A Házasság hete biatorbágyi arcai: Puskás Nóra és Géczy Árpád

„…veled megelégszem”

A 2 tősgyökeres biatorbágyi fiatal 25 éve, 1995-ben döntött egymás mellett, 23 éve élnek házasságban, 4 gyermeket nevelnek 1 felújított házban: a Géczy-Puskás házaspár – madártávlatból.

Egyikük sem kezdő a katedrán, hiszen Puskás Nóra a Ritsmann Pál Német Nemzetiségi Általános Iskola Török Henrik-díjjal kitüntetett tanítója, Géczy Árpád a Reménység Katolikus Általános Iskola igazgatója. Február 13-án a Faluházban azonban számukra is új szerepben álltak helyt: a saját életükről beszélgettem velük a Házasság hete kapcsán. De ekkor is tanítottak, őszinte vallomásuk komoly üzenetet hordozott.

Közelebb lépve és betekintve a mindennapjaikba, a döntéseikről és hátterükről faggatva őket azonban a számok mögötti lényegről is sok minden kiderül. Például, hogy egy iskolába, egy egyházi közösségbe jártak, de második nekifutásra döntöttek komolyan egymás mellett. Nóra túl volt az életét gyökeresen megfordító súlyos autóbalesetén, Árpi pedig magyar-hittan szakos tanárnak készült. Aztán új találkozás a Hit és fény táborban… – és azóta közös az útjuk. S mindjárt választottak maguknak közös imádságot:”egy ősi, kötött Mária-ima, amit azóta is minden este együtt elmondunk, de külön-külön is megy, amikor nincs lehetőségünk közösen, akkor is ezzel fekszünk le” – mesélik, s hozzáfűzik, hogy később még egy titkos sms-sel is gyarapodott az összetartozást erősítő eszközkészletük: „ a református esküvői fogadalomból vettük a vele megelégszem szövegrészt és magunkra szabtuk: „szeretlek és megelégszem veled”, azaz „szmv” – s általában ezt írjuk az sms-eink végére ma is.” A beszélgetésünk végén azt is megtudtuk, hogy mit mondanának útravalóul az esküvő előtt álló gyermekeiknek. Árpi: „Ismerjék fel a Gondviselő jelenlétét az életükben, s nagyon, nagyon ragaszkodjanak egymáshoz, erősen kapaszkodjanak egymásba!” Nóra: „A lányaink vigyázzanak a tűzhely melegére, mert nagyon sok múlik rajtuk, a fiaink nagyon szeressék azt a nőt, akivel összekötik az életüket!”

Szádváriné Kiss Mária

A beszélgetés megtekinthető: https://onkormanyzati.tv/biatorbagy/2020_februar_16 

Szőni tanulunk

Drága szövőskéim!” – így szólít bennünket, a Juhász Ferenc Művelődési Központ Szövő szakkörének tagjait Landgráf Katalin, a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatának tagja, a Nagy szövéskönyv egyik szerzője, a mi kedves tanárunk. Két csoport tanulja ősz óta Katalintól az alapokat, babát készíteni, felvetni, szumákot készíteni és egyszerűbb mintákat szőni.
Minden alkalommal hallottunk valami érdekes történetet régészeti feltárásokon talált szövetminták szerkezetéről, a torontáli szőnyeg születéséről, legendás népművészeti kiállításokról, a Fóti Népművészeti Iskola tehetséges tanítványairól… Tanultunk mintatervezést, kaptunk szakirodalmat, nézegettünk albumokat gyönyörű régi szőttesekkel…

Szeretettel várjuk mindazokat, akik szívesen csatlakoznának hozzánk, és Katalin segítségével megismerkednének a szövés történetével, a magyar kéziszövés hagyományaival, eszközeivel és technikáival. Nyár elejéig két tetszés szerinti munkát fogunk elkészíteni és hazavinni, mindkettőt szövőkereten készítjük alaptechnikákkal, gyapjúfonalakból. A csoport igényei szerint egyszerűbb, kiegészítő technikákat is ki fogunk próbálni az év során, ahogy decemberben például széklábakra felvetett mikulást készítettünk a gyerekeknek. A részvételhez előképzettség nem szükséges, az eddig tanultak gyorsan behozhatók, az eszközök és alapanyagok beszerzésben segítünk. Kéthetente hétfőnként találkozunk a Bábos házban.

