Az Országház megálmodói: Steindl Imre és Kiss György

Egy idegenforgalmi portál rangsorolása rendre beválasztja a világ 25 legszebb, legnépszerűbb épülete közé a magyar Országházat.  Az egyre előkelőbb helyen szereplő épület 2018-ban már a 10. helyen szerepelt.

Építéséhez két neves augusztusi dátum is kapcsolódik: a tervező halálának és az épület szobrai alkotójának születési évfordulója.

120 éve, 1902. augusztus 31-én hunyt el Budapesten STEINDL IMRE a XIX. század végének vezető építésze, és 170 éve, augusztus 17-én született KISS GYÖRGY szobrászművész.

„Ha az építészet megfagyott zene, akkor Steindl e zenének Schubertje volt, úgy a termékenység, mint a művein elömlő harmónia tekintetében.” – írta róla Lyka Károly, az előző századelő neves művészettörténésze.

STEINDL IMRE Pesten született 1839. október 20-án, osztrák-német eredetű polgári-iparos családban. Édesapja ékszerész volt, Kígyó utcai műhelyének jó híre volt. Elemi és középiskoláit a budai Polytechnikumban, a műegyetemet Budán végezte. Húsz éves korában a bécsi képzőművészeti akadémiára, a monarchia  legjelentősebb tanintézetében ment. Mestere volt Schmidt Frigyes is, a bécsi Városháza felépítője, a gótika és historizmus kiváló képviselője – s mint mondják, Steindl Imre volt a kedvenc tanítványa. Egy év múlva már a budai műegyetemre a szerkezettani tanszékre tanársegédnek hívják meg. Még mint tanársegéd megtanulta a kőműves mesterséget és szabaduló levelet is kapott.

Az akadémián vasszorgalma és művészi tudása csakhamar az elsők közé emelte a fiatal Steindl Imrét. Magánépületek tervezéseért elismerő oklevelet kapott, nyilvános és emlékszerű épületek tervezésével pedig elnyerte az akkori első akadémiai díjat, a Fuger-féle aranyérmet, sőt az 1867. év végén még a szokásos vizsgák alól is fölmentették s kitűnő bizonyítvánnyal jutalmazzák tehetségét. Legnagyobb munkája volt az akadémián egy nagyterjedelmű királyi kastély terve gót stílusban.

Hét év után kitüntetéssel végezte el bécsi stúdiumait, de első útja nem haza, hanem egy franciaországi tanulmányútra vezetett; a Rajna menti műemlékeket figyelte meg. Immár professzorként hazatérve újra bekapcsolódott az oktatásba: a Műegyetemen lett a középkori építészet tanára – egészen haláláig, 1902-ig. (Diákjaival az országot járva mintegy 500 rajzot készített épületekről templomokról.)

Első nevezetes munkája, a – ma is működő – pesti Új Városháza 1870 és 75 között épült fel a Váci utca 62-64-ben. A középkori építészet, elsősorban a gótika szerelmeseként kezdetben neogótikus, később neoreneszánsz stílusban tervezte meg. Szintén a belvárosban, a Múzeum körúton áll az 1883-ban átadott egykori Műegyetem főépülete.

Legszebb alkotásai közé sorolható az erzsébetvárosi szent Erzsébetről nevezett plébániatemplom.

Működésének leginkább Budapesten jutott tér, munkái azonban vidéki városokban is megjelentek. Erről tanúskodik pl.: a debreceni “Bika” szálloda épülete.

Mint műemlékeink restaurátora Steindl Imre első helyen áll. 1870-ben vette át Vajda-Hunyad vár helyreállítási munkáinak vezetését, majd többek között a magyarországi gót építőművészet kiemelkedő emlékének, a kassai székesegyháznak restaurálási terveit készítette el.

Korának építészei között olyan nevek szerepeltek, mint Ybl Miklós, Schulek Frigyes, Hauszmann Alajos, Lechner Ödön. Nem lehetett hát könnyű kiemelkedni a kortárs zsenik között, de amikor az ő építési terve nyerte az Országház felépítésére kiírt pályázatot, egyértelmű lett, hogy neve halhatatlanná vált.

Az ország házának felépítéséről az Országgyűlés törvényt alkotott, és az 1880. évi LVIII. tv. alapján 1881-ben tervpályázatot hirdettek, amelyre 19 építész jelentkezett. 1883. február 1-jén a pályázat határideje lejárt, s a bírálat alapján a kitűzött négy egyenlő díjat Steindl Imrének, Hauszmann Alajosnak, Schickendanz Albertnek és Otto Wagnernek ítélték oda. Végül Steindl Imrét kapta meg a megbízást – tervének kisebb módosítása után.

Az Országház építését 1885. évi október hó 12-én kezdték meg, s közel húsz év után került átadásra.

Az építkezés során rengetegen munkálkodtak a tervek kivitelezésén, volt amikor 6-700 ember dolgozott egyszerre, és Steindl Imrének ezt az óriási nagy akciót és csapatot kellett egybehangolnia 18 éven keresztül. Munkatársait viszont nagyon megbecsülte, évenként egyszer vendégül látta őket (Jókai Mór villájának közelében álló) svábhegyi nyaralójában. Építészi és tanári pozíciójából fakadóan számos politikussal és magas rangú személlyel volt kapcsolata, de igazán az iparosok között érezte otthon magát.

Lyka Károly így írt a tervről: Steindl Imre tervezetében ama gondolatnak óhajtott kifejezést adni, hogy alkotmányos életünknek legfontosabb tényezői, a törvényhozás két háza, már az épület külsején is kifejezésre jussanak, úgy azonban, hogy a törvényhozás egysége mint domináló eszme mégis félreismerhetetlen alakot nyerjen. A törvényhozás két háza: a főrendiház az épület északi, a képviselőház pedig déli részéből négy-négy saroktoronnyal emelkedik ki, míg a törvényhozás egységének kifejezője az épület közepéből kimagasló kupola.

A gót stílus ez alapos ismerője és művelője nem tervezhette az épületet máskép, mint a középkor e remek stílusában, mely lelkesedést keltő tökéletes szépségeivel, magasba törekvő, határozott formáival mindenkire hatással van.

Steindl Imre egészségi állapota az építkezés vége felé elég erőteljesen megromlott, többször érte szélütés, egyik szeme megbénult, a gigantikus méretű és gyakran párhuzamos munkák felőrölték erejét. A nagy mű teljes elkészültét nem élte meg, 1902. augusztus 31-én, 63 éves korában, az Országház épületének átadása előtt öt héttel hunyt el Budapesten.

Lyka Károly: „Steindl mesterben valódi művészlélek, hatalmas alkotó erő lakozott. Sohasem kereste a szórakozást, nem pihent; minden örömét művészetében lelte és egész idejét művészetének szentelte. Egyenes, szókimondó modora miatt talán sokan nem vonzódtak hozzá, de a kik megösmerték, tudták, hogy szívvilágában a jóság foglalja el a legnagyobb helyet. … Keveset írtak róla, mert magába zárkózott természete hadilábon állt a nyilvánossággal. Azt tartotta, hogy a művész egyénisége csak úgy érvényesülhet igaz alakjában, ha gondolkozásában, művészi megnyilatkozásában teljesen önálló, szabad, ha abban nem zavarja semmiféle idegen befolyás.

Forrás: Wikipedia, Művészet, 1902, első évfolyam, 5. szám

170 éve, 1852. augusztus 17-én Szászváron született KISS GYÖRGY szobrászművész.

Pásztorfiú volt, tehenek, lovak őrzését bízták rá. Társaival kevés szót váltott, idejét inkább faragással töltötte. Ügyes faragásaival már ekkor feltűnt a faluban. Főleg vallásos tárgyú szobrocskákat: feszületeket, szenteket, angyalokat faragott. Emellett otthon is telerajzolta a falakat virágokkal, amelyeknek mintáit a tulipános ládák és virágos szűrök díszítéséről vette.

Szülei többféle mesterhez is beadták tanulni, de terveik nem váltak sikeressé.

