Egyes felmérések a világ 10 legjobb operatőre között tartják számon… és magyar! 90 éve, 1930. június 16-án Szegeden született ZSIGMOND VILMOS operatőr. A fényképezés már gyermekkora óta érdekelte, a fotózás, laborálás alapjait Dulovits Jenő Művészi fényképezés című könyvéből tanulta meg. Szegeden érettségizett, majd 1955-ben elvégezte a Színház és Filmművészeti Főiskolát, ahol az operatőrök legjavát kinevelő Illés György operatőr volt a tanára. Az 1956-os forradalom eseményeiről főiskolai társaival együtt készített filmeket, majd Kovács László operatőrrel – és a leforgatott filmekkel – együtt elhagyták Magyarországot. Az Amerikai Egyesült Államokban, Los Angelesben telepedtek le. Zsigmond Vilmos kezdetben fotólaborokban dolgozott, reklámfilmeket készített. Több mint tíz év után kezdett ismertté válni az amerikai filmesek körében – európai hagyományokon alapuló szemlélete, filmes műveltsége számukra egy más utat jelentett. Több mint 50 film fűződik a nevéhez. Az 1977-ben Steven Spielberggel forgatott Harmadik típusú találkozások a legjobb operatőrnek járó Oscar-díjat hozta a számára, s a következő évben pedig egy Oscar-jelölést a Szarvasvadász című filmért… a későbbi évek pedig további kettőt. Magyar operafilm forgatása is fűződik nevéhez, a 2001-ben készült Bánk Bán.
Zsigmond Vilmos a 2000-es években többször járt Magyarországon, mesterkurzusokat tartva a magyar operatőröknek. A fények és árnyékok szerelmesének és festőjének is nevezték.
2016. január 1-jén hunyt el Kaliforniában.
Előny vagy hátrány, ha valaki híres ember, elismert művész gyermekeként látja meg a napvilágot, s vajon mennyi elszánást kíván, ha maga is hasonló pályát választ, mint a szülő … s még hasonló indíttatással rendelkező ikertestvére is van? Mindez nem okozott gondot a Ferenczy családban. Ferenczy Károly a XX. század magyar festészetének meghatározó alakja – több éven át volt szakmai vezetője a nagybányai művésztelepnek. Felesége, Fialka Olga is festőművész volt. Elsőszülött fiúk, Valér szintén festőművész lett, de művészeti tanulmányai is hírnevet szereztek számára. Ikergyermekeik FERENCZY BÉNI és NOÉMI 130 évvel ezelőtt Szentendrén, 1890. június 18-án születettek. A művészet iránt elhivatottságot valló, művelt családi környezetben nőttek fel. Családi utazások során bejárták Európa jelentős múzeumait, képtárait és sok időt töltöttek a nagybányai művésztelepen. Mindketten részt vettek a Tanácsköztársaság kulturális életében, így a bukás után az emigrációt választották.
Ferenczy Béni a nagybányai tanulmányokat Bécsben, Münchenben, Firenzében és Párizsban folytatta. 1939-ben tért vissza Magyarországra. A II. világháborút követően tanított a Képzőművészeti Főiskolán. Pályája kezdetén vonzották a kor irányzatai, közel állt hozzá a szecesszió és a kubizmus. Későbbi szobrai, kisplasztikái azonban már a klasszicista stílus jegyeit hordozzák magukon. Dolgozott illusztrátorként, grafikusként a magyar rajzművészet nagyjai között tartják számon, éremművészete is kiemelkedő. 1956-ban – egy agyvérzést követően – jobb keze megbénult, munkáját bal kézzel folytatta tovább. A XX. század magyar szobrászatának kiemelkedő alkotója 1967. június 2-án halt meg Budapesten.
Ferenczy Noémira a magyar kárpitművészet megújítójaként emlékezünk. Viszonylag későn, 21 évesen döntött a gobelin készítése mellett. Egy párizsi utazás során szeretett bele a gobelin készítésébe. Beiratkozott a világ akkori egyik leghíresebb szövőműhelyébe, a párizsi Manufacture des Gobelins-be. Egy évnyi tanulás alatt kitanulta a szövés mesterségét. Magánórákat is vett egy öreg francia szövőmestertől. Kárpitjait maga tervezte, s növényi festékkel saját maga által színezett gyapjúfonalakból saját maga szőtte.
Valamennyi művén megjelenik az ember, az emberi munka, majd a természet és a növényi ornamentika. Síkhatású, pasztellszínű alkotásai a gobelint a magas művészetek rangsorába emelte. Így vall munkájáról: „Az én számomra a gobelin annyi, mint szónoknak a beszéd, az írónak a betű, a szobrásznak az agyag; én gobelinben tudom csak elmondani a mondanivalómat.” 1932-ben tért vissza Magyarországra, 1957. december 20-án hunyt el Budapesten.
Aki vonzódik az indiai kultúrához, biztosan rendelkezik néhány Baktay Ervin-kötettel. 130 éve, 1890. június 24-én Dunaharasztiban született BAKTAY ERVIN (sz. Gottesmann Ervin) festőművész, művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, műfordító, az indiai művészet és kultúra, valamint Kőrösi Csoma Sándor útjának és indiai emlékeinek kutatója. Számos könyv és előadás során népszerűsítette az indiai kultúrát.
1926-28. között tanulmányúton járt Indiában, találkozott Mahatma Gandhival, 1928-ban pedig felkutatta a Kőrösi Csoma Sándorhoz fűződő emlékhelyeket. Élményeit a Világ tetején című művében foglalta össze. 1946-tól 1958-ig a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum helyettes igazgatója volt. A Kámaszútra első magyar fordítója volt.
De nem csak az indiai kultúra érdekelte. Gyermekkorától fogva rajongott az indiánokért, élményei felnőttkorába is elkísérték. 1931-ben megalapította a dunai indiánok törzsét, melynek 1955-ig a főnöke, aktív tagja maradt. Ebben a szerepében a Heverő Bölény nevet viselte. Szinte minden év nyarán a barátaival indiántáborokat szervezett a Dunán, a Verőcei-, a Kismarosi- és a Kompkötő-szigeteken. A táborok folytonossága szinte töretlenül, egészen 2005-ig tartott.
Testvére egy indiai rádzsa fiával kötött házasságot, s ebből a frigyből származott Amrita Sher-Gil, aki a modern indiai festészet megalapítójaként tartunk számon – s akinek művészi fejlődését tanácsaival segítette.