„Átörököltem a szüleimtől a bajban mindig szilárdan álló, hívő emberek erős akaratát”
Ha a nevét halljuk, sokunknak két dolog biztosan eszünkbe jut: tánca Soós Imrével a világsikert hozó Körhinta című filmben, és fiúk örökbefogadásának különleges története.
Egy korabeli dokumentumfilmben láttak ugyanis egy sírva menekülő, ruhátlan kisfiút a vietnami háborúban, s eldöntötték a férjével, Maár Gyulával, hogy megkeresik és örökbe fogadják. Ez nem sikerült ugyan, de a vietnami állam segítségével egy másik gyermeket fogadtak örökbe, az árván maradt, 6 éves Sont.
Törőcsik Mari 1935. november 23-án született Pélyen, egy ötgyermekes család második gyermekeként. Szülei tanítók voltak. Nagyapja egy kis mozit üzemeltetett, későbbi színészi álmai talán itt születtek. A középiskolát már Budapesten végezte kitűnő eredménnyel, s közben országos gépíróbajnokságot is nyert. A harmadik év végén döntötte el, hogy felvételi vizsgát tesz a színművészeti főiskolán. Egy év türelemre intették, s a következő évben már a főiskola diákja volt, 100 jelentkező közül választották ki.
Az első évben itt figyelt fel rá Fábri Zoltán, s bízta meg a Körhinta főszerepével. (A születésekor anyakönyvezett Marián nevet a rendező kérésére változtatta Marira.)
A film nemzetközi sikert és elismertséget hozott számára. 1956-ban a cannes-i filmfesztiválon Francois Truffaut rendező így nyilatkozott róla: “Anélkül, hogy a húszéves művésznő tudott volna róla, ő volt a fesztivál legnagyobb sztárja, ő érdemelte volna az Arany Pálmát”. És egy másik francia elismerés: amikor egyszer megkérdezték François Mitterrand-t, hogy mi számára a film, akkor annyit mondott „Egy lány, aki egy körhintán ül és nevet. Nem emlékszem a film címére, de nekem az ő nevetése a FILM.” A sikerrel elindult itthoni karrierje is, 1957 és 1960 között 12 filmben szerepelt, Köztük volt az Édes Anna főszerepe is – később mondta, sokat kellett küzdenie, hogy ki tudjon lépni a parasztlány karakteréből.
A főiskola után, a Nemzeti Színház tagjaként is folytatta a filmezést, 1962−63-ban hét újabb filmjét mutatták be. A Nemzeti Színháznak 1958-tól 1979-ig volt tagja. Első jelentős színpadi sikerét a Varsói Melódia című kétszemélyes darabban érte el Sztankay István partnereként.
A második, érett korszakának nevezett 70-es évek is sikeres alakításokat hoztak számára. Két kiemelkedő filmje a Makk Károly rendezte Szerelem és a férje, Maár Gyula által rendezett Déryné, hol van? ismét elismerést hoztak számára Cannes-ban. Törőcsik Mari mély átélésről valló, halk, mégis erőteljes játékát mindkét filmben elismerte a filmfesztivál zsűrije: a Szerelemért Külön dicséretben részesítették, Déryné szerepével pedig elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat.
A nyolcvanas-kilencvenes években – immár érett asszonyként vagy nagymamaként – olyan filmekben játszott, mint a Szegény Dzsoni és Árnika, a Szamárköhögés, Mészáros Márta Napló-trilógiájának utolsó része, a Napló apámnak, anyámnak, vagy a Golden Globe- és Európai film-díjra jelölt A napfény íze.
Utolsó filmjét 2017-ben mutatták be, Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi fény című filmjében főszerepet játszott. Ezt követően már nem vállalt filmszerepet.
Szerepet vállalt a Biatorbágyon született költő, Juhász Ferenc Szarvassá változott fiú eposzának megfilmesített változatában is. A bartóki ihletésű, szürrealista vers színpadi megjelenítését Vidnyánszky Attila rendezte. A Trill Zsolt által alakított fiú elszakad a vidéki háztól, ahol idős édesanyja, Törőcsik Mari folyton hazavárja. “Kettőjük nagy duettje a film”, amit 2011 őszén Debrecenben és az ahhoz közeli tanyavilágban forgattak 22 napon keresztül, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a Csokonai Színház művészeinek közreműködésével.
Törőcsik Mari a 70-es évek végétől élt családjával a velemi családi házban. Ekkorra úgy érezte, megcsömörlött a színészettől. Vissza akart vonulni, ám végül meggyőzték, hogy inkább tartson kétéves alkotói szünetet, s utána döntsön. A visszavonulásról így nyilatkozott később: „Úgy akartam tenni, mint az okos élsportoló, aki a sikerei csúcsán akasztja szögre a sportcipőjét, mert úgy érzi, hogy most már csakis lefelé vezethet az útja. Így éreztem én is, hiszen mindent elértem már, amit egy színésznő elérhet.”
Harmadik férjét, Maár Gyulát a Szerelem című film forgatásán látta meg először, de az első pillantás észrevétlen maradt. Később ismét találkoztak – „Odamentem hozzá és csak annyit mondtam, “itt vagyok”. Ő meg azt mondta, hogy “jó”. Átöleltük egymást, és attól kezdve együtt maradtunk – mondta. Házasságuk 41 éven át, 2013-ig, Maár Gyula haláláig tartott. A gyászt talán soha nem tudta feldolgozni.
Egy lányuk született, Teréz, s nevelték fogadott fiúkat, Sont.
2021. április 16-án hajnalban tért örök nyugalomra.
Számos művészeti és állami díjjal tisztelegtek előtte. Pélyen, szülőfalujában öt évvel ezelőtt emlékházat nyitottak számára.
Nyugodjon békében!