Sokáig vallotta, köze van Mozart halálához, majd idősen, betegen visszavonta állítását. 270 éve, 1750. augusztus 18-án Legnanoban született el ANTONIO SALIERI olasz zeneszerző, karmester, Beethoven, Schubert, Liszt Ferenc tanára. Sikerei főleg a bécsi udvarhoz kötik, ahol udvari zeneszerző és karmester lett. II. József halálával elveszítette legnagyobb pártfogóját, és népszerűsége is hanyatlani kezdett. A következő évben az udvari énekkar vezetőjének nevezték ki, ettől kezdve egyre inkább zenepedagógiai tevékenysége került előtérbe. Az udvar megrendelésére továbbra is írt operákat, az utolsót 1804-ben mutatták be, és teljes közöny fogadta. Életművét, a zenekritikusok szerint, leginkább az eredetiség hiánya jellemzi, így jelentősége messze elmarad kor- és vetélytársától, Mozarttól. 1813-ban a bécsi konzervetórium alapító tagja, majd 1817-től igazgatója is lett. Antonio Salieri 39 opera, 5 mise és 1 requiem szerzője. 1778-ban az ő Europa riconosciuta című darabjával nyitotta meg kapuit a milánói Scala.
Mozart és Salieri viszonya sok művészt megihletett. Sokan láthattuk Milos Forman filmjét, amely a zseni és a középszer ellentétét állította középpontba Peter Shaffer Amadeus című színdarabja alapján. A film – amelynek jelentős résztét Budapesten forgatták – 1984-ben nyolc kategóriában, köztük F. Murray Abraham Salieri megformálásával nyerte el az amerikai filmakadémia Oscar-díját…. bár a Mozartot alakító Tom Hulce is megérdemelte volna.
A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években hétről hétre csalt mosolyt a Ludas Matyi olvasói arcára, majd a 90-es évektől rajzfilmivel is ismertté és népszerűvé vált.
90 éve, 1930. augusztus 21-én a németországi Neuenhagenben született SAJDIK FERENC grafikus, karikaturista, nemrég ünnepelte születésnapját.
Édesanyja balerina volt, édesapja – Sajdik Sándor – korának legsikeresebb zsokéja. Gyermekkorát többek között Németországban, Görögországban töltötte. Nyomdásznak készült. A nyomdában mint litográfus találkozott a karikatúrákkal. 1955-ben a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett, és hamar közölni kezdte karikatúráit a Ludas Matyi. 1990 után a rajzfilm került munkásságának homlokterébe. Híres és máig igen népszerű rajzfilmsorozatai a Nagy ho-ho-horgász és a Pom-Pom kalandjai, de a ”bontott csirke”-reklám és a korábbi tv-torna animációja is a nevéhez fűződik. Táblaképeket is festett, kis méretű, írókat, költőket, művészeket ábrázoló, applikációkkal kombinált portrékat alkotott. Mintegy 300 könyvet illusztrált. Vácott több mint száz táblaképéből állandó kiállítás is látható. Budapesten, a Naphegy téren van egy játszótér, ahol életre kelhetnek figurái.
„Én nem a valóság, hanem a képzelet után alkotok. Ez valahogy belülről jön, mert igazából ösztönösen rajzolok. De végül is a rajzolást a ceruzára kell hagyni, én csak mozgatom azt.” (Sajdik Ferenc)
Az angol beteg című film, s benne Sebestyén Márta által énekelt Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem szövegű magyar népdal emlékezetes élmény marad számunkra. De nem csak a népdal bír magyar vonatkozással. A film a 100 éve, 1920. augusztus 22-én Borostyánkőn született ALMÁSY LÁSZLÓ gróf, magyar Afrika-kutató, utazó, felfedező, üzletember, autóversenyző életéből merít. A II. világháború idején térképeket készített a Szaharáról, ahol szerelmes lett kollégája feleségébe. Történetük azonban tragikus véget ér, kigyulladt a gép, amin szerelme holttestét vitte. A világháború a vége felé közeledik. Vele, s az őt ápoló Hana francia nővérrel egy toszkán kolostorban találkozunk, ahol súlyos égési sebeivel ápolják. Életének mozaikjait visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg, de a halál őt magát is elragadja.
Az 1996-ban bemutatott film kilenc Oskar-díjat kapott.
Almásy László édesapjától örökölte kutató, felfedező szenvedélyét. Tevékenységéből csak néhányat megelitve, p.: a Szahara egyik legelhagyatottabb, leginkább hozzáférhetetlen zugában ő volt az első európai kutató, aki részletes földrajzi dokumentációs munkát végzett, s elsőként adott tudósítást a magyarábokról, akiknek őseit – a legenda szerint – a törökök hurcolták el Magyarországról. Vádi Halfa közelében, a Nílus egyik szigetén bukkant a magyarábok képviselőire, akik nagy szeretettel, rokonként fogadták.
… és más a film és más a valóság. Almásy László 1944-45-ben Budapesten volt, zsidóknak nyújtott menedéket. Sajnos a második világháborút követő népbírósági perek során nem a tények, hanem az indulatok uralták a büntetőeljárásokat. Almásyt többször letartóztatták, s a politikai rendőrségen kegyetlenül bántalmazták. Élete utolsó éveit Egyiptomban töltötte. Kairó Zamalek nevű városrészében bérelt egy kis lakást. Létfenntartását sportrepülés-oktatással és sivatagi autós kirándulásokkal biztosította. Megbetegedett, egy salzburgi kórházban megműtötték, de életét már nem tudták megmenteni. 1951. március 22-én a Wehrle Szanatóriumban, gyötrelmes szenvedést követően hunyt el.
Idézet a naplójából: “Szeretném, ha igénytelen naplótöredékeim olvasása közben oly biztatóan lobogna föl a magyar ifjúság szívében a messze földrészek felkutatásának vágya, mint ahogyan a mi kis piros-fehér-zöld zászlónk lobogott végig Szudán úttalan utain.” Szudánban hegy őrzi a nevét.
Több évtizeden át volt irodák, lakások kedvelt reprodukciója egy fák között üresen álló, talán valaki hiányát jelző, emlékeket idéző s szinte világító fehér pad. Festője, SZŐNYI ISTVÁN 60 éve, 1960. augusztus 30-án Zebegényben hunyt el. A képet nászajándéknak adta lányának, Szőnyi Zsuzsának, aki férjével, Triznya Mátyással 1949-ben a zöldhatáron szökve hagyta el Magyarországot. (A pár később Rómában élt, s Triznya-kocsma néven híressé vált otthonuk a magyar emigráció és a Rómába látogató magyar értelmiség legendás találkozó helyévé vált mintegy 5 évtizeden keresztül.)
Szőnyi István Budapesten és Nagybányán tanult. 1923-ban költözött Zebegénybe. Festményeinek fő témája a harmincas évektől Zebegény festői környezete, a Duna-kanyar, a zebegényi parasztok élete volt. A plein-air irányzat jelentős képviselőjeként tartották számon. Munkásságáért számos külföldi és magyar díjat, kitüntetést kapott. Zebegényi műterme ma múzeum. Mestere volt Triznya Mátyásnak és Szász Endrének.
Fotó forrása: Nyugat.hu