Budapesti koncertjén tömve volt a Népstadion. Sokunk fölébe csenghet még a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű magyar népdal, ahogy azt a QUEEN EGYÜTTES koncertje végén FREDDIE MERCURY elénekelte. A XX. századi könnyűzene egyik legnagyobb legendája 30 évvel ezelőtt, 1991. november 24-én hunyt el.

Idézzük a rubicon.hu oldalain megjelent, róla szól cikket:

„Mindig tudtam, hogy sztár leszek, és úgy tűnik, most már a világ is egyetért velem.”
(Freddie Mercury)

1991. november 23-án jelentette be a nyilvánosságnak Freddie Mercury brit énekes és zenész, a Queen együttes oszlopos tagja, hogy AIDS betegségben szenved. Freddie a nyilatkozatát követő napon, mindössze 45 esztendős korában be is fejezte földi életét, hangja, változatos dalai és színpadi alakításai miatt azonban a rockzene halhatatlan legendája lett.

Az egyik legismertebb brit rocksztár fárszi szülők gyermekeként, Farrokh Bulsara néven látta meg a napvilágot a tanzániai partokkal szemben fekvő Zanzibár szigetén. A családfő szándéka nyomán a fiú az akkor még brit gyarmati uralom alatt álló Indiában, a Bombay közelében fekvő St. Peter’s Boarding Schoolban kezdte meg tanulmányait, ahol nem csak zenei tudásával, de rajztehetségével is kitűnt. A művész egyébként indiai iskolatársaitól kapta a Freddie becenevet, és – még kamaszként – itt alakította meg első zenekarát is, amely a The Hectics nevet viselte. A fiatalember 1962-ben visszatért Zanzibárra, két évvel később azonban a szigeten kirobbanó forradalom miatt családjával együtt elhagyta hazáját, és áttelepült Nagy-Britanniába.

Freddie a szigetországban fejezte be tanulmányait – grafikusi diplomát szerzett az Ealing College-ben –, közben pedig elindította énekesi karrierjét is. Első komoly együttese a Wreckage volt, 1970 során pedig találkozott a Smile nevű formációban zenélő Brian May gitárossal és Roger Taylor dobossal, akikkel még abban az esztendőben megalakította a Queent. 1971-ben a kvartett negyedik – és legfiatalabb – tagja, John Deacon basszusgitáros is csatlakozott a társasághoz, a zenekarral együtt pedig Freddie Mercury, a későbbi legenda is megszületett.

Az együttes 1973-ban jelentette meg első, Queen című albumát, a következő évek lemezeivel – Queen II, A Night at the Opera, A Day at the Races – pedig villámgyorsan a legnépszerűbb bandák közé emelkedett, úgy Nagy-Britanniában, mint az egész világon. Freddie döntő szereppel bírt a Queen üstökösszerű feltűnésében, hiszen az együttest jellemző zenei sokszínűség az ő érdeklődéséből eredt; neki köszönhetően a banda – a rock mellett – az Elvis Presley-féle rockabilly, a funkzene, a heavy metal, de még az opera műfajában is letette névjegyét, a „próbálkozások” pedig világhírű slágereket eredményeztek. A sztár emellett a koncerteken mutatott produkciójával, furcsa és rikító jelmezeivel – és az idők során Freddie védjegyévé váló vetkőző show-elemmel – szinte megbabonázta a Queen több tízezres, sőt, százezres közönségeit, az 1985. évi, Live Aid segélykoncerten adott műsort például sokan minden idők legjobb fellépéseként értékelték.

Mindazonáltal Freddie Mercury a színpadon kívül is az együttes legérdekesebb tagjának bizonyult, hiszen a siker útjára lépve elképesztően fényűző partikat rendezett, két kézzel szórta a pénzt, időközben pedig biszexualitás beállítottságával is felkeltette a közönség figyelmét. Freddie azonban a féktelen mulatozás mellett élete során állandóan fejlődött és tanult, 1979-ben a balettel, a nyolcvanas évek során pedig – szólókarrierje részeként – az opera világával is megismerkedett, utóbbi műfajban az 1992. évi barcelonai olimpia megnyitójának dalával bizonyította szinte páratlan énektudását.

A Queen és Freddie Mercury sikereit és slágereit felsorolni is nehéz lenne, a legkiemelkedőbb fellépéseket, például az együttes 1975. évi japán turnéját, vagy az 1986-os budapesti koncertet pedig csak megfelelő szavak híján nevezhetjük egyszerűen legendásnak. Azt ugyanakkor el kell mondanunk, hogy – hasonlóan más sztárokhoz – a fény és csillogás közepette Freddie magánélete korántsem bővelkedett a fentiekhez hasonló sikerekben, elkényeztetett szeretői ugyanis rendre kihasználták, és becsapták őt.

