Az újkori olimpia

Története mintegy 3000 évre nyúlik vissza. Az ott elért eredményeket hivatalosan i. e. 776-ban jegyezték fel, s a görögök ennek az évnek a tiszteletére indítják időszámításukat. Több mint ezer éven át került megrendezésre, majd mintegy másfél évezrednyi szünet után indult újra. 125 éve, 1896. április 6. és 15. között rendezték meg Görögországban, Athénban az első újkori olimpiát.

Az olümpiai játékokat övező mítoszok isteni eredetűek. A legismertebbek közül az egyik Zeusz nevéhez fűződik, aki apjával, Krónosszal az Olümpuszon bírkózott meg az isteni trónért.
Az első olimpiai játékokat a hagyomány szerint i. e. 776-ban rendezték, ettől kezdve a görög városállamok versenyzői négyévente gyűltek össze, s mérték össze erejüket Olümpiában.
A négyéves ciklus a görög időszámítási rendszer alapja lett, az olimpia ideje pedig a városok közti béke időszaka volt. A versenyek alapelvének a kalakogathiát tartották: ép testben ép lélek (a testi szépség és a lelki nemesség harmonikus egységét, összhangját jelentette: testi szépségen a görög férfiideál fizikai formaszépségét, a testedzést végző ember arányos alakját, legyőzhetetlen erejét, lelki nemességen pedig a bátorságot, az erkölcsös gondolkodást, a tudást értették).

Az első olimpia egy napig tartott, az egyetlen számban, a kb. 200 méteres stadionfutásban csak férfiak vettek részt, s az ezt követő tizenhárom olimpián ez maradt az egyetlen versenyszám, amelynek hossza 192,27 m volt. (A monda szerint Heraklész mérte ki lábfejének hatszázszor egymás elé helyezésével. Ez lett a mai 200, illetve 400 méteres síkfutás alapja is.)

Az olimpia abban a történelmi korban mindvégig a férfiak versenye maradt, nők még a nézők között sem lehettek jelen. (Más időpontban a nők számára is rendeztek versenyeket. Ők a termékenység istennője, Héra tiszteletére futásban mérték össze tudásukat.)
Később bevezettek más futószámokat is, a diszkosz- és gerelyvetést, a távolugrást, a birkózást, majd az ökölvívást, a kocsiversenyt és a pankrációt, s a program 5-6 napig tartott.

A római hódítás után az olimpiák jelentősége csökkent. 393-ban Nagy Theodosius császár a kereszténység végleges megszilárdítása érdekében minden pogány rendezvényt betiltott, így a 11 évszázados múlttal rendelkező olümpiai játékokat is.

Az újkori olimpia megálmodója

Az újkori olimpia megálmodója Pierre de Coubertin Coubertin báró volt. 1863-ban született gazdag arisztokrata családban, a párizsi Sorbonne egyetemen történelmet és pedagógiát tanult. Nevelési elvei hasonlítottak a görög örökséghez, szerette volna, ha a francia ifjúság az „izmos testben lángoló szellem” elven nevelkedik, s megfogalmazódott benne az olimpiai játékok szervezésének gondolata is. 1892-ben létrehozta a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, amelyet kezdetben a saját költségén működtetett. A világ minden tájával levelezett, fogadta az olimpiával kapcsolatba került politikusokat, diplomatákat, mecénásokat és a sport különféle szakembereit.

A bizottság Athént jelölte ki az első olimpia színhelyéül. Az első olimpia majdnem elmaradt a görög gazdaság válsága miatt, végül azonban egy dúsgazdag üzletember, Georgiosz Averoff pénzéből sikerült megrendezni a versenyeket.

1896. április 6-án nyitották meg az első újkori olimpiai játékokat. Kilenc sportág 43 versenyszámában (torna, tenisz, lövészet, súlyemelés, birkózás, atlétika, úszás, vívás, kerékpározás) versengett 14 ország 241 résztvevője.

Az első magyar olimpiai bajnok Hajós Alfréd volt, aki 100 méteres és az 1200 méteres úszószámot is megnyerte a pireuszi öböl jéghideg vizében.

Az olimpia sikerét követően Coubertin lett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, amelyet 1925-ig vezetett.

