Utcabál a Gesarol zenekarral

A „rovarhalál” zenészei idén ünneplik fennállásuk 54., újraalakulásuk 29. évfordulóját. A zenekar a P.Mobil őse, bár útjaik kettéváltak. Még most is dallamos rockzenét játszanak az ősidőktől napjainkig.

BELÉPÉS A KONCERTEKRE CSAK VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNNYAL!

SZEPTEMBEER ÉS VÁROSÜNNEP 2021

A rendezvényt a mindenkor hatályos járványügyi jogszabályoknak megfelelő feltételekkel tartjuk meg!

2021. 09. 17., péntek, 20.00–01.00 – Fő tér

SZEPTEMBEER

20.00 Az Anna and the Barbies koncertje

22.30 Utcabál a Gesarol zenekarral
BELÉPÉS A KONCERTEKRE CSAK VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNNYAL!

09. 18., szombat 10.00–16.00

Faluház udvara
NYITOTT KAPUK” ÉVADNYITÓ BÁBOSNAP

VÁROSÜNNEP

09. 18., szombat:

09.00–12.00 Buleverseny

Fő tér
16.00–17.00, New Finger

17.30–18.30 Kelenføld

20.00–21.30 Margaret Island

22.30–2.00 Vegas Show Band
BELÉPÉS A KONCERTEKRE CSAK VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNNYAL!

09. 19., vasárnap:

Közösségi Ház, Bechtold Sváb Tájház

10.00 Frühschoppen a Füzes néptáncegyüttes és helyi zenekarok közreműködésével a Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében

17.00: Bazseva-koncert

18.00 Borkóstoló a BiaVeritas Egyesülettel, közreműködik a Biatorbágyi Férfikórus

20.00–23.00 Táncház a Bazseva zenekarral, Strack Orsolyával és Kovács Gábor Norberttel.
BELÉPÉS A RENDEZVÉNYRE CSAK VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNNYAL!

Fő tér:

10.00–18.00 Játszóház

17.30–19.00 The Carbonfools

20.00–21.30 Brains
BELÉPÉS A KONCERTEKRE CSAK VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNNYAL!

Kisvonat

A kisvonatra minden hely elkelt! Újabb jelentkezőket már csak várólistára tudunk felvenni az esetleges lemondások esetére. A várólistára jelentkezőktől telefonszámot is kérünk!

Szeptember 19-én, a VÁROSÜNNEPEN 10 órától 19 óráig óránként indul (az első vonat 10, az utolsó 18 órakor) a Faluház épületétől, s járja be a város nevezetességeit.

A közkedveltté vált vonat egyszerre 50 főt tud szállítani. Jelentkezni szeptember 1. és 18. között személyesen a helyszínen, vagy telefonon a 36 23 310 636 számon, vagy a kisvonatregisztracio.jfmk@gmail.com címen lehet.
A telefonon jelentkezőket a bejelentkezéskor, az e-mail útján történő jelentkezéseket e-mailben igazoljuk vissza.

Az aktuális információkról az alábbi linken tájékozódhatnak: https://juhaszferencmk.hu/program/kisvonatozas-a-varosunnepen/

A vonatra helyjeggyel lehet felszállni, amelyet az indulás előtt – a regisztrációk alapján – a Faluház földszinti információjában lehet átvenni.

Az utasoknak a Biatorbágyi Értéktár munkatársai mesélnek.

Az utazás díjtalan. Védettségi igazolvány nem szükséges.


Szeptember 18–19., 10.00–20.00 kézművesvásár

MARTHA GRAHAM

Aki jártas a tánc történetében, annak számára ismerősen cseng a Graham-módszer, s megalapítójának MARTHA GRAHAMNAK a neve, aki 30 éve, 1991. április 1-jén hunyt el.

„A mozdulatok soha nem hazudnak.”

Ezt a mondatot gyakran hallotta ideggyógyász édesapjától, aki meg volt győződve róla, hogy a test a mozdulatokkal belső érzelmeket fejez ki, így terápiájában fontos szerepet kapott a mozdulatsorok alkalmazása és megfigyelése. s ez később hatással is volt Martha Graham munkásságára.

