VÁLOGATÁS A MÁJUSI ÉVFORDULÓKBÓL

Nincs is talán olyan középiskolát végzett honfitársunk, aki tanulmányai során ne lapozta fel a világirodalom és a magyar irodalom történetéről szóló könyveit … és talán sokan vannak olyanok is, akik itáliai útjuk során magukkal vitték Gubbióba az Utas és holdvilág című, sok életrajzi vonatkozást is tartalmazó és egy olaszországi utazásáról készült útinaplója alapán is íródott regényét.
Az író, SZERB ATNAL 120 éve, 1900. május elsején született Budapesten. Kikeresztelkedett zsidó családban született, keresztapja az antiszemita nézeteket valló Prohászka Ottokár volt. Katolikusnak vallotta magát, de a fajgyűlölet korában ez sem volt számára biztosíték.

Szerb Antal

Művelt értelmiségi család leszármazottja volt, apja nagy hírű orvos-tudós, maga is nagy irodalmi és művészeti kultúrájú ember. Szerb Antal könyvek közt nőtt fel, s lett már fiatalon olyan művelt, hogy kortársai és a nála sokkal korosabbak is elámultak ismereteinek kimeríthetetlen tárházán, gondolatainak meglepő ötletekkel teljes frissességén, csillogó szellemességén, lebilincselő csevegőkészségén. Mindehhez pedig mosolygós emberi kedvesség, bármikor bárkit segíteni hajlandó szívélyesség, ravaszkás humor párosult. Egyszerre volt lankadatlanul kutató tudós, szenvedélyes örökolvasó, bravúrosan szerkesztő és fogalmazó író, lelkiismeretes középiskolai tanár és könnyed társasági ember.

Húszéves volt, amikor a Nyugatban versei és novellái jelentek meg. Novelláival a Nyugat második nemzedékének legjobbjai közé tartozik. Fordulatosság, humor és filozófia ötvöződik egybe elbeszélő művészetében. 1934-en jelent meg a Pendragon legenda című, kultúrtörténetnek is minősíthető, ismeretterjesztő kalandregénye. 1937-ben pedig a magát kereső, önelemző ember könyve, az Utas és holdvilág. Művében a város- és tájleírások, a kultúrtörténet és a finom megfigyelések mögött már felsejlik a háborúba induló Európa.

1941-től alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszűnt. 1943-ban rövidebb időre, majd 1944. június 5-én véglegesen behívják munkaszolgálatra. Először csak Pestre, ami még egy könnyebb periódus, majd a Szálasi kormány novemberben indított deportálásai során először Ausztriába,
onnan Fertőrákosra, végül Balfra hurcolták el. Ekkor már mellette volt egyetemi barátja, Halász Gábor és a Sárközi György is. Segítői megpróbálják megszöktetni, de ez a kísérlet kudarcba fullad, mivel nem akarja otthagyni barátait. A magyar kultúra legműveltebb hordozója nem is igyekezett menekülni, és valahol messze túlélni a szennyes vihart.
Együtt hárman indultak a halálos végső útra. És a balfi alvilág nyilas sátánjai alighanem mindenkinél jobban gyűlölték azt, aki a legműveltebb, a legokosabb, a legbölcsebb az áldozatok között. Sárközi éhen halt, vagy végelgyengülés ölte meg, Halász Gábor az állandó ütlegelés áldozata lett, Szerb Antalt 1945. január 27-én puskatussal verték agyon.

Míg a munkaszolgálatból írt korábbi levelei bizakodásról vallottak, utolsó, immár reménytelen levelét december 16-án küldte el.

Életének utolsó műve egy szonett, ami az Orpheus az alvilágban címet viseli.
(részlet)

és aknák mélyén zöldes szörnyek lesték,
feléje nyújtva hosszú, pikkelyes kart,
s a földalatti villám, nagy eres kard,
átszegezte ezt az elátkozott estét.

