Nino Rota

Munkásságát filmzenéi tették világhírűvé. Francis Ford Coppola Keresztapa trilógiája II. és III. részéhez írt filmzenéjéért Oscar-díjat kapott. Hosszú pályafutása alatt számos világhírű rendezővel dolgozott, munkatársa volt többek között Luchino Viscontinak, Franco Zeffirellinek, szinte valamennyi Fellini-film zenéjét ő komponálta. Federico Fellinihez szoros barátság fűzte, akinek temetésén az özvegy, Giulietta Masina az Improvviso dell’Angelo című Nino Rota-művel búcsúztatta elhunyt férjét.

110 évvel ezelőtt, 1911. december 3-án Milánóban született Giovanni Rota Rinaldi, művésznevén NINO ROTA olasz zeneszerző.

Zenészcsaládban nőtt fel. Nagyapja kiváló zongoraművész volt. A zene iránti rajongása láttán édesanyja már négy éves korában zongorázni taníttatta. Nyolc évesen már komponált, első gyermekkori kompozíciói már felkeltették egy konzervatóriumi professzor figyelmét, aki a kisfiút auditornak vette fel. 11 évesen írta első operáját Keresztelő Szent János gyermekkoráról és egy mesejátékot Andersen meséjéből. A zeneműveket nagy sikerrel adták elő Milánóban és Párizsban, a kritika a műveket már érettnek, hibátlannak, intenzívnek és egyben ironikusnak ítélte. Ezt követően Nino Rota magántanulmányokat végzett Rómában, Milánóban, majd 1929-ben szerzett zeneszerzői oklevelet a római Accademia di Santa Cecilián.

Mestere Alfredo Casella, a kortárs zene referenciapontja volt. A záróvizsgára Michele Cianciulli professzorral készült, aki egész életében testvéri barátja maradt, és aki beavatta azokba az ezoterikus gyakorlatokba, amelyeknek nyomai zenei szerzeményeiben is fellelhetők. Ettől a pillanattól kezdődött gyűjtői szenvedélye is: Nino Rota több ezer kötetnyi ezoterikus tartalmú művet gyűjtött össze, amelyek ma az Accademia dei Lincei tulajdonában vannak. Mario Soldati rendező és író tanúsága szerint a túlvilággal kommunikált. Maga Fellini, akivel Rota évekig dolgozott együtt – és barátságuk 30 éven át töretlenül tartott – éppen ezoterikus lelke miatt határozta meg őt varázslatos barátként.
1930 és 1932 között az Amerika Egyesült Államokban élt, ahol – Arturo Toscanini ajánlásával – a philadelphiai Curtis Intézetben tanult zeneszerzést Rosario Scalerótól és Fritz Reinertől.

Az amerikai tanulmányút hatására kezdett közeledni a populáris zenéhez.
Visszatérve Olaszországba a milánói egyetemen szerzett diplomát irodalomból. 1937-ben kezdett tanítani a bari konzervatóriumban, amelynek 1950-től egészen a haláláig volt igazgatója.
A bari évek alatt számos operát és balettet komponált, melyek közül az egyik leghíresebb az Aladdin és a csodalámpa.
Az 1940-es évek alatt kezdett el filmzenéket komponálni a leghíresebb olasz rendezők munkáihoz. Dolgozott Fellinivel, Castellanival, Zeffirellivel. Olyan mesterművek zenéjét szerezte, mint az Édes élet (La Dolce Vita), a 8 és 1/2, a Rómeó és Júlia, valamint A Keresztapa.

A filmzenék írása mellett továbbra is komponált zenekari műveket, kamaradarabokat, balettzenéket, operákat, mely utóbbiból A Firenzei szalmakalap talán a leghíresebb. Az 1950-es években ő lett Eduardo de Filippo színháza főszínpadi zenéinek szerzője.
Vonzotta a televízió és a könnyűzene világa is, Rita Pavone énekelte a Viva la pappa col pomodoro című dalát.
Jelentős volt munkássága a színházi é a balettzene műfajában is.

A szakrális zene szempontjából különösen fontosak a Mysterium , a La Vita di Maria és a Roma capomunni kantáták.
Élete utolsó éveiben számos nagy költségvetésű hollywoodi, illetve nemzetközi produkcióban dolgozott, többek közt a Waterloo, Halál a Níluson és a Hurrikán zenéjét szerezte.

1998-ban filmet forgattak életéről Nino Rota – a filmzenék mágusa címmel.

1979. április 10-én, 67 évesen hunyt el Rómában.

Amikor zongoránál alkotok, hajlamos vagyok boldog lenni; de – az örök dilemma – hogyan lehetünk boldogok a mások boldogtalanságai között? Minden tőlem telhetőt megtennék, hogy mindenkinek adjak egy pillanatnyi boldogságot. Ez az, ami a zeném középpontjában áll.”
Nino Rota

Hívj meg másokat is! Ajánld ismerőseidnek!