A modern szobrászat és az impresszionizmus

AUGUSTE RODIN

Már gyermekkorában szívesen rajzolgatott, ám ezt pap nevelője és édesapja veréssel jutalmazta. Első, egész alakos szobra elkészítésekor azzal vádolták meg, hogy élő alakról készített gipszöntvény. Magánélete ma biztosan a bulvárlapok címoldalára kerülne.
180 évvel ezelőtt, 1840. november 12-én Párizsban született a modern szobrászat megteremtője, AUGUSTE RODIN, aki először ábrázolta az emberi testet – a maga természetes szépségében – a lelkiállapotok és érzelmek kifejezésére.

Szegény családban nevelkedett két nővérével együtt, apjuk rendőr volt. 22 éves volt, amikor egyik szeretett nővére meghalt, s ez arra ösztönözte, hogy szerzetesnek álljon. Ám a rend főnöke – a tehetségét felismerve – inkább a művészi pálya felé terelte. Művészi ismeretekre, tehetsége kibontakoztatására leginkább önképzéssel tett szert, mert főiskolára többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült bejutnia, húsz évig kézművesként épületek díszítésén dolgozott. 

Húszas éveinek közepén tanulmányutat tett Itáliában, ahol Michelangelo művészete mélyen megérintette, s ekkor döntötte el, hogy szakít az akadémikus stílussal, s a saját útját járja. Visszatérése után a díszítőművészetek múzeumának felkérésére kezdett dolgozni A pokol kapuja című monumentális művén, amelyet Dante Isteni színjátéka ihletett.

Bár a bronzkaput nem sikerült befejeznie, több alakja – A gondolkodó, A csók és az Örök tavasz – azóta önálló alkotásként létezik. (A csók című mű történetéről azt mondják, igaz történetre épül, egy férjes asszony történetét meséli el, aki férjének öccsébe szeretett bele. A férj rájött a titkolt szerelemre, és meggyilkoltatta testvérét és feleségét is.
A párról készült szobron csak az ölelés látható, és a csókra való vágyakozás, de az ajkaik nem érnek egymáshoz.)

Rodin kezdetben a középkori művészet hagyományainak szellemében alkotta műveit, későbbi szobrain a festőiség lett az uralkodó elem. Calais a százéves háború egyik történelmi eseményét megörökítő emlékmű elkészítésével bízta meg, ennek nyomán született a Calais-i polgárok szoborcsoport.

Az 1880-as évektől növekedett elismertsége, javult anyagi helyzete, immár saját stúdiójában tanítványokat fogadott, s magánélete is egyre zavarosabbá vált. Ekkor kezdődött szenvedélyes és viharos szerelmi kapcsolata a 18 éves Camille Claudel szobrásznővel, aki először tanítványa, majd szeretője volt(ebből a korszakból származik mestermunkája A csók is).
A mintegy tíz évi tartó viszony szakítással ért véget, a lány egy emberi és művészi csalódás terhét viselve elmegyógyintézetbe került, ahonnan soha többé nem engedték ki. Rodin még 1864-ben ismerkedett meg Rose Beuret varrónővel, aki életre szóló társa és modellje lett, s aki hűségesen kitartott a gyakran félrelépő szobrász mellett. Házasságot csak 53 év együttélés után, két héttel az asszony halála előtt kötöttek.

Az 1900-as párizsi világkiállítás után számtalan portrémegrendelést kapott. Megmintázta többek között Victor Hugót, Balzacot, Nyizsinszkijt, Clémenceau-t és G.B. Shaw-t. 
1917. november 17-én halt meg Meudonban, 77 éves korában. Minden szobrát és rajzait hazájára hagyta. Kívánságának megfelelően fejfájának és sírfeliratának helyére A gondolkodó másolata került.

Claude Oscar Monet

8 évesen anyagi nehézségei miatt öngyilkosságot kísérelt meg: a Szajnába vetette magát, de kimentették. Idősebb korára azonban hazája ünnepelt festője lett. Az átlagos munkások bérének négyszázszorosát kereste, garázsa zsúfolva volt előkelő automobilokkal.

