Valentin-nap a világban

A katolikus naptár szerint február 14. Szent Bálint napja. Magyarországon is Valentin-napként terjedt el, pedig Valentin magyarul Bálint.
A nyugati szokás szerint ez a „szerelmesek napja”, ami szintén Szent Bálintnak köszönhető, ő ugyanis többek között a jegyesek védőszentje.

A szokás vallási eredetű

A keresztény szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.”
Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival.

Anglia

A 15. század vége óta vannak Valentin párok Angliában, akik egymásnak kisebb ajándékokat vagy költeményeket küldenek. A virágok ajándékozásával való kapcsolat visszavezethető Samuel Pepys költő feleségére Elizabeth Pepysre, aki 1667-ben férje szerelmes levelére egy virágcsokorral válaszolt.

Az angol nemesi társaság köreiben ettől kezdődően a levél és a virágcsokor kapcsolata utánzás révén meghonosodott.

Németország

Az angol kivándorlók magukkal vitték a Valentin-napi szokásokat az Amerikai Egyesült Államokba. A második világháború alatt pedig az amerikai katonák terjesztették el ezt a szokást Európában, így Németországban is. 1950-ben Nürnbergben volt az első Valentin-napi bál. Ekkor hivatalosan is bevezették a Valentin-napot. Általánosan ismertté a virágtermesztők és az édességipar reklámjaival lett.

Időközben megjelentek az édességcsomagok, kártyák és parfümök is, de a legfontosabb ajándék továbbra is a virág. Míg év közben főként a nők azok, akik a virágokat vásárolják, addig Valentin napján a férfiak vannak többségben. A vörös rózsák ára ilyenkor erősen felemelkedik.

A német nyugati szláv és szorb területeken a Valentin nap idejére esik az úgynevezett madár-esküvő ünnepe. Ehhez az ünnephez tartozik az azonos nevű német népdal.

Japán

A japán szokás eltér a nyugatitól. Február 14-én a hölgyek csokoládéval ajándékozzák meg imádottjukat, de akár férfi munkatársaikat, ismerőseiket is. Egy hónappal később (White Day) viszonzásként aprósüteményt kapnak ajándékba.

Dél-Korea

Dél-Koreában más hónapok 14. napja tekinthető ugyanezzel a jelentéssel bírónak. A Valentin nap és a White Day mellett a félszigeten van egy Black Day is: aki február 14-én és március 14-én sem kapott ajándékot, az április 14-én „gyászolja” ezt, és jajangnyuont, feketebab-szósszal készített tésztát eszik.

Olaszország

Olaszországban a szerelmespárok többnyire hidakon vagy folyóknál, tavaknál találkoznak. Ezeken a helyeken a kerékpárok elhelyezésére szolgáló berendezések vannak, de nem a kerékpárokat lakatolják le az olasz fiatalok, hanem egyszerűen csak magát a lakatot zárják rá az alkalmatosságokra és arra a nevük kezdőbetűit írják rá, nagyobb lakatokra ráragasztják a pár fényképét is.

Miután a lakatot lezárták, a pár tagjai egy-egy kulcsot a vízbe dobnak és közben valamit kívánnak maguknak. Ezeket a kívánságokat nem szabad elárulniuk, de gyaníthatóan az örök szerelem az, amit kívánnak. Egyre több lakat gyűlik így össze nagy csomóban.

Finnország

Finnországban a Valentin napot a „barátság” napjaként ünneplik, melyen képeslapot küldenek vagy kisebb ajándékot adnak át egymásnak azok, akik a másikat szimpatikusnak találják.

Magyarország

Kevéssé ismert, hogy a magyarországi németek közt Szent Bálint igen népszerű volt, gyakran ábrázolták. Bólyban van az egyetlen Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna Magyarországon, a Bóly közelében fekvő Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetén pedig ma is látható Bálint freskója.

Az ország magyar lakói is számon tartották a szentet. (Ez olvasható az Érdy-kódexben is.)
A „nyavalyatörésre” (epilepsziára) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet.

A népi hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek, vagy hogy ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok. Voltak olyan területek, ahol e napon szokás volt a madarakat etetni.

Galamb József és a híres Ford T-modell

Szegény parasztcsaládból származott, ám pályája csúcsán fizetése megegyezett az akkori amerikai elnök fizetésével. Munkája eredményeként az általa tervezett Ford T-modellből 15 milliót adtak el, ezt csak a VW Bogár, majd a Toyota Corolla gyártása múlta felül.

140 évvel ezelőtt, 1881. február 3-án Makón született GALAMB JÓZSEF mérnök, konstruktőr, a Ford Motor Company tervezője.

Édesapját korán elveszítette, tanulmányai költségét – elemi iskola és gimnázium – ügyvéd bátyja fedezte. Már a középiskolai évei alatt felfigyeltek nagy kifejezőkészségről tanúskodó geometriai rajzaira. A Budapesti Állami Felsőipariskolán gépészetet tanult, s az itt eltöltött három év alatt 24 tantárgyat tanult.
A főiskola után egy évet töltött gyakorlaton, ennek befejezése után a kovács, kútfúró, harangöntő, lakatos, rézöntő és bronzműves szakmákból is képesítést szerzett. Az iskolák elvégzésekor végleg elhatározta, hogy autót akar konstruálni.

Legelső munkahelye a Diósgyőri Vasgyár volt, ahol rövid ideig – üzemmérnöki diplomával – műszaki rajzolóként dolgozott.

1901-ben kötelező katonai szolgálatát kezdte meg Polában, a haditengerészetnél. Itt ismerkedett meg Horthy Miklóssal, aki akkor a Kranlich torpedó-naszád parancsnoka volt. Horthy is felfigyelt a tehetséges szakemberre, aki a szolgálati ideje alatt a gépkezelői tanfolyamot is elvégezte. (Horthy István, Horthy Miklós kormányzó idősebbik fia gépészmérnöki diplomát szerzett, s talán nem véletlen, hogy a Ford Műveknél szerezte gyakorlati ismereteit, ahol mentora, azaz főnöke Galamb József volt.)
Leszerelése után 300 korona ösztöndíj birtokában indult világot látni, szakmai tapasztalatokat gyűjteni. 1903-tól kezdődően megfordult és dolgozott Németország több gyárában, de igazi, a jövőjét meghatározó ismereteit Frankfurtban, az Adler autógyárban szerezte. Hat hónap múlva továbbállt, végigjárta Hollandia néhány üzemét. Igazi célja Amerika volt, ahol 1904-ben autó-világkiállítást rendeztek. Megtakarított pénzén hajójegyet vásárolt, és októberben már áthajózott az óceánon.

