Ismét egy különleges tárlat a Faluházban

Barabás Márton Munkácsy-díjas képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, akinek a biatorbágyi bemutatkozásával párhuzamosan jelenleg a berlini Collegium Hungaricumban is láthatók alkotásai.

Barabás Márton nevével a képzőművészet iránt érdeklődő közönség és a művésztársak is gyakran kapcsolják össze a zenét és egy „fantasztikus erejű kifejezőeszközt”, a zongorát.

A művésztől egy vele 2001-ben készült beszélgetésből idézünk erre vonatkozóan:

„Tanultam zongorázni, beleakadtam ebbe a hangszerbe többször is. Érdekes, hogy amikor egyszer Kaposváron voltunk egy színházi előadást megnézni, ott találtam egy kidobott hangszert. Nem is zongora volt, hanem harmónium. Akkor még nem volt kész semmi bennem, hogy a hangszer mechanikáiból bármit is csináljak, ez csak később állt össze. Gondolom azért, amiért Arman a hegedűt trancsírozta szét. Én meg a zongorát. Mindig izgatott a zene. A zongora roppant absztrakt tárgy, fantasztikus erejű kifejező eszköz: ugyanis két-három billentyű képes megidézni az egész hangszert, ami egyben az emberi eszközkészítés egyik csúcsát is megtestesíti. És gondoljunk a billentyűk által intonált zeneiségre, a különös ritmusra, az ellentétekre, és figyeljünk a hangszer anyagára, az elefántcsontra, az ébenfára is. A zongora lehetőséget ad arra is, hogy a kép felületén több szólamot képezzek. Az egyik szólamot a billentyűsorozat képe teremtette meg. Az utóbbi időben ezt elhagytam, és inkább konstrukciókat, elképzelt szobrokat festek a képeimre. A billentyű e motívumok mellett, valamilyen ívre felfűzve, vagy kanyarodó formában jelenik csak meg.” (forrás:mmakademia.hu)
Egy régi történetben, még 1979-ben, az akkor 27 éves pályakezdő művész a budapesti Kertészeti Egyetem szabadtéri kiállításán különleges „akciót” hajtott végre: a zongorában elhelyezett avart lobbantotta lángra. Saját elmondása szerint „csupán” Ady Endre szellemét idézte meg: „égtek lelkemben kis rőzse dalok”. A történést később, mint „zongoraégetési akciót”, a hivatalos művészetpolitika kulturális-művészeti életünk botrányos, felháborító epizódjaként bélyegzett meg.

-szkm-

Hívj meg másokat is! Ajánld ismerőseidnek!

Kapcsolódó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük