Lator László: A kert
Lángok perzselik a bozontos
csendet, mohón egymásba nőtt
füvek, dudvák, bokrok, virágok,
imbolygó nagy fenyők.
Lángon, füvön, bokron, virágon
indák hulláma sustorog.
Este a lombból kirepülnek
a pelyhes csillagok.
Kék mélység sodrában remeg
a lábbal-felfelé világ.
A földben néma seregek.
És izzanak a fák.
Lator László Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéista, tanár, a nemzet művésze elment közülünk, örökre. Lator László nemcsak névadónk, Juhász Ferenc, pályatársa és barátja volt, de szakmánk sajátos művelője is. „Azt hiszem, olyasvalamiket tudtam a költőkről, versekről írni, amit az irodalomtudomány nem tudott” – nyilatkozta egyik interjújában. Lator Lászlóról pedig többek között azt írták az emlékezők, hogy „minden volt, ami a magyar irodalom”. Mindent tudott a magyar irodalomról és át is tudta adni, s nemcsak a következő írónemzedéknek, hanem a nagyközönségnek is. Ő indította el 1991-ben Mészöly Dezsővel, Gyurkovics Tiborral és Lukácsy Sándorral a népszerű Lyukasóra című műsort, amelyben szellemes játék segítségével ismertették meg a magyar irodalom elfeledett kincseit a közönséggel.
Juhász Ferenc és Lator László egy év különbséggel születtek, 1928-ban Juhász, 1928-ban Lator. Juhász Ferenc 87 évesen, 2015-ben hunyt el, míg Lator a napokban, 96 évesen, 2023.07.17-én.
„Juhász költészete a 20. század szellemtörténetének egyszemélyes foglalata, nyitott szellem áll versei mögött”- olvasható a Litera Magazin 2008. évi szeptemberi írásában, amely Lator László gondolatát idézi a köszöntők között Juhász Ferenc 80.szülinapján.
Lator Lászlóról ma a tanítványsereg emlékezik, s mindannyian, akik a magyar nyelvet szeretjük, beszéljük, az írásokat olvassuk. Vegyük kézbe, véssük szívbe, észbe az ő munkáit is!