Minden munkaalkalmat megragadott, hogy el tudja magát tartani. Volt lakatos, burkoló, de elvállalt képzettséget nem igénylő feladatokat is. Komoly szakmunkához 1904-ben, Pittsburg városában jutott, ahol szerszámkészítő lett. Amikor megnyílt Saint Louisban az autókiállítás, elutazott megnézni. A kirándulás sorsfordító eseménynek bizonyult a 23 éves fiatalember életében, beleszeretett az autók világába. 1905-ben Detroitba, az amerikai autógyártás fellegvárába utazott.

Elsőként a Fordnál jelentkezett, ahol fanyalogva fogadták: mit akar, amikor alig beszéli a nyelvet? Nem gondoltam, hogy ebben a gyárban beszélő mérnökre van szükség gépkezelői tanfolyamot is végzett – hangzott Galamb meghökkentő, de a jelek szerint hatásos válasza: egy próbarajz elkészítése után fel is vették szerkesztő rajzolói munkakörbe. Rajzait látva Henry Ford megosztotta vele terveit, új típus gyártását fontolgatja, amelyet az eddigiekkel ellentétben egy munkásember is meg tud venni, egy gyerek is el tudja vezetni, és akár a prérin is biztonsággal képes haladni. A közben titoktartásra kötelezett Galamb rajztábláját egy külön helyiségbe vitték, és hozzáláttak a munkához. A gyár főkonstruktőrévé lépett elő, az első sorozatgyártásban gyártott autó, a T-modell (becenevén Bádog Böske) sok fontos alkatrészét tervezte.

MEGKEZDŐDÖTT AZ AUTÓK SOROZATGYÁRTÁSA

1913-ban az ő vezetésével kezdték el mozgó összeszerelő szalagon az autók sorozatgyártását. Ez is világújdonságnak számított abban az időben. Farkas Jenővel együtt 1915-ben elkészítette a Fordson-traktornak, az első sorozatgyártásra szánt mezőgazdasági járműnek a prototípusát. Elsősorban nőknek szánták, hogy férjük helyett dolgozhassanak a farmon, amíg azok a fronton szolgálnak. Ebből a járműből hat darabot küldött szülővárosába testvéreinek, akik nem csak dolgoztak vele, hanem egyúttal propagálták is a Ford-járműveket, és családi céget alapítottak.

MAGÁNÉLET

1917-ben nősült meg, Dorotty Beckhammel közös házasságukból két leány, Clair és Gloria született. A húszas évek végén kapta meg az amerikai állampolgárságot.

Magyarságát nem felejtve 1921-ben ösztöndíjat alapított olyan makói, szegény sorsú diákoknak, akik felső ipari iskolában kívántak tanulni. Az első világháború alatt hadigépek szerkesztésével foglalkozott (tengeralattjáró-keresővel, harckocsikkal, repülőgépmotorokkal), de sebesültszállító autók tervét is neki köszönhetjük. Pályamunkás vagonokat és teherautókat is tervezett. A Ford máig használt márkafeliratát is ő rajzolta meg. Több alkalommal hazalátogatott Magyarországra, s előadásokat tartott a Magyar Mérnök és Építész Egyletben. Utoljára 1932-ben járt Magyarországon. A második világháborúban Ford ötletére hathengeres kiskocsit tervezett. 1944-ben orvosa javaslatára vonult vissza az aktív munkától, 75 évesen hunyt el Detroitban.

Henry Ford megbecsülte tehetséges tervezőjét; Galamb József évi fizetése 75 000 dollár volt – ennyit keresett az Egyesült Államok elnöke is. Egy anekdota szerint, ha Ford egy-egy nehezebb döntés előtt állt, mindig azt mondta: “I’ll ask Joe” (Meg fogom kérdezni Joe-t – mert a gyárban így becézték a messziről jött magyar mérnököt.)  

A Ford T-modellből 2000-ben még 100 000 működőképes darab volt fellelhető a világon. Budapest és Makó is őriz belőlük egyet-egyet.

Frankenstein, avagy a modern Prométheusz

Lehet, hogy a legjobb krimiket nők írják? Gondoljunk csak például Agatha Christie-re. Jóval korábban élt egy másfajta krimi, a borzongatás, a horror egyik mestere, MARY SHELLEY angol írónő, aki a Frankenstein történetét megalkotta.

“Valami olyasmit szerettem volna létrehozni, ami az olvasót saját belső lidérceihez kalauzolja el, ami rettegést hoz létre a lelkében. Azt a rettegést, amely arra késztet, hogy elhaló szívvel körülnézzen az üres szobában, és amely megfagyasztja a vért az erekben…”

170 éve, 1851. február 1-jén hunyt el MARY SHELLEY (eredeti nevén: Mary Wollstonecraft Godwin) angol romantikus író (1797-ben született.) Apja, William Godwin nagy hatású író-filozófus, anyja, Mary Wollstonecraft pedig az újkori nőjogi mozgalmak elindítója volt Angliában. Kétéves volt, amikor anyját elveszítette, házvezetőnő gondoskodott róla. Apja újabb házassága nem sok jót hozott számára. Mary soha nem járt iskolába, írni és olvasni a házvezetőnőtől tanult. Tudását pedig apja hatalmasnak mondható könyvtárában szerezte, többnyire autodidakta módon. Otthonukban irodalmi szalon működött, tudósok, művészek, ismert szabadgondolkodók törzshelye volt, így gyakran végighallgatta azok beszélgetéseit, vitáit. Élete inkább romantikus, olykor a kissé romlott erkölcsű regényhősökére emlékeztető volt. Függetlensége és az ismeretlen iránti vágyakozása miatt a valóságos életben őt sem érdekelték a morális korlátok, így szeretett bele 16 évesen a szalonjukban feltűnt ígéretes ifjú költőbe, Percy Bysshe Shelleybe, aki nála csupán 5 évvel volt idősebb, sőt már házas és több gyermek apja.

1814-ben Franciaországba szöktek. 1816 tavaszán meglátogatták a Svájcban tartózkodó Lord Byront, aki kisegítette őket anyagi gondjaikból. Az időjárás azon a nyáron túl hideg volt, hogy a külső szabadidő-tevékenységeket élvezhessék, ezért Byron kihívta Shelleyéket és magánorvosát, John William Polidorit, egy „költői versenyre”: az nyer, aki a legijesztőbb történetet alkotja meg. (Mintha Bocaccio Dekameronja is így született volna: az 1348-as firenzei pestisjárvány elől egy hegyi villába menekülő 10 fős társaság kitalált, főleg szerelmi, erotikus, szatirikus történetekkel, múlatta az időt.)

A Byron házában töltött idő alatt írta meg Mary a Frankensteinavagy modern Prometheus című művét. A regény születéséhez minden romantikus kellék adott volt: vadregényes villa távol a világ zajától, szerelmes fiatalok.

