közösség

– avagy az ország legjobbjai között méretett meg a biatorbágyi gyermek bábcsoport

2024 májusában, a Kezemben a kobakom, gyermekbábosook megyei találkozóján a Cip-cirip Bábcsoport, a Kerek kő című magyar népmesét adta elő, és abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a szakmai zsűri méltónak ítélte egy országos bemutatkozásra. Ez otóber végén, Szolnokon történhetett meg, a IV. szolnoki Gyermek Bábjátékos Gálán.

A Juhász Ferenc Művelődési Ház jóvoltából mikrobusszal keltünk útra a 7 fős csoporttal. A díszleteket Néder Norbi vitte saját autójával, én pedig (Tóth Kriszta) a gyerekekkel tartottam. Velünk utazott egy Kisképzős, ( Képző és Iparművészeti Szakgimnázium) fotográfia szakos gimnazista fiú is, aki a közösségi szolgálatából most több órát azzal töltött, hogy képekben is dokumentálja a nap eseményeit.

A reggeli 7.45-ös találkozóra mindenki pontosan és nagy izgalommal érkezett. A buszban amolyan kisiskolás módon,  a „Mórickás viccek” özöne pezsdítette a hangulatot és ezzel már a hangerő gyakorlatokkal is megvoltunk.

Kedves fogadtatásban volt részünk Szolnokon az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban. A szervezés professzionális volt. Sok-sok munkatárs dolgozott azon, hogy gördülékenyen menjen a 15 fellépő bábcsoport koordinálása. A megnyitó beszédek után megkezdődtek az előadások. Remek csapatmunkákat, kedves történeteket, megható pillanatokat élhettünk át. Az egy fős előadástól a harminc fősig, az óvodás korosztálytól a kamaszokig, a bonyolult díszletektől a minimál stílusig mindent láthattunk.

Az ebédszünetben kis csapatunkkal tartottunk egy szövegösszemondó próbát és megbeszéltünk még néhány fontos instrukciót az előadással kapcsolatban. A gyerekek izgalommal léptek színpadra és a megbeszélteket szépen megvalósították. Összeszedettek, mégis felszabadultak voltak. A siker nem maradt el, nagy tapsot kaptunk. Előadásunkat különdíjjal jutalmazták: ” A legegységesebb díszlet és bábok” címet kaptuk. Ez azért nagy megtiszteltetés, mert a Néder Norbi által faragott bábokat kiegészítette a gyerekek saját keze munkája. Nemezből macska-bábokat készítettek, a díszlethez pedig rajzokat.

A részletes szakmai értékelés és megbeszélés pár nappal később volt, melyen csupa elismerést kaptunk a szakmai zsűritől. Kiemelték, hogy a gyerekek mennyire önfeledten és örömmel játszottak, nem „feladatot teljesítettek”. Példaértékűnek tartották a dinamikus párbeszédeket, a sok és jó mozgást, bábmozgatást, a remek díszletváltozásokat, a térrendezést, az egyszerű, mégis érthető jelképeket. Örömmel látták a játékosságot, a kicsit sem feszengő, mégis összeszedett és fegyelmezett gyerekeket. Sikeresnek ítélték a darabválasztást és egységesnek a kiegészítő, előadást megsegítő, élőben felhangzó hang-effekteket.

Az előadások után az összes bábcsoport levonult a közeli térre és a saját bábjait megmutatva énekelt, táncolt, megmutatva Szolnok városának, milyen népes és vidám csapat a gyermekbábosok közössége. A csoportok képviselői arról nyiltakoztak a helyi tévének, hogy kinek mit is jelent a bábozás. Elhangzott többek között a mesék ereje, a játék szeretete, a csapatmunka, a közösségépítés, a barátságok és a kreativitás jelentősége is.

Az ajándékok, oklevelek átvétele után a hazaút következett. Tele élményekkel, fáradhatatlan jókedvvel érkeztünk meg este hét óra után. Szép, izgalmas, tanulságos, tartalmas nap volt. Köszönet érte!

Tóth Kriszta