180 éve, 1840. november 14-én született Claude Oscar Monet francia festő, az impresszionizmus egyik megteremtője.
Már tíz évesen tehetségesen rajzolt. Szüleivel Le Havre-ban élt, majd édesanyja halála után, 16 évesen Párizsba költözött. Itt kezdte másolni – kortársaihoz hasonlóan – a Louvre-ban kiállított nagy festők alkotásait. Megismerkedett többek között Pissaroval, Manet-val, Renoirral. Közös útkeresésük nyomán – amely napfény, a szabad levegő, a természet ábrázolásában rejlő festői lehetőségeket kutatta – alakult ki az új festészeti stílus, a plan air, amelyet ma impresszionizmus néven is ismerünk.

Vízililiomok, 1919

1872-ben készült festménye – a Le Havre-ban készült Impresszió, a felkelő nap – alapján született az irányzat elnevezése. A 80-as-90-es években készültek ún. sorozatfestményei, amelyeken az időjárás, a napszakok és a fény keltette változásokat örökíti meg. A 25-30 képből álló sorozatok – amelyek a festő szubjektív érzéseit is közvetíteni tudták – nagy sikert arattak (Rouani-katedrális, Kazlak, Tavirózsák).

Sokat dolgozott, de nem minden művével volt elégedett. Ross King író (aki könyveiben feldolgozta Leonardo és Michelangelo munkásságát is), kutatásai alapján azt állítja, hogy Monet legalább ötszáz képét semmisítette meg pályafutása során, amelyek fele-harmada a tavirózsákról készült. Szerinte a Monet által a francia államra hagyott festmények egyikén látható vágás is a festő dührohamainak hagyatéka. “Talán meg akarta semmisíteni, de aztán meggondolta magát”.

Monet 1883-ban a normandiai Giverny-be költözött, s itt festette vízililiomos képeit, amelyet a közvélemény sok esetben fanyalgással fogadott. Úgy vélték, hogy Monet korábbi munkái a szénaboglyákkal, a Szajnával és a katedrálisokkal jobban tükrözik Franciaországot.
A világ más részéről azonban gazdag amerikai és japán gyűjtők, műkereskedők érkeztek, s vetélkedtek a festmények megvételéért.

Utolsó éveiben látása megromlott, amely a festés feladására kényszerítette.
86 éves korában, 1926. december 5-én hunyt el Givernyben.

JOHANNES AMOS COMENIUS

Nevelési elveit, pedagógiai módszereit akár ma is megfogalmazhatták volna, pedig több mint 400 évvel ezelőtt született. Sárospatakon intézmény viseli a nevét, valamint sok-sok oktatási program. 350 éve, 1670. november 15-én hunyt el JOHANNES AMOS COMENIUS (cseh nyelven Jan Amos Komenský).
1592. március 28-án született a morvaországi Nivnicében. Korán árvaságra jutott, neveltetéséről a Morva Testvérek szervezete gondoskodott, amely szervezet a husziták reformmozgalmát követte, fontosnak tartotta az írni-olvasni tudást, valamint a Biblia minél szélesebb körű megismertetését. A latin iskola elvégzése után a hernborni és a Heidelbergi Egyetemen tanult. Rendkívüli tehetséggel rendelkezett, és korának tudományos műveltségét szinte teljességgel elsajátította. Arra törekedett, hogy a XVII. század tudományos munkáiból kiszűrje a fiktív elképzeléseket, s csupán az objektív, ugyanakkor a keresztény elvekkel is összeegyeztethető valóságot tartsa meg. Huszonhatéves korában Fulnek városában – a morva testvérek gyülekezetében – lelkész lett, majd a gyülekezet iskolájában igazgatóként kezdett dolgozni.

Az ellenreformáció bujkálásra kényszerítette. A lengyelországi Lesznó városában lelt menedékre, ahol megírta egyik legjelentősebb pedagógiai művét, a „Didactica Magna”-t (Nagy oktatástan).
Az 1640-es években néhány évig a sárospataki kollégiumban is tanított. Itt írta meg két további jelentős művét, a „Schola Ludus” (Az iskola mint játékszín) és az „Orbis sensualium Pictus” (A látható világ képekben) című műveket.

