A margitszigeti romkert ma gyermekek kedvelt bújócskázóhelye, romantikus séták helyszíne, és sok jegyespár választja fényképezkedése hátterének. A középkorban itt kolostor állt, s az akkor még három különálló földterületű szigetet még Nyulak szigetének hívták – valószínűsíthetően királyi vadászterület volta miatt. A XVII. századtól nevezték Szent Margit szigetének.
Névadója IV. Béla magyar király lánya, Margit volt, akit apja a tatár pusztítás miatti elkeseredésében Istennek ajánlott fel Magyarország megmentéséért.
IV. Béla a szigeten építtette fel a Domonkos-rendi apácakolostort. Ebben a kolostorban halt 750 évvel ezelőtt, 1270. január 18-án ÁRPÁDHÁZI SZENT MARGIT.
Margit 1242. január 27-én született a dalmáciai Klissza várában, ahová szülei a tatárjárás elől menekültek. Apja felajánlásának megfelelően három éves korában a veszprémi Szent Katalin domonkos kolostorba került. Itt nevelkedett Olympiades nővér kezei alatt. Később, 10 évesen a Nyulak szigetén lévő zárda lett az otthona, amelyet atyja építtetett. 1254-ben tett fogadalmat. A keresztényi szeretet példaképének tartották.
Szívesen vállalt el minden munkát, még a legalantasabbakat is. Testét sem kímélte, gyakran korbácsolta magát, a legrosszabb ruhát viselte, ruhája alatt befelé forduló vasszegekkel kivert övet viselt, s a leírások szerint öltözéke elnehezedett a tetvektől. Nappal dolgozott, az éjszakáit imádkozással töltötte. Két alkalommal is lehetősége lett volna a zárdát otthagyni, két király is feleségül kérte, de az ajánlatokat visszautasította. Állítólag jövőbelátó képességei is voltak, apja sokszor hallgatta meg a diplomáciai életre vonatkozó tanácsait.
A sok vezeklés és sanyargatás Margit testét meggyengítette, s néhány nappal 28. születésnapja előtt elhunyt. Halálát követően csodák és gyógyulások egész sorát jegyezték fel. 1276-ban avatták boldoggá, 1943-ban pedig XII. Piusz pápa szentté avatta (apjának, IV, Béla király húgának, Magyarországi Szent Erzsébetnek a névnapján, november 19-én).
A zárda területén található egy emlékére lefektetett sírkő, amelyen mindig láthatók a tisztelet, a szeretet virágai, mécsesei.
Az életéről szőtt legenda egy 1300-ban készült monda alapján és Ráskai Lea, egy kimagasló műveltségű domonkos apáca, kódexmásoló 1510-ben írt átdolgozásában maradt fenn.
Szent Margit élete alapszabályának tartotta:
„Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.”