Fehérvárra, ahol törvénybe foglalta a nemesség jogait garantáló szabadságlevelét, a 31 cikkelyből álló Aranybullát.

Az első oklevél formában kiadott magyar királyi kiváltságlevél biztosította a szervienseknek, hogy ha fiúörökös nélkül haltak meg, a birtokaikat szabadon örökíthessék, de a negyedrész lányukat illette, és ha nemzetségük kihalt, a birtok visszaszállt a koronára. A birtokaik mentességet kaptak a beszállásolás alól és nem kellett adót fizetniük. Katonáskodási kötelezettségük csak az országot érő veszedelem esetére terjedt ki, az országhatáron túl a király költségén szálltak hadba. Az Aranybulla biztosította, hogy részt vehessenek a király jelenlétében évente megrendezett székesfehérvári törvénynapokon; mentesültek a megyésispánok joghatósága alól; csak törvényes bírói ítélettel lehetett őket elfogni és javaikat elkobozni.

Az Aranybulla emellett tiltotta idegenek méltóságra emelését az ország tanácsának beleegyezése nélkül, tiltotta a birtokadományozást az idegeneknek, ahogy egész vármegyék eladományozását és két méltóság viselését is. Az egyházat is megillette az adómentesség, de a tizedet nem pénzben, hanem természetben kellett beszednie.

A leghíresebb az utolsó, ellenállási záradékként ismertté vált 31. pont, ami kimondta: ha András vagy az utódai nem tartanák be az oklevélben leírtakat, akkor az ország egyházi és világi méltóságai a hűtlenség vétke nélkül ellenállhatnak neki.

Az Aranybulla a magyar jogfejlődés egyik fontos állomása. A következő évszázadokban többször megújították, legfontosabb tételei ott szerepelnek a Werbőczy-féle, ténylegesen jogerőre sosem emelkedett, de a 19. századig a magyar jogszolgáltatás alapjának számító Tripartitumban is.

Az Aranybulla emlékműve Székesfehérváron áll, azon a helyen, ahol a hagyomány szerint egykor kihirdették. Az Alkotmánybíróság tagjainak nyakában a hivataluk jelképeként az Aranybulla pecsétjének másolata függ.


II. András kihirdeti az Aranybullát – Jantyik Mátyás festménye az
Országház, Felsőházi üléstermében

Forrás: wikipedia, 444.hu

Virágvasárnap

A húsvét vasárnapot megelőző hét 7. napja a virágvasárnap, amely a kereszténység legnagyobb ünnepére, a húsvétra felkészítő negyvennapos nagyböjt kiemelt időszakának kezdete, az Úr szenvedésének vasárnapja. Kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd pedig feltámadásával teljesedik be.

A virágvasárnap a farsang 40. napja. A katolikus templomokban ezen a napon barkaszentelést, barkás felvonulást, körmenetet tartanak. Az európai országok többségében tiszafa, fűzfa ágait viszik, s ahol van erre mód, pálmaágakat. A szertartások liturgiája pedig Jézus szenvedéstörténetére emlékezik.

A nyugati kereszténységben a nagyböjt kezdőnapja a húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap. A negyvenes szám a keresztény hagyományban jelentőséggel bíró szám: 40 napig tartott a vízözön, 40 napig tartott a zsidó nép pusztai vándorlása, 40 napig böjtölt és imádkozott Mózes a Sínai-hegyen, mielőtt megkapta az Úrtól a Tízparancsolatot.
Jézus is 40 napot böjtölt a pusztában, mielőtt megkezdte nyilvános életét.

Jézus a kereszthalálát megelőző vasárnapon vonult be Jeruzsálembe – s a kor szokása szerint a jelentős személyiségeknek kijáró tisztelet jeleként – az előtte lévő utat befedték. Hol ruhaneművel, hol a fákról letördelt ágakkal, hol – János evangélista szerint – pálmaággal, a győzelem és a diadal jelképével. A Biblia szerint Jézus szamárháton érkezett Betániából az Olajfák hegyén és a Kedron patak völgyében vezető országúton át, hogy az Aranykapun belépve elérje a jeruzsálemi templomot.

