Biai Simon István keramikus, festőművész Bián született 1947. december 17-én. Gimnáziumi tanulmányai mellett szakkörökben sajátította el a rajzolás és festészet mesterfogásait.
A hatvanas évek végén Richter Jenő műhelyében tanulta ki a kerámiakészítés fortélyait, majd azt követően 1970-től kisiparosként dolgozott saját kerámia műhelyében Budakeszin, ahol kezdetben többnyire díszmű és használati tárgyakat állít elő. Később, a nyolcvanas években nagy budapesti szállodák számára készít tálalóedény- és étkészleteket, kávés- és teás készleteket.
1983-tól szellemi szabadfoglalkozású keramikus és festőművész. Műhelyében hazai alapanyagokból magastűzű technológiákhoz alkalmas masszákat és mázakat kísérletezett ki, mely anyagokból egyedi igényű burkolatokat, kandallókat, térplasztikákat, szobrokat, porcelánképeket alkotott.
Az 1990-es évektől művészi alkotó munkájában egyre nagyobb szerephez jutott eredendő álma, a festészet. Éppen egy Biatorbágyra tervezett kiállításának előkészületei közben tért örök nyugalomra 2013. március 1-jén, pontosan 10 évvel ezelőtt.
„Az egy pontos Hantai a miénk, a két pontos pedig a franciáké. A három pontos pedig legyen kitörölhetetlenül Biatorbágyé.”
Ezzel a mondattal fejezte be a Magyar Plakát Társaság kiállításának megnyitó beszédét HEMRIK László, a Ludwig Múzeum munkatársa.
Az elhangzottakat most teljes terjedelmében honlapunkon is megjelenítjük:
Kisgyerekkoromat egy Alföldi faluban, jó, nagyközségben töltöttem. Volt mozi. Nem is akármilyen. Új építésű, modern épület, fehér kocka tömb, emelkedő nézőtérrel, rétegelt lemezből készült ergonomikus karfás székekkel. Ez utóbbit lehet csak képzelem. 9-10 évesen aligha a magyar vagy csehszlovák filmdrámák miatt jártam a moziba, sokkal inkább az elvarázsolt fehér vászonért, a vetítőgép fénynyalábjában kavargó szálló por látványáért, meg az előcsarnokért, a sztárok csillogó fotójáért és persze a plakátokért, amelyeket szintén sokszor nem értettem, ugyanúgy, mint a filmeket. De azt gondoltam, plakáttervezőnek lenni a legjobb dolog a világon, mert nincs más dolga, mint rosszalkodni, amiért nem jár büntetés. Nehéz volt betelni a sok vicces, sziporkázó ötlettel, de persze volt ott sok vér, árny, könny és szomorúság is. Meg voltam győződve kizárólag azért csinálnak plakátokat, hogy a filmeket, a mozit népszerűsítsék. Ebben nyilván tévedtem, de akaratlanul ráéreztem, hogy a film és a plakát nagy szövetségei egymásnak. Mindketten még a 19. században születtek, de a 20. században váltak igazán a művészet élharcosaivá. Kéz a kézben élték végig a századot. Persze nem sokkal később felismertem, a plakát nem egyedül a film mentora. Sőt. Ami nem kerül a plakát-univerzumba, az nincs is igazán. A plakátok primer feladta, hogy népszerűsítsék a legkülönfélébb terméket: szellemit és materiálisat egyaránt. Szolgáltatások, iparcikkek, kozmetikumok, cigaretta, könyv, cirkusz, politikai alakulatok mind-mind plakátra kéredzkednek. De a plakát a kultúra szempontjából is rendkívül fontos, nem egyedül azért, mert a kulturális szolgáltatásokat is promótálja, hanem azért, mert a jó plakáttervező a központi üzenetet sohasem elszigetelten jeleníti meg, minden esetben láttatja az adott társadalmi környezet szellemiségét, ízlését, létét, jólétét is. Ezért van az, hogy nincs olyan múzeumi gyűjtemény, amelynek archívumában ne lennének féltve őrzött plakátok. A felületen megjelenő tárgy több önmagánál, izgalmas látleletei egy kornak, lokális térnek. Ha plakátokat helyezünk el egy kiállítótérben, gyakorlatilag megspórolhatjuk a sokszor körülményeskedő falszövegeket.
