A mai művészettörténészek a festészet legnagyobbjai között tartják számon azt a biai fiút, akiről mi legfeljebb annyit tudunk, hogy övé a legdrágább magyar festmény. Pedig a ma 15 éve elhunyt művész kérlelhetetlen konoksággal szegült szembe az elüzletiesedett, hiú művészeti világgal, az elvilágiasodott, mesterkélt és fölszínes társasági élettel, és évtizedekig alkotott teljes magányában, keresve a legtisztább gondolatok legtisztább kifejezésmódját, amelyből csak a misék és a templomi közös muzsikálás erejére szakadt ki (fiaiból világhírű zenész lett). Legszebb festményeit is hite ihlette, legyen az a Mariale-sorozat vagy a Macron dolgozószobájában található Rózsaszín írás. Gyermekkorának biai világát is vitte magával, az itt látott marha bendő és édesanyja kötényének ráncai, gyűrődései végigkísérték művészetét.