1868-ban Dulánszky püspök bérmakörútra indult, a Kiss Gyuri is izgalommal készült a püspök fogadására, a házuk falát az általa készített faragott feszülettel díszítette, míg az ablakokba egyéb faragványait rakta ki. A Vékény felől érkező püspöki hintóból Troli Ferenc prelátus, oldalkanonok felfigyelt Kissék házára, valamint arra a díszes kapura, amit a gyermek faragott. A családi hagyomány szerint otthonukban is meglátogatta a kanonok a Kiss családot, ahol szóvá tette Gyuri nem mindennapi tehetségét. Kijelentette, hogy szívesen vállalná a gyermek taníttatását. A szülők meghatottan elfogadták az ajánlatot, így a kanonok a fiút 1869-ben egy grazi faragóműhelybe küldte tanulni. 1874-ben már a müncheni akadémián folytatta tanulmányait, ahol Irgalmas szamaritánus című szoborcsoportjával hívta fel magára a figyelmet (a szoborcsoportot ma a Magyar Nemzeti Galériában látható egy Rómában készült Apagyilkos című szobrával együtt). Hazatérve főleg akadémikus stílusú szobrokat készített, számos egyházi és állami megrendelést kapott.

Tehetségét a századforduló legünnepeltebb szobrásza, Zala György (az előző századforduló hivatalos művészetének jelentős képviselője, a neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere, a Millenniumi emlékmű egyik kivitelezője) is elismerte, vele baráti és munkatársi kapcsolatba is került. 1882–1891-ben folytak Pécsett a székesegyház átépítési munkái, melynek szobrászmunkáit már együtt készítették.

Az Országház Építési Bizottságának megbízásából mintázta meg az Országház számos kül- és beltéri szobrát: a Tőzsde és kereskedelmet ábrázoló hármas szoborcsoport, a díszlépcsőn álló 4, egyenként 3 méter magas apród alakját, melyek a magyar koronát és a koronázási jelvényeket tartják, Péterről és Aba Sámuelről készült alkotását, valamint a Hit és a Jótékonyság című allegorikus szobrokat. A Képviselőház társalgótermének több mesterségszobra is neki köszönhető. Az épület külső szobrai közül jelentősek pl.: Zrínyi Miklósról és III. Ferdinándról megmintázott alkotásai. Sajnos ezek a művek mára már jelentősen megrongálódtak, így csak a róluk készült hű szobormásolatok díszítik az Országházat. Kiss György több mint negyven évig élt Budapesten, a VII. ker. Nefelejcs u. 40. szám alatt nyitott műtermet, majd a sok megbízás eredményeként 1910-ben a zuglói Kolombusz utcában műtermes villát építtetett.

Számos, még ma is látható köztéri szobrot alkotott. Közöttük olyan nagyszabásút, mint a Hősök terén lévő Millenniumi Emlékmű Károly Róbert készült alkotása. Az első köztéri szobor is Kiss György nevéhez fűződik. A nőnevelés megindítójáról, Veres Pálnéról mintázott monumentális méretű márványszobrát 1906-ban állították fel az V. kerületi Erzsébet téren.

Több fővárosi templomot is a művész szobrai díszítenek, így például az erzsébetvárosi római katolikus plébániatemplomot és a kőbányai katolikus templomot.

Sokszínű tehetségét igazolják irodalmi és történelmi témájú művei is, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia nagyterme előtt láthatók. Fővárosi szobrain kívül jelentős műveket alkotott külföldön is.

Az első világháború gyászt hozott az idősödő művész családjába, egyik fiát – aki a művész tehetségét is örökölte – a háborúban elveszítette. Talán ez a fájdalom ösztönözte síremlékek, hősihalott-emlékművek megalkotására. 1919-ben készítette el utolsó alkotását, a Hősi halottat.

Kiss György szobrászművész 1919. április 29-én hunyt el Budapesten.

Forrás: Szlinet.hu, Wikipedia

160 éve született GUSTAV KLIMT festőművész

Provokatív zseninek tartották, aki megújította a XIX. század osztrák művészetét. 160 évvel ezelőtt, 1862. július 14-én Baumgartenben, Bécs egyik külvárosában született GUSTAV KLIMT festőművész, Ausztria szinte legismertebb művésze.

A család hét gyermeke közül másodikként jött a világra. Cseh származású, aranyműves édesapjától a kézművesség szeretetét és megbecsülését, édesanyjától a zenei világ iránti szenvedélyét örökölte.

14 évesen Bécs egyik legavantgárdabb iparművészeti iskolájába, a Kunstgeweberwrschule-ba járt. Itt ornamentális tervezést és figurarajzot tanult, mielőtt a dekoratív festészetre szakosodott volna. 1879-ben bátyjával, Ernsttel és barátjával, Franz von Matsch-al egy művésztársaságot alapított, Künstlerkompagnie (Művészkompánia) néven, és hírnevüket is megalapozó megbízásokra tettek szert, mint például a bécsi Színház és Művészettörténeti Múzeum díszítése, valamint részt vettek Ferenc József trónra lépésének harmincadik évfordulójára rendezett ünnepség dekorációjának elkészítésében.

Gustav Klimt történelmi műfajú festményekkel kezdte pályafutását. 1890 körül jelentek meg alkotásaiban a jellegzetes díszítő motívumai. 1897-ben kilépett a Künstlerhausból, a bécsi művészek hivatalos egyesületéből, és 19 másik művésszel együtt megalapította a Bécsi Szecessziót, mintegy hadüzenetet hirdetve az állami művészeti szabályozás ellen.

Egy évvel később az egyesület önálló kiállítói épületet kapott Bécs negyedik kerületében, a Szecesszió Házát, ahol ma is látható Gustav Klimt 1902-ből származó Beethoven-fríze. A kupola alatt aranyozott betűkkel olvasható a szecesszió mottója, amely a magyarországi születésű Hevesi Lajostól származik;”Der Zeit ihre Kunst, der Kunst ihre Freiheit”, azaz legyen meg minden korszaknak a művészete, a művészetnek pedig a szabadsága.

(1897-ben a fiatal osztrák festők, szobrászok és építészek fellázadtak az akadémiai konvenciók és mestereik historizmusa ellen, a figuratív művészetet is bevonó modernitás iránti végérvényesen követelve. Így alapította meg Klimt a Wiener Sezession-t (Bécsi Szecesszió)). A mozgalom ismertette meg a bécsi közönséggel többek között a francia impresszionizmus művészetét. Klimt a Secession mozgalom jelképes vezetőjévé vált. Azonban a konzervatív körök nem fogadták el az új, modern irányzatot és Klimt karrierjét innentől hangos botrányok is kísérték.

Ebben a lázadás légkörében, amely a szecesszió első időszakát jellemezte, zajlott a Bécsi Egyetem festményeinek botránya: 1894-ben Klimtet megbízták a nagyterem mennyezetének díszítésével, de munkásságát kemény kritika érte. Elutasították az érzéki testek forgatagát ábrázoló provokatív alkotását. A művész pályafutásában fordulópontot jelentett édesapja 1892-es halálának fájdalmas élménye, valamint testvére, Ernst ugyanabban az évben történt halála. Klimt a depresszió és az alkotói válság időszakába lépett.

1903-ban kétszer is ellátogatott Olaszországba, ellenállhatatlanul vonzotta a ravennai bizánci mozaikok rendkívüli fényessége. Ez az élmény és apja ötvösmunkáinak visszhangja arra inspirálta, hogy kísérletezzen a valóság átformálásának új módjával, és a lapos részek színátmenetekkel történő modulálásával az átlátszatlantól a ragyogóig.

Gustav Klimt  “arany” korszakának jellemző festményei pl.: a Judit (1901), A nő három kora (1905), A csók (1907-1908), Az élet fája (1905-1909), a Danae (1905).

Festményein aranylemezeket helyezett el, és az arany mellett az ezüstöt és az élénk színeket is előszeretettel használta, amelyek együttes, mozaikszerű mintái eredményezték sajátos stílusát. Alkotásai időtlensége pedig nőalakjai eleganciájának, tüzes érzékiségének is tulajdonítható. Festményei a 19. század végén Bécsben formálódó, szimbólumokból álló álomszerű világra is utalnak.