De rossz hírem van. A Ludwig Múzeum archívumában néhány éve már nem kerül új kiállítási plakát. Magunk mögött hagytuk a 20 századot, és az új évezred, mintha lemondott volna róla. Film van, filmipar van, de a filmplakát kiválta az internetre feltöltött trailer. Persze nem tűnt el teljesen, csak alaposan megváltozott. A plakátok mérete megnőtt, Három óriásplakát Ebbing határában, a kisebbek pedig light boxokra simulnak. Ahogy az előállításuk, úgy a plakáthelyek is egyre drágábbak. A kulturális szcéna csak érintőlegesen találkozik ezekkel a felületekkel. A hagyományos, a hagyományosan progresszív, a kulturális, szociális tartalmú plakátok a virtuális térbe illetve kiállítóterekbe szorulnak vissza. Még szerencse, hogy tananyag, hiszen, ami fontos a vizuális térben, az megtanítható a plakáton keresztül.
A kiállítótér adott itt Biatorbágyon is, és adott 16 kiváló plakátművész, akik részben a Magyar Plakát Társaság tagjai illetve fiatal tehetséges grafikusok. Komoly kihívást előtt álltak: Hantai Simon születésének 100 évfordulójának alkalmából kellett reflektálniuk a festőre, a festő művészetére.
Hantai Simon 100 éve született Bián. Abban az évtizedben, amikor nem volt párja a Modiano cigarettapapírnak. A valamit magára adó autótulajdonos Cordatic abrancsot tetetett a felnire, míg a lábára könnyű gumitalpú vászoncipőt, Dorkót húzott. Jól fogyott akkoriban a Flóra terpentin szappan, és az Est, a ponty pedig olcsóbb volt a húsnál, ezt aztán minden marha megtanulta. Az Iparcsarnokban nemzetközi reklám kiállítást rendeztek, a fantasztikus Josephin Baker pedig fellépett a pesti Royal Orfeumban. S mindezt persze a plakátokat tudtam meg, melyek mögöttük olyan alkotók voltak, mint Berényi Róbert, Bortnyik Sándor, Pólya Tibor vagy Kassák Lajos.
A rákövetkező második évtizedben, egészen pontosan 1948-ban, Hantai nemcsak Biát hanem az országot is elhagyja, végleg. Párizsba megy, hogy kezdetét vegye a ragyogó életpálya. Szürrealista, absztrakt expresszív, kalligrafikus gesztusfestészet születik a keze alatt az ötvenes években a némileg visszafogottabb, de nem kevés feszültséget és energiát hordozó, még itthon készült szimbolikus műveit követően. Olyan emberek közelébe került, mint André Breton, a szürrealisták vezére, vagy Georges Mathieu a lírai absztrakció mestere. Megismerkedik az amerikai Jackson Pollack bátor és erőteljes festészetével is. Hogy aztán a hatvanas évek elején alapjaiban forgassa fel a képalkotás metódusát: eltolja magától a festészet hagyományos közvetlenséget, önmaga és a kép közé beépít egy harmadik képalkotó komponenst is. Kidolgozza a pliage technikát, melynek lényege a vászonnak a munka előtti meggyűrése. Aktivizálja a vásznat, szabad teret engedve a teremtés univerzálisabb formáinak.
De minden továbbit a Hantai művekről és a pliage-ról már az itt kiállított a plakátokon keresztül mondok el. Mert a plakátok nem csak egy történelmi kort képesek körülírni, hanem egy művészi pályát is.
