A hosszú, borongós télvégi napok után a fényre dagadó rügyek egyre másra pompás virágokká tárulkoznak ki, színesedik a köröttünk lévő világ.
A hosszú, borongós télvégi napok után fellélegzik a lelkünk, ha kimegyünk sétálni, biciklizni, túrázni. A sok-sok gond, baj, veszteség, vagy csak a napi fáradtság szorításából próbálunk így is szabadulni.
Aztán várjuk az áprilisi hosszú hétvégét, a tavaszi szünetet, a húsvétot. És boldogan énekelhetjük a költővel, Tollas Tiborral:
„Hozsanna húsvét! Künn a tavasz száll,
Sziklasírodból föltámadtál
És csodát műveltél megint.
Puszta földünk virággá ébred,
Sok zsenge ág zsoltárt zeng néked,”
Mert ott a kétezernél több éves Krisztus-történet is a tavaszban. Mi húsvét mélyebb üzenete?
„A húsvét nem kétezer évvel ezelőtti dolgokon való merengés, hanem kérdésfelvetés is: ‘Vajon az én életemben mibe torkolltak a megújuló virágvasárnapok?”
Böjte Csaba nagyböjti kérdésfeltevésére maga adja a húsvéti választ:
„Meg kellene tanulnunk Krisztustól, hogy a szeretetünk ne az első pofonig, az első kilábalásig tartson, szeretetünknek ne legyen határa, korlátja.”
Hogy a nehézségeink és korlátozottságaink ellenére észre tudjuk venni azt, amit a verselő:
„Jézus, naparcod rám tekint.”