További információ és jelentkezés: Szolnoki Brigitta (06 30 337 4765, szolnoki.brigitta@jfmk.hu)

„Szakmai munkám során a tanítás és a könyvek általi tanítás vált igazán fontossá számomra. Nekem nagyon erős élmény még máig is valaminek a megtanulása, aztán az alkotás, a teremtés, egyszerűbben szólva valaminek az elkészítése. Úgy gondolom, ha megmutatok valakinek olyan lehetőségeket, tudást, amivel Ő is átélheti ezt, akkor többet adok, mintha egy kész tárgyat eladnék vagy ajándékba adnék neki.”
(Landgráf Katalin pedagógus, szakíró, „szövöttanyag ipari formatervező művész”)

Kitüntették Köllő Attilát

A magyar kultúra napját verssel, koncerttel, önkormányzati kitüntetés és könyvtári díjak átadásával ünnepeltük Biatorbágyon. Az Önkormányzat Karikó János Művészeti Díját idén Köllő Attila népzenész, a Pászti Miklós Művészeti Iskola tanára, a Biatorbágyi Népdalkör vezetője, a Mente Folk Együttes tagja kapta. Az Erdélyből származó, kiváló humorú, minden körülmények között tanítani remekül tudó népzenész ezüst díjas mester citerakészítő, több tanítványa Attila által készített hangszereken játszik.

Ünnepi köszöntőt Bolyki András brácsaművész, zeneszerző, a PMAMI tanára, a Bolyki Brothers a’capella együttes, az Erkel Ferenc Kamarazenekar tagja mondott. Olvasható alább.

Fotó: Király Ferenc

 

Tisztel egybegyültek, biatorbágyiak!

A magyar kultúra napjának apropója az, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban saját keze által január     22-én dátumozta a Himnusz kéziratát. 

Ezért ünnepelünk ezen a napon immár 30 éve. Magát az ünnepet Farsang Árpád zongoraművész álmodta meg és 1989-ben ünnepeltük
először. 

Célja az, hogy tudatosítsa bennünk az ezer éves örökségünk gazdagságát és az abból
fakadó lehetőségeinket, felelősségünket. Engedjenek meg egy kis kultúra túrát.

I. Mi a kultúra?

Nehéz meghatározni, mert olyan, amiben benne vagyunk és ami bennünk van, így nincs igaz rálátásunk. Mondja meg egy hal, hogy mi a víz, vagy mondd meg te, hogy mi a gondolat?
Nélküle nem létezünk, de pontosan leírni aligha tudjuk.

Ami általánosan elmondható a kultúráról:
a szellemi alkotásaink és azok tárgyiasulásai, gyakorolt viselkedési mintáink, a szép és a jó nagy átlagban elfogadott normái, illetve azok tovább örökítése a gyermekeinkben és a közösség új tagjai felé. A kultúra egy folyamatosan változó közmegegyezés az egymás mellett élők között, amit elfogadunk, elutasítunk, tolerálunk, csendben megtűrünk, vagy harcosan felforgatunk, …de mindezt rendszerint a közösségen belül maradva, a közösség érdekében tesszük. Aki ebben az egyezségben tudatosan nem vesz részt, az veszélyt jelenthet a közösségre. A kultúra tehát az identitásunkat jelenti, ami meghatározza és befolyásolja életünket. Az egymás mellett élés szellemi gyümölcseit, a családban, a templomban, a munkahelyen, a városban, az országban stb.

