közösség

Vendégünk volt Endrei Judit

Rendkívül nagy tudású újságíró és kiváló népművelő, illetve művelődésszervező. A 70-es, 80-as évek egyik első tévés véleményformálója, akiből ma a szenior korosztály legnevesebb influenszere lett. Endrei Judit 2023 tavaszán töltötte a 70-et, de lendülete, kisugárzása és külső megjelenése láttán inkább bő 50-esnek gondolnánk. Az aktív idősödés programja kapcsán hívta meg a Juhász Ferenc Művelődési Központ Biatorbágyra, s Kor-határtalanul címmel tartott interaktív előadást. Az alkalom előtt beszélgettünk, s már a telefonba felajánlotta a tegeződést.

• Évek óta járod az országot és előadást tartasz, beszélgetsz sokféle emberrel és számtalan témában. Készülsz még egy-egy alkalomra vagy ez már inkább hakni?
• Először is mit nevezünk hakninak? Az 1970-80-as években ugyanis volt néhány alkalom, ami igazi hakninak számított, azaz neves zenészekkel, színészekkel egymás után három helyszínen beszélgettem, s műsorvezetőként ki kellett töltenem a köztes időket. Fiatalon nekem ez nem ment, de bekerültem egy olyan csapatba, ahol igényes művészekkel dolgozhattam együtt (Koós János, Lorán Lenke, Zárai Márta…) és sokat tanultam.  Egy alkalommal kérték, „Judit, találj már ki valamit magadnak, ami az önálló számod lesz!” Így elkezdtem a nézői levelekből gyűjtögetni sztorikat, s azokat meséltem el. A tévén kívül  sok országos vetélkedőt is vezettem, ahol szintén spontán és gyorsan kellett reagálni, ami ugyancsak jó iskolának bizonyult. A legfontosabb témám: miért jó 50+-osnak lenni? Manapság szinte mindenhol erről beszélek, hiszen lehetséges, hogy valaki például nálatok hall vagy akár ebben az interjúban  olvas először erről. Nem gondolom ugyanis, ha valahol megjelenek akkor mind a  tízmillió magyarhoz szólok. Egyszerűen, érthetően, a józan észre apellálva fogalmazok, így bárhol, bárki megérti, ezért külön nem kell készülnöm. Persze mindig van bennem egy kis bizsergető érzés, hogy vajon kik jönnek el, partnerek lesznek-e? Aztán megnyugszom, mert örömmel fogadnak, sokszor viszek egy-egy helyszínen hallott történetet tovább. Az utóbbi egy évben már tudatosan törekszem arra, hogy ne csak előadjak, hanem interaktív legyen az alkalom.
• Hogyan született meg az egész országra kiterjedő Kor-határtalanul program?
• A húgom, Erika találta ki a nevét és egy bukott üzleti ötletünk után született. 2006-07-ben nőknek szerettünk volna önismeretet, személyiségfejlesztést tanítani üzleti alapon, ami nem sikerült. Ezután elkezdtünk gondolkodni, hogy a meglévő tudásunkkal, tapasztalatunkkal – Erika üzleti tanácsadó, tréner, önfejlesztésben jártas szakember, jómagam média szakember – hogyan, kiknek tudnánk használni. Ekkor én már túl az ötvenen, Erika még előtte. Ma Magyarországon mintegy 4 millió ötven feletti férfi és nő él, és egyre többen leszünk! A középkorúak többsége krízisként éli meg ezt az időszakot. Holott – ha valaki kellően felkészült, nyitott a változásra – kifejezetten pozitív lehetőségnek is tekinthetné azt, hogy a belső kreatív erők felszabadulnak, a személyiség egésze, külső-belső megjelenése hitelesebbé, őszintébbé válhat. Olyan átmeneti időszak ez, melyben sokan megkérdőjelezik az életük irányát, esetleg elbizonytalanodnak, elégedetlenek lesznek, ráadásul még az egészségi állapotuk romlásával is szembesülniük kell. A legtöbb embernek ekkor óriási szüksége van a külső támogatásra, szakemberek segítségére, életvezetési tanácsokra. Ezek ösztönöztek bennünket, hogy kidolgozzunk egy újszerű, egyedi programot, amellyel segíthetjük ezt a korosztályt. Pár évig támogatót is találtunk az aktív idősödés programunkhoz. 40-50 városba eljutottunk egy kis teammel, ahol jóhangulatú, hasznos, tartalmas programok voltak ezek,  2-3 órában. Amikor pedig már nem kaptunk erre támogatást, eldöntöttük, legyen egy  könyv, amiben összegyűjtöttük, közre adtuk a tapasztalatunkat, tudásunkat. Most pedig járom az országot az előadásaimmal. Szerencsére már nem vagyok egyedül, egyre többen felvállalják ezt a küldetést a korosztályomból, például Pataki Ági vagy Jakupcsek Gabriella.
• Judit, tavasszal töltötted a 70-et, azaz már a harmadik kerek szenioros szülinapod volt. Hogyan ünnepelted az 50., a 60., és a 70-et?
