Vetés? Palántázás?
A palántázásnak számos előnye van: a növényeknek kedvező klímát tudunk biztosítani a kezdeti fejlődéshez, még a fagyérzékeny növényeknek is, így előbbre hozhatjuk a termésérést is. A növény szabad földbe kerülésétől számítva lényegesen hamarabb szüretelhetünk róla, mint egy helybevetett növénynél. Mindemellett hátrányai is vannak, sokkal költségesebb, több gondoskodást igényel (megfelelő hőmérséklet, fényviszonyok, ne nyúljon meg, ne száradjon meg, ne öntözzük túl). A többszöri átültetés során sérülhet, gombás, baktériumos betegségekkel fertőződhet a növény. Nem törvényszerű, hogy megbetegedjenek a palánták, de valóban több figyelmet igényelnek.
Gertrúd szerint a helybevetett kultúráknak jóval több előnye van a palántázottakkal szemben: a kezdeti lassabb fejlődés után sokkal erőteljesebben növekednek, a gyökerük mélyebbre hatol, ezáltal a talaj mélyebb rétegeiben is elérik a vizet, úgyhogy az esőmentes időszakokat is jobban átvészelik, betegségekkel, kártevőkkel szemben sokkal ellenállóbbak. Helybevetésnél kiküszöbölhetjük az ültetéskor, locsoláskor elkerülhetetlen taposáskárokat, nem lankadnak meg a növények, a csigák kevésbé rágják meg.
Meg kell említeni a tél alá vetést is: a hidegtűrő zöldségfajtáknál érdemes kipróbálni. Néhány hetes koraiságot tudunk vele előidézni, hiszen kora tavasszal, főleg az agyagosabb talajú vidékeken nem lehet a talajmunkákat elvégezni. Akár három hetes koraiságot is elérhetünk ezzel a módszerrel. A tél alá vetést akkor végezzük, amikor a talaj már egy kicsit fagyos, tehát a magok nem tudnak kicsírázni. Ez általában novemberben van a legkorábban. Azokba a sorokba vetünk ekkor, ahova korai veteményeket terveztünk. Mindig az ott levő talajjal takarjuk a magokat, sem komposzttal, sem tőzeggel, mert ezek jobban tartják a hideget. Olyan zöldségfajokat, fajtákat válasszunk, amelyek hidegtűrőek, kelés után a kis csíranövény sem érzékeny a hidegre. Alkalmas zöldségek a korai saláták (ne áttelelő fajtát, hiszen nem az a célunk, hogy a már kikelt saláta telejen át), sárgarépa, petrezselyem, korai borsók, dughagyma, póréhagyma, spenót, korai karalábé.
Nyár végén, ősszel, amikor a különböző sorokból betakarítottuk a termést, még valami nagyon rövid tenyészidejű növényt, például hónapos retket vethetünk. Azonban, ha úgy ítéljük meg, hogy már nem lenne elegendő idő a növény kifejlődésére a tél beálltáig és tél alá vetéssel sem akarunk próbálkozni minden sorban, akkor se maradjon fedetlenül egy sor sem és a sorok közötti terület sem. Ekkor jön újra a fehérmustár. A mustár nagyon gyorsan kifejlődik, elfojtja a gyomokat, szépen takarja a talajt, a talaj kevesebbet párologtat, ha jönnek a hidegek, -7 °C-nál teljesen megfagy. Laza fátyolként takarja a talajt, és ha nem ment virágba még ősszel, nem marad utána durvább szárrész, tavasszal gereblyével érintve könnyen szétporlad, és meg is van a magágyelőkészítés. Ugye nem forgatjuk a talajt, az élettel teli feltalajt nem forgatjuk alulra. Mindig, amikor felszabadul egy sor, vessünk bele fehérmustárt. A zsenge mustárnövény talajra gyakorolt védőhatása mellett értékes késő őszi vitaminforrásunk lehet salátaformában, de fűszerként is használhatjuk.
A következő írásomban a fűszer-gyógynövények szerepéről lesz szó a vegyeskultúrás rendszerben.
Ujvári Gabriella kertészmérnök, a Kertbarát kör vezetője