Az arany korszak alkotásai közül vitathatatlanul A csók című festménye a leghíresebb. A képet Emilie Flöge ihlette, aki kapcsolatuk elmúltával is a művész barátja maradt annak haláláig. Művészettörténészek megállapították, hogy a nőalak őt, a képen szereplő férfi pedig nagy valószínűséggel magát a festőt ábrázolja. Válltól lefelé mindkettőjüket eltakarja egy arany alapon színes mintás takaró. A férfi oldalán inkább maszkulin fekete-fehér téglalapok, míg a női részen játékos, a nőiséget hangsúlyozó könnyed körök, spirálok tűnnek fel … a festményt a szeretet oltárképének is tartják.

Csók (1907-1908)

A kép nagy sikert aratott, az osztrák állam az elkészülte után azonnal meg is vásárolta és a Belvedere-palotában állította ki, ahol ma is látható.

A század első évtizedében lassan visszavonult a szecessziótól, s más alkotóhelyet keresett magának. Több európai nagyvárosban is kiállított, résztvett a velencei biennálén is, 1913-ban Budapesten is volt kiállítsa.
Ahogy Claude Monet számára Giverny, Paul Cezanné-nak Provence, Egon Schiele életművében Krumau, Gustav Klimt életében az Attersee partja volt páratlan alkotóhely.

1900 és 1916 között rendszeresen itt töltötte a nyári hónapokat. A festői szépségű Attersee-tóban, az osztrák Salzkammergut régióban találta meg azt a nyugalmat és ihletet, amelyet annyira értékelt és keresett műveihez. Itt született több mint ötven ismert tájképének túlnyomó része, amelyeken megnyilvánul a természet színei iránti lelkesedése.

Gustav Klimt kifinomult életmódja is legendás volt. Pazar esti étkezéseken vett részt.

A mértékletesség nem volt az erőssége. A művésztársak szerint “látható örömmel fogyasztotta bőséges ételeit, mindig minden ételből két-három adagot, és ha meghívták egy barátjához, mindig két további ételt készítettek Klimtnek.

Magánélete is beszédtéma volt, számos kapcsolata volt rangos hölgyekkel, 14 törvénytelen gyermeke született, amelyekből csak hármat ismert el.

Ötvenes évei közepén agyvérzést kapott, félig lebénult, majd elkapta az akkoriban Bécsben tomboló spanyolnáthát és tüdőgyulladást.

Gustav Klimt, az osztrák művészet egyik legbátrabb megújítója, egy radikális modernizációs mozgalom vitathatatlan vezetője 1918. február 6-án hunyt el. Számos festménye befejezetlen maradt.

Ha Bécsben járunk, a város 13. kerületénem áll műterme, amelyet 1911-től 1918-ig használt.

Az 1920-as években az eredeti műhely fölé és köré egy elegáns barokk villát építettek, de belefoglalták a művész épségben maradt műhelyét.

“Aki rólam, mint művészről akar tudni valamit – hiszen legfeljebb csak ez lehet érdekes -, tanulmányozza figyelmesen a képeimet és azokból próbálja megfejteni, hogy ki vagyok és mit szeretnék csinálni.” – Gustav Klimt

Forrás: wikipedia, wien.info

Borítókép: wien.info

A divatmágus – Pierre Cardin

MINDIG NAGYBAN KELL GONDOLKODNI ÉS HINNI MAGADBAN

Divatikon volt, aki önmagáról csak egyes szám harmadik személyben beszélt.  Gallér nélkül tervezett öltönyei ihlették a Beatles együttes első megjelenését, öltözetet tervezett a MALÉV dolgozóinak és a magyar olimpiai csapatnak is. Híres megrendelői közé tartozott Eva Peron, Mick Jagger, Rita Hayworth, Elizabeth Taylor, Brigitte Bardot, Jeanne Moreau, Mia Farrow, Jacqueline Kennedy.

Nagyszabású terveket dédelgetett, arról álmodozott, hogy a Holdon és a Marson létesített földi kolóniák majd az ő általa kitalált űrruhákat viselik.

100 éve, 1922. július 2-án Pietro Cardini néven születetett Olaszországban, San Biagio di Callatlában PIERRE CARDIN francia divattervező családja hetedik, legkisebb gyermekeként. 2 éves volt, amikor a fasizmus elől Franciaországba emigráltak. Gazdag, borkereskedő édesapja szerette volna, ha követi az ő hivatását, vagy ha mégsem, legyen építészmérnök. Őt viszont jobban érdekelte a művészet és a ruhakészítés. Nyolc évesen már babáknak készített ruhákat; 14 évesen Saint-Etienne legjobb szabójának tanítványa lett, ahol meg is tervezte első ruháit, amelyekből ugyan kollekciót is készített, de tömeggyártásra egyiket sem szánta. 17 éves korában már iskolában is tanulta a szabászatot, majd 22 évesen gyakornok, később rajzoló lett az egyik legismertebb – de nem a legelőkelőbb – divatszalonban, a Paquin divatháznál. Itt, mint sok kezdő, sok időt töltött színházi, filmes kellékek készítésével, így került kapcsolatba Jean Cocteau rendezővel is, akinek A szépség és a szörnyeteg című 1946-os filmjéhez készített jelmezeket.

Dolgozott Christian Diornál is, ahol kosztümök és kabátok felelőseként – hagyományosan férfiakra bízott poszton – 1950-ig dolgozott. Egyike lett az “új stílus” (New Look) kreátorainak. Rövid, az alakot hangsúlyozó szoknyákat tervezett. Itt alkotta meg híres, hosszú fekete szoknyából és testhez álló santung kosztümkabátból álló bárkosztümjét. (Míg a háború előtt a női ruhák inkább magukban voltak szépet, az alatta levő testet a hétköznapokban egyáltalán nem emelték ki, addig a New Look már kifejezetten az alakot kiemelő darabokról szólt.)

1949-ben önálló divatházat alapított. Christian Diornál majd Elsa Schiaparellinél (az avantgard divat ikonjánál) eltöltött gyakorlata után világossá vált, hogy Pierre Cardin nem akármilyen tervező, hanem újító lesz.

Karrierje 1951-ben indult be, a velencei álarcosbálra tervezett jelmezeivel. Első női kollekcióját 1953-ban mutatta be, egy évre rá piacra dobott szokatlan ruhadarabja, a buborékruha hozta meg számára a nemzetközi hírnevet.

A korábbinál csinosabbá, elegánsabbá tette a női divatot, de elsősorban a férfidivat forradalmasítójaként szerzett hírnevet.

Szakított az angol merevséggel, s a ruhák mellett kiegészítőket is tervezett az erősebbik nem számára. Cardin az üzletszervezésben is példaadónak bizonyult, a mérvadó divattervezők közül elsőként használta márkanévként saját nevét licencüzletek nyitásához, eleinte Franciaországban, majd világszerte. Ezzel az haute-couture-t a szélesebb közönség számára is közelebb hozta. Ő találta fel a pret-a-porter-t (kész viselet), a nem szabott, hanem sorozatban készült, sikkes ruhák divatját. Modelljeit a Lafayette Áruházban árulták. Üzleti számításai beváltak, vagyona rohamosan gyarapodni kezdett. Sorra jelentek meg a viszonylag megfizethető, de stílustörő, mégis elegáns is kifinomult kollekciói.

1954-ben nyitotta meg első, nőknek szentelt “Eve” butikját, 1957-ben pedig a férfiaknak szentelt “Adam”-ot élénk színű nyakkendőivel.

Vállalatát úgy építette fel, hogy gyorsan, nagy mennyiségben lehessen elkészíteni a ruháit, azokat ne kézzel, hanem géppel varrják, a felhasznált anyagok pedig ne csak kis mennyiségben legyenek elérhetők. Kortársai kritizálták, hogy a tömegízlés miatt aprópénzre váltotta tehetségét.

Az unisex egy változata
Kép: Getty Images

Nevéhez fűződik a Space Age, az 1960-as évek világűr ihlette, fehér ruhákból álló, geometrikus formákat tartalmazó kollekció. Ekkor készültek – a még ma is sokszor visszatérő formájú – kivágott ruhák, a nagyon szűk kötött macskaruhák, a feszes bőrnadrágok, a denevérszárnyú ujjú pulóverek. Ő indította el a nemeket figyelmen kívül hagyó unisex divatot,  amely a női formát felmagasztaló korban forradalminak számított. A férfiak számára bemutatta a gallér nélküli öltönykabátokat, a gallér nélküli “cilinderes” ruhát, amely ihlette az első Beatles megjelenést. És még az 1960-as évek óta aktuális cigarettanadrágot is ő találta fel. Ő volt az első, aki egy divatkifutón bemutatta a miniszoknyát, és 1966-ban a botrányt kavart szexi szűk, hasított szoknyát.