Vallotta, hogy a társadalom megjobbítható, ha megfelelő erkölcsi elvek mentén nevelik az ifjúságot. Kiemelten fontosnak tartotta, hogy a nevelést hamar el kell kezdeni. Látta korának rendkívül lesújtó állapotát, és a harmincéves háborúban saját szemével győződhetett meg arról, hogy mire képes az önmagából kivetkőzött emberi természet. Keresztényként az értelmi, az erkölcsi és a hitbeli nevelés hármasságát vallotta.

Azt a véleményt képviselte, hogy egy kisgyermeknek hatéves koráig az anyja mellett a helye, szülei gondoskodását élvezve tanítsák meg neki az anyanyelvét, és szüleitől sajátítsa el az alapvető viselkedési szabályokat. Fontosnak tartotta, hogy a szülő jó erkölcsi példát mutasson gyermekének. A verést helytelenítette, de megengedhetőnek tartotta abban az esetben, ha a gyermek a dorgálás után is nyakas marad, így a szülőnek joga van a bibliai elveknek megfelelően elfenekelni gyermekét, ami ilyeténképpen hasznos emlékeztető lesz a gyermek számára, és legközelebb elkerüli a helytelen magatartást.

Kiemelten hangsúlyozta az iskoláskorú gyermekek lelki fejlesztését is, nagy szerepet juttatva a szülőnek, de még inkább a gyermek tanárainak, akik erkölcsi, hitbeli példamutatással tartoznak diákjaik felé.

Comenius látva korának átlagemberét, igyekezett olyan oktatási rendszert kidolgozni, mely segít leküzdeni a tudatlanságot, és a gyakran abból fakadó erkölcstelenséget, ezzel szerette volna megteremteni egy új társadalom alapját. Oktatási rendszerének alapját így fogalmazta meg: “… ez az iskola azt tűzi ki célul, hogy akit ide felvesznek, azt úgy bocsássák el, hogy gyakorlati dolgokban teljesen jártas legyen, hogy a mi ifjaink ezen a küzdőtéren ne az iskolának tanuljanak, hanem az életnek, s hogy innen olyan ifjak kerüljenek ki az életbe, akik tevékenyek, mindenre készek, ügyesek, szorgalmasak, akikre majd annak idején az élet bármely feladatát bátran rá lehet bízni.”

Elvei közé tartozott a szemléltetve oktatás, az egymásra épülő és az életkornak megfelelő tananyag, a 3×6 éves képzés, az ősztől tavaszig tartó oktatás … mint ahogy ma is történik.

Comenius élete utolsó szakaszát Amszterdamban töltötte, ahol jelentős anyagi támogatást nyújtottak tudományos munkásságához. Ott rendezte sajtó alá pedagógiai műveinek teljes gyűjteményes kiadását. 1670-ben itt hunyt el.

Az Antarktisz felfedezése


200 évvel ezelőtt, 1820. november 18-án Nathaniel B. Palmer fedezte fel az „ismeretlen Déli Föld, az Antarktisz létezését. Nem a legelső, de az elsők egyike volt, aki (bizonyíthatóan) meglátta a kontinens jeges földjét. Amerikai fókavadász volt, aki újabb fókatelepek felkutatása miatt hajózott a déli vizekre.

A földrész belső területeinek felderítése csak a XX. század elején kezdődött meg. Az Antarktiszra akkor figyelt fel igazán a világ közvéleménye, amikor egymással versengve két expedíció próbálta elsőként elérni a Déli-sarkot. 1911.december 14-én a Roald Amundsen vezette norvég csapatnak sikerült célba érnie, és öt héttel megelőzték Robert Scott kapitány brit expedícióját. A norvégok biztonságban hazatértek, de a nyolc tagú brit csapat a visszaúton életét vesztette.

1959. december elsején írták alá az ún. Antarktisz-egyezményt, amely 1961. június 23-án lépett érvénybe. Ez többek között korlátozza az Antarktiszon a katonai tevékenységeket, tiltja a hulladéklerakást és támogatja a tudományos kutatásokat.