Kezdjük három olyan alkotó plakátjával, akik fontosnak tartották láttatni Hantai arcvonásait, ezt az élénk tekintetű, okos, megnyerő arcot, benne valamiféle szelíd szomorúággal gyötrődéssel. Erre a gyötrődésre a nagy költő barát, Juhász Ferenc Hantait búcsúztató poémájában bukkantam. Árendás József munkájának érdekessége, hogy a portréhoz az arcfölé került réteg, az Etűd-sorozat formavilágának építőelemeit használja. Ez a formavilág a meghatározó Csordás Zoltán plakátján is, ám nála az arc már-már egy maszkká egyszerűsödik, így emlékeztetve korai képére, az Életörömre, melyen a festő a kezében egy álarccal pózol. Ducki Krzysztof sálban, kissé karikírozva láttatja Hantait, de ez mégsem fricskarajz, nincs benne él, inkább a művész habitusának egy másik oldala, a laza nagyvonalúság lett itt megformálva.
Voltak olyan alkotók, akik Hantai nevét, a névalkotó betűket helyezték plakátjuk centrumába. Így tett Bakos István is, aki a Matisse-t idéző Meuns-sorozat [mhá] műveit használta fel munkájához. Telt, érzéki, gömbölyded formákba bújtatta a hat betűt. Bakos is, ahogy mások is többen, Hantainak Biáról hozott kékfestő kékjét idézi meg a munkájában.
Jávorszky Dóra a több, mint egy éven át készülő, szabályos rendszereket felvonultató Tabulák-sorozatra reflektált. Egy ilyen Tabula mátrixból kell kiolvasnunk a Hantai nevet. Vad Bence különböző méretű és típusú betűkből építi fel a plakátját. Azok faktúráit természetesen Hantaitól kölcsönzi. E. Zsemberi-Szigyártó Miklós a megkötözött, meghajtott, meggyűrt vászontestekből formázza meg a fontokat.
Van, aki nem kertel, így tesz Gál Krisztián, amikor plakátra viszi az euró devizajelét. Hantai Mariele-sorozatának egyik alkotásáért majd 4 és fél m eurót fizettek egy aukción 2016-ban. Magyar származású művész alkotásáért még soha nem kínáltak ekkora összeget. Lenyűgöző. (Zárójelben jegyzem meg, nem sokkal később Moholy egyik festménye ezt is megjavította). De arról is szól ez a plakát, nekem legalább is, hogy Hantai milyen ellenszenvvel figyelte a műtárgypiac mozgásait, s részben ezért is függesztette fel alkotói tevékenységét 1982-ben.
Simor Péter és Túróczi Panka Hantai képalkotó folyamatának azon alapelemeit mutatják meg, amelyek nélkül nincs pliage-technika, nincs pliage-kép. Gyűrés és csomózás.
Befejezésül azokat a plakátokat említem, melyek Hantai pályájának szintézisét, filozófiai alapvetéseit fémjelzik. Icsai Vivien azt ábrázolja, miként bomlik ki a földön összegörnyedő emberi alakból egy egyszerűbb, tisztább forma, egy elvontabb, magasabb rendű struktúra. Pinczehelyi Sándor plakátja is ez a gondolatot viszi tovább. A csúcsára állított, központi helyzetű négyzetes vászon eleven, organikus fundamentumon nyugszik.
Tóth Tamás terített asztalán fehér tányér, míg evőeszköz gyanánt fehér ecsetek szolgálnak. A tányéron egy szelet disznósajt. Minden steril, és mesterséges, a tányéron ott egy szelet élet, de azt is mondhatnánk, nem más az, mint Hantai szürrealista képének egyike. De tudni kell, Hantainak van egy bendő/vagy más fordításban hasak című sorozata is.
Sz. Esztero Anett piros, kék és fekete színekkel megrajzolt szabásmintával idézi meg a mestert, egyszerre utalva a megmunkálandó vászonra, a művész munkamódszerére, de a létre jött alkotások vibrálására, nyughatatlanságára és all over jellegére. A szabásminta sok mindent elbír, így abba még Hantaihoz kötődő évszámok is belekerültek.