II. Miben rejlik a kultúra?

Először azt gondolnánk, hogy a művészetben nyilvánul meg az igazi kultúra, de ez így nem teljesen igaz, sok mindennek van kultúrája.
A művészet a tudatosan magas színvonalú kulturális fenomén.
-De van kultúrája a közlekedésnek… amikor odafigyelünk egymásra, betartva az írott és íratlan szabályokat és közös célunk az, hogy mindenki épségben és időben célba érjen.
-Van kultúrája a borivásnak… amikor a jó kedvet adó, egészséges és a társaságban hangulatot varázsoló italt mértékkel tudjuk fogyasztani, ismerve annak erényeit, ránk ható erejét és …a korlátainkat.
-Van kultúrája a zenének, ami az egyik legkülönlegesebb ajándéka a Teremtőnek, pedig a zene csak a hangfrekvenciák meghatározott rendben való megszólaltatása. Mégis talán az egyik legfontosabb kulturális megnyilvánulás, ami mindenkit érint kivétel nélkül. Gyerekénekekben, ovis dalokban és iskolai nótázásokban kapjuk az első impulzusait, majd magunk is választunk minket megérintő zenei stílusokat és zene fogyasztóvá válunk.
Korunk egyik legerősebb ‘médiája’ -üzenethordozója- a globálisan terjesztett “zene”, ezért zenei kultúránkat képezni és fejleszteni kell, különben akaratunk ellenére tesz olyan befolyásra szert lelkünk felett, amit nem szeretnénk. Zenészként naponta szembesülök a zene erejével és hatásával, zeneszerzőként pedig az abban rejlő hatalommal.

Mindannyiunk életének meg van a saját “dala”. “Énekünket” vagy mi mondjuk el, vagy elmondatjuk mással, de életünk dalairól a lelkünk felismerhető. Ezért nem mindegy, hogy milyen zene vesz körül és milyen dal szól a lelkünkben. A zenei kultúránk lelkünk világáról mesél!

III. Van-e biatorbágyi kultúra?

Biatorbágy kultúrája az, amit mi tízegynéhányezeren összerakunk napról-napra, hétről-hétre, esztendőről-esztendőre. Kapcsolataink, lelki tartásunk és döntéseink és ezeknek manifesztumai. Életünk kisugárzása akaratunk ellenére beíródik a láthatatlan ‘biatorbágyi nagy könyvbe’ és gyermekeink ezt lapozgatják nap mint nap. Nem azt, amit mi láttatni szeretnénk, hanem azt, amik vagyunk. Semmi különleges, az a biatorbágyi kultúra, amit megengedünk magunknak és
megengedünk egymásnak.

IV. És mi a magyar kultúra, aminek a napját ünnepeljük?

Mindenek előtt az anyanyelvünk, ami szerkezeténél és szabályainál fogva meghatározza a gondolkodásunkat. Nem is képzeljük, mennyire befolyásolja a tetteinket az, hogy gondolatainkat magyarul fogalmazzuk meg. Valószínű, hogy részben emiatt létezik a felismerhető nemzeti karakter. A magyar kultúra az ezerféle hagyomány, melyek művelése ízlés, családi örökség, vagy üzleti érzék kérdése. Éltetése és továbbadása örömteli kötelesség. A magyar kultúra az épített környezetünk, akár középületről, akár saját otthonunkról van szó. Házaink falai között éljük mindennapjainkat, tesszük múlttá a jelenünket, és e falak között álmodjuk jövőnket is.
A magyar kultúra mi magunk vagyunk 15 millióféle színben mégis ugyanazt a képet festjük és 15 millió féle hangban ugyanazt a szimfóniát játsszuk. A magyar kultúra arról ismerhető meg, hogy ezer éve tanuljuk az együttélést és az egymás elfogadását, bukdácsolva és felemelően, de még mindig itt vagyunk. Nem azért mert megbűnhődtük már a múltat s jövendőt, hanem mert irgalmazott nekünk a történelem Ura, aki a keresztfán megbűnhődött a múltban és a jövőben elkövetett vétkeinkért!
A kultúránk a magyar kultúra az a közmegegyezés, mely szerint akárhogy vezeted a autódat, akármilyen bort iszol, akármilyen zenét szeretsz közösséget alkotunk, melynek tagjaiként felelősséggel tartozunk egymásnak.