És Orfeusz csak ment, magába fulva,
a pusztulás nagy leckéjét tanulva,
mely gyötrött szédülésbe merevíté,

Kármán Tódor

Egy amerikai tanulmány szerint a XX. századot Budapesten készítették elő. Szinte minden tudós, aki a XX. századot meghatározó számítástechnikát, az atom- és űrkutatást elindította, továbbfejlesztette magyar volt, s Budapest valamelyik híres iskolájában tanult.

Amikor Enrico Fermi Nobel-díjas atomfizikust megkérdezték, mit gondol a földönkívüliek létezéséről, így válaszolt:

Már itt vannak közöttünk… magyaroknak hívják őket.

Legendás tudásuk, zseniális fantáziájuk, egymás közt beszélt különös nyelvük, furcsa angol kiejtésük miatt amerikai tudós körökben tréfásan marslakóknak nevezték azt a mintegy 50 magyar tudóst, akiknek a XX. század legnagyobb felfedezéseit köszönheti a világ.

Kármán Tódor

Közéjük tartozott KÁRMÁN TÓDOR fizikus, gépészmérnök, alkalmazott matematikus, aki 140 évvel ezelőtt, 1881. május 11-én született Budapesten. Az amerikai légierő (USAF) védőszentjének becézik, és a szuperszonikus repülés atyjaként, valamint a rakétatechnológia egyik úttörőjeként is ismerik. Tudta nélkül a német repüléstechnika alapjainak letételével a német légierő, a Luftwaffe kifejlesztéséhez is sokban hozzájárult. Mint fizikus és alkalmazott matematikus nagyban hozzájárult a hidrodinamika és a modern gázdinamika, illetve az aerodinamika huszadik századbeli fejlődéséhez. Õ az első helikopter és a sugárhajtású repülőgépek kifejlesztője, kutatásai alapján valósulhatott meg a hangsebességet túllépő repülőgép és a rakétatechnika.

Számos kutatóintézet, valamint nemzeti és nemzetközi irányító bizottság megteremtésével, megszervezésével vagy irányításával bízták meg, s tevékenységét mindenhol nagyra becsülték.

Harminc egyetem avatta díszdoktorává. A Holdon és a Marson krátert neveztek el róla.

1963. május 6-án hunyt el Achenben.

Maróti Géza

Velencében a művészeti biennálék helyszínének vitathatatlanul egyik legszebb, legérdekesebb épülete a szecesszió stílusát magán viselő, 1908-ban megépült magyar pavilon. Tervezőjét a XX. század legnagyobb magyar építészei között tartják számon. 1937-ben megjelent könyvében megalkotta saját Atlantisz-látomásának tervrajzát. A történelem előtti kultúra elsüllyedt metropolisza rekonstrukciójának tervezgetése során annak szellemi üzenetét is feszegette.
A mintegy hétszáz oldalas műnek a Mi vagyunk Atlantisz címet adta.

MARÓTI GÉZA építész, szobrász, festő, iparművész 80 évvel ezelőtt, 1941. május 6-án hunyt el Budapesten. Vidéki kereskedőcsaládban született 1875-ben. A Nyitrán eltöltött gimnáziumi évek után kőfaragóként dolgozott, majd Budapesten és Bécsben folytatott – önerőből – épületszobrászi tanulmányokat. 1900-ban nyitott irodát és műhelyt Budapesten. Életművét azonban szinte alig ismeri a hazai közönség. Ennek az az egyik oka, hogy kevés építészeti munkáján kívül elsősorban a mai látványtervező fogalmával definiálható tevékenységet folytatott. Installatőr, belsőépítész, máskor kiállítások rendezője volt. A századforduló táján az általa tervezett és berendezett pavilonoknak viszont döntő szerepe volt a magyar képző- és iparművészet nemzetközi kiállításokon elért sikereiben. Ekkor épült egyik fő műve a Velencei Biennálé állandó magyar pavilonja, melynek díszítésében a korszak legjobb magyar képző- és iparművészei vettek részt. (1907-ben felajánlották a magyar kormánynak, építse meg a Velencében, a Giardini telkén saját nemzeti pavilonját. Az olaszok kifejezett kérése volt, hogy Maróti Gézát bízzák meg a tervezéssel, aki az 1906-os milánói nemzetközi iparművészeti vásár magyar csarnokával kivívta nemcsak a szakma, hanem a legmagasabb körök, köztük az olasz királyi pár elismerését is.)  