Wirth Georgina plakátján két kéz gyűr össze, vagy épp fordítva, kisimítani igyekszik egy lapot, egy vásznat, amelyen egy nehezen olvasható szöveg látható. Hantai számára rendkívül fontos volt a filozófia, az irodalom, a bölcsészettudomány. A francia értelmiség színe javával levelezett. Ebben a plakátban azt gondolom, ez a hatalmas szellemi bázis, tudás és kíváncsiság idéződik meg, és persze a Hantai által is gyakorolt másolás motívuma.
Varga Gábor Farkas plakátján a festő kontúr alakja látszólag egy hatalmas Etűd-képet hoz létre. Az elemek hasonlítanak egymáshoz, ez vitathatatlan, de egymástól igen távol kerültek. Hantai, amikor felfüggesztette a művészi alkotómunkát, legalább is a külvilág felé, régi és részben elrontott képeiből új képeket hozott létre. Ezeket hívjuk: Maradékoknak. Varga Gábor Farkasnak köszönhetően a művész, mintha újra neki állna életműve megfestenek. A készülő kép elemei, talán nem meglepő, egy nagy H betűt formáznak.
Zárjuk a sort egy kedves, derűs munkával. Vagy fogalmazzunk frappánsabban, tegyük fel az i-re a pontot Vitányi Regina plakátjával. Az egy és a két pontos i-vel játszik Regina a plakáton. Az egy pontos hantai a miénk, a két pontos pedig a franciáké. A három pontos pedig legyen kitörölhetetlenül Biatorbágyé.
A HOMMAGE A HANTAI tárlat január 15-ig tekinthető meg a Faluház Galériában.
A kiállítás anyaga megtekinthető a YouTube csatornánkon szereplő összeállításunkban:
Több év várakozás után novembertől ismét járnak gőzvontatású nosztalgiavonatok a Gyermekvasúton.
A 490,056 pályaszámú mozdony alapos felújítás után érkezett vissza Budapestre, a sikeres futópróbákat követően novemberben már forgalomba is állt nosztalgiakocsikból álló szerelvényével.
A gőzvontatású nosztalgiavonatok novemberben szombaton és vasárnap közlekednek, naponta kétszer indulnak a végállomásokról (Hűvösvölgyből 9:30-kor és 13:40-kor, Széchenyihegyről 11:18-kor és 15:15-kor).
MittelCinemaFest 2022 – XX. Közép-európai olasz filmfesztivál
Az olasz nyelv és kultúra szerelmesei még november 16-ig válogathatnak a fővárosban a Puskin és a Tabán mozi kínálatából.
A Budapesti Olasz Kultúrintézet és az Istituto Luce-Cinecittà közös rendezvényén 12 kortárs olasz filmet, köztük több fesztiválsikert nézhet meg a közönség eredeti nyelven, magyar felirattal. Olyan alkotások mutatkoznak be, mint Paolo Virzì az idei Velencei Filmfesztiválon Premio Francesco Pasinetti díjjal méltatott Szárazság című filmje Monica Belluccival a főszerepben, a szintén Velencében díjazott A hangyák ura és az ott közönségdíjat nyert Peremlét, vagy Olaszország idei Oscar-nevezettje, a Cannes-i Filmfesztiválon versenyben debütált Nosztalgia.
Gospel koncert a bazilikában
Aki szereti a gospel kórusok hangzását, zenei világát, meghallgathatja az amerikai The Original Golden Voices of Gospel koncertjét november 17-én, 20 órakor a Budapesti Szent István Bazilikában
A Magyar Nemzeti Galériában január 15-ig látható a Vaszary-kiállítás.
A változatos stílusokban alkotó Vaszary János munkásságából a tárlaton látható festmények a teljes életmű szinte minden korszakát felölelik: a korai impresszionisztikus időszaktól az expresszív kompozíciókig, a párizsi art deco stílustól a Duna-korzó-képekig és a mediterrán hangulatú tengerparti jelenetekig.
A kiállítást sok tárlatvezetés és családi program kíséri.
Számtalan érdekességgel szolgál az Érden található Magyar Földrajzi Múzeum.