A Szentírás szavaival pedig: “amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.”

Köszönöm!

Dresch Mihály a Faluházban

Méltán ünnepelhetjük vele Biatorbágyon (is) a magyar kultúrát, hiszen minden ízében onnan gyökerezik művészete miközben a zene egyetemes nyelvén a világ-egésszel érintkezik.
A szomszéd településen lakik, bejárta Európát, de Biatorbágyon először lép fel január 24-én, a magyar kultúra napi ünnepségen Dresch Mihály Liszt Ferenc-díjas zenész, érdemes és kiváló művész. Példa, mester, a mai magyar dzsessz kiemelkedő alakja, aki a népzene és a jazz ötvözetéből alakított ki egy saját zenei világot.
„Dresch Mihály sehova nem besorolható kortárs muzsikus, univerzális alkotó, aki éppolyan otthonosan mozog a jazz világában, mint saját népzenénkben.
Elképesztő technikai tudás van a kezében, ahogyan kifogyhatatlan, végtelen és izgalmas kreativitás a szívében, ami miatt kitüntetésnek érzi minden zenész, aki vele dolgozhat.” (papageno.hu) – mondják róla méltatói.
A legendás jazz quartetje mellett a fiatal népzenész generáció néhány tagjával létrehozta a Dresch Vonós Quartettet. Velük koncertezik a Faluház színpadán.
Csendes, inkább visszahúzódó személyiség, a színpadon nyílik meg igazán, de nemcsak zenéjére, szavaira is érdemes odafigyelni – néhány gondolat a világhálón fellelhető megnyilatkozásaiból:

„Fontos a közvetlen kapcsolat a hangszerrel, olyan mintha a meghosszabbított testrészünk lenne.”

„A zene abból keletkezik, amit az ember tapasztal. Ez az energiája.”

„Sok mindent megtanulhatunk a zenéből, előjön magunkból, olyan ez, mint egy kohó. Fortyog, izzik, ha hevítik. Nyilván, azért jó, ha az ember a fentiekkel, égi csatornákkal is próbál kialakítani valamilyen összeköttetést, mert e nélkül nem annyira igaz és működőképes mindez.”

Itt lehet belehallgatni a Forrás című lemezükbe: https://open.spotify.com/artist/5cB2q5Zp5K45wKMtC4Q9FV

PRÓZAÍRÓ FELHÍVÁS – új időpont

Kedves Fiatalok!

A Karikó János Könyvtár és a Juhász Ferenc Művelődési Központ prózaíró pályázatot hirdet 10–18 éves fiatalok számára.

Írd meg a családi legendákat, színezd ki a fantáziáddal, hogyan ismerkedtek meg a szüleid vagy a nagyszüleid!
Meséld el színesen, hogy milyen volt a szüleid vagy a nagyszüleid esküvője, házasságkötése!

A pályázat beadási határideje: 2020. január 24.

  • A pályaműveket 3 példányban, személyesen lehet leadni a Karikó János Könyvtárban (Szabadság u. 3.sz. alatt)
  • A pályaművek min. 1 oldal, max. 3 oldal (kb. 9000 karakter) terjedelműek lehetnek.
  • Betűnagyság: Times New Roman 12-es betűméret és másfeles sortávolság.
  • A pályázat jeligés.
    Mindegyik művön kérjük a jeligét feltüntetni. A művek mellé külön, lezárt borítékban a pályázó nevét, korát és elérhetőségeit kell elhelyezni.
    A borítékon kívülre kérjük, írják fel a műhöz választott jeligét.
    A borítékra csak a jeligét írják rá!
  • Minden pályázó egy művel pályázhat.
  • A pályázatot független zsűri bírálja el.