A környékbeliek hamarosan mindenfélét híreszteltek a villában történő dolgokról; a féktelen mulatozásokról, szeánszokról és az akkoriban divatos és elterjedt ópiumszívásról. A villa lakói a német gótikus regények olvasgatásán kívül a kor legújabb tudományos eredményeit is megvitatták, amelyek sokak szemében a mágia határát súrolták. Ezekből merítette Mary az ihletet, hogy írjanak közösen egy igazi, őket foglalkoztató regényt, amiben romantika, borzadály, végzetes szenvedélyek és az új, titokzatos, ördögi, tudományos felfedezések is szerepelnek. Mary végül egyedül írta meg azt művet, amelyben a tudós erkölcsi felelősségének problémája első ízben fordult elő.

A cselekmény egy keretelbeszélésbe ágyazódik, amely Victor Frankenstein kémiával és matematikával foglalkozó tehetséges genfi ifjú utolsó útját meséli el. Victor nem mágus és nem bír természetfeletti erővel, a tudomány elkötelezett híve, aki életet tud adni a halottnak…
Az irodalomkutató többsége szerint ezzel a regénnyel indult el a tudományos-fantasztikus műfaj. 1818-ban adták ki először a könyvet álnéven. (Magyar nyelvre Göncz Árpád fordította 1977-ben.)

Shelley felesége időközben öngyilkosságot követett el. A költő igyekezett megszerezni gyermekei felügyeleti jogát, de a hatóságok ezt megtagadták tőle. A gyerekeket ellopta, s 1818-ban Maryvel Olaszországbaköltöztek, itt született meg egyetlen életben maradt gyermekük, Percy Florence. Shelley sokat írt, ugyanakkor sokat hajózott Don Juan nevű hajóján. Egy ilyen hajózás során életét vesztette 1822. július 8-án. Holttestét a hullámok négy nap múlva vetették partra. Jó barátja, az akkor már világhírű Byron a közelben lakott, ő rendezte meg a búcsúszertartást. Ókori mintára a tengerparton máglyát emeltetett. A hamvakat azután a tenger hullámaiba szórta. Férje elhamvasztása után Mary visszatért Londonba, ahol 53 évesen hunyt el.

ÁRPÁDHÁZI SZENT MARGIT

A margitszigeti romkert ma gyermekek kedvelt bújócskázóhelye, romantikus séták helyszíne, és sok jegyespár választja fényképezkedése hátterének. A középkorban itt kolostor állt, s az akkor még három különálló földterületű szigetet még Nyulak szigetének hívták – valószínűsíthetően királyi vadászterület volta miatt. A XVII. századtól nevezték Szent Margit szigetének.

Névadója IV. Béla magyar király lánya, Margit volt, akit apja a tatár pusztítás miatti elkeseredésében Istennek ajánlott fel Magyarország megmentéséért.
IV. Béla a szigeten építtette fel a Domonkos-rendi apácakolostort. Ebben a kolostorban halt 750 évvel ezelőtt, 1270. január 18-án ÁRPÁDHÁZI SZENT MARGIT.

Margit 1242. január 27-én született a dalmáciai Klissza várában, ahová szülei a tatárjárás elől menekültek. Apja felajánlásának megfelelően három éves korában a veszprémi Szent Katalin domonkos kolostorba került. Itt nevelkedett Olympiades nővér kezei alatt. Később, 10 évesen a Nyulak szigetén lévő zárda lett az otthona, amelyet atyja építtetett. 1254-ben tett fogadalmat. A keresztényi szeretet példaképének tartották.
Szívesen vállalt el minden munkát, még a legalantasabbakat is. Testét sem kímélte, gyakran korbácsolta magát, a legrosszabb ruhát viselte, ruhája alatt befelé forduló vasszegekkel kivert övet viselt, s a leírások szerint öltözéke elnehezedett a tetvektől. Nappal dolgozott, az éjszakáit imádkozással töltötte. Két alkalommal is lehetősége lett volna a zárdát otthagyni, két király is feleségül kérte, de az ajánlatokat visszautasította. Állítólag jövőbelátó képességei is voltak, apja sokszor hallgatta meg a diplomáciai életre vonatkozó tanácsait.

Toulouse-i Szent Lajos, Szent Erzsébet, Szent Margit és Szent Imre alakja az assisi Szent Ferenc-bazilika altemplomának kereszthajójában, a Szent Miklós-kápolna külső falán
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Simone_Martini

A sok vezeklés és sanyargatás Margit testét meggyengítette, s néhány nappal 28. születésnapja előtt elhunyt. Halálát követően csodák és gyógyulások egész sorát jegyezték fel. 1276-ban avatták boldoggá, 1943-ban pedig XII. Piusz pápa szentté avatta (apjának, IV, Béla király húgának, Magyarországi Szent Erzsébetnek a névnapján, november 19-én).
A zárda területén található egy emlékére lefektetett sírkő, amelyen mindig láthatók a tisztelet, a szeretet virágai, mécsesei.

Az életéről szőtt legenda egy 1300-ban készült monda alapján és Ráskai Lea, egy kimagasló műveltségű domonkos apáca, kódexmásoló 1510-ben írt átdolgozásában maradt fenn.

Szent Margit élete alapszabályának tartotta:

Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.”

Emlékezés Juhász Ferencre

Gyógyítsátok a világot!”

Emlékezés Juhász Ferencre

Fotó: Kilián Katalin tulajdona

a szétzüllött világot, mint nyájat, mégis födél alá terelem, kutyám a hit, az lökdösi a dolgok oldalát csaholva, s zizegve összeáll eggyé az atom, a részek csordája megint, nem, nem bír a bomlás, nem bír a romlás velem!” – hitte és vallotta élete vége felé is az öt éve elhunyt, biai születésű, kétszeres Kossuth-díjas költő, Juhász Ferenc, a Mindenség szerelmese, a nyelvteremtő zseni.

És valóban, „nem bír a romlás” vele, hiszen verseskötetek tömege jelzi költői útját. A 21. század poétái, alkotóművészei egyre többen fedezik fel, tekintik alapismeretnek műveit.  Verseiből sokat több nyelvre lefordítottak. Burjánzó költészete a mikro- és makro világ megannyi csodájára egyaránt figyel és figyelmeztet, nem könnyű olvasmányok, de megéri az elmélyülést!

Barátai, költőtársai voltak többek között Nagy László, Weöres Sándor, Pilinszky János… – a klasszikusok.  Akár csak ő maga, aki már életében annak számított.  87 évet élt. 2015. december 2-től az égi róna túlsó oldaláról vigyáz a csillagszemű, a szarvassá változott fiú, aki nem egyszer verselte meg szülőfaluját, családtagjait.