A nép ünnepléssel fogadta. Mind a négy evangélium említi, hogy „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban” felkiáltással üdvözölték, a „messiás királyt”, akiben a római uralom alól való felszabadítót látták. Küldetése azonban egészen más volt, nem az elnyomó uralomtól szabadította meg a népét és azáltal egész emberiséget, hanem a bűn rabságából. Ebben áll a megváltói tett, ez húsvét értelme.

A nagyböjt időszaka vallásos gyakorlatának középpontjában ebben az időszakban a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll, kifejezve az ember Isten iránti szeretetét. A nagyböjt lelkületének része az ima és a szegények megsegítése is.

A keresztény kultúra országaiban a virágvasárnap kiemelten fontos ünnep, melynek hagyományára gazdag népszokáskincs épült. Nálunk a templomban barkaszentelést tartanak, amely a magyar néphagyomány szerint orvoslás a rontás, betegség, vihar és jégeső ellen.
Kosztolányi Dezső 1885. március 29-én, virágvasárnap született. A Negyven pillanatkép című ciklus első darabját idézzük:

„Sár és virág, kavargó semmiség,
de hirtelen, mint villám, hogyha lobban –
két sor között – kinyíl nekünk az Ég.”

Ünnepeljünk együtt!

Idén május elsején 30 éve, hogy az Önkormányzat az egykori vasútállomás épületét felújítva átadta a kulturális élet számára. A Juhász Ferenc Művelődési Központ jogelőd intézménye Faluház és Karikó János Könyvtár néven kezdte meg működését 1992-ben.

Ha Ön biatorbágyi lakos, s ebben az évben ünnepli 30. születésnapját, küldjön nekünk egy fényképet és egy rövid bemutatkozást születési dátumának pontos megjelölésével. A beérkezett bemutatkozásokból videót készítünk, s az összeállítást elhelyezzük intézményünk Facebook-oldalán és Youtube csatornáján. A beküldőket pedig megajándékozzuk több havi belépőkkel programjainkra.

Beküldési határidő: 2022. május 10.

Beküldési cím: kiallitas.jfmk@gmail.com

Különleges síremlék a San Michele temetőszigeten

Aki járt már Velencében, s ellátogatott a San Michele temetőszigetre, láthatott egy síremléket, amelyen sok-sok balettcipőt helyeztek el az itt nyugvó iránti tisztelet jeleként.
Az elhunyt neve fogalom a balett művelői és rajongói körében.

150 évvel ezelőtt, 1872. március 19-én született SZERGEJ PAVLOVICS GYAGILEV az orosz művészetek mecénása, a balettművészetet forradalmasító Orosz Balett megszervezője. Társulata a XX. század első harmadában, Európában és tengeren túlon is a balett- és táncművészet egyik legmeghatározóbb színfoltja volt.

Gyagilev módos vidéki családban született, Szentpéterváron szerzett jogi diplomát, közben a konzervatóriumot is látogatta. 1899-ben művészeti kört és avantgárd folyóiratot indított, kiállításokat és hangversenyeket rendezett. A cári színházak rendezőjeként és az igazgató tanácsadójaként működött, a művészetek mecénásaként kiállításokon mutatta be az orosz közönség előtt a kortárs külföldi képzőművészetet. A szentpétervári cári balett táncos-koreográfusát, Mihail Fokint kérte föl, hogy dolgozzanak együtt Párizsban. Itt alapították meg és mutatták be az Orosz Balettet a francia közönségnek. Az 1909 májusában a párizsi Théâtre du Châtelet-ban tartott legelső, legendás előadásoktól kezdve az Orosz Balett társulata az egész európai balettművészetre nagy hatással volt.

