Óh, óh farsang kedves idő
Elmúlt már az óesztendő,
Ez újban is vigadjanak,
Ha nem adnak szalonnát,
Farkas hordja a disznát,
Ha nem adnak tojáskát,
Girind hordja el a tyúkját.”

Énekelték Sajómercsén a fiúk, akik házról házra jártak farsang idején jókívánságaikkal és fenyegetéseikkel adományt gyűjteni. Az adományokból lett aztán az esti bál, a farsangi bál.

A farsang vízkereszttel, január 6-ával kezdődik és a húsvétvasárnapot 40 nappal megelőző nagyböjt kezdetével, hamvazószerdával zárul. A farsang ideje így minden évben változik, lehet akár két hónapnyi hosszúságú is. A téli napforduló utáni téltemető szokások eredete a régmúlt időkbe vész, az elnevezés a német Fastnacht és a bajor-osztrák Vaschnac, böjtelő szóból ered, amelyből nálunk fassang, majd farsang lett. A középkorban próbálták tiltani, „de végül kozmikus emberi igénye miatt az egyház is tűrni volt kénytelen”.

Ez nem csak a disznótoros ételek és a fánk, hanem az udvarlás, a párválasztás, a lakodalmak hagyományos ideje volt, és az ezzel járó bálok és mindenféle mulatságok időszaka. Főleg a fonó volt ezeknek a helyszíne, ahol ebben az időszakban a mesemondás, közös éneklés, a szokásos vetélkedő, jellemet és képességeket megmutató játékok mellett huncut, zálogadós, ölbeültetős, csókkal kiváltós játékokat játszottak a fiatalok.

A termékenységvarázslás mellett a párválasztást segítették a farsangi alakoskodások is, amikor a legények cigány asszonynak, ördögnek, töröknek, katonának, menyasszonynak, halálnak, püspöknek, koldusnak vagy boszorkánynak öltöztek, meglátogatták a lányos házakat disznóvágáskor, vagy a tollfosztókat és a fonókat, rövid vicces jeleneteket játszottak el, osztották jókívánságaikat, bekormozták az asszonynépet, jó nagy ramazurit csaptak és incselkedtek a lányokkal.

A farsangi időszak legfontosabb eseményei kétségtelenül a bálok, a farsangi mulatságok voltak. A lányok ilyenkor adták a legényeknek a bokrétát a kalapjukra. Az Ipoly menti falvakban a lányok már a farsang előtti héten elküldték a bokrétát a kiszemelt legénynek, amit általában a lány keresztanyja vitt el. A bokrétát a legények farsangvasárnap a kalapjukra tűzték, így mentek el táncolni. Volt olyan legény, aki több lánytól kapott bokrétát, de azzal a lánnyal kellett először táncolnia, akitől az elsőt kapta. A legények azt a bokrétát tűzték a kalapjuk elejére, amit a nekik legjobban tetsző lánytól kaptak. Az andrásfalvi székelyeknél az a lány, akinek a legény már hosszabb ideje udvarolt, bokrétát és keszkenőt adott a „hushagyati” bálban. A legény megölelte és megcsókolta a lányt, és táncba vitte. Ezt a nyilvános színvallást hamarosan követte a lánykérés.

A farsang adott alkalmat arra is, hogy tréfásan, olykor durván figyelmeztessék azokat, akik ugyan már elérték a megfelelő kort, de mégsem mentek férjhez. Vénlányoknak azok a lányok számítottak, akik egy-két évvel vagy többel túlhaladták a házasságkötés helyben ideálisnak tartott időpontját.
A farsangi vénlánycsúfolás négy fő változata a tuskóhúzás, a kongózás, a szűzgulyahajtás és az állakodalom. Drávaszögön például a legények nagy zajjal végighúzták a tuskót a falun, majd a vénlányok kapujára kötötték, miközben a fiatal lányok ezt énekelték:
„Elmúlt farsang itt hagyott,
Nagylányoknak bút hagyott”

A farsang csúcspontja a farsangháromnapok vagy farsang farka, vagyis a hamvazó szerda előtti utolsó vasárnap, a farsangvasárnap, a farsanghétfő vagy utolsó hétfő és a húshagyókedd. Ezeket készítette elő az utolsó csütörtök, a torkoscsütörtök, a rákészülés, sütés-főzés napja, amit tévesen vezettek vissza a hamvazószerda utáni csütörtökre. Ezeknek a báloknak a végén Cibere vajda már hagyományosan legyőzte Konc királyt az alakoskodó, téltemető játékokban, azaz elkövetkezett a böjt ideje.