Méltató cikkek sora, egy Juhász-breviárium, néhány tanulmány, egy személyes hangú életrajzi kötet a család gondozásában, egy lírai vallomásfilm, egy közkedvelt, nagyszerű szobor is őrzi emlékét. És a Mesevarázs, az egykori vasútállomás, a kultúra háza Biatorbágy szívében, amely 2017 januárjától viseli a nevét.

Mi, az intézmény munkatársai pedig igyekszünk méltók lenni névadónk szellemi hagyatékához, igényességéhez, és megfogadni az apai tanácsot, melyet örökül kapott, s örökül hagyott: „Ügyelj mindegyik szavadra!”/„Építsetek olyan házat”/„Gyógyítsátok a világot!” A mostani adventben, e nehéz időkben mindannyian keressük az építés és gyógyítás útját kívül-belül! És vegyük a bátorságot, lépjünk közelebb a költészethez, így Juhász Ferenc verseihez is. Megéri!

Szádváriné Kiss Mária

Juhász Ferenc Művelődési Központ

A modern szobrászat és az impresszionizmus

AUGUSTE RODIN

Már gyermekkorában szívesen rajzolgatott, ám ezt pap nevelője és édesapja veréssel jutalmazta. Első, egész alakos szobra elkészítésekor azzal vádolták meg, hogy élő alakról készített gipszöntvény. Magánélete ma biztosan a bulvárlapok címoldalára kerülne.
180 évvel ezelőtt, 1840. november 12-én Párizsban született a modern szobrászat megteremtője, AUGUSTE RODIN, aki először ábrázolta az emberi testet – a maga természetes szépségében – a lelkiállapotok és érzelmek kifejezésére.

Szegény családban nevelkedett két nővérével együtt, apjuk rendőr volt. 22 éves volt, amikor egyik szeretett nővére meghalt, s ez arra ösztönözte, hogy szerzetesnek álljon. Ám a rend főnöke – a tehetségét felismerve – inkább a művészi pálya felé terelte. Művészi ismeretekre, tehetsége kibontakoztatására leginkább önképzéssel tett szert, mert főiskolára többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült bejutnia, húsz évig kézművesként épületek díszítésén dolgozott. 

Húszas éveinek közepén tanulmányutat tett Itáliában, ahol Michelangelo művészete mélyen megérintette, s ekkor döntötte el, hogy szakít az akadémikus stílussal, s a saját útját járja. Visszatérése után a díszítőművészetek múzeumának felkérésére kezdett dolgozni A pokol kapuja című monumentális művén, amelyet Dante Isteni színjátéka ihletett.

Bár a bronzkaput nem sikerült befejeznie, több alakja – A gondolkodó, A csók és az Örök tavasz – azóta önálló alkotásként létezik. (A csók című mű történetéről azt mondják, igaz történetre épül, egy férjes asszony történetét meséli el, aki férjének öccsébe szeretett bele. A férj rájött a titkolt szerelemre, és meggyilkoltatta testvérét és feleségét is.
A párról készült szobron csak az ölelés látható, és a csókra való vágyakozás, de az ajkaik nem érnek egymáshoz.)

Rodin kezdetben a középkori művészet hagyományainak szellemében alkotta műveit, későbbi szobrain a festőiség lett az uralkodó elem. Calais a százéves háború egyik történelmi eseményét megörökítő emlékmű elkészítésével bízta meg, ennek nyomán született a Calais-i polgárok szoborcsoport.

Az 1880-as évektől növekedett elismertsége, javult anyagi helyzete, immár saját stúdiójában tanítványokat fogadott, s magánélete is egyre zavarosabbá vált. Ekkor kezdődött szenvedélyes és viharos szerelmi kapcsolata a 18 éves Camille Claudel szobrásznővel, aki először tanítványa, majd szeretője volt(ebből a korszakból származik mestermunkája A csók is).
A mintegy tíz évi tartó viszony szakítással ért véget, a lány egy emberi és művészi csalódás terhét viselve elmegyógyintézetbe került, ahonnan soha többé nem engedték ki. Rodin még 1864-ben ismerkedett meg Rose Beuret varrónővel, aki életre szóló társa és modellje lett, s aki hűségesen kitartott a gyakran félrelépő szobrász mellett. Házasságot csak 53 év együttélés után, két héttel az asszony halála előtt kötöttek.

Az 1900-as párizsi világkiállítás után számtalan portrémegrendelést kapott. Megmintázta többek között Victor Hugót, Balzacot, Nyizsinszkijt, Clémenceau-t és G.B. Shaw-t. 
1917. november 17-én halt meg Meudonban, 77 éves korában. Minden szobrát és rajzait hazájára hagyta. Kívánságának megfelelően fejfájának és sírfeliratának helyére A gondolkodó másolata került.

Claude Oscar Monet

8 évesen anyagi nehézségei miatt öngyilkosságot kísérelt meg: a Szajnába vetette magát, de kimentették. Idősebb korára azonban hazája ünnepelt festője lett. Az átlagos munkások bérének négyszázszorosát kereste, garázsa zsúfolva volt előkelő automobilokkal.

180 éve, 1840. november 14-én született Claude Oscar Monet francia festő, az impresszionizmus egyik megteremtője.
Már tíz évesen tehetségesen rajzolt. Szüleivel Le Havre-ban élt, majd édesanyja halála után, 16 évesen Párizsba költözött. Itt kezdte másolni – kortársaihoz hasonlóan – a Louvre-ban kiállított nagy festők alkotásait. Megismerkedett többek között Pissaroval, Manet-val, Renoirral. Közös útkeresésük nyomán – amely napfény, a szabad levegő, a természet ábrázolásában rejlő festői lehetőségeket kutatta – alakult ki az új festészeti stílus, a plan air, amelyet ma impresszionizmus néven is ismerünk.

Vízililiomok, 1919

1872-ben készült festménye – a Le Havre-ban készült Impresszió, a felkelő nap – alapján született az irányzat elnevezése. A 80-as-90-es években készültek ún. sorozatfestményei, amelyeken az időjárás, a napszakok és a fény keltette változásokat örökíti meg. A 25-30 képből álló sorozatok – amelyek a festő szubjektív érzéseit is közvetíteni tudták – nagy sikert arattak (Rouani-katedrális, Kazlak, Tavirózsák).

Sokat dolgozott, de nem minden művével volt elégedett. Ross King író (aki könyveiben feldolgozta Leonardo és Michelangelo munkásságát is), kutatásai alapján azt állítja, hogy Monet legalább ötszáz képét semmisítette meg pályafutása során, amelyek fele-harmada a tavirózsákról készült. Szerinte a Monet által a francia államra hagyott festmények egyikén látható vágás is a festő dührohamainak hagyatéka. “Talán meg akarta semmisíteni, de aztán meggondolta magát”.