Tizenévesen kezdett el táncot tanulni a Los Angeles-i Denishawnban, 1926-ban pedig New Yorkban megalapította saját társulatát. Elvetette a balettot, önálló műfajjá fejlesztette a modern táncot, és kifejlesztett egy egészen innovatív technikát, mely korábban idegennek tekintett mozdulatformákat alkalmazott érzelmek, hangulatok kifejezésére.

Apró rángásokkal megszakított, hirtelen indulatokkal tűzdelt stílusától sokan idegenkedtek. Saját technikáját úgy hívta, a feszítés és lazítás művészete. Gyakran mezítláb dolgozott, kilégzéssel mozgatta a test középpontját, a gravitációt engedte hatni a súlyáthelyezésekben. Ez az izomhasználat Grahamnek és táncosainak egy kemény, szögletes megjelenést nyújtott, ami igencsak szokatlan volt a lágy, lírai mozdulatokhoz szokott közönségnek.
A társulatának debütáló darabja után így írt róla egy kritika: „Martha Graham képek sorozatát mutatja be, melyek beindítják a képzeletet, és száz történetet párosítanak minden gesztushoz. Mondhatjuk, hogy tánca mozgóképek sora a modern értelmiségi számára.”

A ’30-as évek során főleg érzelmek kifejezésére, vizsgálatára fókuszált koreográfiáiban. Ennek egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett példája a Lamentation című darabja. Ebben Martha Graham szólót táncol. Kodály Zoltán zenéjére testesíti meg a magány, a fájdalom, a szomorúság érzését.

A harmincas években drámai módon mutatta be a depressziót és elszigetelődést, ami a világválságtól és polgárháborúktól sújtott időszakban a közhangulat meghatározó hangulata volt. A későbbiekben is, kortárs zenére komponált koreográfiáiban egyre keményebb, karakteresebb lépésekkel, gyakran vibráló, erőszakos, rángó, remegő mozdulatokkal igyekezett illusztrálni elképzeléseit. Úgy gondolta, hogy ezekkel a fizikai megnyilvánulásokkal rejtett spirituális és érzelmi áramlatoknak is utat adott.

A táncművészek a mai napig tanulják az általa létrehozott technikát, s kapnak belőle inspirációt a koreográfusok. Úgy tartják, Marta Graham olyan mély hatást gyakorolt a táncművészetre, mint Picasso a festészetre. Hét évtizeden keresztül művelte a táncot – táncosként, koreográfusként és pedagógusként.
96 éves korában, 1991-ben bekövetkezett haláláig dolgozott, 76 évesen még fellépett. 150 művet koreografált. Öröksége nemcsak a táncosok, de a művészek számára is kiindulópontot jelenthet. Társulata folytatja munkásságát.

“Egész életemet a táncban éltem, táncosként. Ez az élet intenzív megtapasztalását tette lehetővé számomra. Néha kellemetlen érzésekkel, néha félelmekkel, de mindig el- és kikerülhetetlenül” – vallotta magáról.

Borítókép: https://cdn.britannica.com/84/198784-050-B6D6F28B/Martha-Graham-Letter-to-the-World-1940.jpg

Piazzolla, a tangó királya

Méltán tartják a tangó királyának. 1954-ben egy párizsi ösztöndíj Nadia Boulanger-hez, kora leghíresebb zenepedagógusához vezette, aki elégedetlen volt műveivel és kifaggatta szégyellt zenei előéletéről, a bárok és harmonika világáról, majd ezt a tanácsot adta neki: “az igazi Piazzolla ott van, sose hagyd el!”

Egyetlen gyermek volt, édesapja Olaszországból emigrált fodrász, tőle kapta élete első hangszerét, egy bandoneónt (kis méretű, nyolcszögletű gombos harmonika, amely a tangózenekarok egyik alaphangszere). Gyermekkorát New Yorkban töltötte, ahol négy nyelven is megtanult, beszélt olaszul, angolul, spanyolul és franciául. Zenei tanulmányai során találkozott Carlos Gardellel, a tangólegendával, 12 éves korától pedig a magyar származású Wilda Béla tanította klasszikus zongorára. Zenéjére később nagy hatással volt a tangó, a dzsessz és Johan Sebastian Bach.

100 évvel ezelőtt, 1921. március 11-én, az argentínai Mar del Plata városában született ASTOR PIAZZOLLA, argentin zeneszerző, karmester, aki a tangót a tánctermek világából a komolyzene világába emelte.