Még a biennálé évben meghívták Mexikóba, ahol a mexikóvárosi nemzeti színház (ma a Szépművészetek Palotája) belsőépítészeti kiképzése volt a feladata (a színház üvegfüggönyének és a nézőtér fölötti üvegmennyezetének terveit Róth Miksával együtt készítették).
Az I. világháborúban Mednyánszky Lászlóval együtt hadifestő volt. Hosszú ideig dolgozott Észak-Amerikában is. 1927-ben a világhírű finn építész, Eliel Saarinen meghívására Amerikába ment, és elkészítette a detroiti Fisher Building bronz- és gránitszobrait, falfestményeit és a Livingstone Memorial fehér márvány világítótornyának tervét, a British Museum felkérésére pedig a jeruzsálemi Salamon-templom rekonstrukciós terveit. 1931-ben tért haza Budapestre, ahol rövid ideig az Iparművészeti Iskola tanára és a műegyetem építészmérnöki karán a mintázás előadója volt.

Művei a szecesszió neoromán felé közelítő irányzatának jegyeit viselik magukon.

Budapesten több középület homlokzata őrzi szobrait, domborműveit. Az ő alkotásai a Gresham-palota díszítményei, Pesti Magyar Kereskedelmi bank „Fürdő-utcza” oldali angyalos címere (ma a Belügyminisztérium épülete), a József Nádor téri Magyar Általános Hitelbank Rt. homlokzati szobrai, valamint a Zeneakadémia épületdíszei.

1933 és 1940 között dolgozott a Mi vagyunk Atlantisz című hétszáz oldalas kéziratán.

Maróti Géza: Atlantisz-makett terve.

Egy újabb világégés kezdetétől elborzadva a humanitás, a művészi teremtő igazság, a gondolat szabadsága mellett tett hitet. A fénysugarasan terjeszkedő Atlantisz építészeti arányainak tökélyében máig érvényes és követendő értékeket vélt felfedezni és megalkotta saját Atlantisz-látomásának tervrajzát.

Az Atlantisz-könyv is egy beszámolás a saját lelkiismeretemnek, mely már kis nebuló koromban is megvolt, és melyért oly sok mindent feláldoztam életemben.” – vallotta művéről.
A város makettjét a 2000. évi velencei biennálé állította ki.

Zebegény – ahová 1937-ben végleg költözött – még ma is őrzi emlékét, az itt látható épületek szinte keretbe foglalják életét. Nyaralóját még fiatal, sikeres, belföldön és külföldön egyaránt sokat foglalkoztatott építészként és szobrászként álmodta és építette magának 1912-14 között, és a Duna-parton áll az ő tervei szerint épült lakóház, a Schwarzmaier-villa. A Kálvária-hegyen álló Országzászló és hősi emlék pedig az utolsó számottevőbb megbízása volt a megváltozott Magyarországon és a háború felé rohanó Európában. Mai formájában Rási László verőcei díszműkovács megvalósításában látható. Az egyik országalmán – Maróti Géza szándékának megfelelően – a következő olvasható: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják.” (Deák Ferenc)

Bár sok jeles alkotás dicséri munkásságát, 1941-ben mégis munkanélküliként halt meg.
A Kerepesi úti temetőben a maga tervezte síremlék alatt nyugszik.

Forrás: wikipedia, mek.oszk.hu

Hívj meg másokat is! Ajánld ismerőseidnek!