A magyar nemzeti és katolikus ereklye, a SZENT JOBB története

A székesfehérvári Nagyboldogasszony bazilikát – a középkori Magyar Királyság legnagyobb és legfontosabb s egyben a korabeli Európa egyik legnagyobb templomát I. István király kezdte építtetni nem sokkal az államalapítás után. Temetkezőhelyéül is választotta maga és fia, Imre herceg számára.

A halálát követő trónviszály idején a fehérvári káptalan aggódott, hogy István király holttestét megszentségtelenítik, ezért kiemelték márványszarkofágjából és a templom alatti sírkamrába rejtették. 1083. augusztus 20-án – a szentté avatási szertartása során – felbontották kősírját, amelyben a király földi maradványai „balzsamillatú” vízben úsztak. Ekkor választották le róla a mumifikálódott jobb kezet – mivel csodás erőt tulajdonítottak neki –, és a bazilika kincstárába vitték.

Innen a kincstár őre, egy Mercurials nevű pap ellopta és elrejtette. I. László király 1084-ben meglátogatta a papot bihari birtokán, ahol az ereklyét őrizte, megbocsátott neki, és itt alapította az ereklye őrzésére a szentjobbi apátságot, melyről Szentjobb település (ma a romániai Partiumban, neve Siniob) nevét kapta. (1084. május 30. a Szent Jobb megtalálásának emléknapja.)

Az Aranybulla (1222) törvénybe iktatta a Szent Jobb tiszteletét. A Jobb kifejezés itt még nemcsak a ma is látható kézfejet jelentette, hanem az egész kart, amelynek rajza (egy könyökben meghajlított kar) a szentjobbi apátság pecsétjén látható. A felső kart valószínűleg 1370-ben leválasztották, és Lengyelországba vitték Nagy Lajos uralkodásának idején, a lengyel-magyar perszonálunió megkötésekor. (Abban az időben nem volt ritka, hogy a királyok ilyesféle ajándékokkal szerezték meg idegen uralkodók jóindulatát, vagy éppen a békekötést pecsételték meg ilyen gesztusokkal.)

A 15. században kezdődött a Szent Jobb vándorútja: először Székesfehérvárra vitték, majd a török uralom alatt Boszniába; később (1590 körül) Raguzába, a mai Dubrovnikba, az ottani domonkos szerzetesekhez.


A szent ereklyét szállító különvonat 1938-ban.

Mária Teréziának köszönhető az ereklye Budára kerülése. Amikor tudomást szerzett hollétéről, mindent elkövetett annak visszaszerzése érdekében. Hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után a raguzaiak kiadták, így 1771. április 16-án már Bécsben csodálhatták a hívek, majd nagy pompával Budára szállították. Itt a Szent Jobbot az angolkisasszonyok gondjaira bízta, s elrendelte, hogy augusztus 20-a Szent István ünneplésének napja legyen.

Az 1800-as évek elején II. József rendeletére a keresztesek férfirendje őrizte, majd a rend megszűnése után, 1865-től az esztergomi főegyházmegye feladata volt a Szent Jobb védelme. Az 1900-as évek elején a budavári palota Zsigmond-kápolnájába került, ahol 1944-ig volt látható.

1937 októberében a magyar katolikus püspöki kar elfogadta a „kettős szentév” programját, amely a 34. Eucharisztikus Világkongresszus és a Szent István-jubileumi év előkészítésének tervét tartalmazta. A szent év meghirdetést követő méltó megemlékezésként határozták el a Szent Jobb országjárását.

Az ünnepségsorozat nyitó rendezvényét május 30-án, közvetlenül az eucharisztikus világkongresszus bezárását követően rendezték.


A Szent Jobb Budapesten, az országjárás első állomására, Esztergomba induló vonaton
(1938. május 30.) (MTI Fotó: Bojár Sándor)

A II. világháború alatt a Szent Jobbot a koronázási ékszerekkel együtt elhurcolták, és egy salzburgi barlang mélyén rejtették el. Itt talált rá az amerikai hadsereg, s megőrzésre a salzburgi érseknek adták át. Végül az Amerikai Katonai Misszió három tagja hozta vissza Magyarországra, az 1945. augusztus 20-i körmenetre.

Az ünnepség végén a Szent Jobbot visszavitték az angolkisasszonyok zárdájába, és ott őrizték 1950-ig, a rend feloszlatásáig. Ezután a Szent István-bazilika plébániájának páncélszekrényében rejtették el, mert ezekben az években már nem volt szabad nyilvános körmentben tisztelni Szent István jobbját.

A változás 1987. augusztus 20-án történt, amikor a Szent István-bazilikában Paskai László bíboros, esztergomi érsek fölszentelte a Szent Jobb-kápolnát, amelynek létrejöttét néhai Lékai László bíboros kezdeményezte. Itt helyezték el szent királyunk ereklyéjét, amely azóta is látogatható.

Szent István király halálának 950. évfordulóján, 1988-ban ismét sor kerülhetett a Szent Jobb országjárására. Az érseki és a püspöki székvárosokban, valamint Pannonhalmán tízezrek fogadták a nemzeti ereklyét. 1989-től ismét évről évre elindul Szent István-napján a könyörgő körmenet.

A cikk a Szent István-bazilika és a wikipedia információnak felhasználásával készült.