Luca napi hagyományok

Úgy készül, mint a Luca széke … fogalmazzuk meg gyakran sommás véleményként egy-egy nehezen, lassan elkészülő dologról.

A mondás eredetét őrzi a legenda és a néphagyomány, s a  belőle kialakult népszokások akár a mai  ünnepváró napok részeivé is válhatnak.

December 13-án Szent Luciára emlékezünk, aki a Római Birodalom idején, a III. század végén született a szicíliai Siracuzában. Édesanyja súlyos beteg lett, s ő elzarándokolt vele Szent Ágota sírjához Catániába, hogy a gyógyulásáért fohászkodjon. A zarándoklat gyógyulást hozott, Lucia álmában megjelent Szent Ágota, aki húgának nevezte őt, s elmondta neki, hogy saját hitével is meg tudta volna gyógyítani anyját. Ezután megígérte Luciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként Isten nagy dicsőségben fogja részesíteni szülőhelyét, Siracusa városát. Lucia megkérte anyját, hogy ne adja őt férjhez, és hogy a hozomány fölött tetszése szerint rendelkezhessen. Lucia a vagyonát a szegényekre fordította, amit reménybeli vőlegénye nem nézett jó szemmel. Bosszúból a kereszténység vádjával bíróság elé hurcoltatta Luciát.

Paschasius bíró először arra utasította a leányt, hogy mutasson be áldozatot a pogány isteneknek, de ő ezt megtagadta. Ezután nyilvánosházban akarta megbecsteleníttetni, de a Szentlélek olyan nehézzé tette a testét, hogy nem tudták elmozdítani helyéről. Végül kegyetlen kínzások után a bíró halálra ítélte. A torkába kardot döftek, de nem halt meg azonnal, hanem még tanította a népet, s csak akkor lehelte ki lelkét, miután egy paptól megkapta az utolsó kenetet.

December 13. az 1582-ben bevezetett Gergely-féle naptárreformig, a téli napforduló időpontját jelölte, és az év legrövidebb nappala és a leghosszabb éjszakája volt. Ezért tartja a mondás, “Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja”.

A csillagászati tél kezdetét – a Nap járásához igazítva – ma már december 22-éhez kapcsoljuk.

December 13-áról a régi kalendáriumok úgy emlékeznek meg, hogy ez karácsony havának a legboszorkányosabb napja.

A néphit kétféle Lucát ismert: a jóságosat és a boszorkányosat, amelyek közül az utóbbi terjedt el a néphagyományokban.

Míg Szent Luca ünneplése Itáliában volt a legelterjedtebb, a démonikus Lucát a magyarokon kívül a horvátok, szlovének, osztrákok tartották tiszteletben. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mint december 13-ához. Ez a nap éppúgy alkalmas volt a termékenység-varázslásra, mint házasság-, halál- és időjárásjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására.

Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargaljanak a boszorkányok.

Sokfelé szokás volt a Lucázás, vagy kotyolás. Néhány főből álló csoportok a “Luca, Luca kity-koty” kezdetű köszöntővel járták a házakat, és szalmára térdepelve tréfás és termékenységvarázsló köszöntőket mondtak. A szétszórt szalmát a gazdaasszony később szintén a tyúkok alá tette. E napon abroncsba szórták a tyúkoknak az eleséget, “nehogy a szomszédba járjanak át tojni”. Ugyanekkor a gazdasszonynak sokat kellett otthon ülnie, hogy a kotlós is jó ülő legyen. Ezt meg is tehette, mert dologtiltó nap lévén tilos volt szőni, fonni, lúgot készíteni, kenyeret sütni – mert aki ilyet készít, annak kisebesedik a keze. Tilos volt Luca napján varrni is, mert akkor bevarrják a tyúkok fenekét.

A nemkívánatos személyek felismerésére készítették – többnyire az öreglegények – a Luca széket. December 13-án kellett a munkát megkezdeni. Hagyományos alakja az ősrégi idők óta varázserejűnek hitt pentagramma, egy szabályos ötszög köré írt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag (boszorkányszögnek is hívjuk).

A szék készítéséhez kilencféle fát használnak: kökényt, borókát, jávorfát, körtefát, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát. Szögek helyett kizárólag fából faragott ékek tartják össze. 13 napig készül úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni, innen ered az a népi mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke”.

A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. Karácsonykor, az éjféli misén a „mesterek” a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva megláthatták a boszorkányt. A boszorkányok ilyenkor szarvakat hordtak, és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. A Luca székén állva éjfélkor viszont felismerték őket. Ezután a fiatalembereknek el kellett menekülniük, nehogy a boszorkák széttépjék őket. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük, és így nem tudták elkapni a fiatalokat. A Luca székét aztán otthon tűzre vetették, a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett, és ha csend volt karácsony hajnalán, még hallhatták a boszorkányok a fadarabok jajgatását is, mert ez a tűz a boszorkák végét jelentette.

Ezután a kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, a kést a bal ajtófélfába vágni, a söprűt pedig keresztbe állítani, hogy minden rontástól védve legyenek.

A Luca ostora ennek a népszokásnak egy változata: úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen minden nap egyet csavartak, majd karácsony éjjelén pattogtattak vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok.

A hagyományok közé tartozik pl. a  Luca-naptár fogalma is, amely szerint a következő év januárjában a megfigyelési helyen olyan idő lesz, mint Luca napján (december 13.), februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig.

A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük

Egy másik időjósló módszer, a hagymakalendárium szerint egy fej hagymát tizenkét szeletre vágtak és a szeleteket megsózták. A hiedelem szerint az a hónap lesz csapadékosabb a következő esztendőben, amelyiknek megfelelő szelet benedvesedik.

Luca napkor szokás elvetni a Lucabúzát. A búzaszemek gyorsan csíráznak, azt tartják, ha karácsonyra kizöldül, jó termés várható.

A Luca napi hagyományok ma is tovább élnek, s ha nem is az összes, de egy-egy elemével otthonainkban is készülődhetünk az ünnepre.

Szent Luca legendája is él, a szembetegségben, szenvedők, az utcanők és varrónők pártfogója. Neve a latin lux, azaz a fény szóból ered.

Hívj meg másokat is! Ajánld ismerőseidnek!