MARKÓ KÁROLY

Nevéhez fűződik az első magyar tájkép megszületése. Úgy tartják, ő volt az első magyar festő, aki a művészetéből meg tudott élni. 160 éve, 1860. november 19-én Itáliában hunyt el id. MARKÓ KÁROLY magyar festő. Lőcsén született 1791. szeptember 19-én. Festőnek készült, de mérnöki tanulmányokat is folytatott, majd mérnökként Rozsnyón és Lublón dolgozott. Közben ismert festők műveiről készített másolatokat. 1822-ben a bécsi képzőművészeti akadémián történelmi és tájképfestészetet tanult. Továbbra is képeket másolt műkereskedők megrendelésére, és egyre ismertebb és keresettebb lett. Pártfogója, egy bécsi bankár megbízásából hazatért, és megfestette egyik leghíresebb, a Visegrád című képét, amelyet a magyar tájképfestészet első alkotásaként tartunk számon.

1832-ben Olaszországban telepedett le. Először Rómában élt és dolgozott, arómai-campagnai művészcsoport jelentős tagja lett. Itt festette kicsiny méretű, aprólékosan kidolgozott klasszicista tájképeit, melyeknek idilli nyugalmát apró alakokkal, mitológiai és bibliai jelenetekkel élénkítette. 1840-ben a firenzei festészeti akadémia tiszteletbeli tanára lett s királyi mecénások megbízatásokkal elhalmozott festője. Közben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Tanítványain és a Műegylet tárlatain keresztül kapcsolatot tartott a hazai művészeti élettel.
Arcképe a firenzei Uffizi önarckép gyűjteményében, számos más műve pedig német, olasz, osztrák és hazai köz- és magángyűjtemény birtokában van. Művészete évtizedeken át hatott a magyar tájképfestészetre, a klasszicizmus kiemelkedő képviselője volt.

Budapesten emléktábla őrzi nevét az V. kerületi Markó utcában. Megérdemelné talán a teljes neve használatát, hiszen az utca inkább az ott működő intézményekről vált híressé.

LEO FESSLER

Ha Budapesten sétálunk, s felnézünk jeles középületeink homlokzatára, szobrokat is látunk. Az épületek tervezőinek nevét talán még tudjuk, de hogy kik alkották a díszítéseket képező szobrokat, már szinte nem. Ilyen szobrász volt LEO FESSLER díszítőszobrász, aki 180 éve, 1840. november 22-én született Bécsben. Apja szobrászatot tanított, fia is nála tanult. A kiegyezést követő években nagyszabású építkezések Kezdődtek Budapesten.

Leo Fessler mintát készített az Andrássy úti Műcsarnok homlokzata számára és e mintáival magára vonta az építészek, különösen Ybl Miklós figyelmét, akinek biztatására azután Bécsből Budapestre költözött.

A magyar államtól több megbízást is kapott, elsősorban az Ybl által tervezett épületek díszeit készítette el. 12 apostol, Krisztus és a négy evangélista szobra készült a Bazilika számára, szobrai állnak az Operaház főhomlokzatán, a budai Várkert bazárban, ahol az oszlopbejárat két oroszlánja is az ő alkotása volt. Ő mintázta meg a Kálvin-téri szökőkutat Ybl Miklós terve nyomán, amely ma – részben újra faragva – a Deák téren áll. E szökőkút szakmai féltékenységet szült, sok ellensége akadt és a pályázatoknál is mellőzték. Ideges és megtört emberré vált, napról-napra nagyobb nem nyomorba süllyedt, kénytelen volt könyvtárát és értékes gyűjteményeit is eladni. Családjával együtt a mindennapi megélhetésért küzdött. 53 évesen, 1893. november 14-én hunyt el Újpesten.

Elfújta a szél…

Elfújta a szél

Nagyszabású könyv és nagyszabású film. Valamelyik változatával egyszer biztosan találkozunk életünk során.
Írója, MARGARET Munnerlyn MITCHELL 120 éve, 1900. november 8-án született Atlantában.
Édesanyja a női választójogért harcolt, édesapja elismert ügyvéd és a helyi történelmi társaság elnöke volt. A kislány gyerekkorában számtalan történetet hallott a polgárháborúról és a régi Atlantáról.