Monet 1883-ban a normandiai Giverny-be költözött, s itt festette vízililiomos képeit, amelyet a közvélemény sok esetben fanyalgással fogadott. Úgy vélték, hogy Monet korábbi munkái a szénaboglyákkal, a Szajnával és a katedrálisokkal jobban tükrözik Franciaországot.
A világ más részéről azonban gazdag amerikai és japán gyűjtők, műkereskedők érkeztek, s vetélkedtek a festmények megvételéért.

Utolsó éveiben látása megromlott, amely a festés feladására kényszerítette.
86 éves korában, 1926. december 5-én hunyt el Givernyben.

JOHANNES AMOS COMENIUS

Nevelési elveit, pedagógiai módszereit akár ma is megfogalmazhatták volna, pedig több mint 400 évvel ezelőtt született. Sárospatakon intézmény viseli a nevét, valamint sok-sok oktatási program. 350 éve, 1670. november 15-én hunyt el JOHANNES AMOS COMENIUS (cseh nyelven Jan Amos Komenský).
1592. március 28-án született a morvaországi Nivnicében. Korán árvaságra jutott, neveltetéséről a Morva Testvérek szervezete gondoskodott, amely szervezet a husziták reformmozgalmát követte, fontosnak tartotta az írni-olvasni tudást, valamint a Biblia minél szélesebb körű megismertetését. A latin iskola elvégzése után a hernborni és a Heidelbergi Egyetemen tanult. Rendkívüli tehetséggel rendelkezett, és korának tudományos műveltségét szinte teljességgel elsajátította. Arra törekedett, hogy a XVII. század tudományos munkáiból kiszűrje a fiktív elképzeléseket, s csupán az objektív, ugyanakkor a keresztény elvekkel is összeegyeztethető valóságot tartsa meg. Huszonhatéves korában Fulnek városában – a morva testvérek gyülekezetében – lelkész lett, majd a gyülekezet iskolájában igazgatóként kezdett dolgozni.

Az ellenreformáció bujkálásra kényszerítette. A lengyelországi Lesznó városában lelt menedékre, ahol megírta egyik legjelentősebb pedagógiai művét, a „Didactica Magna”-t (Nagy oktatástan).
Az 1640-es években néhány évig a sárospataki kollégiumban is tanított. Itt írta meg két további jelentős művét, a „Schola Ludus” (Az iskola mint játékszín) és az „Orbis sensualium Pictus” (A látható világ képekben) című műveket.

Vallotta, hogy a társadalom megjobbítható, ha megfelelő erkölcsi elvek mentén nevelik az ifjúságot. Kiemelten fontosnak tartotta, hogy a nevelést hamar el kell kezdeni. Látta korának rendkívül lesújtó állapotát, és a harmincéves háborúban saját szemével győződhetett meg arról, hogy mire képes az önmagából kivetkőzött emberi természet. Keresztényként az értelmi, az erkölcsi és a hitbeli nevelés hármasságát vallotta.

Azt a véleményt képviselte, hogy egy kisgyermeknek hatéves koráig az anyja mellett a helye, szülei gondoskodását élvezve tanítsák meg neki az anyanyelvét, és szüleitől sajátítsa el az alapvető viselkedési szabályokat. Fontosnak tartotta, hogy a szülő jó erkölcsi példát mutasson gyermekének. A verést helytelenítette, de megengedhetőnek tartotta abban az esetben, ha a gyermek a dorgálás után is nyakas marad, így a szülőnek joga van a bibliai elveknek megfelelően elfenekelni gyermekét, ami ilyeténképpen hasznos emlékeztető lesz a gyermek számára, és legközelebb elkerüli a helytelen magatartást.

Kiemelten hangsúlyozta az iskoláskorú gyermekek lelki fejlesztését is, nagy szerepet juttatva a szülőnek, de még inkább a gyermek tanárainak, akik erkölcsi, hitbeli példamutatással tartoznak diákjaik felé.

Comenius látva korának átlagemberét, igyekezett olyan oktatási rendszert kidolgozni, mely segít leküzdeni a tudatlanságot, és a gyakran abból fakadó erkölcstelenséget, ezzel szerette volna megteremteni egy új társadalom alapját. Oktatási rendszerének alapját így fogalmazta meg: “… ez az iskola azt tűzi ki célul, hogy akit ide felvesznek, azt úgy bocsássák el, hogy gyakorlati dolgokban teljesen jártas legyen, hogy a mi ifjaink ezen a küzdőtéren ne az iskolának tanuljanak, hanem az életnek, s hogy innen olyan ifjak kerüljenek ki az életbe, akik tevékenyek, mindenre készek, ügyesek, szorgalmasak, akikre majd annak idején az élet bármely feladatát bátran rá lehet bízni.”

Elvei közé tartozott a szemléltetve oktatás, az egymásra épülő és az életkornak megfelelő tananyag, a 3×6 éves képzés, az ősztől tavaszig tartó oktatás … mint ahogy ma is történik.

Comenius élete utolsó szakaszát Amszterdamban töltötte, ahol jelentős anyagi támogatást nyújtottak tudományos munkásságához. Ott rendezte sajtó alá pedagógiai műveinek teljes gyűjteményes kiadását. 1670-ben itt hunyt el.

Az Antarktisz felfedezése


200 évvel ezelőtt, 1820. november 18-án Nathaniel B. Palmer fedezte fel az „ismeretlen Déli Föld, az Antarktisz létezését. Nem a legelső, de az elsők egyike volt, aki (bizonyíthatóan) meglátta a kontinens jeges földjét. Amerikai fókavadász volt, aki újabb fókatelepek felkutatása miatt hajózott a déli vizekre.

A földrész belső területeinek felderítése csak a XX. század elején kezdődött meg. Az Antarktiszra akkor figyelt fel igazán a világ közvéleménye, amikor egymással versengve két expedíció próbálta elsőként elérni a Déli-sarkot. 1911.december 14-én a Roald Amundsen vezette norvég csapatnak sikerült célba érnie, és öt héttel megelőzték Robert Scott kapitány brit expedícióját. A norvégok biztonságban hazatértek, de a nyolc tagú brit csapat a visszaúton életét vesztette.

1959. december elsején írták alá az ún. Antarktisz-egyezményt, amely 1961. június 23-án lépett érvénybe. Ez többek között korlátozza az Antarktiszon a katonai tevékenységeket, tiltja a hulladéklerakást és támogatja a tudományos kutatásokat.