Állandó kiállításai megismertetik a nézőt a jeles magyar utazók munkásságával, a Kárpát-medence kutatásának történetével, valamint Érd múltjával és természeti értékeivel.
Háromdimenziós virtuális séta is várja az érdeklődőket. A virtuális séta során 27 információs pont segíti a tájékozódást.
Német nemzetiségi gyűjtemény látható a biatorbágyi Brechtold Sváb Tájházban. 1946-ban a kitelepítési hullám a Biatorbágyon élő sváb lakosokat sem kímélte. 1946. február 25-én és 27-én a kényszerkitelepítésnek estek áldozatul.
Az ő emléküket is őrzi a tájház. A gyűjtemény részét képező tárgyakat – bútorokat, használati tárgyakat, korhű ruhákat -, régi családi fényképeket a helyi lakosok adományozták a tájháznak. A vitrinekben régi iratok, dokumentumok láthatók.
A karácsony klasszikus gyermekmeséje a Diótörő, amelyet most más felfogásban, új értelmezésben a RaM Színházban lehet megtekinteni Budapesten november 30-án és december 29-én és 30-án.
Előadják a Sárközi Gyula Társulat tagjai, valamint a Madách Musical Tánc- és Színművészeti Iskola és Szakgimnázium növendékei
A Biatorbágyról is viszonylag rövid idő alatt és könnyen megközelíthető programokból válogattunk néhányat.
BUDAPEST
Talán egy nap is kevés Budapest új kulturális létesítményének, világ egyik legkorszerűbb etnográfiai intézményenek tartott NÉPRAJZI MÚZEUM bejárására.
ZOOM című kiállítása egyedi perspektívából tekint a múzeumi gyűjteményre, és játékos megközelítések segítségével mutatja be a tárgycsoportokat és az egyes tárgyakat. A kurátorok zoomolnak, felborítanak, feldarabolnak, kifordítanak, összekevernek.
A KERÁMIATÉRBEN mintegy 4000 műtárgyat felvonultató kiállításban és látványtárban a kerámia tárgyak a múzeum magyar és nemzetközi gyűjteményeiből kerülnek bemutatásra.
A MÉTAtér a Néprajzi Múzeum egyedülálló, interaktív közösségi tere. Szabadon birtokba vehető: itt lehet bújócskázni, olvasni, filmet nézni, beszélgetni.
OKTÓBER 28-án új időszaki kiállítás nyílik a SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN Budapesten első alkalommal látható EL GRECO, a krétáról származó spanyol festő életművét bemutató kiállítás. A tárlat széles körű áttekintést ad az európai művészet történetének egyik legkiemelkedőbb mestere, El Greco, azaz Domenikosz Theotokopulosz (1541–1614) életművéről. Az összesen csaknem hetven művet bemutató kiállításon a látogatók több mint félszáz alkotását láthatják.
NOVEMBER 5-én Budapest Bornegyedében (Budafokon) számtalan nevespezsgőkészítő cég és borászattalálható. Az impozáns,közel 100 km hosszú, Európában egyedülálló pincerendszerben a vendéglátóhelyek november 5-én, Márton-napalkalmából libavacsorával és újborral várnak minket. Borászok által vezetettborkóstolók és pinceséták, koncertekés megannyi kulturális program részesei lehetünk november első hétvégéjén. A BorGiorno elől (XXII., Mária Terézia u. 1-7.) ezen a napon is, mint minden hónap első szombatján,ingyenes, 6-8 személyes transzferbuszokközlekednek.Az eseményről a Budapest Bornegyed weboldalán vagy Facebook-oldalán találunk további információkat.
A cirkusz 2022. október 15. és január 8. között Melyiket a kilenc közül? című előadásával várja a kicsiket és nagyokat. A Jókai Mór novellája alapján készült műsorban a Fővárosi Nagycirkusz egy különleges karácsonyi programmal segít ráhangolódni a legszentebb családi ünnepre és kiszakadni a mindennapok rohanásából. Az előadásban egyszerre van jelen a cirkuszművészet, a zene, az ének és a színházművészet. A Jászai Mari-díjas Fekete Péter rendezésében és Rátkai Erzsébet érdemes művész jelmezeivel egy varázslatos világba csöppenünk, ahol a legfontosabb értékek kelnek életre a cirkusz-és a társművészetek által.