Az 1909-es évadot a színek és formák kavalkádja jellemezte. Szergej Gyagilev célja az volt, hogy újraírja az idealizált balett-képet: a műfajt az értelmiség modern, életszerű művészeti formájává akarta emelni.
Jelmez- és díszlettervezőit sem a hagyományos módon választotta ki. Kiállításokra járt, és ott kereste az egyéni látásmódú alkotókat. Goncsarovát,az orosz népművészetet a futurizmussal ötvöző avantgárd művésznőt bízta meg az 1914-es Le Coq d’Or című előadás megtervezésével, miután látta az ő retrospektív kiállítását. Joan Miróval is azután került kapcsolatba és hívta meg a Rómeó és Júlia háttérfestőjének és jelmeztervezőjének, miután látta munkáit egy szürrealista kiállításon a Montmarte szomszédságában. Bűvkörébe Matisse is bekerült, ő egy papírkivágásos technikát alkalmazott az 1920-as Le Chant du Rossignol című produkcióban, de Dalí és Braque is kipróbálta magát a társulat díszlet- és jelmeztervezőjeként. Művészete, elképzelései Pablo Picassot is rabul ejtették. Nemcsak jelmez- és díszlettervezője lett Gyagilev színházának, hanem feleségül is vette a társulat balerináját, Olga Koklovát. (A táncosnőről élete során 350 portrét festett.)

Gyagilev első sikereit Igor Sztravinszkij Petruska és Tűzmadár című műveivel szerezte, mellyel a modern balett alapjait fektette le. Olyan hírességek táncoltak itt, mint Anna Pavlova, aki Fokin a Hattyú halála című koreográfiáját minden idők legnépszerűbb táncszólójává tette, valamint a híres tánczseni, Vaclav Fomics Nyizsinszkij, akit nemcsak tánctudása, hanem zilált személyisége, végtelenül erotikus színpadi megjelenése is egy csapásra közismertté tett.

Gyagilev európai és amerikai turnékat szervezett, ezekkel rövid idő alatt világhírre emelte a társulatot, 1912-ben a Népoperában mutatkoztak be Magyarországon. A társulat különböző korszakait a század későbbi évtizedeire is hatást gyakorló koreográfusok neve fémjelzi: Fokinon és Nyizsinszkij-n kívül Léonide Massine, Bronyiszlava Nyizsinszka, Mihajlovics Lifar és George Balanchine készített koreográfiákat. A Párizsban töltött két évtized (1909-1929) alatt a Ballets Russes összművészeti jellege a modern balettet a modern zenével és a modern képzőművészettel társította, magához vonzva ezzel a kor legnagyobb művészeit.

A párizsi és Monte Carló-i székhellyel 1921-ben újjászervezett együttes már nélkülözte legnagyobb sztárját, a Gyagilev által házassága miatt elűzött Nyizsinszkijt, aki korábban a társulatvezető szeretője volt.

(Nyizsinszkíj Pulszky Romolát vette felségül, aki 1912-ben, tizennyolc évesen ott volt édesanyja, Márkus Emília színésznő páholyában, amikor a Cári Orosz Balett fellépett Budapesten, és azonnal úgy döntött, hogy a híres táncos lesz a férje. A cél elérésének érdekében beügyeskedte magát a társulatba, és 1913. szeptember 10-én Buenos Airesben (ahová Gyagilev babonából nem utazott el) a balettművésszel össze is házasodott. Amikor Gyagilev ennek hírét vette, Nyizsinszkijt eltávolította a társulatból. Nyizsinszkij pályája ekkor lényegében kettétört. Az első világháború alatt Magyarországon – mint az ellenséges Oroszország polgárai – házi őrizetben éltek Márkus Emília hűvösvölgyi villájában. A párnak két gyermeke született, Kyra és Tamara. Nyizsinszkíj 1917-ben kezdődő elmebaja őrületbe fordult, 1950-ben hunyt el egy londoni kórházban.)

A balett-társulat húszéves sikertörténe Gyagilev 1929. március 19-én bekövetkezett halálával zárult, ekkor a társulat feloszlott, ám az Orosz Balett olyan hírnévre tett szert, hogy a század egyik legjelentősebb táncművészeti korszakává vált.

