SZENT TŰZÖZÖN REGÉI – ÁTFESTÉSEK – kiállításmegnyitó
2025. december 9. / 18:00 - 20:00
Barics Sándor festőművész kiállítása Juhász Ferenc költő halálának 10. évfordulója alkalmából
A kiállítást megnyitja: MIKÓ F. LÁSZLÓ költő és festőművész
Juhász Ferenc nyers, szürreális világának és a kortárs művész, Barics Sándor absztrakt kollázsainak találkozásából egy különleges művészeti párbeszéd bontakozik ki.
Barics Sándor kiállításának alapját Juhász Ferenc Szent tűzözön regéi ihlették, melyben a világpusztulás látomásaival viaskodik. A kötetben a második vers, A bomba megelőzi a Szent tűzözön regéi című költeményt, és ez a „gonosz” háborús fegyver minden pusztításnak és rombolásnak a gyökere. Ebből a gondolatból indul ki a tárlaton látható képsorozat, amely Barics Sándor képzőművészeti világában kap új értelmezést.
Az alkotások fő irányvonalát a papírra komponált, majd akrillal átfestett kollázsok adják, amelyekben gyakran bukkanak fel Juhász Ferenc költészetének szövegrészletei is. Ezek a fragmentumok szinte rejtett üzenetekként szövik át a képi narratívát, megteremtve az irodalom és a képzőművészet lírai kapcsolatát. Az átfestett kollázsok az elmúlás, a szenvedés, ugyanakkor a világ szépségének mélyrétegeit tárják fel. Az állatok, a természet és a tűz motívumai folyamatosan visszatérnek, a festék alkalmazása pedig egyszerre pusztító és tisztító erőként van jelen. Maga a tűz is újjászülő és elragadó létező, amelyen keresztül az alkotó a spontán akrilcsepegtetés, a túlcsorduló, kusza festéktenger elemeivel a tűz fröccsenő szenvedélyét, kiszámíthatatlanságát jeleníti meg.
Ezek a képek nem csupán vizuális élményt nyújtanak, hanem érzéki utazásra invitálnak a bizonytalanság, a kontrollvesztés és a felszabadult imagináció világába. A kollázsok ismétlődő, organikus mintái a természet rendjét, meg-megújuló szerkezetét idézik, miközben az álom és képzelet mámorító erejét is közvetítik. Ez a vizuális univerzum egyszerre szól a szorongásról, az elmúlásról és az újrakezdés reményéről, lehetőséget adva a néző számára, hogy saját érzésein, emlékein keresztül kapcsolódjon ehhez a zaklatott, mégis gyönyörűen gazdag világhoz.
A programot az intézményben működő Múzsák Társulat – Játszótér szakkör gyermekcsapatának Juhász Ferenc költőre emlékező Az alvó kisvonat című előadása nyitja meg.
A kiállítás megtekinthető 2026. január 15-ig.
Hasonló Események
-
-
-
Barics Sándor festőművész kiállítása Juhász Ferenc költő halálának 10. évfordulója alkalmából
A kiállítást megnyitja: MIKÓ F. LÁSZLÓ költő és festőművész
Juhász Ferenc nyers, szürreális világának és a kortárs művész, Barics Sándor absztrakt kollázsainak találkozásából egy különleges művészeti párbeszéd bontakozik ki.
Barics Sándor kiállításának alapját Juhász Ferenc Szent tűzözön regéi ihlették, melyben a világpusztulás látomásaival viaskodik. A kötetben a második vers, A bomba megelőzi a Szent tűzözön regéi című költeményt, és ez a „gonosz” háborús fegyver minden pusztításnak és rombolásnak a gyökere. Ebből a gondolatból indul ki a tárlaton látható képsorozat, amely Barics Sándor képzőművészeti világában kap új értelmezést.
Az alkotások fő irányvonalát a papírra komponált, majd akrillal átfestett kollázsok adják, amelyekben gyakran bukkanak fel Juhász Ferenc költészetének szövegrészletei is. Ezek a fragmentumok szinte rejtett üzenetekként szövik át a képi narratívát, megteremtve az irodalom és a képzőművészet lírai kapcsolatát. Az átfestett kollázsok az elmúlás, a szenvedés, ugyanakkor a világ szépségének mélyrétegeit tárják fel. Az állatok, a természet és a tűz motívumai folyamatosan visszatérnek, a festék alkalmazása pedig egyszerre pusztító és tisztító erőként van jelen. Maga a tűz is újjászülő és elragadó létező, amelyen keresztül az alkotó a spontán akrilcsepegtetés, a túlcsorduló, kusza festéktenger elemeivel a tűz fröccsenő szenvedélyét, kiszámíthatatlanságát jeleníti meg.
Ezek a képek nem csupán vizuális élményt nyújtanak, hanem érzéki utazásra invitálnak a bizonytalanság, a kontrollvesztés és a felszabadult imagináció világába. A kollázsok ismétlődő, organikus mintái a természet rendjét, meg-megújuló szerkezetét idézik, miközben az álom és képzelet mámorító erejét is közvetítik. Ez a vizuális univerzum egyszerre szól a szorongásról, az elmúlásról és az újrakezdés reményéről, lehetőséget adva a néző számára, hogy saját érzésein, emlékein keresztül kapcsolódjon ehhez a zaklatott, mégis gyönyörűen gazdag világhoz.
