A II. világháború előtti magyar filmgyártás vitathatatlanul legnépszerűbb férfi színésze volt.
Sikereit elsősorban sármos megjelenésének, s a kor nem éppen klasszikus értékekkel bíró filmjeiben alakított karakteres szerepeinek köszönhette. Ő volt a dzsentrihős, minden asszonyok meghódítója. Mintegy 70 filmben szerepelt. Vele végződött 1929-ben a magyar némafilmgyártás, s vele kezdődött 1931-ben a magyar hangosfilmek készítése, s az ő szereplésével indult a háború utáni magyar filmgyártás is. JÁVOR PÁL 120 évvel ezelőtt, 1902. január 31-én Aradon született.
Szerelemgyerekként jött a világra Jermann Pál 53 éves pénztáros és Spannenberger Katalin 17 éves cselédlány gyermekeként. A szülők a fiúk születése után kötöttek házasságot, még két fiúgyermekük született. Jávor Pál Aradon járta iskoláit, bár szívesebben látogatta a város filmszínházait.
Az első világháború alatt kiszökött a frontra, és leveleket kézbesített a katonáknak. Édesanyja kerestette, és hónapok múlva a tábori csendőrök szállították haza. Újságíró-gyakornokként dolgozott, majd kiutasíttatta magát Romániából, s valószínűleg az aradi mozikban látott dán némafilmek hatására Dániában akart letelepedni. Az odaút során azonban Budapesten leszállásra kényszerítették a vonatról, így a városban rekedt pénz és ismerős nélkül. Hosszú ideig a Nyugati vagy éppen a Keleti pályaudvaron éjszakázott. Városi bolyongásai során véletlenül tévedt a Színművészeti Akadémiára, ahol éppen aznap tartottak felvételi vizsgát. Vásárolt egy Petőfi-kötetet, lesétált a Duna-partra, megtanult egy verset, háromkor ott állt a felvételi bizottság előtt. Két strófa után leintették… még aznap megtudta, felvették az Akadémiára. Fél évet töltött ott, színpadi teljesítményével már az első hónapban Egressy-ösztöndíjat nyert. Fél évvel később azonban kötekedő, szemtelen viselkedése miatt eltanácsolták az intézményből. Az Országos Színiegyesület iskolájában folytatta tanulmányait, ahol 1922-ben vette át oklevelét.
Számos filmszerepe mellett fővárosi és vidéki színházak társulatában játszott. Tagja volt a Vígszínháznak, s 10 éven át a Nemzeti Színháznak. A könnyű filmszerepek mellett többek között Shakespeare drámáiban, Molnár Ferenc Liliomjában mutathatta meg drámai tehetségét, mély jellemábrázoló képességét.
Személyiségét sokan azonosították bohém filmszerepeivel. Magánéletében is imádta a cigányzenét és a jófajta borokat, sokszor lehetett vele találkozni a pesti éjszakában.
Állandó partnere volt a kor ünnepelt színésznője, Karády Katalin, akivel sokan úgy gondolták, az életben is egy párt alkotnak. Ő azonban egy özvegyasszonyt, a két gyermekét egyedül nevelő Landesmann Olgát, egy zsidó iparmágnás lányát vette feleségül. 1934-ben házasodtak össze, s szerelmük – minden viszontagságon át – egy életen át tartott.
Pasaréten éltek egy elegáns villában, festmény- és könyvgyűjteményükre méltán voltak büszkék.
Jávor Pál jólelkű ember volt, sokszor segítette szegény színésztársait.
A II. világháború alatt véleményét nem rejtette véka alá, gyűlölte a nácikat, kiállt zsidó honfitársaiért. A Gestapo és a nyilasok is többször kihallgatásra vitték, majd a német megszállás után Sopronkőhidára hurcolták. Feleségét azonban sikerült megmentenie.
A háború után egy magyar társulattal Amerikában turnézott. Az ott élő magyarok kitörő lelkesedéssel fogadták, gyenge angol tudása miatt azonban a filmipar nem fogadta be. Nehezen éltek, hol éjszakai portásként, hol szállodai mindenesként dolgozott New Yorkban, hogy családját el tudja tartani. Erős honvágyát sem tudta leküzdeni, s az alkohol is mind jelentősebb szerepet töltött be életében.
Jávor Pál 1957-ben tért vissza Magyarországra. A közönség lelkesen fogadta, sok szereppel halmozták el, bár néhány színházi vezető elzárkózott foglalkoztatásától.
Ekkor már beteg volt, gyomorrákot diagnosztizáltak nála. 1959-ben megműtötték, de az eredmény már nem tartott sokáig.
1959 nyarán az ezüstlakodalmát már a kórházban tartotta Landesmann Olgával.
Utolsó kívánsága az volt, hogy a cigányzenészek még egyszer húzzák el a nótáját. A kórház kertjében még utoljára mulatott egyet, mint ahogyan azt régen tette a főváros kávéházaiban.
1959. augusztus 14-én, mindössze 57 évesen hunyt el. Temetésén tízezrek zarándokoltak el a Farkasréti temetőhöz, a menetben cigányprímások játszották kedvenc nótáit.
Jávor Pál végrendelete:
“Nagyon kérem, halálom után a szószékről hirdessék művésztársaimnak, volt kedves közönségemnek, és minden magyar testvéremnek, hogy egyedül Krisztust követve érdemes élni! Ez az egyedüli igaz érték itt, ami odaát az örökkévalóságban, Isten színe előtt is megmarad. Mert van örökkévalóság! Van örök élet! Van lélek!”
Forrás: Wikipedia, origo.hu