A dúsgazdag és világhírű énekes pályája aztán 1987-ben fordulóponthoz érkezett, Freddie Mercury ugyanis ebben az esztendőben megkapta a HIV-fertőzést, az AIDS pedig lassan felőrölte szervezetét. A nyolcvanas évek során imázst cserélő sztár hamarosan életmódot is váltott, arisztokratákhoz illő, dúsgazdag londoni villájában elzárkózott a nyilvánosság elől, miközben a sajtóban számos találgatás látott napvilágot arról, hogy az egyre sápadtabb és soványabb énekest vajon milyen kór kínozza. Freddie egyébként egészen 1989-ig a Queen tagjai előtt is titokban tartotta betegségét, egyre súlyosabb állapota ellenére pedig megfeszített tempóval dolgozott a zenekarral a The Miracle és az Innuendo című albumokon. Az előadóművész aztán 1991. november 23-án úgy érezte, be kell vallania az igazat megrendült egészségéről, ezért közleményben tájékoztatta a világot AIDS betegségéről, másnap pedig – a vírus szövődményeiből eredő tüdőgyulladásban – elhunyt.

Freddie Mercury személyében a rock, sőt, az egész könnyűzene történetének egyik legnagyobb alakja távozott a földi világból, aki énekesi, zenészi és színészi tehetségével milliárdnyi rajongót szerzett önmaga és a Queen számára. A művész – akit származásának, betegségének és szexuális orientációjának eltitkolása miatt gyakran kemény kritikákkal is illettek – életművével olyan jelentős alkotóknak adott példát és inspirációt, mint Kurt Cobain, Axl Rose, vagy George Michael, fellépéseivel pedig megalapozta a következő generációban kiteljesedő arénarock műfaját. Bár Freddie Mercury hamvai ismeretlen helyen nyugszanak, a Genfi-tó partján álló szobra és londoni villája megfelelő zarándokhellyé vált rajongói számára, akik két évtized után is milliónyian látogatnak el hozzá évente.
https://rubicon.hu/kalendarium/1991-november-23-freddie-mercury-bejelenti-aids-betegseget-a-nyilvanossagnak

Ki gondolná, hogy a QUEEN együttes egyik tagja Biatorbágyon is járt.

A koncertjeik előtt egy hónappal mindig előre küldték a zenekar valamelyik tagját, ha számukra új országban léptek fel. Így jött Brian May két kísérővel Magyarországra, hogy feltérképezze a helyszínt. De eltévedtek, és Biatorbágyon kötöttek ki. Hegedűs Lászlót (a koncert magyarországi szervezőjét) hívták telefonon, hogy „valami bájatorbegi nevű helyen” vannak.

„A biatorbágyi kocsmához kellett hajtanom lóhalálában, miközben lelki szemeim előtt már a falu teljes lakossága rárontott Brian Mayre, és a ruháit tépkedte. Berohantam a helyre, ami egy lepukkant, füstös vidéki kocsma volt, férfiak üldögéltek az asztaloknál a hosszúlépésükkel, szemben pedig egy mindenféle kilöttyintett lőrétől nedves fémpult, amin három, tetőtől talpig bőrruhába öltözött ember könyökölt. És hihetetlenül boldogan vigyorgott! Egy fillér nem volt náluk, csak hitelkártya, a kocsmáros meg vállon veregette és megkínálta őket keverttel. Brian még évekkel később is emlegette, hogy milyen finom volt a kevört. Megvendégelték anélkül, hogy bármi sejtelmük lett volna arról, hogy ő a Queen gitárosa, és ez rendkívüli boldogsággal töltötte el” – mondta a szervező a Lángoló gitároknak adott interjúban.

A koncertről film is készült, ugyanis a magyar állam ekkor nem tudott annyi pénzt felajánlani, amennyiért a Queen akkoriban fellépett, így mással kellett idecsábítani az együttest. Hegedűs László a magyar filmipar legjavát ajánlotta fel egy koncertfilm elkészítéséhez, amely végül nyereségessé tette a koncertet.

A film 1987-ben Londonban a British Video Awards díjkiosztóján elnyerte az év Legjobb zenés videója díjat. De az egyik legnagyobb elismerés talán az, amit a gitáros, Brian May mondott róla:

„Maga a film egy nyugati jelenséget kelet-európai szemmel láttat, ettől külön érdekes. Ha Angliában készül, nem ilyen lett volna, illetve, ami ott készült velünk, nem is ilyen lett. A különbség például az, hogy sokkal emberibb az egész. A filmesek, ahogy mi megszoktuk, arra törekszenek, hogy a fényhatásokat, a zene erejét megragadják. Ez a film viszont tele van ritka szép pillanatokkal. Például Fred a reflektorfényben áll, aztán a reflektort másra irányítják, de a kamera rajta marad, és ő elmosolyodik. Szóval látjuk a nagy jelenetet, aztán egyszerre csak… (Freddiet utánozza, aki egy fintorral elfordul), és ez nagyon emberi. A másik meg az, hogy a kameramozgatás nagyon szenzációs, ez nagyon feldobja a filmet, a zoomok, a plánok. És a vágás… csodálatos, igazán remek.”

A koncert rögzítésében Zsombolyai János rendező és Ragályi Elemér operatőr vezetésével a teljes magyar filmgyártás krémje részt vett.

Forrás: hirado.hu