Kérésére a velencei temetőszigeten helyezték örök nyugalomra. Síremléke közelében nyugszik a művésztárs, Igor Sztravinszkij is.

Borítókép: flickr.com
(Forrás: Wikipedia, Fidelio)

100 éves lenne PIER PAOLO PASOLINI

Nem volt szép férfi durva, barázdált arca nem sejtette, milyen intellektus húzódik mögötte. Barátságban volt Jancsó Miklóssal, akinek római élettársa, Giovanna Gagliardo újságíró-forgatókönyvíró így nyilatkozott róla:

„Ő pont olyan volt, mint a filmjei… nem született filmrendezőnek, költő volt. Nem volt szeme a filmhez, nem filmes fejjel gondolkodott, de az ötletei, a tehetsége annyira átütő volt, a történetei olyan költői módon voltak elmesélve, hogy az kárpótolt mindenért.”

100 éves lenne PIER PAOLO PASOLINI olasz író, költő, filmrendező. 1922. március 5-én született Bolognában.

Katonatiszt édesapjához ellentmondásos volt a viszonya, tanítónő édesanyjához legendás szeretet fűzte. Apja Mussolinihadseregének tisztje volt szerencsejáték-adósságai miatt a börtönt is megjárta. Egész életére kiható tragédiaként élte meg öccse halálát, aki partizánként harcolt a németek ellen, és tévedésből jugoszláv partizánok ölték meg.

1945-ben a Bolognai Egyetemen kapta meg tanári diplomáját, 1942-ben jelent meg első, friuli dialektusban írt verseskötete. 1949-ig a Friuli tartomány egyik kisvárosában, Csarsában tanított. Ez az időszak hozta közel az egyszerű emberek szinte már archaikus világához, amihez megannyi művében igyekezett megjeleníteni.

1950-ben édesanyjával Rómába költözött. Nélkülözéssel töltött évei után 1955-ben az Utcakölykök című regénye hozta meg számára az ismertséget – és a botrányt.

Rómában kezdett érdeklődni a film iránt. Kezdetben csak asszisztált a filmforgatásokon, 1960-tól már saját játék- és dokumentumfilmeket készített, de emellett verset, színdarabot, regényt is írt, de a politika terén is határozott véleménnyel rendelkezett, provokált. Első dokumentumfilmjét 1964-ben mutatták be a locarnói fesztiválon, a címe: Beszélgetések a szerelemről.
Sosem zavarta, hogy nem rendelkezik filmes előképzettséggel. Fellini, aki egy filmjének producere volt, az első kópiák megtekintése után otthagyta a rendezőt.
Nyíltan vállalt homoszexualitása és kommunista érzelmei miatt kora társadalmának megvetése kísérte.

A magyar közönség elsősorban mint filmrendezőt ismeri. A Csóró és a Mamma Roma (Anna Magnani főszereplésével) a háború után kibontakozó neorealizmus stílusában született. Szenvedélyesen érdekelte az olasz társadalom alsó rétege, a parasztság és a munkásosztály világa, majd az európai civilizáció nagy alapműveinek feldolgozásaival foglalkozott, amely filmek már saját formanyelvének kialakulását is tükrözik (Máté evangéliuma, Oidipusz király, mindkettőben édesanyját is szerepeltett).

A szexuális tabuk lerombolása és a burzsoá fogyasztói társadalom kritikája jellemzi Teoréma, Az Ezeregyéjszaka virágai és a Canterbury mesék filmjeit. Ezeket a filmeket több országban pornófilmeknek kijáró korhatár-besorolással mutatták be. Utolsó rendezése, a Salo, avagy Szodoma 120 napja, amelynek befejezése után nem sokkal az osztiai tengerparton –máig tisztázatlan körülmények között – meggyilkolta egy férfi prostituált. A tényt később tagadta, de az is elképzelhető, hogy maffiatagok zsarolták meg, majd számoltak le vele. Elmondása szerint a rendezőt azzal az ürüggyel csalták a tett helyszínére, hogy pénzért visszaadják neki utolsó filmje ellopott tekercseit.

