Költőóriás a szomszédban

Nagy Gáspárra emlékezünk.

13 éve, 2007. január 3-án halt meg a Budakeszin élt „rendszerváltó költő”, Nagy Gáspár.

 

Valahol mindig eltűnik
valahol mindig megtalálják
valahol mindig temetik
valahol mindig exhumálják

és

örökké nekünk szegezik
örökké fényes ellenpélda
örökké rajtunk keresik
örökké mégis bennem él ma!
(Nagy Gáspár)

 A 2000-es években több, főként Budakeszin megrendezett, versmondó verseny zsűrijében személyesen is találkozhattak vele a biatorbágyi versbarátok.
A pályakezdő Nagy Gáspár verseit a biatorbágyi születésű Juhász Ferenc közölte az országos irodalmi folyóiratban, az Új Írásban.
Nagy Gáspár1949-ben született egy Vas megyei kis faluban földműves ősök leszármazottaként. A szombathelyi főiskolán népművelő-könyvtár szakon kapott diplomát 1971-ben, amikor a Sor című antológiában úgy mutatkozott be, hogy „ösztönösen azokra figyelek, akik azt bizonyítják, hogy a költészet töretlen gerincek kopogtatása, s nem hiszik, hogy a segesvári és szárszói tragédia mindegy lenne az anyaföldnek.”
Szombathelyi kezdő költőként ismerkedett meg a Kilencekkel, és segítségükkel talált rá mestereire: Nagy Lászlóra, Kormos Istvánra, Weöres Sándorra, később Jékely Zoltánra és Pilinszky Jánosra. Folyamatos ellenzéki magatartása, rendszerváltó versei miatt a kommunista hatalom egészen 1989-ig minden lépését figyelte. Aztán a rendszerváltozás folyamatának érzékeny ösztönzője és kritikus megítélője lett.

Hívj meg másokat is! Ajánld ismerőseidnek!

Szólj hozzá!