40 évvel ezelőtt hunyt el MOLNÁR C. PÁL festőművész

A szépség a boldogság kiapadhatatlan forrása azok számára, akik felfedezik hollétét. Mindenütt elrejtőzik.”

Biatorbágyon a Szent Anna templomban látható egy oltárképe, s az elmúlt évben a Biatorbágyi Juhász Ferenc Művelődési Központ adott otthont kiállításának, amelynek anyaga családja magánmúzeumából származott.

40 évvel ezelőtt, 1981. július 11-én hunyt el Budapesten MOLNÁR C. PÁL, a klasszikus hagyományokat kedvelő, de kora irányzatait is művészetébe építő festő, grafikus.

1894. április 28-án született Battonyán. Édesapja uradalmi intéző volt, édesanyja francia-svájci származású nevelőnő a helyi földbirtokos családnál. Az ő emlékét őrzi a festő nevébe később illesztett C. betű. A hét testvér közül ő volt az elsőszülött. Aradon kezdte iskoláit, 1912-ben országos rajzpályázatot nyert. Budapesten rajztanári képzésben vett részt a Mintarajziskolában, ahol Szinyei Merse Pál volt a mestere.
1919-21-ben Svájcba került, Genfben és Lausanne-ban volt élete első három kiállítása.

Svájcból Párizsba utazhatott, ahol egy louvre-beli Tiziano-kép másolásával bízta meg egy svájci hölgy – cserébe a párizsi tartózkodást finanszírozva. A Louvre-beli nagy és kis mesterek műveinek másolását tekintette igazi iskolájának.

Hazatérve irodalmi műveket illusztrált, fametszeteket készített és plakátokat tervezett, s először a Belvedere szalonban rendezték meg kiállítását. Ekkor vette fel a Molnár C. Pál művésznevet. Az EST lapok illusztrátoraként vált ismertté szignója. Éveken át naponta küldte – még külföldről is – lendületes tusrajzait a pesti élet mindennapjairól. Munkái a kor divatos art deco stílusában készültek.

1928 és 31 között Rómába került ösztöndíjasként. Aba-Novák, Pátzay Pál és Szőnyi István mellett első lakója volt a – Klebersberg Kunó, a két világháború közötti kultuszminiszter által alapított – Római Magyar Akadémiának. Az itáliai művészet hatása elkísérte egész életén át, de beépítette alkotói folyamataiba a szecesszió, a szimbolizmus, a szürrealizmus világát is.

Az itáliai évek után sorra kapta megrendeléseit egyházi művek alkotására, oltárképei, szárnyas oltárai az ország számos templomában megtalálhatók.

Toscanai táj alakokkal

1930-as években a fametszet irányába fordult, irodalmi műveket, többek között Kosztolányi Dezső és Szabó Lőrinc verseit, írásait illusztrálta. Szent Ferenc életéről és Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című drámájához készült metszetei nemzetközi díjakat nyertek.

Termékeny alkotó volt, haláláig alkotott, a festés, a rajzolás volt életerejének fenntartója. Stílusokat, témát váltott, könnyedén és sokat festett, páratlanul sokszínű és gazdag életművet hagyott maga után.

“Boldog ember voltam, mert egész életemben azt csinálhattam, amit legjobban szerettem: végigjátszottam az életemet”

A Gellérthegy oldalában, egy Ménesi úti villában élt és alkotott 50 éven át. Halála után, 1984-ben kisebbik lánya, dr. Csillag Pálné Éva, családi gondozású magánmúzeumot hozott létre. A Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum a legrégibb, családi gondozásban lévő magánmúzeum az országban.

Forrás: Wikipedia, https://www.mcpmuzeum.hu

Hívj meg másokat is! Ajánld ismerőseidnek!