Első volt abban is, hogy gyermekdivat-kollekciót dobott a piacra. 1968-ban fényeket hímzett egy ruhára, amelyre a divatban még soha nem volt példa.

Cardin élete végéig mintegy 800 céget birtokolt 180 országban, ahol mintegy 200 000-en dolgoznak. 2010-re már négy színháza is volt, de szállodákat, más kastélyokat is birtokolt, és médiaérdekeltségeket is szerzett magának, pezsgőgyárakat vásárolt, az arabvilágnak rózsavizet készített.

Belsőépítészi képességeit is megmutatta a magyar származású Lovag Antti építész által tervezett ún. Buborékház. A Côte d’Azur-on épült ház egy ideig a divattervező tulajdona is volt.

A ház 350 fős rendezvényteremét, panorámatársalgóját, 28 szobáját és 10 lakosztályát kortárs alkotók munkái is díszítik. Forrás: AFP.

Az elsősorban társasági események fogadására készült épületetben Cardin maga által tervezett tárgyai, bútorai és szobrai is megtalálhatók.

A divatmágus vagyonát 2020-ban 530 millió euróra becsülték.

Nárcisztikus (ahogyan ő határozza meg magát), abszolút zseniális, harmadik személyben beszélt önmagáról. Elmagyarázta, hogy a “Pierre Cardin” egy márka, és már nem ő.
A divatban és azon túl mindennel kísérletezett.

Másságát nyíltan vállalta. Életének mégis Jeanne Moreau volt a nagy szerelme. Kijelentette: „Nem szeretem a nőket, de Jeanne-t szeretem”.  Élete pillérének tartotta. 1961-ben kezdődő kapcsolatuk négy év után ért véget.

Pierre Cardin francia divattervező 100 évig szeretett volna élni, de ezt az egy célját nem érte el, 98 évesen egy a Párizs közelében lévő kórházban hunyt el.

Sikereit egyedi stílusa mellett annak is köszönhette, hogy nemcsak az elitet akarta kiszolgálni, hanem elérhetővé akarta tenni a divatot a középosztály számára is. Nemcsak az elegáns, de az egyszerűbb hétköznapi viseletek világát is teljesen átalakította.

Futurista és látnoki tervező volt, első igazi vállalkozója, üzletembere, mágnása volt a divatvilágnak.

„Ha befejezek egy dolgot, azonnal belevágok a másikba. Nem szeretem a semmittevést, folyamatosan bizonyítani akarok, egy szerencsejátékos vagyok.”

Forrás: wikipedia, imore.it, laurenavenue.it, life.it
Borítókép: pierrecardin.com

Fővárosi séta ajánló

A köztéri szobrok, épületdíszek hozzátartoznak mindennapi látványvilágunkhoz. Ám készítőjükről sok esetben vajmi keveset tudunk. Most – munkásságukkal főleg a fővároshoz kötődő – két szobrászművésszel és alkotásaival ismerkedhetünk meg.

Budapesten nap mint nap találkozhatunk a burkolatától megvált, felújítás alatt álló Corvin Áruházzal.

Az 1926-ban átadott épület tetején álló szobrokat, a külső és belső épületdíszeket a 150 éve, 1872. június 14-én a csehországi Brünnben született Pongrácz Szigfrid szobrászművész készítette. Az eredetileg Popper családnevű művész bécsi tanulmányai után, 1894-ben költözött Budapestre, és itt felvette a magyar állampolgárságot. Magyarországon tehetségét megbecsülték, sikeres szobrász lett. Olyannyira, hogy a kor stílusában készült szobrait, kisplasztikáit másolni, majd értékesíteni, sőt hamisítani is kezdték – gipszmodelljeit eltulajdonítva másolták alkotásait. Az ügyet perre vitte, a vétkeseket kártérítésre kötelezték.

Pongrácz Szigfrid Budapesten a Budavári Palota és az Osztrák-Magyar Bank épülete számára is készített épületszobrokat. A fővároson kívül az ország több településén láthatók I. világháborús emlékművei, síremlékei, Debrecenben Kossuth-szobra áll. Művei megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galériában és a Szépművészeti Múzeumban is.

1929. február 6-án 56 évesen hunyt el.

Ha végigsétálunk a pesti Duna-korzón, az Erzsébet hídnál Petőfi Sándor szobra fogad minket, majd a Lánchídhoz érve báró Eötvös József  szobrával búcsúzhatunk a város egyik legszebb panorámáját nyújtó partszakasztól.

Alkotójuk, HUSZÁR ADOLF szobrászművész 180 éve, 1842. június 18-ám született Szentjakabfalván (Besztercebánya). Kezdetben vasöntő volt, nehéz körülmények között élt, tanulmányai költségét magának kellett előteremteni. 1863-tól – mint a kor legtöbb művésze –  Bécsben tanult, kezdetben mesterek tanítványaként, majd a bécsi akadémián. Olaszországi tanulmányutat tervezett egy ösztöndíj segítségével, amikor a báró Eötvös József szobrának elkészítésére kiírt pályázatról értesült. Az ösztöndíjtól visszalépett, Pestre jött, s 4000 franknyi díjazású pályázatra benyújtott művével 1879-ben megnyerte a kitűzött díjat. Neve ismertté vált az egész országban, sorra kapta a megbízásokat. A fővárosban telepedett le, a Mintarajziskola szobrászati tanszékének tanára lett.

A Március 15-e téren álló Petőfi-szobor létrejöttének kalandosabb a története. 1860-ban közadakozás indult a költő szobrának felállítására. A gyűjtést Reményi Ede hegedűművész kezdeményezte, azonban a szoborbizottság csak 1867-ben állt fel. A költő alakjának megformálására Izsó Miklós kapott megbízást. Izsó azonban 1875-ben meghalt, így új művészt kellett felkérni a kivitelezésre. A szoborbizottság a fiatal, mindössze 33 éves Huszár Adolf mellett döntött, aki azonban nem új művet alkotott, hanem az Izsó által készített ún. kisminta alapján fogott a szobor végleges kialakításához. A nagyméretű szobrok elkészítésére azonban nem volt megfelelő méretű műterme. A Városligetben álló két körhintaházból az egyik bérbeadását kérvényezte a fővárostól, amelyet 1877-ben nagyvonalúan, bérleti díj fizetése nélkül bocsátottak a rendelkezésére. Nemcsak Petőfi három és fél méter magas szobrát,  de számos más alkotását is itt készítette el.

(A körhintaházak 1830-as években épültek, s az elegánsabb körhintáknak adtak otthont, ám az 1860-as évek végén a mutatványosok nemkívánatossá váltak a főváros szemében, szerződésüket felmondták. Huszár Adolf kiköltözése után az általa bérelt épületet lebontották, mivel időközben a főváros úgy döntött a városligeti rondót szökőkúttal, virágágyásokkal tarkított elegáns sétatérré alakítja át. S hogy milyen lehetett az épület, azt jól láthatjuk ma a Fővárosi Állatkert területén álló hajdani Vurtsli körhintaházban.)

A művész több művét is megtaláljuk a fővárosban. A Gellért Gyógyfürdő előcsarnokában áll Vénusz és Ámor szobra. Portrét készített Barabás Miklósról, Kossuth Lajosról, Pulszky Ferencről és Izsó Miklósról. Ismert zsánerszobra a Magyar Nemzeti Galériában látható Húzd rá, cigány!

Legfontosabb köztéri művének, Deák Ferenc budapesti emlékművének felállítását azonban már élhette meg, a szobor öntése előtt hunyt el 1885. január 21-én.

Huszár Adolf műtermében, a körhintaházban Petőfi szobrával, a Vasárnapi Újság, 1882. október 15-i számában.

