Ha meghalljuk a hangját – különösen az utóbbi időben – összerezzenünk, vajon ki kerülhetett bajba; s ha autót vezetünk félrehúzódunk, hogy utat engedjünk. Ezek az autók az Országos Mentőszolgálatot képviselik. De mióta beszélhetünk a betegek szervezett mentéséről?
A mai mentőszolgálat elődje a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület, amelyet 1887. március 27-én alapítottak. Alapítója, s egyben az egyesület igazgatója KRESZ GÉZA orvos, 120 éve, 1901. április 10-én hunyt el Budapesten.
Kresz Géza 1871-ben a pesti egyetemen szerzett orvosi diplomát. Előbb kerületi orvosként, majd tisztiorvosként működött a Belvárosban. Az orvoslás mellett 1869-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a Pesti Korcsolyázó Egyesület, aminek feladata az akkor Magyarországon még ismeretlen korcsolyasport népszerűsítése volt. Számos egészségügyi ismertető, felvilágosító könyvet írt.
Az általa alapított mentőegylet a még épülő Szent István Bazilika tövében, a Lipót bazár tér 47.szám alatti épület szűk kis helyiségében kezdte meg működését.
Személyzete kezdetben egy orvosból, egy őrsvezetőből és hét mentőből állt. Az első napon lépett szolgálatba a bécsi mentőktől ajándékba kapott első, lóvontatású, hordággyal felszerelt, zárt mentőkocsi, mely az akkori idő szerint korszerűnek volt mondható. A jármű nyitott bakján a kocsis és még egy személy, a belsejében pedig az orvos és a segédje foglaltak helyet.
A mentőkocsi az egyébként engedélyezettnél nagyobb sebességgel haladhatott, de csengetéssel kellett jeleznie jöttét, hogy a közlekedés más résztvevői neki szabad utat engedhessenek.
Az egyesület, működése első napján két hívást kapott. Az emberek azonban hamar megismerték a hasznos feladatot ellátó intézményt, és rövidesen már napi 25 hívásnak kellett eleget tennie a fővárosban.
A mentőegyletnek nagy szerepe volt az 1892-es budapesti kolerajárvány felszámolásában. 1892-ben Kresz Géza javasolta egy mentőmúzeum létrehozását. A múzeum indulása a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (BÖME) 1890-ben épített Markó utcai mentőszékházának, a „Mentőpalotának” 1898. évi bővítésével valósulhatott meg. A múzeum ma is az eredeti helyén működik.