MARKÓ KÁROLY

Nevéhez fűződik az első magyar tájkép megszületése. Úgy tartják, ő volt az első magyar festő, aki a művészetéből meg tudott élni. 160 éve, 1860. november 19-én Itáliában hunyt el id. MARKÓ KÁROLY magyar festő. Lőcsén született 1791. szeptember 19-én. Festőnek készült, de mérnöki tanulmányokat is folytatott, majd mérnökként Rozsnyón és Lublón dolgozott. Közben ismert festők műveiről készített másolatokat. 1822-ben a bécsi képzőművészeti akadémián történelmi és tájképfestészetet tanult. Továbbra is képeket másolt műkereskedők megrendelésére, és egyre ismertebb és keresettebb lett. Pártfogója, egy bécsi bankár megbízásából hazatért, és megfestette egyik leghíresebb, a Visegrád című képét, amelyet a magyar tájképfestészet első alkotásaként tartunk számon.

1832-ben Olaszországban telepedett le. Először Rómában élt és dolgozott, arómai-campagnai művészcsoport jelentős tagja lett. Itt festette kicsiny méretű, aprólékosan kidolgozott klasszicista tájképeit, melyeknek idilli nyugalmát apró alakokkal, mitológiai és bibliai jelenetekkel élénkítette. 1840-ben a firenzei festészeti akadémia tiszteletbeli tanára lett s királyi mecénások megbízatásokkal elhalmozott festője. Közben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Tanítványain és a Műegylet tárlatain keresztül kapcsolatot tartott a hazai művészeti élettel.
Arcképe a firenzei Uffizi önarckép gyűjteményében, számos más műve pedig német, olasz, osztrák és hazai köz- és magángyűjtemény birtokában van. Művészete évtizedeken át hatott a magyar tájképfestészetre, a klasszicizmus kiemelkedő képviselője volt.

Budapesten emléktábla őrzi nevét az V. kerületi Markó utcában. Megérdemelné talán a teljes neve használatát, hiszen az utca inkább az ott működő intézményekről vált híressé.

LEO FESSLER

Ha Budapesten sétálunk, s felnézünk jeles középületeink homlokzatára, szobrokat is látunk. Az épületek tervezőinek nevét talán még tudjuk, de hogy kik alkották a díszítéseket képező szobrokat, már szinte nem. Ilyen szobrász volt LEO FESSLER díszítőszobrász, aki 180 éve, 1840. november 22-én született Bécsben. Apja szobrászatot tanított, fia is nála tanult. A kiegyezést követő években nagyszabású építkezések Kezdődtek Budapesten.

Leo Fessler mintát készített az Andrássy úti Műcsarnok homlokzata számára és e mintáival magára vonta az építészek, különösen Ybl Miklós figyelmét, akinek biztatására azután Bécsből Budapestre költözött.

A magyar államtól több megbízást is kapott, elsősorban az Ybl által tervezett épületek díszeit készítette el. 12 apostol, Krisztus és a négy evangélista szobra készült a Bazilika számára, szobrai állnak az Operaház főhomlokzatán, a budai Várkert bazárban, ahol az oszlopbejárat két oroszlánja is az ő alkotása volt. Ő mintázta meg a Kálvin-téri szökőkutat Ybl Miklós terve nyomán, amely ma – részben újra faragva – a Deák téren áll. E szökőkút szakmai féltékenységet szült, sok ellensége akadt és a pályázatoknál is mellőzték. Ideges és megtört emberré vált, napról-napra nagyobb nem nyomorba süllyedt, kénytelen volt könyvtárát és értékes gyűjteményeit is eladni. Családjával együtt a mindennapi megélhetésért küzdött. 53 évesen, 1893. november 14-én hunyt el Újpesten.

Elfújta a szél…

Elfújta a szél

Nagyszabású könyv és nagyszabású film. Valamelyik változatával egyszer biztosan találkozunk életünk során.
Írója, MARGARET Munnerlyn MITCHELL 120 éve, 1900. november 8-án született Atlantában.
Édesanyja a női választójogért harcolt, édesapja elismert ügyvéd és a helyi történelmi társaság elnöke volt. A kislány gyerekkorában számtalan történetet hallott a polgárháborúról és a régi Atlantáról.

Tanulmányait édesanyjának 1919-ben bekövetkezett halála miatt szakította meg, hazatért apjához és testvéréhez. 1922-ben férjhez ment, de két évvel később elvált. Második férje, John Robert Marsh megértő volt Margarettel szemben, erősen támogatta írói ambícióit. A könyvön tíz évig dolgozott 1926 és 1936 között. Kiadót viszont csak hosszas keresés után talált, mivel senkiben nem volt elég bátorság ahhoz, hogy az elsőkönyves szerző ezeroldalas regényét kiadja. A könyv minden addigi eladási rekordot megdöntött, és a következő évben Pulitzer-díjat kapott.

A regény központi témája Scarlett O’Hara, egy déli ültetvényes lányának boldogulása az amerikai polgárháború, majd később a Dél megváltozott viszonyai közepette.
David O. Selznik független hollywoodi producer rögtön a megjelenés után megvásárolta a megfilmesítés jogait. Regényének filmváltozatában híres és tehetséges színészek játszottak, mint Vivien Leigh, Clark Gable, Leslie Howard és Olivia de Havilland.
Margaret Mitchell több könyvet nem írt. Regényét máig 27 nyelvre fordították le. Az írónő 1949. augusztus 16-án autóbaleset áldozata lett Atlantában.

Erkel Ferenc

Nemzeti himnuszunk zeneszerzője, s egyben kora jelentős sakkmestere. 210 éve, 1810. november 9-én Németgyulán született ERKEL FERENC zeneszerző, zongoraművész, karmester. A zene természetes részét képezte életének, hiszen apja és nagyapja is jól képzett zenész volt. Ügyesen zongorázott és a tudományát be is mutatta a gyulai közönségnek. Nagyváradon, majd a pozsonyi bencéseknél végezte gimnáziumi tanulmányait. A zeneelméleti és zongoratanulmányok mellett életre szóló zenei élmények, hatások érték: a verbunkoszene, Bihari János hegedűjátéka, Liszt Ferenc virtuóz zongorajátéka.

Az 1830-as években Pesten fellépett mint zongoraművész, karnagyi állást vállalt, s 25 évesen már operát vezényelt. 30 éven át volt a Nemzeti színház karmestere. Az első hónapokban népszerű külföldi szerzők műveit dirigálta, de megérezvén a magyar közönség óhaját maga is komponálni kezdett.
1840-ben elkészült Bátori Mária című operájával.

Ezzel a magyar operatörténetben megszületett az első magyar nemzeti opera, amely a Nemzeti Színház névadó ünnepségén 1840. augusztus 8-án hangozhatott el először. Erkel Ferenc egyre közismertebb, egyre népszerűbb szereplője lett a magyar zenei életnek.1844-ben pályázatot írtak ki a Kölcsey Ferenc által írt Himnusz megzenésítésére.

