Mi kapcsolja össze Szily Kálmánt, Karikó Jánost és a Juhász Ferenc Művelődési Központ művelődésszervezőit? Egy újkori polihisztor: Szily Kálmán

Szily Kálmán id. (Izsák, 1838. jún. 29. – Budapest, 1924. júl. 24.) „ékesen szóló, tapintatos, és maga úgy mint tudománya iránt rokonszenvet gerjeszteni képes tanár, kitűnő ismeretterjesztő és népszerűsítő;” – írta róla 1880-ban a Vasárnapi Újság.

Az általános iskola Nagy utcai műemléképületét máig Szily–Fáy-kastélyként említjük. A Viadukt lakópark Pátyi útba forduló utcája Szily Kálmán nevét viseli. Akár naponta találkozhatunk a névvel Biatorbágyon, nem árt, ha tudjuk, ki is rejlik mögötte, s miként kapcsolódik Biatorbágyhoz.

A nagyszigeti Szily család irataiban az első említés egy keresztnév nélküli Szilyről szól, aki a törökök elleni harcban esett el 1663 után. Az ő dédunokája Szily József (1746–1827) kivettem a vesszőt udvari tanácsos. Szily József testvérének, Ádámnak (1763–1844) az unokája Szily Kálmán. Az 1850-es évek elejéig gyermekéveit Bián és Torbágyon is töltötte.

Szily Kálmán fizikusként indult, a Felső Ipartanoda, később a Műegyetem (Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) tanára lett. 1879-1883 között az egyetem rektora, kezdeményezésére és irányításával épült fel Budapesten a Múzeum körúton a műegyetem főépülete és egy másik rész az Esterházy utcában.

Tudományos pályája és érdeklődése azonban különleges fordulatot vett. Ötvenéves korában, harminc műegyetemi oktatói év után, végképpen lezárja fizikai kutatásait, s a magyar nyelvtudománynak szenteli életét.

A közművelődés lelkes apostola lesz, aki ismeretterjesztő lapot, a Természettudományi Közlönyt alapítja 1898-ban. (Ekkor indult a világhírű angol Nature is). S ekkor szembesült a magyar nyelv nehézségeivel, vagyis, hogy nincsenek igazán érthető magyar szavaink a természettudományos kifejezésekre.  És Szily Kálmán ezen kívánt segíteni  kikerülhetetlen fő művével, a Magyar Nyelvújítás Szótára című kötetével. A természettudós magyar szavak első előfordulásait keresi a régi könyvekben, s ez a kutatómunka történeti, irodalomtörténeti, könyvészeti és néprajzi problémákhoz, majd ezek megoldásához is elvezeti.

Az Akadémia főtitkáraként legfontosabb számára a “magyar nyelv művelésére alapított tudós társaság” anyagi feltételeinek biztosítása. Mint az Akadémia főkönyvtárnoka a fiatal kutatókat, akiket “uramöcsém”-nek szólított, önzetlenül segítette, egy-egy adat megtalálására  akár heteket is áldozott. (Hasonló elhivatottsággal dolgozott és élt Bián Karikó János népköltő, ovasókör alapító.)

Széchenyi műveinek egyik legalaposabb ismerője, a Széchenyi-múzeum az ő segítségével vált az ország legelső ereklyemúzeumává.

Szily – aki kitűnő genealógus hírében is állott – sokszor segített a családfakutatásokban.

Megszervezi a Természettudományi Társulatot és a Magyar Nyelvtudományi Társaságot. Takarékosságával vagyont gyűjt az általa alapított és vezetett az intézeteknek, maga pedig puritán egyszerűségben élt.

Több évtizeden át volt aktív szereplője és szervezője a hazai sakkéletnek. Sakkrovatot is vezetett a Vasárnapi Újságban.

Igazi polihisztor– sokrétű munkássága gazdagítja nemzeti értékeinket, és kultúraszervező, ismeretterjesztő, könyvtárosi tevékenysége összekapcsolja a Juhász Ferenc Művelődési központ szervezőivel és a Karikó János Könyvtár könyvtárosaival  is. Méltán lehetünk büszkék rá nemcsak Biatorbágyon!

 (Gyarmati István, Gazdi István, Ilosvay Lajos, Vasváry Béla és Palovics Lajos írásai alapján.)

Hívj meg másokat is! Ajánld ismerőseidnek!

Kapcsolódó bejegyzések