Forrás: wikipdia, ezenanapon.hu, pestubuda.hu

Tanár úr…

Ha egy gyermek sokat olvas, nemcsak ismeretei gyarapodnak, hanem bővül és választékosabb lesz szókincse, gazdagodik gondolat- és érzelemvilága, nemesebbé válhat egyénisége. Ehhez viszont jó ifjúsági könyvek kellenek. S aki ilyeneken nevelkedik, az felnőtként is szeret majd olvasni. Ilyen mű volt A milétoszi hajós, Az írnok és a fáraó, az írójuk pedig HEGEDŰS GÉZA, aki 110 éve, 1912. május 14-én született Budapesten.

Szülei, nagyszülei irodalmat kedvelő, polgári családból származó kereskedők voltak. Hétéves koráig Nagyváradon élt. Ott kezdett iskolába járni, majd Budapesten a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett. Édesapja irodaszer nagykereskedő, módos ember volt – fia műveltségének alapját a mintegy nyolcezer kötetet számláló könyvtára alapozta meg –, ám nem vette jó néven, hogy Hegedűs Géza történelemtanár akart lenni, s ezzel „eljegyzi magát a szegénységgel”. Így hát apja kedvéért elvégezte a budapesti jogi fakultást, de egyidejűleg a bölcsészkar történelem-filozófia hallgatója is volt.

1935-ben jogtudományi doktor lett. Disszertációját az egyetem könyv alakban is kiadta, így ez volt az első, nyomtatásban megjelent műve. 1936–1940 között ügyvédjelölt volt.

1939-46 között az Anonymus Kiadó lektoraként és irodalmi vezetőjeként dolgozott.

1938-tól a Magyar Rádió állandó munkatársa volt. Több mint száz hangjátékot írt. 1945-ben az újjáalakult Színművészeti Főiskola tanára lett, irodalmat és drámatörténetet tanított.

Első regénye 25 éves korában jelent meg. Versírással már elemistaként próbálkozott. 1953-ig kizárólag történelmi regényeket írt, majd több műfajban is megmutatta tehetségét. (Élete során több mint 100 könyve jelent meg.)

Sokat írt gyermekek számára is. Történeteit szívesen adta közre a Kincskereső című gyermekfolyóirat is.

Tanár úr… Így ismerte az ország. Könyveit számos idegen nyelvre is lefordították. Írásai bővelkednek művelődéstörténeti vonatkozásokban.

Amikor megjelent a tévé képernyőjén, tömegek ültek le, hogy bölcsességéből, emberségéből, élvezetes meséléséből feltöltekezzenek. Történetei, meséi szóltak gyerekhez és felnőtthöz, tanult és egyszerű emberhez egyaránt. Számos állami kitüntetés után Angyalföld díszpolgárává fogadta. 1999-től budapesti iskola viseli a nevét.

Hegedűs Géza háromszoros József Attila-díjas magyar író, újságíró, költő, színházi szakíró, kritikus, egyetemi tanár, de nevezhetnénk polihisztornak, reneszánsz embernek is, 1999. április 9-én hunyt el Budapesten.

Hegedűs Géza: Szonett az anyanyelvről – részlet

Hazám: magyar nyelv – igék, főnevek
és melléknevek kincses birodalma –
jó ezredév formálta műremek!
Varázsodat a lélek befogadja,

újult erőt adsz minden munkanapra
és elringatsz, ha békén pihenek.
Valóság lesz a képzelet kalandja,
ha szavaidban értelmet nyerek.

Forrás: wikipedia, hegedusgezaaltisk.hu
Borítókép: cultura.hu

Az asztalosműhelytől a monumentális épületekig

Ha találkozunk a nevével, biztosan eszünkbe jut a Bauhaus iskola és a csővázas bútorok, amelyek tervezése kapcsán vált ismertté világszerte. 22 évesen még diákként, 23 évesen már oktatóként vett részt a Bauhaus-iskola működésében. A Harvard Egyetemen építész generációk nevelődtek a keze alatt, az 1950-es évektől pedig mind több megbízást kapott Amerikában és Európában is, és kora egyik sztárépítésze lett. A Time magazin 1968-ban a modern építészetet meghatározó 13 alkotó közé sorolta. Magyarországon született és nevelkedett, de épületeit itthon nem találjuk.

120 éve, 1902. május 21-én Pécsett látta meg a napvilágot BREUER MARCELL LAJOS építész, formatervező.

Családjában fontos szerepe volt a műveltségnek, a nyelvismeretnek, a sportnak, az utazásnak. A jó tanulónak számító Marcell, akit a családban Lajkónak becéztek – később még munkatársai is így szólították, s egyes alkotásait is így szignálta – a képzőművészet felé orientálódott, és érettségi után egy ösztöndíj révén bekerült a bécsi képzőművészeti akadémia szobrászképzésére. Hat hét után azonban akadémiai oktatást unalmasnak és konzervatívnak találva Weimarba utazott, s csatlakozott Walter Gropiushoz. A Bauhaus művészeti szabadiskola magával ragadta újító, szabad légkörű, inspiratív szellemével. 1920-24. között az asztalosműhely tanulója volt, ahol rátalált tervezői munkásságának meghatározó irányára.

1925 áprilisától 1928 áprilisáig volt a Bauhaus mestere Dessauban, ahol bútorműhelyt vezetett. (A Bauhaus iskola 1919 és 1933 között működött.)

1924-ben tervezte hajlított és nikkelezett, illetve feketére festett acélcsőből és vászonból készült székeit, amely a Bauhaus legkeresettebb árucikkévé vált.

A csővázas szék tervezéséhez az ötletet a bicikli adta. Breuer Marcell mindössze huszonhárom éves volt, amikor Adler kerékpárjának kormányából merítve ötletet, felfedezte a hajlított, krómozott acélcsőben a bútorok sorozatgyártásra alkalmas, könnyű, stabil és sok formaalakítási lehetőséget hordozó új anyagát, ezzel forradalmasítva a bútortervezést. Vaszilij Kandinszkij volt a csővázas szék első vásárlója, akinek a szék újszerűsége, ötletes felépítése, formájának könnyedsége megnyerte a tetszését. Breuer Marcell ezért az 1926-os dessaui kiállításon a széknek a Vaszilij nevet adta. A csővázas konstrukció a későbbiekben a konzolos megoldáshoz vezetett, amikor is a vázat egyetlen, folyamatos hajlított acélcső képezi.

1934-ben hazaköltözött, Fischer Józseffel és Molnár Farkassal társulva első díjat nyert a Budapesti Nemzetközi Vásár tervpályázatán. Az itthoni Mérnöki Kamara azonban nem fogadta el építész végzettségnek a Bauhaus-oklevelet, nem vette fel tagjai közé, és így építészi-tervezési tevékenységet nem folytathatott. 1935-ben Angliába ment, majd az Amerikai Egyesült Államokban próbált szerencsét. 1937-ben már Harvardon tanított, ahol 1940-ig Walter Gropius partnere és professzortársa volt.

A Bauhaus nemzetközi jellegét és favázas épületeinek helyi karakterét ötvöző munkásságuk igen erősen hatott a családiház-építészetre, jóformán az Egyesült Államok egész területén.

Legjelentősebb épületei csak a második világháborút követő építkezések során születtek meg.

Míg több jeles XX. századi építész megpróbált bútorokat is tervezni (pl.: Le Corbusier, Alvar Aalto), addig Breuer Marcell a designból ment az építészet felé.
Építészi világkarrierje egybeesik az ötvenes évektől az építészet újabb, brutalizmusnak is nevezett stílusával, az elszobrásziasodással.
1946-ban New Yorkba költözött, ettől kezdve elárasztották megbízásokkal.

Breuer Marcell legnagyobb épülete a párizsi UNESCO székház, amelyet Pier Luigi Nervivel közösen tervezett.

UNESCO székház (Forrás: kultura.hu)

Jelentős kései alkotása, a Whitney Museum of American Art New Yorkban.

A New York-i Whitney Múzeum
Forrás: Wikipedia

A „modern egyedi (magán)lakásépítés” kiemelkedő képviselőjévé vált az Egyesült Államokban a tehetősebb és igényesebb társadalmi réteg életviteléhez illő lakásigények kielégítésével. Kiváló forma-, tömeg- és anyaghasználati módjával a modern építészet területén példamutató eredményekkel büszkélkedhetett. Mintegy hetven családi házat tervezett.

Rufus Stillman egyik Breuer Marcell által tervezett litchfieldi háza
Forrás: thespaces.com

Az általa megalkotott épületek többsége a mai napig használatban van a világ legkülönbözőbb pontjain, Magyarországon sajnos nem találjuk épületeit.

Breuer Marcell 1973-ban súlyos szívinfarktust kapott, hosszú időre kényszerpihenőt kellett tartania. Két esztendővel később teljesen vissza is vonult az aktív munkától.

A XX. századi építészet- és designtörténet egyik fontos alakja 1981. július 1-jén hunyt el New York-ban.

A magyar Bauhaus-ház, amit Breuer Marcell tervezett volna meg, hol finanszírozási, hol szabályozási, hol politikai okok miatt nem épült meg a szocialista Magyarországon. Az idős építészmesterhez Pécs felkérése egy múzeum megalapítására, és épületének megtervezésére későn, néhány hónappal a halála előtt érkezett.

Tartalmas élete során mindvégig magyarnak tartotta magát, és kimondottan bántotta, amiért szülőhazájában alig-alig ismerik a munkásságát, és egy épület sem őrzi emlékét. Az elmúlt évtizedben szerencsére azért itthon is elkezdték felfedezni Breuert: 2007-ben előbb a Ludwig Múzeumba hozták el a Vitra Design Múzeum anyagából rendezett, hazai anyagokkal kiegészített teljes pályáját átfogó kiállítást, majd 2016-ban a Breuer újra itthon című tárlaton idézte fel munkásságát az Iparművészeti Múzeum, ahol többek között New York-i irodájának hatalmas méretű, gránit íróasztala is látható volt.

Forrás: Wikipedia, pte.hu, kodolanyi.hu
Borítókép: Készítette: Lorkan – originally posted to Flickr as Bauhaus, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=6839113

SZENT FLÓRIÁN, A TŰZOLTÓK VÉDŐSZENTJE

Május 4-én hangos szirénaszó verte fel Biatorbágy csendjét, majd rendőrségi felvezetéssel feltűntek a helyi tűzóltóság autói is. A felvonulás azonban nem egy vészhelyzet elhárítását szolgálta, hanem a megemlékezését.

Ez a nap, MÁJUS 4., SZENT FLÓRIÁN, A TŰZOLTÓK VÉDŐSZENTJÉNEK NAPJA.

Flórián római katonatiszt volt Noricumban, a mai Ausztriában. Diocletianus uralkodása idején szenvedett vértanúságot.
Magas rangú katonatiszti családból származott, s maga is a császári hadsereg tisztje lett. A 3. sz. második felében szolgált, s mint sok más katona, ő is keresztény lett. A római légióban, a Caecia erőd parancsnoka volt. Egy legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián – szinte kilátástalan helyzetből – megfékezett. Katonái a tűzvész elmúlását Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították. (Egy másik legenda szerint már gyermekkorában is megmentett egy házat a tűz martalékaitól.)

Flórián katonaévei kitöltését követően Noricum tartományban, Mantemban (Krems mellett) telepedett le.

Diocletianus császár alatt, 303-ban ismét kitört a keresztényüldözés. Amikor Flórián megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) elfogtak negyven keresztényt, útra kelt, hogy amiben csak tud, segítségére legyen a foglyoknak. Mielőtt még beért volna a városba, önként föltárta keresztény voltát. Elfogták és Aquilinus bíró (akinek a neve azt jelenti „olyan, mint a sas”) elé vitték, aki megbotoztatta, és arra ítélte, hogy nyakában kővel vessék a folyóba.

Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre, az Enns hídjáról taszították le Flóriánt.

A legenda szerint teteme egy sziklán fennakadt, s egy sas őrizte mindaddig, amíg el nem temették. (A „sas”, a római légiók felségjelvénye volt.)

Holttestét egy Valéria nevű özvegy emelte ki a vízből, s temette el. A sír fölé később templomot építettek, amely a bencések, majd a lateráni kanonokok gondozásába került. Körülötte épült ki Linztől délre a mai híres kegyhely, St. Florian.

Flóriánt a katolikus egyház a szentjei sorába emelte.

Szent Flórián tisztelete elsősorban Ausztriában és a környező országokban virágzik a késő középkor óta. Szent Ágota őrhelyére állítva tűz és árvíz ellen hívták segítségül. Úgy is szokták ábrázolni, amint római tiszti egyenruhában egy cseber vízzel egy hozzá képest pirinyó házacska vagy városka tüzét kioltja. Ő lett a tűzzel dolgozók (tűzoltók, serfőzők, fazekasok, pékek, kéményseprők) védőszentje. A gyakori tűzesetek miatt a barokk kortól kezdve már minden tehetősebb polgár házának homlokzatán fülkébe állították a szobrocskáját.

Magyarországon számos templomot, műemléki épületet őriz római öltözetű, kezében korsót tartó szobra, Biatorbágyhoz közel Sóskúton és Diósdon is láthatjuk.

Forrás: archiv.katolikus.hu, jelesnapok.oszk.hu, wikipedia
Borítókép: cultura.hu

Molnár Ferenc és Mednyánszky László

Áprilisban két magyar művész évfordulójára is emlékeztünk. Közel azonos korban éltek, egyikük a színházi világ nemzetközi sikerű írója volt, másikuk a képzőművészet napszámosa. Molnár Ferenc és Mednyánszky László. Mindketten tudósítottak az I. világháborúból. Egyikük tollal, másikuk ecsettel.

Budapesten, a Józsefvárosban nőtt fel. Gyermekkori élményeiből születhetett a világirodalom egyik legszebb ifjúsági regénye, A Pál utcai fiúk. Írói kvalitása később a világhírig repítette, 50. születésnapját a New York-i Broadwayn ünnepelték nagyszabású rendezvény keretében. Jövedelmét ekkor már évi egymillió dollárra becsülték. A szinte minden olvasót megindító kisregény szerzője, MOLNÁR FERENC 70 évvel ezelőtt, 1952. április 1-jén hunyt el New Yorkban.

Budapesten született 1878. január 12-én egy német-zsidó családban, édesapja jómódú sebész volt. Ekkor még a Neumann nevet viselték. Középiskoláit a Lónyai utcai Református Gimnáziumban végezte, de felsőbb tanulmányait már külföldön kezdte meg. 1896-ban Genfben tanult, majd a jogi tanulmányokat Budapesten folytatta. 1897-től hírlapíró lett két fővárosi lapnál is, és megjelent első novelláskötete. Közben idegen nyelvű színdarabok fordításán dolgozott, nevét Molnárra magyarosította.
1902-ben aratott nagy sikert első színdarabja, a Doktor Úr.

Az 1907-ben írta klasszikussá vált ifjúsági regényét, A Pál utcai fiúkat, amelyet sok nyelvre lefordítottak, s a regény révén igazi világhírre tett szert. (A történetet azóta több országban is megfilmesítették.)

Első nemzetközi színpadi sikerét Az ördögök (1907) című drámájával aratta, melyet 1908-ban New Yorkban is bemutattak. Népszerűségét tovább növelte két színdarabja, az 1909-ben bemutatott Liliom, s az 1910-ben született A testőr.
Az I. világháborúban haditudósító volt a galíciai fronton.

Az 1920-as, 30-as években sok könnyed színdarabot írt, amelyek korának legnépszerűbb színpadi szerzőjévé tették. A magyar polgári dráma virágkorában alkotott. A módos polgár mulattatójaként bírálta a polgári fejlődésben elmaradt Magyarország úri világát, ugyanakkor érzékenyen ábrázolta a pesti kisemberek életét. Képes volt egy semmitmondó anekdotából is mindvégig lebilincselő háromfelvonásos darabot írni. Mesterien szőtt történeteivel, bravúros technikájú színműveivel betört a világ színpadjaira, a két világháború közt Budapesttől New Yorkig sorra mutatták be darabjait.

1920 és 1940 között többnyire Nyugat-Európában élt, csak látogatóban járt Magyarországon. A fasizmus elől menekülve a 30-as évek végén New Yorkba költözött, haláláig a Plaza Hotelben lakott.