Az olimpiai játékok ötkarikás szimbólumát ő tervezte 1913-ban. Az öt karika valószínűleg az öt kontinenst, míg egy másik magyarázat szerint a sport alapelveit szimbolizálja: szenvedély, hit, győzelem, munkaerkölcs, sportszerűség. Az olimpia hármas jelszava: Citius Altius Fortius (Gyorsabban Magasabbra Erősebben) lett.

Coubertin báró 1937. szeptember 2-án halt meg Genfben. Lausanne-ban temették el, de szívét Görögországban, Olympia romjainál helyezték végső nyugalomra.
Nevét őrzi a Pierre de Coubertin-díj, amelyet minden esztendőben az év legsportszerűbb cselekedeteiért ítél oda a sportolóknak a Nemzetközi Fair Play Bizottság.

Alfréd stadionterve ezüstérmet hozott a művészeti versenyeken.

Elfújta a szél…

Elfújta a szél

Nagyszabású könyv és nagyszabású film. Valamelyik változatával egyszer biztosan találkozunk életünk során.
Írója, MARGARET Munnerlyn MITCHELL 120 éve, 1900. november 8-án született Atlantában.
Édesanyja a női választójogért harcolt, édesapja elismert ügyvéd és a helyi történelmi társaság elnöke volt. A kislány gyerekkorában számtalan történetet hallott a polgárháborúról és a régi Atlantáról.

Tanulmányait édesanyjának 1919-ben bekövetkezett halála miatt szakította meg, hazatért apjához és testvéréhez. 1922-ben férjhez ment, de két évvel később elvált. Második férje, John Robert Marsh megértő volt Margarettel szemben, erősen támogatta írói ambícióit. A könyvön tíz évig dolgozott 1926 és 1936 között. Kiadót viszont csak hosszas keresés után talált, mivel senkiben nem volt elég bátorság ahhoz, hogy az elsőkönyves szerző ezeroldalas regényét kiadja. A könyv minden addigi eladási rekordot megdöntött, és a következő évben Pulitzer-díjat kapott.

A regény központi témája Scarlett O’Hara, egy déli ültetvényes lányának boldogulása az amerikai polgárháború, majd később a Dél megváltozott viszonyai közepette.
David O. Selznik független hollywoodi producer rögtön a megjelenés után megvásárolta a megfilmesítés jogait. Regényének filmváltozatában híres és tehetséges színészek játszottak, mint Vivien Leigh, Clark Gable, Leslie Howard és Olivia de Havilland.
Margaret Mitchell több könyvet nem írt. Regényét máig 27 nyelvre fordították le. Az írónő 1949. augusztus 16-án autóbaleset áldozata lett Atlantában.

Erkel Ferenc

Nemzeti himnuszunk zeneszerzője, s egyben kora jelentős sakkmestere. 210 éve, 1810. november 9-én Németgyulán született ERKEL FERENC zeneszerző, zongoraművész, karmester. A zene természetes részét képezte életének, hiszen apja és nagyapja is jól képzett zenész volt. Ügyesen zongorázott és a tudományát be is mutatta a gyulai közönségnek. Nagyváradon, majd a pozsonyi bencéseknél végezte gimnáziumi tanulmányait. A zeneelméleti és zongoratanulmányok mellett életre szóló zenei élmények, hatások érték: a verbunkoszene, Bihari János hegedűjátéka, Liszt Ferenc virtuóz zongorajátéka.

Az 1830-as években Pesten fellépett mint zongoraművész, karnagyi állást vállalt, s 25 évesen már operát vezényelt. 30 éven át volt a Nemzeti színház karmestere. Az első hónapokban népszerű külföldi szerzők műveit dirigálta, de megérezvén a magyar közönség óhaját maga is komponálni kezdett.
1840-ben elkészült Bátori Mária című operájával.

Ezzel a magyar operatörténetben megszületett az első magyar nemzeti opera, amely a Nemzeti Színház névadó ünnepségén 1840. augusztus 8-án hangozhatott el először. Erkel Ferenc egyre közismertebb, egyre népszerűbb szereplője lett a magyar zenei életnek.1844-ben pályázatot írtak ki a Kölcsey Ferenc által írt Himnusz megzenésítésére.

