Racionalitás és önpusztítás. Két XX. századi magyar íróra emlékezünk. A 30 éve elhunyt Nemes Nagy Ágnes költőre, s 100 éve született Sarkadi Imre íróra.

“Főd a fődhöz házasodik!” – hangzik el Kútban című novellájában…

Ez az írás szolgált alapjául az 1955-ben forgatott, Fábry Zoltán által rendezett, s azóta klasszikussá váló magyar filmnek a Körhintának. Írója 39 évesen hunyt el, s ha pályája nem törik ketté, a század legígéretesebb magyar írói közé emelkedhetett volna – vallották a kor irodalomkritikusai.

100 évvel ezelőtt, 1921. augusztus13-án Debrecenben született SARKADI IMRE író, újságíró, dramaturg.

Édesapja adóhivatalnok, édesanyja tanítónő volt. Debrecenben járt középiskolába, majd egyetemre, ahol jogot hallgatott. Tanulmányai mellett gyógyszerészsegédként és írnokként is dolgozott, de volt nyomdai korrektor és sportújságíró is.

Pályájának kezdeti szakaszán kiváló tollú újságíró és publicista volt, fáradhatatlanul járta a vidéket, s tapasztalatait mindig pontos, mindig közérthető formában tárta olvasói elé. Későbbi munkásságára jellemző volt a többműfajúság, írt remekbe szabott novellákat, drámákat, kis- és nagyregényeket is. Minden munkáját a tökéletes formai megszerkesztettség, a népnyelv fordulatait is felhasználó választékos nyelvezet, a részletes és alapos emberábrázolás, az alaposan átgondolt cselekményvezetés jellemezte. Írói eszményképe Móricz Zsigmond volt, az ő útját kívánta folytatni a magyar nép, a parasztság életkörülményeinek, jellegzetes alakjainak, a történelmi helyzetből eredő konfliktusainak ábrázolásával.

A magyar parasztság 1945 utáni átalakulásának ihletett krónikása és a modern társadalom erkölcsi problémáinak újszerű, drámai hangvételű ábrázolója volt. Minduntalan beleütközött a személyi kultusz korának dogmatikus szűklátókörűségébe. Riportjainak mindig hiteles valódiságát nemegyszer rosszindulatú bírálatnak ítélték, publicisztikájának nemes igazságkeresésében akadékoskodást láttak. A hivatali és a hivatalosnak tekintett irodalmi kritika néha olyan haragosan fordult ellene, hogy még azokat is megrótta, akik hivatalosan elmarasztalt könyveiről elismerően írtak. Ez a helyzet olyan különös konfliktusokba keverte, hogy szinte évenként felváltva volt általánosan elismert és ellenségesen mellőzött. Volt úgy, hogy szerkesztői székből került – mintegy száműzöttként – vidéki általános iskolai tanárnak, onnét vissza egy fővárosi színház dramaturgjának, hogy nemsokára ismét máshol legyen kénytelen megkeresni napi kenyerét.

Ez a túlságosan hullámzó élet alaposan megviselte idegeit, és fokozta nyomasztó alkoholizmusát. Az 1956-os forradalom leverése utáni időszak átmenetileg eltávolította az irodalomtól. Súlyos válságokkal küzdött magánéletében is. Kortársai szerint virtuskodó alkat volt, egész élete egyetlen szakadatlan játék volt a halállal, az önpusztítással. Utolsó írói korszakának betetőzéseként születtek meg életművének legjelentősebb darabjai: a Bolond és szörnyeteg, Oszlopos Simeon (1960) és A gyáva (1961), illetve az Elveszett paradicsom (1961) című dráma. Hősei nélkülöznek minden, a mindennapok megéléséhez szükséges emberi és erkölcsi bátorságot, egyedüli éltető elemük a siker, még ha „rossz” döntések sorozata vezet is hozzá. És az erkölcstelen diadalok talmi dicsfényében a jóra törekvés kiveszik az emberekből.

A felelősséget így fogalmazza meg:

“Amíg az ember él, a saját erkölcsi normái szerint teszi, akármilyen is a helyzete; mindegy, hogy fiatal, utolsó éveit éli-e vagy beteg, vagy akár a siralomházban ül. A helyzet – a te helyzeted is – az legfeljebb kötelezhet, de semmi alól fel nem menthet.” (Elveszett paradicsom)

E darabok sikert hoztak számára, visszavezették az irodalmi életbe. A sors azonban máshogy döntött. Máig tisztázatlan halála 1961. április 12-én következett be. Kondor Béla művészbarátjánál volt egy baráti összejövetelen, az est végén távozott, majd visszament, mondván ottfelejtett valamit. Az ötödik emeli ablakból zuhant le. Talán túl sokáig kísértette a sorsot, talán valóban nagy lelki válságban volt.
Hegedűs Géza így írt róla:

“Akik jól ismerték, öngyilkosságot gyanítanak; akik még jobban ismerték, balesetnek vélik, olyan balesetnek, amely ha nem ekkor, hát máskor okvetlenül bekövetkezett volna. Hiszen máskor is megtörtént, hogy alkoholtól bódult fejjel felmászott egy háztetőre, és kötéltáncoshoz méltó akrobatikával végigment a tetőzet gerincén…Negyvenéves volt. Huszonöt éves fővel művelt, komoly, felelősségtudatos és fegyelmezett stílusú író; negyvenéves korában is fenegyerekeskedő, amolyan lehetetlenül viselkedő kamasz. …