A díjátadásra 2020 februárjában, a Házasság hete alkalmából kerül sor.
A győztes pályamű a Biatorbágyi Körkép című folyóiratban is megjelenik majd.

JUTALMAK

  • I. helyezett 10.000 Ft értékű könyvutalvány
  • II. helyezett 5.000 Ft értékű könyvutalvány
  • III. helyezett 3.000 Ft értékű könyvutalvány

Házasságkötés a családomban – rajzpályázat

FELHÍVÁS

Házasságkötés a családomban – rajzpályázat
A Juhász Ferenc Művelődési Központ és a KreaTanya Wedding közös rajzpályázatot hirdet óvodások,
alsó és felső tagozatos általános iskolások, valamint középiskolások részére.
Várjuk a gyerekek alkotásait saját családjuk élményeire építve. Kérdezd meg szüleidet, nagyszüleidet
megismerkedésükről, esküvőjükről, s alkoss szabadon!
Választható technikák: színes ceruza, filctoll, zsírkréta, pasztellkréta, vízfesték, akrilfesték, kollázs,illetve vegyes technika.
Leadási határidő: 2020. január 24.
A pályamunkákat A4-es méretben várjuk; az átadással, kérjük, forduljanak a pedagógusokhoz vagy a
szervezőhöz, de természetesen a pályamunkák leadhatók a Juhász Ferenc Művelődési Központban az
információs pultnál is nyitvatartási időben.
Az értékelés a jelzett 4 korcsoportban – óvodások, alsó és felső tagozatos általános iskolások,
középiskolások – történik. Az eredményhirdetésre és a legjobban sikerült alkotások bemutatására a
Juhász Ferenc Művelődési Központban a Házasság Hete, 2020 programsorozat részeként a
„Házasságkötés a családomban” című kiállítás megnyitóján kerül sor 2020. február 6-án, 18.00 órakor.
A kiállítás 2020. február 6–20. között várja a látogatókat.
További információk: Csáky-Nagy Krisztina, 06 20 988 2562, kreatanya@gmail.hu.
A rajzpályázat támogatója a JFMK és a KreaTanya Wedding – Event – Interior,
www.kreatanya.blogspot.com , www.facebook.com/kreatanya , www.instagram.com/kreatanya.

A Faluház és ami mögötte van

Ha érdekli egy-egy programunk háttere, ha szívesen megismerné csoportjaink vezetőit, ha egy-egy rendezvényünk, sorozatunk kapcsán bővebben szeretne tájékozódni az adott témáról, vagy ha szívesen olvasna a Juhász Ferenc Művelődési Központot, illetve Biatorbágy kulturális életét érintő híreket, érdekességeket, akkor jó helyen jár.
Rovatunkba közérdeklődésre számot tartó híreket, tudósításokat, mini-portrékat, évfordulókhoz kötődő megemlékezéseket talál minden hónapban.

 

Ismét egy különleges tárlat a Faluházban

Barabás Márton Munkácsy-díjas képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, akinek a biatorbágyi bemutatkozásával párhuzamosan jelenleg a berlini Collegium Hungaricumban is láthatók alkotásai.

Barabás Márton nevével a képzőművészet iránt érdeklődő közönség és a művésztársak is gyakran kapcsolják össze a zenét és egy „fantasztikus erejű kifejezőeszközt”, a zongorát.