A XIX. századig nem volt önálló nemzeti himnusza a magyarságnak, mind a katolikusoknak, mind a reformátusoknak saját néphimnuszuk volt
. A zeneszerző időskori visszaemlékezése szerint előzőleg sokáig olvasgatta Kölcsey versét, de aztán egyetlen óra alatt megszületett a végleges zene, amellyel a pályázatot megnyerte.

A Hunyadi László című operáját 1844. január 27-én mutatták be. 1861-ben mutatták be máig leghíresebb operáját, a Bánk bánt. Erkel Ferenc ebben a művével is megmutatta, hogy a zenét, mint egy csendes kulturális forradalom eszközét fel lehet használni az idegen elnyomás ellen.

1861-ben mutatták be máig leghíresebb operáját, a Bánk bánt. 1875-ben Liszt Ferenc elnökletével létrejött a Zeneakadémia, ahol Erkel Ferenc igazgató és zongoratanár volt 1886-ig, nyugdíjba vonulásáig. Ezzel zenei intézményrendszerünk egyik alapítója és megteremtője lett.

A kortársak és az utókor szakmai megítélése szerint is kiváló sakkjátékos volt.  Az 1850-es évek közepétől – Szén Józseffel, a legjelentősebb korabeli mesterrel – a korabeli sakkélet vezető személyisége volt és szervezője a pesti és budai sakkéletnek. Törődött a játék népszerűsítésével és új tehetségek felfedezésével.
Liszt Ferenc mellett ő a magyar zenei romantika legjelentősebb képviselője, a magyar nemzeti opera megteremtője.

Zenéjében olasz és francia mintákra támaszkodott, felhasználta a magyar verbunkost, a magyar történelemből vett szövegkönyveket, új operanyelvet alakított ki. Operákon kívül karműveket, dalokat, kísérőzenéket, zongoradarabokat, zenekari műveket is komponált.
1893. június 15-én hunyt el.

Az első magyar olimpiai bajnok

A korabeli magyar sajtó magyar delfinnek nevezte. Ő volt az első magyar olimpiai bajnok, de építészmérnök is volt és labdarúgó, labdarúgó játékvezető, szövetségi kapitány, újságíró, igazi polihisztor.
65 éve, 1955. november 12-én, 77 évesen hunyt el HAJÓS ALFRÉD.

Budapesti szegény zsidó családból származott. Miután a Műegyetemen oklevelet szerzett, Alpár Ignác irodájában, majd Lechner Ödönnel dolgozott. 1907-ben nyitott önálló irodát. Sikerrel vett részt pályázatokon, amelyek főleg vidéki megbízatásokhoz juttatták.

Sportolóként úszott, atletizált (1896-1898), közben tornászott és a labdarúgást is kiemelkedő szinten végezte. A Magyar Úszó Egyesület tagjaként vett részt az 1896-ban Athénban az első újkori olimpiai játékokon.
A 11 fokos tengervízben megrendezett versenyen megnyerte mind a 100 m-es (1:22.2), mind pedig az 1200 m-es (18:22) gyorsúszószámot, ezzel ő szerezte a magyar sport első és második olimpiai aranyérmét. (Valójában ezüstöket, hisz az első olimpián a győztes kapott ezüstérmet, a második pedig bronzot.)
Nem hivatalos Európa-bajnok, 1895-ben 100 méter gyorson és örökös magyar bajnok.

Gyakorlata, valamint szabályismerete alapján vizsga nélkül lett játékvezető, 1897-től 1904-ig szolgálta a magyar labdarúgó sport kialakulásának időszakát.
1904-ben visszavonult az aktív sportolástól.

1924-ben a budapesti Stadion tervével ezüstérmet nyert a szellemi olimpián. Alkotásai az eklektikától, illetve a szecessziótól a modern formák alkalmazásáig eléggé változatos felfogásban alakultak. Tervezője a debreceni Arany Bika Szállodának, gimnáziumoknak Lőcsén és Kőszegen, gyógyfürdőnek Hajdúszoboszlón. Legnagyobb sportépítkezése az újpesti Megyeri úti sporttelep.
Szakmai elismerésként megkapta az Építész Aranydiplomát.

Novemberi évfordulók – I. rész

November 1.

Van, aki tan soha nem lépi át települése határait, de vannak olyanok is, akiket különös vágy hajt távoli földrészek, ismeretlen tájak felfedezése iránt. 175 éve, 1739. november 1-jén, Sáromberken született gróf TELEKI SÁMUEL, aki utazásaival, kutatásaival, felfedezéseivel jelentősen hozzájárult kora Afrikáról alkotott ismereteihez.
Felmenői közül ketten is gyarapították a magyar kultúrtörténetet. Dédapja, Teleki Sámuel Erdély kancellárja volt és 50000 kötetes könyvgyűjteményével megalapította a marosvásárhelyi Teleki Tékát. A kancellár egyik fia Teleki Domokos érdeme pedig, hogy ő írta le magyar nyelven a XVIII. század végének Magyarországát. (Egynéhány hazai utazások leírása, Bécs, 1796).
Középiskoláit magánúton végezte, a debreceni református kollégiumban érettségizett Felsőfokú természettudományi tanulmányokat a göttingeni és a berlini egyetemen folytatott. Göttingenben az állam- és gazdaságtudományi fakultációra járt, de tanult ásványtant, geológiát, földrajzot és csillagászatot is. Az egyetem után katonai szolgálatba lépett, majd 1881-től országgyűlési képviselő volt.

Ekkor ismerkedett meg Rudolf trónörökössel, aki élénk figyelemmel kísérte a kor földrajzi felfedezéseit – mellesleg egy esetleges afrikai gyarmatszerzés a 19. század második felében gyakran szóba került Bécsben, így jól jött volna Rudolfnak egy nagyszabású felfedezés. A Görgényi havasokban tett közös vadászataik nyomán döntöttek egy afrikai egzotikus vadászexpedícióról. Az utazás eredeti célja a vadászaton kívül a Kilimandzsáró megmászása volt. Jó anyagi háttérrel rendelkező, mintegy 300 főre tervezett expedíciójuk 1887 februárjában indult el, 1887 júniusában érkeztek meg a Kilimandzsáró tövéhez. Teleki Sámuel Afrika hegyóriásán minden előtte próbálkozónál feljebb, az 5310 méteres magasságig jutott fel. Útjukat folytatva 1888. március 6-án jutottak el az itt élő turkána nép által Nagira Mwaiten néven ismert tóhoz, melyet Teleki Sámuel Rudolf trónörökösről nevezett el. Az expedíció fedezte fel a Kelet-Afrikai árok 646 méter magasan működő tűzhányóját, mely a Rudolf tótól 5 km-re délre magasodik. Kelet-Afrika másik lefolyástalan sós tavát Stefánia tónak (Rudolf trónörökös felesége után) nevezte el.
Vadászati célú utazásokat tett még Abesszíniába, Jáva és Szumátra szigetére. Munkásságáért számos tudományos társaság kitüntette, 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. 1916. március 10-én hunyt el.
Emlékére 1989-ben szobrot állítottak a magyar utazók érdi panteonjában, a Magyar Földrajzi Múzeum parkjában.