Emlékezetemben úgy él, mint egyszerre érzelmes, jó férj és minden szoknya után kajtató szerelmi kalandor; egy liter – reggeli előtt megivott – rummal a gyomrában és idegeiben józan okossággal tudott filozófusok tanításairól vitatkozni… És kedvesebb embert, szolgálatkészebb barátot, kiadók, újságok, színházak alkalmazkodóbb munkatársát el sem lehetett képzelni. Ha egy rendezőnek nem tetszett egy dialógus, leült, és neheztelés nélkül átírta; ha egy egész felvonás nem tetszett, azt írta át. Volt úgy, hogy ezeroldalnyi szöveget írt és újraírt, amíg színre nem került a nyolcvan-kilencven oldalnyi dráma.

A teremtő lángelme és a gyerekes oktalanság, a példátlan megfigyelőkészség és mindent megőrző memória, a szépség, jóság és igazság mámoros szeretete és az idült iszákosság sosevolt egységben forrt össze az önpusztító életmóddal.”

NEMES NAGY ÁGNES

Gyermekversein nemzedékek nőttek fel, s Bors néni történetei is biztosan sok gyermek első irodalmi élmenyei közé tartoznak. Írójuk, NEMES NAGY ÁGNES költő, műfordító, esszéíró 30 ével ezelőtt, 1991. augusztus 23-án hunyt el Budapesten.

Szülei az Ugocsa megyei Halmi községből vándoroltak Budapestre az I. világháború után, Nemes Nagy Ágnes már itt született 1922. január 3-án.
A Baár-Madas Református Leánylíceum tanulója volt, ahol kitüntetéssel végzett. A költő-igazgató Áprily Lajos személye meghatározta költői pályáját.
A Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább, ahol megismerte Szerb Antalt, Halász Gábort, valamint Lengyel Balázst, akivel 1944 áprilisában össze is házasodtak. A második világháború idején férjével, aki megszökött a katonaságtól, üldözötteket mentettek és bújtattak.

Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete Kettős világban címmel jelent meg 1946-ban, amelyért két évvel később Baumgarten-díjat kapott.

Ugyancsak 1946-ban a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa lett, majd Lengyel Balázzsal megalapították az Újhold című folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. Nemes Nagy Ágnes tiltólistára került, lakásuk viszont továbbra is a kor fontos írói központja volt. Állandó vendégeik között szerepelt Pilinszky János, Károlyi Amy, Ottlik Géza és Weöres Sándor is.
1947 őszétől 1948 augusztusáig ösztöndíjjal a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton.

A kemény diktatúra éveiben csak műfordításai és gyermekversei jelenhettek meg. 1954-től pedig négy éven át a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára. 1958-tól szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Jelentős műfordítói tevékenységet is folytatott, főként francia és német nyelvű műveket ültetett át magyarra. 1957-től folyamatosan jelen volt az irodalmi nyilvánosságban, de mindvégig távol tartotta magát a kultúrpolitikai hivatalosságtól.
A hatvanas évektől ismét megjelenhettek versei, az 1969-es Lovak és angyalok című kötetéért József Attila-díjjal jutalmazták. Költészetében szigorúan tartotta magát a racionalizmushoz, de a látszólagos szenvtelenség, távolságtartás, hűvös józanság és csillogó intellektus mögött kimondhatatlan szenvedély parázslott.

A hatvanas évek végétől neve egyre ismertebbé vált az országhatárokon túl is, külföldi folyóiratok, antológiák közölték verseit angol, német, francia és olasz nyelven. Nemes Nagy Ágnes a hetvenes, nyolcvanas években a magyar irodalmi élet meghatározó személyisége lett, kapcsolatot tartott az emigrációban élő költőkkel, írókkal, több külföldi felolvasóesten, írótalálkozón is részt vett. Esszéköteteiben pályatársakról, a műfordítás és a versírás gyakorlatáról, az alkotáslélektanról, verselemzésről írt.

Gyermekeknek szóló meséi közül kiemelkedik a Bors néni könyve. 1986-ban Lengyel Balázzsal újraindították az Újholdat, amely almanach formájában évente kétszer jelent meg. 1997-ben férjével együtt posztumusz megkapta Izrael Állam Jad Vasem kitüntetését, mert a nyilasuralom alatt mentette az üldözötteket. 1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes Emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére.

Nemes Nagy Ágnes gyönyörű és intelligens nő hírében állt. Kortársai rajongtak szépségéért és eszéért. Ő azonban azt akarta, hogy ne kinézete, hanem szelleme miatt ismerjék el. Mély, baráti kapcsolat fűzte Szerb Antalhoz, Pilinszky Jánoshoz, de élete szerelmének –válásuk ellenére is – férjét tartotta.

„Tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,

ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.”

A cikkek a mesz.osz.hu, a wikipedia, a Petőfi Irodalmi Múzeum információi alapján készültek.