Tanulmányait édesanyjának 1919-ben bekövetkezett halála miatt szakította meg, hazatért apjához és testvéréhez. 1922-ben férjhez ment, de két évvel később elvált. Második férje, John Robert Marsh megértő volt Margarettel szemben, erősen támogatta írói ambícióit. A könyvön tíz évig dolgozott 1926 és 1936 között. Kiadót viszont csak hosszas keresés után talált, mivel senkiben nem volt elég bátorság ahhoz, hogy az elsőkönyves szerző ezeroldalas regényét kiadja. A könyv minden addigi eladási rekordot megdöntött, és a következő évben Pulitzer-díjat kapott.

A regény központi témája Scarlett O’Hara, egy déli ültetvényes lányának boldogulása az amerikai polgárháború, majd később a Dél megváltozott viszonyai közepette.
David O. Selznik független hollywoodi producer rögtön a megjelenés után megvásárolta a megfilmesítés jogait. Regényének filmváltozatában híres és tehetséges színészek játszottak, mint Vivien Leigh, Clark Gable, Leslie Howard és Olivia de Havilland.
Margaret Mitchell több könyvet nem írt. Regényét máig 27 nyelvre fordították le. Az írónő 1949. augusztus 16-án autóbaleset áldozata lett Atlantában.

Erkel Ferenc

Nemzeti himnuszunk zeneszerzője, s egyben kora jelentős sakkmestere. 210 éve, 1810. november 9-én Németgyulán született ERKEL FERENC zeneszerző, zongoraművész, karmester. A zene természetes részét képezte életének, hiszen apja és nagyapja is jól képzett zenész volt. Ügyesen zongorázott és a tudományát be is mutatta a gyulai közönségnek. Nagyváradon, majd a pozsonyi bencéseknél végezte gimnáziumi tanulmányait. A zeneelméleti és zongoratanulmányok mellett életre szóló zenei élmények, hatások érték: a verbunkoszene, Bihari János hegedűjátéka, Liszt Ferenc virtuóz zongorajátéka.

Az 1830-as években Pesten fellépett mint zongoraművész, karnagyi állást vállalt, s 25 évesen már operát vezényelt. 30 éven át volt a Nemzeti színház karmestere. Az első hónapokban népszerű külföldi szerzők műveit dirigálta, de megérezvén a magyar közönség óhaját maga is komponálni kezdett.
1840-ben elkészült Bátori Mária című operájával.

Ezzel a magyar operatörténetben megszületett az első magyar nemzeti opera, amely a Nemzeti Színház névadó ünnepségén 1840. augusztus 8-án hangozhatott el először. Erkel Ferenc egyre közismertebb, egyre népszerűbb szereplője lett a magyar zenei életnek.1844-ben pályázatot írtak ki a Kölcsey Ferenc által írt Himnusz megzenésítésére.

A XIX. századig nem volt önálló nemzeti himnusza a magyarságnak, mind a katolikusoknak, mind a reformátusoknak saját néphimnuszuk volt
. A zeneszerző időskori visszaemlékezése szerint előzőleg sokáig olvasgatta Kölcsey versét, de aztán egyetlen óra alatt megszületett a végleges zene, amellyel a pályázatot megnyerte.

A Hunyadi László című operáját 1844. január 27-én mutatták be. 1861-ben mutatták be máig leghíresebb operáját, a Bánk bánt. Erkel Ferenc ebben a művével is megmutatta, hogy a zenét, mint egy csendes kulturális forradalom eszközét fel lehet használni az idegen elnyomás ellen.

1861-ben mutatták be máig leghíresebb operáját, a Bánk bánt. 1875-ben Liszt Ferenc elnökletével létrejött a Zeneakadémia, ahol Erkel Ferenc igazgató és zongoratanár volt 1886-ig, nyugdíjba vonulásáig. Ezzel zenei intézményrendszerünk egyik alapítója és megteremtője lett.

