Ha Nagybánya nevét meghalljuk, elsősorban az a művésztelep jut eszünkbe, amely a XIX-XX. század fordulóján a modern magyar festészet elindítója volt. A XX. század elején az új magyar festőgeneráció majd minden jelentős alakja megfordult itt.
A naturalizmus és a plain air irányzat eredményeit meghonosító telep első időszakának legmeghatározóbb egyénisége FERENCZY KÁROLY volt, aki 160 éve, 1862. február 8-án született Bécsben.

Édesapja, idősebb Ferenczy Károly a kiegyezés után az első erdélyi vasút vezérigazgatója lett, édesanyját korán elveszítette, nevelők vigyázták felnövekedését.
Művészi pályája későn indult. Jogi, mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, majd a család bánsági birtokán kezdett gazdálkodni. Itt ismerte meg távoli rokonát, a nála 14 évvel idősebb Fialka Olga festőt, akinek hatására érdeklődése a képzőművészetek felé fordult. A festőnővel 1895-ben házasodtak össze, három gyermekük született, Valér és az ikrek, Noémi és Béni.

Fialka Olga a házasságkötéskor már kiállító művész volt, a bécsi akadémián végzett, arcképeket festett, könyveket illusztrált, mégis lemondott saját művészi ambícióiról, hogy segítse férje pályájának kibontakozását, és nevelje három gyermeküket. Ő képezte a család szellemi hátterét, segítve gyermekei művészi hajlamainak kiteljesedését is.

1884-ben a házaspár római tanulmányútra indult, majd Ferenczy Károly beiratkozott Európa jelentős művészeti iskoláiba, járt Nápolyban, Münchenben, Párizsban. Példaképének ekkor a plein air első mesterét, Bastien-Lepage francia festőt tekintette.

1893-ban Münchenben, Hollósy Simon magániskolájában folytatta tanulmányait. Ez a város ekkor Európa művészeti központja volt, s a magyar művészet központjának is számított. Itt tanult a magyar festőművészek színe-java. Ferenczy Károlyb itt alakította ki az ember és a természet mély kapcsolatára épülő sajátos festői nyelvét. Itt ismerkedett meg Hollósy Simon jóvoltából egy nagybányai szabadiskola tervével. 1896-ban csatlakozott a Nagybányára vonult festőcsoporthoz. Hollósy Simonnal, Réti Istvánnal, Thorma Jánossal, Csók Istvánnal, Iványi-Grünwald Bélával 1902-ben megalapították a nagybányai művésztelepet. Ferenczy Károly itt hosszabb időre le is telepedett, és a szabadiskola egyik vezető mestere lett.

A nagybányai tájnak bibliai jelleget is tulajdonított. E témában készült alkotásai sejtelmes, költő, álomszerű hangulatot sugallnak. Az itt töltött idő azonban számára a kiteljesedő plein air festészet kora volt.

Nagybánya sikere magánéletét is segítette. 1903-ban magániskolát nyitott Budapesten az Andrássy út 67-ben. Első gyűjteményes kiállításán, a Nemzeti Szalonban nyolcvanhat képet láthatott a közönség.

Sikeres budapesti kiállítását követően 1906-ban a Mintarajziskola tanárává nevezték ki. Ő lett a Nemzeti Szalon alelnöke és alapítója a MIÉNK-nek (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre). Hazai és nemzetközi kiállításokon mutathatta be műveit. Nagybányára már csak nyaranta látogatott el. Ezzel együtt festészete is átalakult. Nagyobb szerepet kaptak a műtermi képek, a portrék, mint a gyermekeiről festett arcképek és ezek mellett a csendéletek. Festőileg dekoratívabb képeket alkotott, és a színviláguk is tompábbá vált.

1917. március 18-án 55 hunyt el Budapesten. Szellemi örökségét három gyermeke vitte tovább, Valér festő lett, Béni szobrász, Noémi textilművész.

Sármány-Parsons Ilona művészettörténész így jellemezte a festőt:

“Ferenczy – ez a kortársai közül műveltségével és állandó önkontrolljával is kitűnő, zárkózott és büszke lélek – rendkívül érzékeny és lírai alkat volt, aki sérülékenységét aszketizmusának páncélja mögé rejtette”.

Nagybánya sorsa Erdély Romániáház csatolásával megpecsételődött, de jelentőségét az idő nem halványította el.

Forrás: wikipedia
Borítókép: Ferenczy Károly: Őszi Izvora, 1909