„Ez egy különös állapot, nem számít, hogy rövidebb vagy hosszabb időt töltök például a windows telepítésével, hiszen nem sürget a következő feladat” – fogalmazza sokak érzését a mostani helyzet
kapcsán Ruip János, akivel március 24-én este élőben beszélgettünk volna a Faluház Életakadémia
sorozatában. Most telefonon hívtam föl, s kértem tőle egy rövid helyzetjelentést.
János idén töltötte a 66. életévét, s nyugdíjazása óta lelkesen tanít sakkozni és szervezi a sakk-
versenyeket. Hetente jártak a kicsik és a felnőttek is előbb a Közösségi Házba, mostanság pedig a
Faluházba. Ő azonban komolyan véve a járványt, már a hivatalos bejelentés előtt önkéntes
karanténba vonult. „Legalább két hete nem voltam a kertkapunkon kívül, félig szobafogság ez,
mintha büntiben lennék. Egy héttel a hivatalos bejelentés előtt már beszűntettem a sakk-edzéseket,
hiszen ott a kicsik kb. ötven centire egymástól játszanak. S közismert az is, hogy tudtukon kívül,
tünetmentesen is lehetnek vírushordozók. Tehát mindenki védelmében ez volt a helyes döntés. Mert
nincs értelme kockáztatni!
Meg a példa is nagyon fontos, vagyis, hogy az ősz hajammal ne mászkáljak az utcán”- véli.
Jánosnak két unokája is van, kicsi, pici egyaránt, a velük való foglalatosság a legkedvesebb időtöltése volt.
A nagyszülők és az unokák most naponta videotelefonon tartják a kapcsolatot egymással.
Aztán a vidéki ember legfőbb kincse, a kert is ad számára elfoglaltságot:
„rengeteg elmaradt, halogatott kerti munkám van, a múlt héten, a gyönyörű napsütésben szinte
folyamatosan kint voltam. Most, hogy a hideg beszorított a lakásba, például a számítógépemet
hozom rendbe” – mondja, kiegészítve, hogy ő anno szakmáját tekintve programokat készített,
működtetett, de a saját, otthoni gépére nem jutott ideje, vagy nem tehette, hogy hosszabb ideig ne
tudja használni. Most ezt is bepótolja. „Mindenkinek ajánlom, telepítsen windowst! Kis segítséggel
ezt már minden felhasználó megteheti, ha rászán jó sok időt. S most abból, otthon jut bőven! Mert ez
egy különös állapot, nem számít, hogy rövidebb vagy hosszabb időt töltök például a windows
telepítésével, hiszen nem sürget a következő feladat.” Persze azt sem titkolja, hogy hiányzik számára
a Faluház, a sakkos gyerekek, a Chaplin Kávézó, de kiemeli, hogy most sokkal többet beszélnek az
ismerősökkel, sokat telefonálnak. A kényszerhelyzet – megtapasztalta izgalmas, változatos élete során
nem egyszer – növelheti a kreativitást, sok új ötletet adhat a bezártság elviseléséhez is. „Például most
hangos könyveket töltögetek le, mert a szemem hamar elfárad, s keveset tudok olvasni, de ha jól
hangsúlyozó ember olvas föl egy szöveget, az még egy ráadás a tartalom mellett.” És befejezésül
még hozzáteszi: „viselje mindenki türelemmel a jelenlegi helyzetet! Ez egy összetartozást is erősítő,nagy, közös élmény lehet nagy-nagy tanulságokkal pár év múlva.
Szádváriné Kiss Mária