A JFMK március idusa előtt hetekkel kokárda készítő versenyt hirdetett, amelynek eredményhirdetése az 1848-49-es forradalom- és szabadságharc emléknapján, a városi ünnepség keretében történt.
A kokárda nekünk, magyaroknak mindannyiunknak ismerős és szeretett jelképünk, amit nagyon sokan büszkén viselünk is. Vajon honnan ered ez a szép jelkép?
A magyar nemzetnek régóta jelképe a piros és a fehér szín, ami a címerünkben is megjelenik. Ám sok nemzetnek színe ez a 2 szín, hiszen a piros évezredek óta jelképezi sok fontos elemét életünknek. A tűz, a vér, a legszebb piros virágok, a piros orcák mindenhol ismerős és kedves jelképek. A fehér a tisztaság, az újrakezdés és akár a mindenség jelképe is lehet. Ezért egy idő után a címerünkben, a kettős kereszt alatt látható hármas domb zöld színe mintegy megkülönböztetésül a piros és a fehér szín mellé került, amikor esetleg oklevelekben, egyéb iratokban a magyarokról esett szó.
A reformkorban divatossá vált magyar színeket, a piros-fehér zöldet öltözetekben is megjeleníteni, és szalag formában is hozzáférhető volt.
1848. március 15-én a francia forradalomból ismert szalagrózsát, azaz a kokárdát átvették a magyar forradalmárok.
A kokárda kifejezés a francia kakastaréj szóból alakult ki, utalva a szalagcsokor formájára. Eredetileg a kalapokon, sapkákon viselték a jelzésként is értelmezhető szalagcsokrokat, de a magyarok a kokárdát első pillanattól a mellükön, a szívük fölött viselték, a hazaszeretet kifejezésének tartották.
Legendák is övezik a magyar kokárda megszületését, de abban biztosak lehetünk, hogy Petőfi és Jókai viselt már március 15-én kokárdát. Petőfi az Ő Júliájától kapta, Jókai kebelére pedig Laborfalvi Róza tűzte az első kokárdát. Feljegyezték Jókai szavait, amit ekkor mondott: „Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa, ez különböztet essen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E 3 szín képviseli a 3 szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség, Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol!”
A kokárda a magyar zászló színeit viseli, és Jókai lelkes szavaiból kibontakozó jelentés tartalom ugyan nem ellentétes trikolorunk színeinek klasszikus jelentés- tartalmával, de mégis másképpen fogalmazzuk meg. A piros az erő, a fehér a hűség és a zöld a remény színe.
A mi pályázatunk fontos pontjait voltak:
- Funkciója szerint legyen a kokárda kabátra, ingre tűzve viselhető.
- Színe legyen piros-fehér-zöld.
- Anyaga lehet tetszés szerinti (különféle textil, fa, fém, üveg, gyöngy, műanyag, kerámia, papír stb.).
Egy alkotó maximum 3 pályamunkát nyújthat be.
Két kategóriában lehetett pályázni, hagyományos és nem hagyományos kokárdával, de mindkét esetben az előbbi szempontoknak meg kellett felelnie a pályamunkának.
A zsüriben hárman dolgoztunk, Bunth Katalin női szabó mester, viseletkészítő és Szolnoki Beatrix grafikus voltak a társaim.
A már felsorolt szempontok alapján értékeltük a szebbnél szebb kokárdákat, amelyeket különböző korcsoportokba tudtunk sorolni, és ezért tulajdonképpen több első díjat tudtunk odaítélni.
A nem hagyományos kategória legkisebbjei bájos kokárdákkal örvendeztettek meg minket:
- Megosztott második helyezést ért el: Keller Anita zseniliapálcából font kokárdájával és Majoróczki Lilla filcrózsájával.
- Megosztott első helyezést ért el: Kelemen Kira madárka formájú kitűzőjével és Molnár Dorottya zseníliafonalból készített virággal.
A következő nem hagyományos kategória korcsoportban Tőzsér Eszter Lili igényesen kivitelezett, a nemzeti színvilágot a magyar hímzésmotívumokat idéző kompozícióval társított munkája érdemelt első helyezést.
A nem hagyományos felnőtt kategóriában sokféle érdekes megoldással találkoztunk.
- Harmadik helyezett Grőszerné Szanyi Ildikó lett, szép, finom, gyöngyből fűzött rózsával.
- Második helyezést Barsi Zsuzsa legóvirágokból alkotott kitűzője nyert, a szokatlan anyagválasztást igényes kivitelezéssel társította.
- Emőd Áldásné Judit különleges formájú horgolt virága érdemelte ki az első helyezést.
Két különleges pályázatot választottunk a felnőtt profi kategóriákból.
- A nem hagyományos kategóriában Chemez István címeres, kitűzhető kokárdája kapott első helyezést,
- a hagyományos kategóriában pedig Szőllősi Szilvia különleges, míves nemezkokárdája nyerte el az első díjat.
Különösen érdekesnek találtuk, hogy a hagyományos kategória meghatározásának egy kimondottan innovatív, mai eszközöket alkalmazó alkotás felelt meg!
A közönségszavazás eredménye értelmében pedig Majoróczki Lilla filckokárdája nyerte el a közönség tetszését.
Két csoportos pályázatot is kaptunk, amelyeknek nagyon örültünk, a Művelődési Központ jóvoltából különdíjakkal tudjuk megköszönni szép munkájukat!
Az egyikük a „FÉSZEK” Fogyatékosok Nappali Ellátójának Alkotóköre, Zala Brigitta és Balázsné László Lívia vezetésével. Az alkotók Kuzmits Szilvia, Veréb Mária, Kovács István, Badics Dániel, Bőcs Róbert és Bodnár Viktor.
A másik csoport a Ritsmann Pál Német Nemzetiségi Általános Iskola és Gimnázium 2.a osztálya, Gyimesi Gézáné, Klementina osztályfőnök vezetésével. Hangozzék el a lelkes gombfelvarró csapat neve is: Bán Benedek, Bóna Kincső, Csiba Max, Csiba Mór, Gaál Boglárka, Gál Bence, Hajdú Bence József, Herhalt-Nagy Soma, Huber Boróka, Kiss Viktória Emma, Madarász Milán, Makai Márk, Nagy-Czirok Lili, Németh Dániel, Nyéki Zétény Balázs, Palatinus Adrienn, Pankotay Alíz, Schnaider Áron Balázs, Setét Boglárka, Sivák-Ducza Flóra, Szoboszlai Zsófia, Tasi Levente, Török Flóra, Váradi Michael, Varga Barna, Zlinszky Kata.
Szeretettel gratulálunk minden résztvevőnek és természetesen a nyerteseknek is!
A Juhász Ferenc Művelődési Központ az idei sikeren felbuzdulva, hagyományt kíván teremteni a kokárdakészítő pályázatból, így máris lehet a következő évi alkotáson gondolkodni mindenkinek!
Landgráf Katalin textilművész, az MMA rendes tagja a JFMK Szövő Szakkör vezetője