Szakmai sikerei jómódú életet biztosítottak számára, de ez nem járt együtt a magánéleti sikerekkel. Háromszor nősült. Első felsége Vészi Margit volt, aki az író agresszivitása miatt alig fél év elteltével felbontotta házasságukat. Neki írta Molnár Ferenc – mintegy engesztelésül – a Liliom című darabot. A darab 1909-es bemutatója itthon nem, csak pár év múlva Bécsben aratott nagy sikert. Molnár Ferenc a sikertelenség hatására idegösszeomlást kapott, és egy évig szanatóriumban kezelték. Beleszeretett a Vígszínházban a női főszerepet játszó Varsányi Irénbe. Hiába bontakozott ki közöttük mély szerelem, a színésznő nem hagyta el gyermekeit és férjét. Az író még becsületbeli párbajt is vívott a színésznő férjével, s emiatt börtönbe került.

A csalódások hatására mély depresszióba esett, és öngyilkosságot kísérelt meg. 1911-ben ismerkedtek meg Fedák Sári színésznővel, s egymást kölcsönösen segítve indultak meg a világhír felé. Molnár színdarabokat írt, Fedák Sári pedig a főszerepekben tündökölt. Közös produkciójuk volt az 1912-ben megjelent Gazdag emberek kabátja című némafilm is. 

A ’20-as évekre megromlott a kapcsolatuk, a szerelem kihűlt, és már semmi sem tartotta őket össze. Molnár Ferenc ekkor szeretett bele a nála huszonnégy évvel fiatalabb színinövendékbe, Darvas Lilibe. Fedák Sári azonban nem törődött bele kudarcába, elérte, hogy kapcsolatukat törvényesítsék tizenegy évvel az első találkozásuk után. 1922-ben házasodtak össze, de 4 év után szétváltak útjaik. Molnár Ferenc 1926-ban vette feleségül Darvas Lilit, aki élete végéig kitartott mellette. Házasságuk nem volt szokványos, évente csak néhány hetet töltöttek együtt.

Az író 1933-ban ismerte meg élete talán utolsó szerelmét, Bartha Vandát, aki először gépírónőként, majd titkárnőként, később menedzserként dolgozott mellette. S habár Darvas Lili tudott a kapcsolatról, a két nő jó barátságot ápolt. Bartha Vanda depresszióval küzdött, nem tudta feldolgozni családja auschwitzi elvesztését, s 1947-ben öngyilkosságot követett el.

Molnár Ferenc nem tudta feldolgozni Vanda elveszítését, elfordult a világtól, csak feleségével tartott kapcsolatot. 1952-ben hunyt el rákban. Végső nyugalomra – Darvas Lili kérésének megfelelően – Bartha Vanda sírja mellé temették.

Én csillagász vagyok: ott tanulja meg az ember, hogy nem szabad lenézni a legkisebb pontot sem. Azok a kis pontok az égen, az mind egy-egy nagy világ.” (Molnár Ferenc)

Eladott képei árát szétosztotta a rászorulók között, s bár báró volt, a létminimum határán élt. Izületi fájdalmak gyötörték, mégis gyalogos vándorutakon járt, járványban szenvedő betegeket ápolt, segítette az 1879-es év szegedi nagy árvízének károsultjait, s szegény csavargóknak próbált megélhetést szerezni.

170 évvel ezelőtt, 1952. április 23-án a trencséni Breckón született egy ősrégi nemesi családba báró MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ festő, grafikus.

Tehetsége korán megmutatkozott. 1863 és 1864 között a festészettel az osztrák származású Thomas Ender festő ismertette meg, aki hosszabb időt vendégeskedett a Mednyánszky családnál. Szülei javaslatára 1870-ben mégis mérnöki tanulmányokba kezdett egy zürichi iskolában, de 1872-től már a müncheni festészeti akadémia falai között fejlesztette tudását.

1873-75 között Párizsban tanult. Ekkortájt festett tájképein a barbizoniak, főleg Corot hatása érezhető, de hatással volt rá Paál László tájképfestészete is, akivel Barbizonban együtt dolgozott.

1880-tól váltakozva élt Párizsban és szülőhelyén, Beckóban. 1877-ben kiállították egyik képét a párizsi Salonban. 1878-ban itáliai tanulmányúton járt. A 80-as évek első harmadában Bécsben volt műterme, közben Magyarországra is ellátogatott.

1884-ben Budapesten bérelt műtermet, és ettől kezdve rendszeresen részt vett a Műcsarnok tárlatain. 1889-től 1892-ig ismét Franciaországban tartózkodott, s az ott megismert impresszionizmus hatására műveinek szürkén borongós alaptónusát lassan levegős, közvetlen festésmód váltotta fel.

Ebben az időben Máramarosban készített tájvázlatokat Feszty Árpád körképéhez.

A XIX. század végén megnövekedett az érdeklődése a szélsőséges élethelyzetben levő emberek iránt. Sokat vándorolt a Tátrától az Adriáig, eközben rövid időre a szolnoki művésztelephez, illetve az alföldi festőkhöz is csatlakozott. Élményeit franciául és magyarul vezetett naplójában örökítette meg.

Bár tájképeinek jelentős része szülőföldjének a vidékét, a felvidék tájait mutatják be, mégis életművében több a magyar fővárost és elővárosait megörökítő festmény.

Tájképfestészete mellett műveinek másik nagy csoportját az ún. csavargóképei alkotják, melyek mintegy előkészítői későbbi katonaábrázolásainak.

1896 nyarától 1897 őszéig ismét Párizsban tartózkodott, 1900-ban Galíciában, 1901-ben az Adria vidékén, majd négy évig Bécsben dolgozott. Ez idő tájt készült képeit ismét sötét színárnyalatok, sűrű fényárnyék-hangulatok jellemzik, melyek csak 1909 körül oldódnak újra világosabb tónusúvá. 1905-től 1911-ig Budapesten élt, ezután visszatért Bécsbe.

A háború kitörése idején ismét Budapesten tartózkodott, s harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát és D-Tirolt. Megrázó harctéri emlékeit számos festmény és vázlat őrzi (Szerbiában), mélységes humanista tartalommal gazdagítva művészetét.

Élete utolsó nyarát 1918-ban Nagykőrösön töltötte, októbertől ismét Bécsben tartózkodott haláláig.  A harctéren megsebesült, és 1919. április 17-én Bécsben hunyt el, magányosan.

Mednyánszky László a kritikai realizmus legjobb magyar képviselői közé tartozott. Sok képét és vázlatát őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

Borítókép: Domboldal című festménye 1903-ból (Forrás: Wikipédia)

Forrás: wikipedia, hung-art.hu, Pest-Buda

LA BIENNALE DI VENEZIA

Alapítása óta a világ modern művészetének legjelentősebb seregszemléje.

Története 127 éves, még a XIX. század végének Velencéjében kezdődött.

Az 1982-es Velencei Biennale franciaországi képviselője a 100 éve Bián született Hantai Simon festőművész volt.

Velence önkormányzata a Riccardo Selvatico polgármester vezetésével 1983. április 19-én hozott határozatot egy kétévente megrendezésre kerülő országos művészeti kiállítás létrehozásáról. Az időzítést Umberto király és Savoyai Margherita ezüstlakodalmának megünneplésére javasolták.

A kiállításoknak helyet adó épület 1894-1895 telén a Giardini di Castello-ban épült fel. A terveket Enrico Trevisanato, az önkormányzat építésze dolgozta ki, a neoklasszikus homlokzatot Marius De Maria velencei festő készítette. Az épület neve először “Pro Arte”, később “Italia” lett. Velence város I. Nemzetközi Művészeti Kiállítását – a Velencei Biennalét – 1895. április 30-án avatták fel I. Umberto és Margherita di Savoia uralkodók jelenlétében. A már külföldi művészeknek is teret adó kiállítás óriási közönségsikert hozott, több mint 200 000 látogató kereste fel.

(Az azóta is kétévente megrendezett Biennale helyszíne, a Giardini di Castello vagy Giardini Pubblici (közpark) a város keleti szélén helyezkedik el. Hajdan itt csipkeverők, halászok, tengerészek éltek. A területet 1810-ben még Napóleon parancsára alakították át, lerombolva templomokat, lakóházakat, kórházakat, lakónegyedeket.)