Semmi sincsen inkább szívemen, mint Gyermekeimnek, `s Bibliothecamnak állapottyok; azokban kívánok holtom után élni, és Hazámnak szolgálni.” – Teleki Sámuel

November 2.

Angol nyelvterületen mindmáig az egyik legnépszerűbb drámaíró, nála csak William Shakespeare darabjait játsszák sűrűbben. Ideges, félénk és érzékeny természetét közparkokban, előadótermekben és utcasarkokon tett szónoklatokkal edzette, míg pár év alatt az egyik legjobb szónok lett egész Angliában. 70 éve, 1950. november 2-án hunyt el GEORGE BERNARD SHAW angol író. 1856-ban született Dublinban. Édesanyja művelt asszony volt, zenetanár, aki művészi szinten zongorázott, apja léha kocsmajáró. Előbb felesége, majd felnőtté váló fia is megszökött tőle, s mindketten Londonban telepedtek le. G. B. Show (amely művésznevet a későbbiekben használta) irodalmi pályafutását regényírással kezdte, de ebből nem tudott megélni, majd újságíróként színvonalas zenei és irodalmi kritikákat írt. 42 éves volt, amikor egy újságíró kollégája biztatására megírta első drámáját, a Warrenné mesterségét. Jó tíz évig a darabot magántársaságban se merték bemutatni, és két évtizednek kellett eltelnie, amíg színházban – hangos botrányok közt – először játszották. (Az angol közönség, a kritika és az egész irodalmi-színházi világ botránkoztatóan erkölcstelennek tartotta, pedig az erkölcstelenség megbélyegzése volt mondanivalójának értelme.) Addigra már rég népszerű volt a kontinensen, sőt, már sikerei voltak otthon is egyéb darabjaival. Egész sor színjátéka komoly kritika a polgári élet hazugságai ellen. Az első világháborúban nyíltan hirdette pacifista voltát.

Jelentősebb színpadi művei még: A sors embere, Candida, Caesar és Kleopátra, Ember és felsőbbrendű ember, Fanny első színdarabja, Pygmalion, Szent Johanna.

1925-ben nyerte el az irodalmi Nobel-díjat. Színészek és főleg színésznők versengtek az immár világhírűvé váló író szerepeiért. Két világhíres színművésznő is volt szerelmes barátságban vele. Leveleztek is egymással otthon, Londonból Londonba. Shaw nagyon szellemes levélíró volt, de barátnői sem maradtak el tőle. Minden levelük megmaradt. Idővel Shaw könyvekben adta ki mind a két levélváltását. Mind a kettő a művészi-irodalmi élet kitűnő dokumentuma. S hogy mit szólt az író felesége a hölgyek körében aratott sikerekhez? Szellemesen így válaszolt egy újságíró hasonló kérdésére: “Jó nevelésű férfi és asszony nem érdeklődik házastársa másokra tartozó érzelmeiről és olyan sétálgatásairól, amelyeket nem kíván otthon közölni.”
George Bernard Show 94 éves korában hunyt el Ayot st. Lawrence-ben.

November 3.

Sokan átsétálhattunk már Firenzében a Ponte Vecchion… és állhattunk meg a híd közepén egy mellszobornál, amely mellől letekinthetünk az alant folyó Arnóra, s láthatjuk a mindkét irányban épült hidakat.
Az alkotás az
520 éve, 1500. november 3-án a városban született BENVENUTO CELLINI szobrászt, ötvös- és éremművészt ábrázolja.
Széplelkű, idősödő szülei sokat vártak gyermekre, ő utolsónak született, s apja örömében a Benvenuto (Isten hozott!) keresztnevet adta neki. Zenei pályára szánta, énekelni és fuvolázni tanította, de Cellini kijelentette, más, nemesebb művészi hivatásra vágyik. Pályáját korán kezdte, firenzei aranyműveseknél tanult, s a mesterséget hamar elsajátítva már önálló keresethez is jutott. Később több városban és műhelyben is tökéletesítette tudását, s sajátította el az ötvösmesterséget. Zabolázatlan természetes többször sodorta bajba, összetűzései több esetben emberöléshez is vezettek.

Dolgozott pápai pénzverdékben, a francia királynak, olasz nemeseknek. Egyedülálló módon önmagának állított emléket önéletrajzi regényével, amelynek a Benvenuto Cellini mester élete, amiképpen ő maga megírta Firenzében címet adta. A műben mint rendkívüli, természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező, és isteni jelekben gazdag főszereplőként mutatja be magát. Az első modern életrajznak is tekinthető mű érdeme még az olasz köznyelv használata s gyors ritmusa.
A könyv 1728-ig kiadatlan maradt, de újrafelfedezése és megjelenése idején óriási sikereket ért el Európába
n. Német nyelvre Goethe fordította.
Cellini jelentős alkotásai közül láthatjuk Firenzében, a Loggia dei Lanziban árkádjai alatt álló Perszeusz szobrát és Bécsben, a Szépművészeti Múzeumban őrzött Sótartóját.
Benvenuto Cellini 1571-ben hunyt el Firenzében.

Adidas vagy Puma?

Akár naponta is találkozhatunk a két márkanévvel, de mi lehet a kapcsolat az Adidas és a Puma név között? Mindkét név sportmárkát jelöl, és két testvérhez, Adolf és Rudolf Dasslerhez tartoznak. 120 éve, 1900. november 3-án a bajorországi Herzogenaurachban született ADI DASSLER, aki később a becenevéből és vezetéknevéből alkotta meg testvérével az Adidas márkát. Édesapjuk cipészmester volt, a cégalapító Adi tőle tanulta a mesterséget, majd – tornacipőket gyártva – vette át a vállalkozást, s testvérével megalapította a Dessler Fívérek céget. Az első, szögekkel ellátott sportcipő 1925-ben jelent meg.
(A berlini olimpián Jesse Owens ebben a márkában futott).

A II. világháború megtépázta a testvérek kapcsolatát, a 40-es évek végére külön is váltak. Megszületett a három csíkos védjeggyel rendelkező Adidas márka, és a Rudolf irányította Puma, és lettek egymás versenytársai a sportcipő és -ruházat gyártásában. A két testvér a különválást követően már nem is állt szóba egymással, a 70-es években hunytak el.