Édesapja a magyarországi Ajtóson született 1427 körül. Aranyműves vándoriparosként került Nürnbergbe, ahol 1444-ben feleségül vette Barbara Holpert. Nevét Dürerre németesítette (az ajtósi németül Türer). 18 gyermekük született, közülük azonban csak három fiú érte meg felnőtt kort.
Közöttük volt ifj. ALBRECHT AJTÓSI DÜRER, aki 550 évvel ezelőtt, 1471. május 21-én született Nürnbergben, s vált Bajorország legkiemelkedőbb művészévé és a német reneszánsz legismertebb alkotójává.
Édesapjától kitanulta az ötvösmesterséget, amely tudás egész művészi pályáját elkísérte. Már gyermek- és ifjúkorában kitűnt páratlan rajztehetségével. 15 évesen Michael Wolgemut német festőnél és grafikusnál volt festőinas, ahol a fametszés technikáját is elsajátította. Vándorévei alatt, négy éven át a német nyelvterület festőinek munkásságával ismerkedett. Kétszer járt Itáliában, s az itáliai művészettel való találkozása meghatározó volt egész munkásságára. Útközben akvarelleket festett és első, 1495 körül készített rézkarcain Andrea Mantegna hatása érezhető. Első itáliai útjáról hazatérve készítette el a15 fametszetből álló látomásos, zsúfolt és szenvedélyes Apokalipszis-sorozatát, és az első német aktképnek mondott Ádám és Éva-metszetét.
Második velencei útja során tökéletesen elsajátította a reneszánsz művészet formanyelvét.
Velencébe, Bolognába, Ferrarába is járt. Velencei tartózkodása alatt festette a német kereskedők San Bartolomeo templomában a Rózsafüzérünnep című oltárképet, amelynek az egész város csodájára járt.
1494-ben ismerte meg az akkor Nürnbergben tartózkodó Bölcs Frigyes szász választófejedelmet, aki élete végéig legfőbb megrendelője lett. Az ő megbízásából készítette 1504-ben a wittenbergi palota kápolnájának nagy szárnyasoltárát, melynek középrésze, a Királyok imádása nagyszerű példája művészetének.
Műveinek legjelentősebb részét portrék, oltárképek és más vallásos témájú festmények adják, de számos míves rézkarcot, fametszetet, könyvillusztrációt és önarcképet készített. Kortársai az ókori görög festőhöz, Apellészhez hasonlították, amikor réz- és fametszeteinek kivételes ábrázolóerejét, részletgazdagságát dicsérték.
A 15. században virágzó német rézmetsző művészet az ő működésével érte el csúcspontját. Több mint száz rézmetszetet készített, s ezeken a szürke különböző árnyalataival szinte festői tónusokat hozott létre.
Élete vége felé művészetelméleti kérdésekkel, arányelméleti és geometriai kutatásokkal foglalkozott.
Nagy hatást gyakoroltak rá Luther tanai, és bár Nürnberg polgárainak többségével néhány tanítványa is csatlakozott a reformációhoz, ő haláláig katolikus maradt.
1528. április 6-án Nürnbergben hunyt el.
Műveit a világ számos múzeuma őrzi, így a budapesti Szépművészeti Múzeum is, amely 2020-ban 54 alkotását állította ki.