Olaszország pavilonja körül azóta nemzeti pavilonok épültek, s közöttük talán az egyik legszebb, legegyedibb a szecesszió stílusában 1909-ben épült magyar pavilon, amelyet Maróti Géza tervezett.

A magyar szecessziós művészet néhány évvel azelőtt már Milánóban is bemutatkozott, ami annyira sikeres volt, hogy Velence városa ingyenes telket ajánlott fel a magyar pavilon megépítésére.

Egy korabeli leírás így mutatja be az épületet: „Maróti kezébe van letéve az épület sorsa, térdiszpozíció, homlokzatok, elrendezések és fődíszek tőle valók. Csak az üvegablakokat tervezte Nagy Sándor és a freskót Kőrösfői Kriesch Aladár (mindkettőt készíti Róth Miksa). A kerámia részt Zsolnay szállítja, a vasbeton Melocco Péter műve s a bútorzatot Kis József asztalos csinálja. A technikai részt Daniel Donghi velencei építész ellenőrzi”.

Több kiállító azonban kritikával is illette nehéz berendezhetősége miatt a nagy belmagasság, a rotunda, apszis, körbejárható termek, eltérő térsűrűség miatt.”

(Talán nem lényegtelen megemlíteni, hogy két évvel korábban 1907. április 1-én a velencei Lido szigetén avatták fel a Grande Albergo Ausonia & Hungaria szállodát, amely a szecesszió stílusában épült, korábbi neve Hotel Hungaria volt. Elnevezése talán arra utalt, kedvelték a magyar vendégek, s többször megfordult itt Lédával Ady Endre is.)


Grande Albergo Ausonia & Hungaria

A biennale története átível a XX. századon egészen napjainkig.1932-ben a La Biennálén született meg a Mostra d’Arte Cinematografica, a világ első filmfesztiválja, amely a zenével (1930-tól), a színházzal (1934-től), az építészettel (1980-tól) és a tánccal (1999-től) együtt alkotja a Biennálé összetett és sajátos kulturális kínálatát.

A kiállítások (évente több mint 70 ország képviselteti magát a városban több helyszínt is kapnak. A látogatók száma ma már meghaladja a háromszázezret. A Giardini di Castello mellett – amely a kétéves váltású képzőművészeti és az építészeti bemutatóterek otthona – a Filmpalota (Palazzo del Cinema) és a Kaszinópalota (Palazzo del Casinò) a Lidón szeptember elején fogadja a filmművészeti seregszemlét, és megnyitja kötélverő csarnokát, termeit a hajdani hajógyár, az Arzenál (Arsenale). A színházi és táncos előadásoknak ad helyszínt a Tese Színház (Teatro alle Tese) és a Kis Arzenál Színház (Teatro Piccolo Arsenale). Egyre több érdekes helyszín is a szemle részévé válik, pl. paloták és régi raktárakból átalakított kiállítóterek.

A képzőművészeti biennale idén 59. alkalommal nyitotta meg kapuit. Április 23-tól november 27-ig látogatható. Központi témája The Milk of Dreams (Álomtej).

A magyar pavilonban a Ludwig Múzeum KERESZTES ZSÓFIA Az álmok után: merek dacolni a károkkal című kiállítását mutatja be, amelyet egyedisége, gondolatvilága biztosan a seregszemle egyik legérdekesebb tárlatává emeli.


Fotó: Bíró Dávid, forrás: index.hu

„Az installáció mozaikos szobraiban sajátosan keveredik az érzékiség és a virtualitás, az analóg és a digitális technikák, a valóságos és a szürreális: archaikus, mégis rendkívüli módon kortárs vizuális nyelvet megteremtve vizsgálják a szubjektum önazonosságának kérdéseit.”
forrás: index.hu

S ha nem jutnánk most el a velencei biennáléra, ez a kiállítás decembertől majd a Ludwig Múzeumban is látható.

A Velencei Biennale biatorbágyi vonatkozással is bír. Idén emlékezünk a biai születésű Hantai Simon festőművész 100. születésnapjára. 1948 óta Párizsban élt, s 1982-ben ő képviselte Franciaországot Velencében.

Borítókép: ludwigmuzeum.hu

Aranybulla

A magyar értelmező szótár szerint a bulla szó – mint főnév – történelmi jelentéssel bír. Uralkodók által használt fémpecsét, amely a vele ellátott ünnepi okirat, kiadvány hitelét jelezte. (Egyes uralkodóknak volt valódi aranyból és ólomból készült bullája is.)

II. András király 800 évvel ezelőtt, 1222. április 24-én – Szent György napján – Fehérváron hirdetette ki Európa első alkotmányát, amely évszázadokra meghatározta a rendi állam magyar jogrendszerét, először rögzítve a magyar nemesség jogait.
Nevét a rajta függő hitelesítő pecsétről, az aranyból készült díszes bulláról kapta.

Az Aranybulla mind a hét eredeti példánya elveszett, szövege azonban sok dokumentumban fennmaradt.

Az Aranybulla kiadását hosszabb viszálykodás előzte meg. II. András új berendezkedése, birtokpolitikája, a pénzjövedelmekre építő királyi gazdaságpolitikája, a merániakat előtérbe helyező személyi politikája és a zsidók, szaracénok pénzügyigazgatásban való térnyerése miatt elégedetlenség mutatkozott az országban. A különböző nemesi érdekcsoportok közötti ellentétek kiéleződtek. 1222 elején a birtokadományozásokból nem részesült világi előkelők, bárók kiszorították a hatalomból András régi híveit, akik maguk mögött tudhatták a várjobbágyok és a várnépek támogatását és királyi szervienseket. Az utóbbiak szabad jogállású, vagyonosabb rétege a magánbirtokosoktól való függés elkerüléséért, az uralkodói réteghez tartozás jogi elismeréséért harcolt. Az elégedetlenség és zűrzavar végül olyan nagyra nőtt, hogy András 1222-ben országgyűlést hívott össze Fehérvárra, ahol törvénybe foglalta a nemesség jogait garantáló szabadságlevelét, a 31 cikkelyből álló Aranybullát.

Az első oklevél formában kiadott magyar királyi kiváltságlevél biztosította a szervienseknek, hogy ha fiúörökös nélkül haltak meg, a birtokaikat szabadon örökíthessék, de a negyedrész lányukat illette, és ha nemzetségük kihalt, a birtok visszaszállt a koronára. A birtokaik mentességet kaptak a beszállásolás alól és nem kellett adót fizetniük. Katonáskodási kötelezettségük csak az országot érő veszedelem esetére terjedt ki, az országhatáron túl a király költségén szálltak hadba. Az Aranybulla biztosította, hogy részt vehessenek a király jelenlétében évente megrendezett székesfehérvári törvénynapokon; mentesültek a megyésispánok joghatósága alól; csak törvényes bírói ítélettel lehetett őket elfogni és javaikat elkobozni.

Az Aranybulla emellett tiltotta idegenek méltóságra emelését az ország tanácsának beleegyezése nélkül, tiltotta a birtokadományozást az idegeneknek, ahogy egész vármegyék eladományozását és két méltóság viselését is. Az egyházat is megillette az adómentesség, de a tizedet nem pénzben, hanem természetben kellett beszednie.

A leghíresebb az utolsó, ellenállási záradékként ismertté vált 31. pont, ami kimondta: ha András vagy az utódai nem tartanák be az oklevélben leírtakat, akkor az ország egyházi és világi méltóságai a hűtlenség vétke nélkül ellenállhatnak neki.

Az Aranybulla a magyar jogfejlődés egyik fontos állomása. A következő évszázadokban többször megújították, legfontosabb tételei ott szerepelnek a Werbőczy-féle, ténylegesen jogerőre sosem emelkedett, de a 19. századig a magyar jogszolgáltatás alapjának számító Tripartitumban is.

Az Aranybulla emlékműve Székesfehérváron áll, azon a helyen, ahol a hagyomány szerint egykor kihirdették. Az Alkotmánybíróság tagjainak nyakában a hivataluk jelképeként az Aranybulla pecsétjének másolata függ.


II. András kihirdeti az Aranybullát – Jantyik Mátyás festménye az
Országház, Felsőházi üléstermében

Forrás: wikipedia, 444.hu