A kortársak és az utókor szakmai megítélése szerint is kiváló sakkjátékos volt.  Az 1850-es évek közepétől – Szén Józseffel, a legjelentősebb korabeli mesterrel – a korabeli sakkélet vezető személyisége volt és szervezője a pesti és budai sakkéletnek. Törődött a játék népszerűsítésével és új tehetségek felfedezésével.
Liszt Ferenc mellett ő a magyar zenei romantika legjelentősebb képviselője, a magyar nemzeti opera megteremtője.

Zenéjében olasz és francia mintákra támaszkodott, felhasználta a magyar verbunkost, a magyar történelemből vett szövegkönyveket, új operanyelvet alakított ki. Operákon kívül karműveket, dalokat, kísérőzenéket, zongoradarabokat, zenekari műveket is komponált.
1893. június 15-én hunyt el.

Az első magyar olimpiai bajnok

A korabeli magyar sajtó magyar delfinnek nevezte. Ő volt az első magyar olimpiai bajnok, de építészmérnök is volt és labdarúgó, labdarúgó játékvezető, szövetségi kapitány, újságíró, igazi polihisztor.
65 éve, 1955. november 12-én, 77 évesen hunyt el HAJÓS ALFRÉD.

Budapesti szegény zsidó családból származott. Miután a Műegyetemen oklevelet szerzett, Alpár Ignác irodájában, majd Lechner Ödönnel dolgozott. 1907-ben nyitott önálló irodát. Sikerrel vett részt pályázatokon, amelyek főleg vidéki megbízatásokhoz juttatták.

Sportolóként úszott, atletizált (1896-1898), közben tornászott és a labdarúgást is kiemelkedő szinten végezte. A Magyar Úszó Egyesület tagjaként vett részt az 1896-ban Athénban az első újkori olimpiai játékokon.
A 11 fokos tengervízben megrendezett versenyen megnyerte mind a 100 m-es (1:22.2), mind pedig az 1200 m-es (18:22) gyorsúszószámot, ezzel ő szerezte a magyar sport első és második olimpiai aranyérmét. (Valójában ezüstöket, hisz az első olimpián a győztes kapott ezüstérmet, a második pedig bronzot.)
Nem hivatalos Európa-bajnok, 1895-ben 100 méter gyorson és örökös magyar bajnok.

Gyakorlata, valamint szabályismerete alapján vizsga nélkül lett játékvezető, 1897-től 1904-ig szolgálta a magyar labdarúgó sport kialakulásának időszakát.
1904-ben visszavonult az aktív sportolástól.

1924-ben a budapesti Stadion tervével ezüstérmet nyert a szellemi olimpián. Alkotásai az eklektikától, illetve a szecessziótól a modern formák alkalmazásáig eléggé változatos felfogásban alakultak. Tervezője a debreceni Arany Bika Szállodának, gimnáziumoknak Lőcsén és Kőszegen, gyógyfürdőnek Hajdúszoboszlón. Legnagyobb sportépítkezése az újpesti Megyeri úti sporttelep.
Szakmai elismerésként megkapta az Építész Aranydiplomát.

Novemberi évfordulók – I. rész

November 1.

Van, aki tan soha nem lépi át települése határait, de vannak olyanok is, akiket különös vágy hajt távoli földrészek, ismeretlen tájak felfedezése iránt. 175 éve, 1739. november 1-jén, Sáromberken született gróf TELEKI SÁMUEL, aki utazásaival, kutatásaival, felfedezéseivel jelentősen hozzájárult kora Afrikáról alkotott ismereteihez.
Felmenői közül ketten is gyarapították a magyar kultúrtörténetet. Dédapja, Teleki Sámuel Erdély kancellárja volt és 50000 kötetes könyvgyűjteményével megalapította a marosvásárhelyi Teleki Tékát. A kancellár egyik fia Teleki Domokos érdeme pedig, hogy ő írta le magyar nyelven a XVIII. század végének Magyarországát. (Egynéhány hazai utazások leírása, Bécs, 1796).
Középiskoláit magánúton végezte, a debreceni református kollégiumban érettségizett Felsőfokú természettudományi tanulmányokat a göttingeni és a berlini egyetemen folytatott. Göttingenben az állam- és gazdaságtudományi fakultációra járt, de tanult ásványtant, geológiát, földrajzot és csillagászatot is. Az egyetem után katonai szolgálatba lépett, majd 1881-től országgyűlési képviselő volt.

