Ebben a cikkemben folytatom Gertrúd Frank Öngyógyító kiskert című könyvében leírt biológiai kertművelési rendszer bemutatását.
Gertrúd előnyben részesíti a felületi komposztálást a komposzthalommal szemben, hiszen a természetben sincsenek komposzthalmok, hanem a fákról lehullott levelek, elhalt növények, korhadó gallyak, szép sorjában egymásra rétegződve. Mindemellett nagyon fontosnak tartja a veremben vagy halomban történő komposztálást is. Az erdőben folyamatosan újraképződő avarréteg védi a talajt a közvetlen napsugárzás szárító hatásától, az avartakarót számtalan élőlény népesíti be, ezek ürüléke is gazdagítja a talaj tápanyagkészletét. A felületi komposztban sokkal gyorsabban megy végbe a bomlás, mint a halomban. Lehetőleg friss, kissé lankadt anyagokat használjunk a szétterítéshez. Alkalmas anyag például a levágott fű, de ezzel vigyázzunk, ne túl vastagon terítsük, mert könnyen berohad. Alkalmasak a betakarított növények maradványai, gyomnövényeket (a könyvben gyakran vadnövényeknek nevezi Gertrúd) is használhatunk, dísznövények, cserjék, sövénysorok nyesedékét is ideszórhatjuk. Ez a réteg járásra alkalmas lesz, mégpedig annyira, hogy esős időben is ráléphetünk, védve lesz a lábunk a sártól, a talaj pedig a káros tömörödéstől. Vannak még további előnyei ennek a takarórétegnek: a záporesők sem mossák le a talajt, mert a növényi szövedék szűrőként működik, finoman szétoszlatja a vizet; továbbá a korhadó növényekből felszabaduló széndioxid közvetlenül jut el a fölötte álló levelekhez, építőkövet biztosítva a növénytestet felépítő fotoszintézis folyamatához.
A földigilisztákról: A felületi komposztálással azt is elérjük, hogy szépen felszaporodnak a talaj és növények számára oly fontos földigiliszták. A földigiliszták elhalt növényi részekkel táplálkoznak, gyorsítják a komposztálódást. Ürülékük nagyon értékes, könnyen felvehető tápanyagokat biztosítanak a növényeknek. Járataikat a testükön lévő váladék bevonja, ezáltal nehezebben omlanak be, így nagyon jól átszellőztetik a talajt.
A gyomokról: A gyomok általában nem kívánatosak a kertben, azonban lehet előnyük is. A gyomok között sok gyógynövény is található, gazdagítják a kertünk ökológiai sokféleségét, és minket is tudnak gyógyítani. Például a mezei cickafark, pitypang, katángkóró nagyon gyakori a biatorbágyi kertekben is, de említsük meg a tarackot is, mely sok bosszúságot tud okozni, de vizelethajtó, fogyasztó hatású a gyökere.
A kertben előforduló gyomok nagyon sok mindent elárulnak az élőhelyről, ha tudjuk mire kell figyelni. Ha harangvirágfélék, szarkaláb, egynyári hérics nő a kertünkben, akkor örülhetünk, mert kissé meszes, humuszban gazdag talajunk van. Szintén nagyon jó termékeny talajunk van, ha pipacsot, árvacsalánt, vadrepcét, szulákot, mezei veronikát találunk. Nitrogénben és vasban gazdag a talaj ott, ahol a csalán, a fekete csucsor és a füstike nő. Nehéz, de jó vízgazdálkodású talajról árulkodnak a labodafélék, a disznóparéj és a salátaboglárka. Nem szerencsés ha libapimpó, mezei menta vagy vízimenta, madárkeserűfű, martilapu vagy mezei zsurló növekedik, mert levegőtlen talajt jeleznek pangó vízzel.
A sorozat hamarosan folytatódik, videókkal is kiegészül a biatorbágyon épülő öngyógyító kiskertről!
Ujvári Gabriella
Kertészmérnök
A Kertbarát kör vezetője