Filmjei miatt Pasolini szinte állandó látogatója volt a bíróságoknak, vádlottként nem kevesebb mint harminc polgári-cenzori perben kellett megjelennie. Ezek a meghurcoltatások súlyos gyomorfekélyhez, gyomorvérzéshez vezettek, s hat hónapig ágyhoz kötötte a betegsége. Ekkor írta meg hat drámáját, folytatta nyelvészeti és filmszemiotikai tanulmányainak írását, festett, verseket írt, és szerkesztette Alberto Moraviával együtt a Nuovi Argomenti című irodalmi lapot.

Ami életében egykor botránynak és a közvélemény körében sokkoló hatásúnak bizonyult, az ma már a világ szerves részévé vált. De fontos megemlíteni, hogy minden művét mélységes empátia hatotta át a szegények és az elesettek iránt.

Pier Paolo Pasolinit a XX. századi olasz és európai kultúra egyik legnagyobb formátumú alakjának tartják.

1964-ben járt Magyarországon, találkozott Lukács Györggyel.

1913-ben jelent meg Magyarországon Olaj című regénye, amely a XX. század tragikus eseményeinek állít emléket, és össze kívánta foglalni mindazt, amit koráról, társadalmáról, kultúrájáról megtapasztalt. A mű azonban erőszakos halála miatt befejezetlen maradt.

Forrás: vivinotizie.com

Jávor Pál, a dzsentrihős

A II. világháború előtti magyar filmgyártás vitathatatlanul legnépszerűbb férfi színésze volt.

Sikereit elsősorban sármos megjelenésének, s a kor nem éppen klasszikus értékekkel bíró filmjeiben alakított karakteres szerepeinek köszönhette. Ő volt a dzsentrihős, minden asszonyok meghódítója. Mintegy 70 filmben szerepelt. Vele végződött 1929-ben a magyar némafilmgyártás, s vele kezdődött 1931-ben a magyar hangosfilmek készítése, s az ő szereplésével indult a háború utáni magyar filmgyártás is. JÁVOR PÁL 120 évvel ezelőtt, 1902. január 31-én Aradon született.

Szerelemgyerekként jött a világra Jermann Pál 53 éves pénztáros és Spannenberger Katalin 17 éves cselédlány gyermekeként. A szülők a fiúk születése után kötöttek házasságot, még két fiúgyermekük született. Jávor Pál Aradon járta iskoláit, bár szívesebben látogatta a város filmszínházait.

Az első világháború alatt kiszökött a frontra, és leveleket kézbesített a katonáknak. Édesanyja kerestette, és hónapok múlva a tábori csendőrök szállították haza. Újságíró-gyakornokként dolgozott, majd kiutasíttatta magát Romániából, s valószínűleg az aradi mozikban látott dán némafilmek hatására Dániában akart letelepedni. Az odaút során azonban Budapesten leszállásra kényszerítették a vonatról, így a városban rekedt pénz és ismerős nélkül. Hosszú ideig a Nyugati vagy éppen a Keleti pályaudvaron éjszakázott. Városi bolyongásai során véletlenül tévedt a Színművészeti Akadémiára, ahol éppen aznap tartottak felvételi vizsgát. Vásárolt egy Petőfi-kötetet, lesétált a Duna-partra, megtanult egy verset, háromkor ott állt a felvételi bizottság előtt. Két strófa után leintették… még aznap megtudta, felvették az Akadémiára. Fél évet töltött ott, színpadi teljesítményével már az első hónapban Egressy-ösztöndíjat nyert. Fél évvel később azonban kötekedő, szemtelen viselkedése miatt eltanácsolták az intézményből. Az Országos Színiegyesület iskolájában folytatta tanulmányait, ahol 1922-ben vette át oklevelét.

Számos filmszerepe mellett fővárosi és vidéki színházak társulatában játszott. Tagja volt a Vígszínháznak, s 10 éven át a Nemzeti Színháznak. A könnyű filmszerepek mellett többek között Shakespeare drámáiban, Molnár Ferenc Liliomjában mutathatta meg drámai tehetségét, mély jellemábrázoló képességét.

