„A Lajos majd elintézi!”– de sokszor hallottam a nyugdíjas klub tagjaitól ezt a mondatot anno. S mindannyiszor el is intézte, mert Szatay Lajos bácsinak nem volt lehetetlen!
Sürgött-forgott, szervezett, intézkedett, mecénások, szponzorok után járt, önkormányzattal tárgyalt, s mindeközben nem maradhatott el névnap, egyéb ünnepnap, amit versbe ne szedett volna. Rímekbe foglalva örökítette meg a Faluház nyugdíjas klubjának életét, sőt, néha a dalárda jeles eseményeit is megverselte. Mert többek között a férfikórus hűséges alapító tagja, majd hosszú évekig titkára is volt.
„Marikám! Jól vagytok? Tele a műsorfüzet programmal. Bírjátok?” – kérdezte valahányszor megjelent, utóbb már járóeszközzel, hétfő esténként a kóruspróbán.
Mert hozzánk tartozónak érezte magát, haza járt a Faluházba. Csodáltam az energikusságát, a lelkesedését, az elkötelezettségét, no meg a jó kedélyét, a mindig kéznél lévő humorát, ami sose engedte, hogy a panasz legyen az utolsó szava. Nekem, utoljára minden jót kívánt!
Lajos bácsi! Minden jót Neked is, most már odaát!
26-án földi életedet búcsúztatjuk, de emléked, mosolyod velünk marad!
Nyugodj békében!