Családjával 1937-ben költözött vissza Argentínába, ahol különböző zenekarokban, bárokban, kabarékban játszott és komponált.

1940-ben Arthur Rubinstein zongoraművész ajánlására kezdhette meg komolyzenei tanulmányait, a kortárs zene (Bartók, Stravinsky, Ravel) vonzásában maga is komponálásba fogott, s 1946-ban írta első “igazi” tangóját.
Az 50-es évek elején több zenekari és kamaraművet is írt, elkészült a Rapsodía porteña (1952), a Buenos Aires szimfónia (1953), amely kivívta a szakma elismerését, valamint a Sinfonietta (1954), amelyért díjat kapott.

Tango Nuevo

A párizsi ösztöndíjból hazatérve megalapította az Octeto Buenos Aires zenekart, amelyben a két harmonika mellett két hegedű, nagybőgő, cselló, zongora és elektromos gitár szerepelt, s új interpretálásban játszották a tangózenét, létrehozva ezzel a Tango Nuevót. Az általa megteremtett “tango nuevo” magában foglalta a tangó népzenei gyökereit, az avantgárd, a jazz és a barokk zene elemeit.

A 60-as évek végén íródott Maria de Buenos Aires című operája, amely a nagyvárosban elvesző, érzékiségében is ártatlan prostituált története elevenedik meg. A női főszerepét Piazzolla szerelme, későbbi felesége, Amelita Baltar játszotta. Az operában jelenik meg egy érdekes hangszer, az organito, amely az argentin verklinek felel meg, nyikorog, és ördöginek tartják a hangját.

Az argentin katonai diktatúra alatt (1976–1983) Piazzolla Olaszországban élt. Itt alkotta meg Libertangó című, egyik legismertebb és legtöbbet játszott szerzeményét.

A még életében klasszikussá vált Astor Piazzola 1990-ben egy párizsi turnén agyvérzést kapott. Betegségét nem követte teljes felgyógyulás, 1992. július 4-én halt meg Buenos Airesben.

Műveiből több mint háromezret tartanak nyilván, amelyből 300 tangót és 51 filmzenét írt. Szerzeményei szinte naponta hallhatók a zenei adókon, a kis klubokban és a nagy koncerttermekben.

A tangó történetéből:

Az argentin tangó eredetileg a kubai és argentin táncok (habanera, milonga), valamint az Argentínába rabszolgának behurcolt fekete afrikaiak saját ritmus- és táncvilágából alakult ki. Kezdetben mint népzene, a társadalom lecsúszottjainak zenéje, erősen kötődött az alvilág, a börtönök, a bordélyházak világához. Nemcsak ritmusvilága egyedi, hanem a hozzá kötődő nyelv is, amit lunfardonak neveznek, és különleges szavai, kifejezései az argentin spanyol nyelv egy rétegnyelvét adják. Ez a szubkultúra vándorolt tovább az argentin szalonokba és tánctermekbe, és vált népszerű nemzeti műfajjá.

Egy kutató az 1940-es években aktív táncosokat számoltatott be arról, hogyan tanultak meg táncolni. A beszámolók szerint minden férfi először a női szerepet tanulta (méghozzá sokáig – legalább 9 hónapig), majd megtanultak vezetni (ez sem volt rövidebb 2 évnél!) és csak ezután merészkedtek el táncolni egy női partnerrel. A tánc természetes formája a hangsúlyokra való lépkedés, ez a szabályos, a zene lüktetésére történő séta képezi a tánc alapját. (Ritmusa lassú, lassú, gyors, gyors, lassú.) A gyakorlatban rendkívül nagy tere van az improvizációnak, a zene átélése és a rendelkezésre álló tér alapján a táncosok pillanatról pillanatra döntenek a követendő lépésekről.

A tangónak nincsenek „iskolái”, mindenki saját érzései, saját stílusa alapján táncol. Nagyon nagy szerepe van a vezetés technikájának, ez a pár férfi tagjának a feladata, egyszerre kell döntenie saját, illetve partnere lépéseiről, melyet elsősorban felsőtestének mozgásával tud kommunikálni. A tangó markáns férfidominanciát mutat (ami csak látszat: inkább a férfi „szolgálja ki” a nő igényeit, teszi számára a táncot élménnyé).