Kiállítás megnyitó – Közös nevező

Kedves Jelenlévők, Kedves Biatorbágyiak!

Önök most egy rendkívüli esemény tanúi lehetnek. Az itt kiállító két művész, akik nem mellesleg férj és feleség, pályájuk során első alkalommal állítanak ki együtt.
Gergely Réka és Gilly Tamás.

Mondandóm hangsúlyát éppen ezért kettejük Szimbiózisára helyezném, nem pedig az itt kiállított művek értelmezésére. Teszem ezt azért, mert munkáikból olyan nyugalom és kiegyensúlyozottság árad, hogy akár hosszas néma csend is lehetne, kiállítás megnyitóm tartalma………….
És itt be is fejezhetném.
Kulcsot nem adhatok Önöknek Rékához és Tamáshoz………………….mivel elvesztettem.
Történt mindez a közelmúltban, amikor a két alkotó, nemcsak a kiállításuk megnyitására kért fel, hanem kulcsot is adtak a kezembe, hogy amíg ők művésztelepen vannak, gondozzam növényeiket. A kulcs ugyan szublimált, de ezt a kis incidenst – nevezzük malőrnek -, szerencsére a növények és az alkotások túlélték és remélhetőleg a barátságunk is……………

Most itthon vagyok.
2017. szeptember 9.-e, a kiállítás megnyitó napja. Délelőtt 10 óra.
Ülök a házunk teraszán, előttem egy jegyzetekkel és rajzokkal telefirkált A4-es papírlap…A laptopon Réka és Tamás szobrait nézem. Az egész heti hajtás után jól esik ez a csönd. Az a csönd, mely alkotásaikból árad.
De mi is lehet ennek a nyugalomnak az oka, mely munkáik szemlélése kapcsán eluralkodik rajtam és jólesik?
A következőkben megpróbálom ezt megfejteni és valamiféle választ adni erre a nem könnyű kérdés felvetésre.
Attól, hogy a szobrok vonalvezetése tiszta, kifinomult és precízen kivitelezett? Attól, hogy a művek jelszerűek és nincsenek túlbeszélve? A felületi kialakításoktól, rozsdától, porfestett, grafitos, homokfújt vagy patinázott felületektől, melyek élővé teszik a kiindulási alapanyagot? Az anyaghasználattól, legyen szó akár bronzról, alumíniumról, vagy vasról?Attól, hogy szobraik uralják a teret, a formákon kívül és belül egyaránt?
Hm,….pedig alkotásaiknál a kiindulópont sok esetben egy vaslemez, melynek megmunkálásához és átlényegítéséhez komoly szellemi és fizikai képességre van szükség.
Talán éppen ez kettejük szobrászatának titka. E két erőlét együttes, gyakran felcserélődő jelenléte, mely kettejükből adódik össze és válik eggyé. Válik eggyé úgy, hogy közben a két alkotó egyénisége külön-külön bontakozik ki.
Hamvas Béla a következőket írja a szerelemről és a barátságról:
“A szerelem fordított barátság, úgy, hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba. A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne, holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé. A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne, pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé.”
Ha ez igaz, akkor ők szerelmes barátok.
Ezért a “Közös nevező”- mely egyben kiállításuk címe is, nem alkotásaikban jelenik meg, hanem az alkotói folyamat során.
Fogadják szeretettel, nyitott szemmel és lélekkel az itt kiállított műveket és azok létrehozóit!
És találják meg Önök a kulcsot!
A kiállítást ezennel megnyitom!

Lelkes Márk
(Elhangzott: Biatorbágyon, 2017. szeptember 9.-én 18 órakor, a Juhász Ferenc Művelődési Házban, Gergely Réka és Gilly Tamás “Közös nevező” című kiállításán)

Hívj meg másokat is! Ajánld ismerőseidnek!

Kapcsolódó bejegyzések