Május 4-én hangos szirénaszó verte fel Biatorbágy csendjét, majd rendőrségi felvezetéssel feltűntek a helyi tűzóltóság autói is. A felvonulás azonban nem egy vészhelyzet elhárítását szolgálta, hanem a megemlékezését.
Ez a nap, MÁJUS 4., SZENT FLÓRIÁN, A TŰZOLTÓK VÉDŐSZENTJÉNEK NAPJA.
Flórián római katonatiszt volt Noricumban, a mai Ausztriában. Diocletianus uralkodása idején szenvedett vértanúságot.
Magas rangú katonatiszti családból származott, s maga is a császári hadsereg tisztje lett. A 3. sz. második felében szolgált, s mint sok más katona, ő is keresztény lett. A római légióban, a Caecia erőd parancsnoka volt. Egy legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián – szinte kilátástalan helyzetből – megfékezett. Katonái a tűzvész elmúlását Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították. (Egy másik legenda szerint már gyermekkorában is megmentett egy házat a tűz martalékaitól.)
Flórián katonaévei kitöltését követően Noricum tartományban, Mantemban (Krems mellett) telepedett le.
Diocletianus császár alatt, 303-ban ismét kitört a keresztényüldözés. Amikor Flórián megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) elfogtak negyven keresztényt, útra kelt, hogy amiben csak tud, segítségére legyen a foglyoknak. Mielőtt még beért volna a városba, önként föltárta keresztény voltát. Elfogták és Aquilinus bíró (akinek a neve azt jelenti „olyan, mint a sas”) elé vitték, aki megbotoztatta, és arra ítélte, hogy nyakában kővel vessék a folyóba.
Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre, az Enns hídjáról taszították le Flóriánt.
A legenda szerint teteme egy sziklán fennakadt, s egy sas őrizte mindaddig, amíg el nem temették. (A „sas”, a római légiók felségjelvénye volt.)
Holttestét egy Valéria nevű özvegy emelte ki a vízből, s temette el. A sír fölé később templomot építettek, amely a bencések, majd a lateráni kanonokok gondozásába került. Körülötte épült ki Linztől délre a mai híres kegyhely, St. Florian.
Flóriánt a katolikus egyház a szentjei sorába emelte.
Szent Flórián tisztelete elsősorban Ausztriában és a környező országokban virágzik a késő középkor óta. Szent Ágota őrhelyére állítva tűz és árvíz ellen hívták segítségül. Úgy is szokták ábrázolni, amint római tiszti egyenruhában egy cseber vízzel egy hozzá képest pirinyó házacska vagy városka tüzét kioltja. Ő lett a tűzzel dolgozók (tűzoltók, serfőzők, fazekasok, pékek, kéményseprők) védőszentje. A gyakori tűzesetek miatt a barokk kortól kezdve már minden tehetősebb polgár házának homlokzatán fülkébe állították a szobrocskáját.
Magyarországon számos templomot, műemléki épületet őriz római öltözetű, kezében korsót tartó szobra, Biatorbágyhoz közel Sóskúton és Diósdon is láthatjuk.
Forrás: archiv.katolikus.hu, jelesnapok.oszk.hu, wikipedia
Borítókép: cultura.hu