Ekkor ismerkedett meg Rudolf trónörökössel, aki élénk figyelemmel kísérte a kor földrajzi felfedezéseit – mellesleg egy esetleges afrikai gyarmatszerzés a 19. század második felében gyakran szóba került Bécsben, így jól jött volna Rudolfnak egy nagyszabású felfedezés. A Görgényi havasokban tett közös vadászataik nyomán döntöttek egy afrikai egzotikus vadászexpedícióról. Az utazás eredeti célja a vadászaton kívül a Kilimandzsáró megmászása volt. Jó anyagi háttérrel rendelkező, mintegy 300 főre tervezett expedíciójuk 1887 februárjában indult el, 1887 júniusában érkeztek meg a Kilimandzsáró tövéhez. Teleki Sámuel Afrika hegyóriásán minden előtte próbálkozónál feljebb, az 5310 méteres magasságig jutott fel. Útjukat folytatva 1888. március 6-án jutottak el az itt élő turkána nép által Nagira Mwaiten néven ismert tóhoz, melyet Teleki Sámuel Rudolf trónörökösről nevezett el. Az expedíció fedezte fel a Kelet-Afrikai árok 646 méter magasan működő tűzhányóját, mely a Rudolf tótól 5 km-re délre magasodik. Kelet-Afrika másik lefolyástalan sós tavát Stefánia tónak (Rudolf trónörökös felesége után) nevezte el.
Vadászati célú utazásokat tett még Abesszíniába, Jáva és Szumátra szigetére. Munkásságáért számos tudományos társaság kitüntette, 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. 1916. március 10-én hunyt el.
Emlékére 1989-ben szobrot állítottak a magyar utazók érdi panteonjában, a Magyar Földrajzi Múzeum parkjában.

Semmi sincsen inkább szívemen, mint Gyermekeimnek, `s Bibliothecamnak állapottyok; azokban kívánok holtom után élni, és Hazámnak szolgálni.” – Teleki Sámuel

November 2.

Angol nyelvterületen mindmáig az egyik legnépszerűbb drámaíró, nála csak William Shakespeare darabjait játsszák sűrűbben. Ideges, félénk és érzékeny természetét közparkokban, előadótermekben és utcasarkokon tett szónoklatokkal edzette, míg pár év alatt az egyik legjobb szónok lett egész Angliában. 70 éve, 1950. november 2-án hunyt el GEORGE BERNARD SHAW angol író. 1856-ban született Dublinban. Édesanyja művelt asszony volt, zenetanár, aki művészi szinten zongorázott, apja léha kocsmajáró. Előbb felesége, majd felnőtté váló fia is megszökött tőle, s mindketten Londonban telepedtek le. G. B. Show (amely művésznevet a későbbiekben használta) irodalmi pályafutását regényírással kezdte, de ebből nem tudott megélni, majd újságíróként színvonalas zenei és irodalmi kritikákat írt. 42 éves volt, amikor egy újságíró kollégája biztatására megírta első drámáját, a Warrenné mesterségét. Jó tíz évig a darabot magántársaságban se merték bemutatni, és két évtizednek kellett eltelnie, amíg színházban – hangos botrányok közt – először játszották. (Az angol közönség, a kritika és az egész irodalmi-színházi világ botránkoztatóan erkölcstelennek tartotta, pedig az erkölcstelenség megbélyegzése volt mondanivalójának értelme.) Addigra már rég népszerű volt a kontinensen, sőt, már sikerei voltak otthon is egyéb darabjaival. Egész sor színjátéka komoly kritika a polgári élet hazugságai ellen. Az első világháborúban nyíltan hirdette pacifista voltát.

Jelentősebb színpadi művei még: A sors embere, Candida, Caesar és Kleopátra, Ember és felsőbbrendű ember, Fanny első színdarabja, Pygmalion, Szent Johanna.