A művésztől egy vele 2001-ben készült beszélgetésből idézünk erre vonatkozóan:

„Tanultam zongorázni, beleakadtam ebbe a hangszerbe többször is. Érdekes, hogy amikor egyszer Kaposváron voltunk egy színházi előadást megnézni, ott találtam egy kidobott hangszert. Nem is zongora volt, hanem harmónium. Akkor még nem volt kész semmi bennem, hogy a hangszer mechanikáiból bármit is csináljak, ez csak később állt össze. Gondolom azért, amiért Arman a hegedűt trancsírozta szét. Én meg a zongorát. Mindig izgatott a zene. A zongora roppant absztrakt tárgy, fantasztikus erejű kifejező eszköz: ugyanis két-három billentyű képes megidézni az egész hangszert, ami egyben az emberi eszközkészítés egyik csúcsát is megtestesíti. És gondoljunk a billentyűk által intonált zeneiségre, a különös ritmusra, az ellentétekre, és figyeljünk a hangszer anyagára, az elefántcsontra, az ébenfára is. A zongora lehetőséget ad arra is, hogy a kép felületén több szólamot képezzek. Az egyik szólamot a billentyűsorozat képe teremtette meg. Az utóbbi időben ezt elhagytam, és inkább konstrukciókat, elképzelt szobrokat festek a képeimre. A billentyű e motívumok mellett, valamilyen ívre felfűzve, vagy kanyarodó formában jelenik csak meg.” (forrás:mmakademia.hu)
Egy régi történetben, még 1979-ben, az akkor 27 éves pályakezdő művész a budapesti Kertészeti Egyetem szabadtéri kiállításán különleges „akciót” hajtott végre: a zongorában elhelyezett avart lobbantotta lángra. Saját elmondása szerint „csupán” Ady Endre szellemét idézte meg: „égtek lelkemben kis rőzse dalok”. A történést később, mint „zongoraégetési akciót”, a hivatalos művészetpolitika kulturális-művészeti életünk botrányos, felháborító epizódjaként bélyegzett meg.

-szkm-

Költőóriás a szomszédban

Nagy Gáspárra emlékezünk.

13 éve, 2007. január 3-án halt meg a Budakeszin élt „rendszerváltó költő”, Nagy Gáspár.

 

Valahol mindig eltűnik
valahol mindig megtalálják
valahol mindig temetik
valahol mindig exhumálják

és

örökké nekünk szegezik
örökké fényes ellenpélda
örökké rajtunk keresik
örökké mégis bennem él ma!
(Nagy Gáspár)

 A 2000-es években több, főként Budakeszin megrendezett, versmondó verseny zsűrijében személyesen is találkozhattak vele a biatorbágyi versbarátok.
A pályakezdő Nagy Gáspár verseit a biatorbágyi születésű Juhász Ferenc közölte az országos irodalmi folyóiratban, az Új Írásban.
Nagy Gáspár1949-ben született egy Vas megyei kis faluban földműves ősök leszármazottaként. A szombathelyi főiskolán népművelő-könyvtár szakon kapott diplomát 1971-ben, amikor a Sor című antológiában úgy mutatkozott be, hogy „ösztönösen azokra figyelek, akik azt bizonyítják, hogy a költészet töretlen gerincek kopogtatása, s nem hiszik, hogy a segesvári és szárszói tragédia mindegy lenne az anyaföldnek.”
Szombathelyi kezdő költőként ismerkedett meg a Kilencekkel, és segítségükkel talált rá mestereire: Nagy Lászlóra, Kormos Istvánra, Weöres Sándorra, később Jékely Zoltánra és Pilinszky Jánosra. Folyamatos ellenzéki magatartása, rendszerváltó versei miatt a kommunista hatalom egészen 1989-ig minden lépését figyelte. Aztán a rendszerváltozás folyamatának érzékeny ösztönzője és kritikus megítélője lett.

Felhívás biatorbágyi művészek számára

A Juhász Ferenc Művelődési Központ várja Biatorbágyon élő vagy biatorbágyi kötődésű  zenészek, énekesek, színészek, táncosok, képző-, ipar- és népművészek jelentkezését.

Kérjük, írjanak nekünk, hogy együttműködésünkkel gazdagíthassuk városunk kultúráját, színesíthessük rendezvényeinket programjainkat és műsorszámokkal és új művészeti projekteket indíthassunk el közösen!

Jelentkezés:
Szolnoki Brigitta
Művelődésszervező
06 30 337 4765
szolnoki.brigitta@jfmk.hu