• Nem vagyok bulizós, de az ötvenedikre meghívtam a barátaimat, a hozzám közelállókat. Ekkortájt  érintett meg legelőször, hogy átléptem egy korhatárt, úgy derült ki, hogy kértem a fodrászomat, hogy a halántékomon törölje le a hajfestéket, mire közölte velem, hogy az nem festék, hanem öregségi folt. A 60. szülinapom előtt pedig egy pillanatra meghökkentem, akkor szembesültem azzal, hogy már kevesebb idő van előttem, mint mögöttem. Ekkor kezdett igazán felértékelődni az idő! A hetvenediken egy kellemes vasárnap délutáni együttlétet tartottam, ahova a szívemhez közel állókat hívtam: barátokat, munkatársakat, a szentendrei női baráti társaság hölgyeit. Még most is jó lenne megállítani az időt, de nem lehet és nem érdemes búsongani rajta, hanem ami évek még adatnak, azokat szeretném minél jobban használni.
• Hangsúlyozod lépten nyomon, hogy a változás része az életünknek, sőt lehetőségként tekintesz rá. A változás ugyanakkor az idővel elkerülhetetlen, nem tehetünk ellene. De te váltani is tudtál, ami a teljes aktivitást feltételezi, ráadásul bőven nem voltál még ötvenes 1998-ban, amikor otthagytad a tévét. Mi zajlott le benned?
• A szüleim első generációs értelmiségiek, s azt hozták magukkal a paraszti világból, hogy mindenért meg kell dolgozni. Ezt láttam én is otthon. Nekem pedig 1997-re nem lett feladatom, nem kaptam semmi lehetőséget. 45 évesen nem akartam szép lassan öregedő, szomorú televíziósként várni a nyugdíjazásomat. Tehát 1998-ban nem a változtatás igénye, az újdonság keresése ösztönzött a váltásra, hanem nem akartam a régit folytatni. Ez komoly töréspont volt számomra, mint ahogy sokan éltünk át helyzeteket, amikor azt hittük, itt a világvége, s aztán sokszor jobb jött. Persze magunk kellünk hozzá! Számomra ez volt a vízválasztó. Amióta a tévétől eljöttem, egy kiszámíthatatlan világba kerültem, ahol hagyom magam vinni a lehetőségek által. Kinyitom a lelkem és a szellememet. Minden ember felé jönnek lehetőségek, de ahhoz, hogy abból ki is tudjon hozni valamit, felkészültnek kell lennie! Ehhez pedig tanulni kell! Folyamatosan!  Számomra így érkezett például a könyvcsinálás: egy kereskedő baráti házaspárral beszélgetve a férj megkérdezte: „miért nem írsz te könyvet Endrei?”  Ő ültette be a bogarat a fülembe, így született meg az első könyvem, és azóta kilencet hoztam létre. Szép lassan megtanultam, hogy kell könyvet csinálni, az ötlettől az eladásig. A könyveim a népszerű ismeretterjesztő kategóriába sorolhatók, szerencsére kedvelik az olvasók.
• A könyvkészítés is sokat változott az utóbbi évtizedekben. Hogyan boldogulsz a technikával?
• Először még írógépen pötyögtem az anyagokat, de aztán a gyerekeim segítettek, megbarátkoztam a számítógéppel. A minap kérdezték tőlem egy műsorban, hogy szerintem jobb volt-e a világ az informatikai eszközök nélkül? A válaszom: nem, mert rajtunk  múlik, hogyan élünk vele, ha ésszel, tudatosan használjuk, segít. De tudni kell, hogy nem pótolja a személyes kapcsolatokat!
• Úgy tudom, hogy a könyveid kiadásához is szerzel támogatókat, a nagyszabású Szenior+expo és egyéb  kisebb civil programok szervezői között is megtalálunk. Mondhatni, hogy közművelődési szakemberként is funkcionálsz. Honnan jött ez az érdeklődésed?
• Engem rengeteg minden érdekel, az újságírói lét hatalmas kíváncsisággal párosul bennem. Egyébként már általános iskolában, őrsvezetőként sokat kellett mindenfélét szerveznem. Akkor is a csapat lelke voltam, s most sincs másként. Ha bekerülök egy csapatba, azonnal előállok az ötleteimmel. Gyakran elfogadják, de ahol nem, ott elvégzem a vállalt feladatomat tisztességgel. Az utóbbi időben sokszor dolgoztam együtt fiatalokkal, amit nagyon élveztem: elfogadnak, megadják a tiszteletet, de nem túloznak, dinamikusak. Ugyanakkor a mai napig boldogan emlékezem, hogy jó csapatokkal, jó vezetőkkel, jó szerkesztőkkel dolgozhattam együtt. Az egy ráadás, hogy1990-ben még egy kulturális menedzserképzést is elvégeztem.  
• Akinek mindig van egy ötlete, biztos vagyok benne, hogy most is van, azaz készülsz valamire. Jól gondolom? S ha igen, mesélsz róla? Vagy ha mégse, akkor egy bakancslistás vágyadról?
• Ötletem ma is van, például boldogan adnék ki könyvet az utazásaimról. De annak is örülnék, ha a Youtube-ra készült beszélgetéseket könyvben megjelentethetném. De ezeket  konyhapénzből lehetetlen megvalósítani, így lehet, álom marad. Igen, van utazási bakancslistám, legközelebb, ha a csillagok majd úgy állnak, szeretnék elutazni egy örmény, grúz, azeri körútra. Három szépséges ország, három különböző kultúrával. nekem csak ki kell tárni a szívemet, a szellememet, hogy mindezt befogadjam.

Szádváriné Kiss Mária