A XIX. századig nem volt önálló nemzeti himnusza a magyarságnak, mind a katolikusoknak, mind a reformátusoknak saját néphimnuszuk volt
. A zeneszerző időskori visszaemlékezése szerint előzőleg sokáig olvasgatta Kölcsey versét, de aztán egyetlen óra alatt megszületett a végleges zene, amellyel a pályázatot megnyerte.

A Hunyadi László című operáját 1844. január 27-én mutatták be. 1861-ben mutatták be máig leghíresebb operáját, a Bánk bánt. Erkel Ferenc ebben a művével is megmutatta, hogy a zenét, mint egy csendes kulturális forradalom eszközét fel lehet használni az idegen elnyomás ellen.

1861-ben mutatták be máig leghíresebb operáját, a Bánk bánt. 1875-ben Liszt Ferenc elnökletével létrejött a Zeneakadémia, ahol Erkel Ferenc igazgató és zongoratanár volt 1886-ig, nyugdíjba vonulásáig. Ezzel zenei intézményrendszerünk egyik alapítója és megteremtője lett.  

A kortársak és az utókor szakmai megítélése szerint is kiváló sakkjátékos volt.  Az 1850-es évek közepétől – Szén Józseffel, a legjelentősebb korabeli mesterrel – a korabeli sakkélet vezető személyisége volt és szervezője a pesti és budai sakkéletnek. Törődött a játék népszerűsítésével és új tehetségek felfedezésével.
Liszt Ferenc mellett ő a magyar zenei romantika legjelentősebb képviselője, a magyar nemzeti opera megteremtője.

Zenéjében olasz és francia mintákra támaszkodott, felhasználta a magyar verbunkost, a magyar történelemből vett szövegkönyveket, új operanyelvet alakított ki. Operákon kívül karműveket, dalokat, kísérőzenéket, zongoradarabokat, zenekari műveket is komponált.
1893. június 15-én hunyt el.

Az első magyar olimpiai bajnok

A korabeli magyar sajtó magyar delfinnek nevezte. Ő volt az első magyar olimpiai bajnok, de építészmérnök is volt és labdarúgó, labdarúgó játékvezető, szövetségi kapitány, újságíró, igazi polihisztor.
65 éve, 1955. november 12-én, 77 évesen hunyt el HAJÓS ALFRÉD.

Budapesti szegény zsidó családból származott. Miután a Műegyetemen oklevelet szerzett, Alpár Ignác irodájában, majd Lechner Ödönnel dolgozott. 1907-ben nyitott önálló irodát. Sikerrel vett részt pályázatokon, amelyek főleg vidéki megbízatásokhoz juttatták.

Sportolóként úszott, atletizált (1896-1898), közben tornászott és a labdarúgást is kiemelkedő szinten végezte. A Magyar Úszó Egyesület tagjaként vett részt az 1896-ban Athénban az első újkori olimpiai játékokon.
A 11 fokos tengervízben megrendezett versenyen megnyerte mind a 100 m-es (1:22.2), mind pedig az 1200 m-es (18:22) gyorsúszószámot, ezzel ő szerezte a magyar sport első és második olimpiai aranyérmét. (Valójában ezüstöket, hisz az első olimpián a győztes kapott ezüstérmet, a második pedig bronzot.)
Nem hivatalos Európa-bajnok, 1895-ben 100 méter gyorson és örökös magyar bajnok.

Gyakorlata, valamint szabályismerete alapján vizsga nélkül lett játékvezető, 1897-től 1904-ig szolgálta a magyar labdarúgó sport kialakulásának időszakát.
1904-ben visszavonult az aktív sportolástól.

1924-ben a budapesti Stadion tervével ezüstérmet nyert a szellemi olimpián. Alkotásai az eklektikától, illetve a szecessziótól a modern formák alkalmazásáig eléggé változatos felfogásban alakultak. Tervezője a debreceni Arany Bika Szállodának, gimnáziumoknak Lőcsén és Kőszegen, gyógyfürdőnek Hajdúszoboszlón. Legnagyobb sportépítkezése az újpesti Megyeri úti sporttelep.
Szakmai elismerésként megkapta az Építész Aranydiplomát.