Személyiségét sokan azonosították bohém filmszerepeivel. Magánéletében is imádta a cigányzenét és a jófajta borokat, sokszor lehetett vele találkozni a pesti éjszakában.

Állandó partnere volt a kor ünnepelt színésznője, Karády Katalin, akivel sokan úgy gondolták, az életben is egy párt alkotnak. Ő azonban egy özvegyasszonyt, a két gyermekét egyedül nevelő Landesmann Olgát, egy zsidó iparmágnás lányát vette feleségül. 1934-ben házasodtak össze, s szerelmük – minden viszontagságon át – egy életen át tartott.

Pasaréten éltek egy elegáns villában, festmény- és könyvgyűjteményükre méltán voltak büszkék.

Jávor Pál jólelkű ember volt, sokszor segítette szegény színésztársait.

A II. világháború alatt véleményét nem rejtette véka alá, gyűlölte a nácikat, kiállt zsidó honfitársaiért. A Gestapo és a nyilasok is többször kihallgatásra vitték, majd a német megszállás után Sopronkőhidára hurcolták. Feleségét azonban sikerült megmentenie.

A háború után egy magyar társulattal Amerikában turnézott. Az ott élő magyarok kitörő lelkesedéssel fogadták, gyenge angol tudása miatt azonban a filmipar nem fogadta be. Nehezen éltek, hol éjszakai portásként, hol szállodai mindenesként dolgozott New Yorkban, hogy családját el tudja tartani. Erős honvágyát sem tudta leküzdeni, s az alkohol is mind jelentősebb szerepet töltött be életében.

Jávor Pál 1957-ben tért vissza Magyarországra. A közönség lelkesen fogadta, sok szereppel halmozták el, bár néhány színházi vezető elzárkózott foglalkoztatásától.
Ekkor már beteg volt, gyomorrákot diagnosztizáltak nála. 1959-ben megműtötték, de az eredmény már nem tartott sokáig.

1959 nyarán az ezüstlakodalmát már a kórházban tartotta Landesmann Olgával.

Utolsó kívánsága az volt, hogy a cigányzenészek még egyszer húzzák el a nótáját. A kórház kertjében még utoljára mulatott egyet, mint ahogyan azt régen tette a főváros kávéházaiban.

1959. augusztus 14-én, mindössze 57 évesen hunyt el. Temetésén tízezrek zarándokoltak el a Farkasréti temetőhöz, a menetben cigányprímások játszották kedvenc nótáit.

Jávor Pál végrendelete:

“Nagyon kérem, halálom után a szószékről hirdessék művésztársaimnak, volt kedves közönségemnek, és minden magyar testvéremnek, hogy egyedül Krisztust követve érdemes élni! Ez az egyedüli igaz érték itt, ami odaát az örökkévalóságban, Isten színe előtt is megmarad. Mert van örökkévalóság! Van örök élet! Van lélek!”

Forrás: Wikipedia, origo.hu

Töltse le 2022-es naptárunkat!

Idén két évfordulót is ünneplünk: 30 évesek lettünk és 100 éve született Hantai Simon biai születésű festő. Ez alkalomból két letölthető naptárral kedveskedünk Önöknek, fogadják szeretettel!

Faluház 2022-es naptár:

https://juhaszferencmk.hu/wp-content/uploads/2022/01/fhnaptar2022.pdf

Hantai Simon 100. évforduló naptár

https://juhaszferencmk.hu/wp-content/uploads/2022/01/hantai100.pdf

Házasság hete – felhívás

Intézményünk 2022-ben ünnepli alapításának 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból kérjük, hogy a házasságkötésük 30. évfordulóját 2022-ben ünneplő biatorbágyi házaspárok küldjék el esküvői fényképüket. A névvel is ellátott felvételekből – az előző évi összeállításunkhoz hasonlóan – videót készítünk, amelyet közzéteszünk Facebook-oldalunkon és YouTube-csatornánkon.

A beküldési határidő január 31.

Cím: kiallitas@gmail.com