1925-ben nyerte el az irodalmi Nobel-díjat. Színészek és főleg színésznők versengtek az immár világhírűvé váló író szerepeiért. Két világhíres színművésznő is volt szerelmes barátságban vele. Leveleztek is egymással otthon, Londonból Londonba. Shaw nagyon szellemes levélíró volt, de barátnői sem maradtak el tőle. Minden levelük megmaradt. Idővel Shaw könyvekben adta ki mind a két levélváltását. Mind a kettő a művészi-irodalmi élet kitűnő dokumentuma. S hogy mit szólt az író felesége a hölgyek körében aratott sikerekhez? Szellemesen így válaszolt egy újságíró hasonló kérdésére: “Jó nevelésű férfi és asszony nem érdeklődik házastársa másokra tartozó érzelmeiről és olyan sétálgatásairól, amelyeket nem kíván otthon közölni.”
George Bernard Show 94 éves korában hunyt el Ayot st. Lawrence-ben.

November 3.

Sokan átsétálhattunk már Firenzében a Ponte Vecchion… és állhattunk meg a híd közepén egy mellszobornál, amely mellől letekinthetünk az alant folyó Arnóra, s láthatjuk a mindkét irányban épült hidakat.
Az alkotás az
520 éve, 1500. november 3-án a városban született BENVENUTO CELLINI szobrászt, ötvös- és éremművészt ábrázolja.
Széplelkű, idősödő szülei sokat vártak gyermekre, ő utolsónak született, s apja örömében a Benvenuto (Isten hozott!) keresztnevet adta neki. Zenei pályára szánta, énekelni és fuvolázni tanította, de Cellini kijelentette, más, nemesebb művészi hivatásra vágyik. Pályáját korán kezdte, firenzei aranyműveseknél tanult, s a mesterséget hamar elsajátítva már önálló keresethez is jutott. Később több városban és műhelyben is tökéletesítette tudását, s sajátította el az ötvösmesterséget. Zabolázatlan természetes többször sodorta bajba, összetűzései több esetben emberöléshez is vezettek.

Dolgozott pápai pénzverdékben, a francia királynak, olasz nemeseknek. Egyedülálló módon önmagának állított emléket önéletrajzi regényével, amelynek a Benvenuto Cellini mester élete, amiképpen ő maga megírta Firenzében címet adta. A műben mint rendkívüli, természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező, és isteni jelekben gazdag főszereplőként mutatja be magát. Az első modern életrajznak is tekinthető mű érdeme még az olasz köznyelv használata s gyors ritmusa.
A könyv 1728-ig kiadatlan maradt, de újrafelfedezése és megjelenése idején óriási sikereket ért el Európába
n. Német nyelvre Goethe fordította.
Cellini jelentős alkotásai közül láthatjuk Firenzében, a Loggia dei Lanziban árkádjai alatt álló Perszeusz szobrát és Bécsben, a Szépművészeti Múzeumban őrzött Sótartóját.
Benvenuto Cellini 1571-ben hunyt el Firenzében.

Adidas vagy Puma?

Akár naponta is találkozhatunk a két márkanévvel, de mi lehet a kapcsolat az Adidas és a Puma név között? Mindkét név sportmárkát jelöl, és két testvérhez, Adolf és Rudolf Dasslerhez tartoznak. 120 éve, 1900. november 3-án a bajorországi Herzogenaurachban született ADI DASSLER, aki később a becenevéből és vezetéknevéből alkotta meg testvérével az Adidas márkát. Édesapjuk cipészmester volt, a cégalapító Adi tőle tanulta a mesterséget, majd – tornacipőket gyártva – vette át a vállalkozást, s testvérével megalapította a Dessler Fívérek céget. Az első, szögekkel ellátott sportcipő 1925-ben jelent meg.
(A berlini olimpián Jesse Owens ebben a márkában futott).

A II. világháború megtépázta a testvérek kapcsolatát, a 40-es évek végére külön is váltak. Megszületett a három csíkos védjeggyel rendelkező Adidas márka, és a Rudolf irányította Puma, és lettek egymás versenytársai a sportcipő és -ruházat gyártásában. A két testvér a különválást követően már nem is állt szóba egymással, a 70-es években hunytak el.