Nikola Tesla – Végtelen energia – kétfelvonásos musical az ALBA REGIA Sportcsarnokban
Nikola Tesla kétségtelenül minden idők egyik legkitűnőbb lángelméje, akinek zsenialitását csak Arisztotelészéhez és Leonardo da Vinciéhez hasonlíthatjuk, egész világunkat átalakító találmányait pedig már kortársai is a kerék és az egyiptomi piramisok jelentőségéhez mérték.
Kevesen tudják, de a szerb származású, horvát területen született Tesla szakmai karrierje Budapestről, a Puskás Telefontársaságtól (első munkahelye) indult, később, már világpolgárként elérve Amerikába, ahol megvalósíthatta gyermekkori álmát, amikor is megtervezhette a Niagara-vízesésre épített anno világcsodának számító erőművét.
A TBG Production kétfelvonásos, lendületes és rendkívül látványos zenés darabja segíthet felfedezni, új oldaláról megismerni a mára közismert név mögött rejtőző csodálatos zseni elmét és életének rejtélyeit!
TATABÁNYA
Aki szeret kirándulni, s veszély nélkül gombát is gyűjteni, csatlakozhat a NOVEMBER 10-én és 24-én induló gombász túrákhoz.
A túrák mindkét alkalommal 9 és 14 óra között indulnak a tatabányai Birka Csárda parkolójából gombaszakellenőr vezetésével. Információ: 06-30-9470193 Vrba György (szakellenőr: 212-0200-150601-0006, B.Sz.: P94 B 168114)
Rangos elismerést kapott a hazai zenei élet. Londonban az év zenekarának választották a Fesztivált Zenekart. Az elismerést október 4-én jelentették be Gramophone-díj gálarendezvényén Londonban.
A világ legjelentősebb komolyzenei szaklapjának versenyében a Fischer Iván karnagy nevével fémjelzett zenekar – megelőzve a Bécsi Filharmonikusokat és a Bajor Állami Zenekart – a szavazatok több mint harmadát kapta meg.
Gyermekeknek és felnőtteknek szóló koncertjei megtalálhatók a zenekar honlaján:
A Biatorbágyi Juhász Ferenc Művelődési Központ október 15-én 11 óról KÉPALKOTÁS HANTAI-MÓDSZERREL programja várja az érdeklődőket. A téma pedig a 100 éve Bián született Hantai Simon festőművész hajtogatási, festési technikájának ,az ún. pliage-módszernek megismerése, majd annak alapján képek alkotása. A részvétel díjtalan, de regisztrációt kérünk a kiallitas.jfmk@gmail.com címen.
Országos múzeumi kínálatot nyújt a múzeumok őszi fesztiválja. A fenntarthatóság jegyében meghirdetett fesztivál mintegy 500 progammal várja a látogatókat.
Október 3. és 9. között a 360 DESIGN BUDAPEST kiállítás- és eseménysorozatnak ad otthont a BÁLNA BUDAPEST. Az immár harmadik alkalommal megrendezett rendezvényen a hazai és regionális formatervezők legjava mutatkozik be. Online és offline bemutatók, tárlatvezetések segítenek eligazodni a formatervezés mai világában.
Ugyancsak a BÁLNA BUDAPEST ad otthont október 6-tól 9-ig az ART MARKET nemzetközi kortárs képzőművészeti vásárnak. Széles palettán találkozhatunk 5 kontinens 40 országának legfrissebb irányzataival, művészeti törekvéseivel.
Lehet-e szerelem hatvanon túl? Visszatérnek-e az érzelmek egy kései találkozáson? … s érdemes-e újrakezdeni? Erről szól az „Ők tudják, mi a szerelem”, Hubay Miklós egyfelvonásos drámája Udvaros Dorottya és Blaskó Péter főszereplésével a Nemzeti Színház új bemutatóján.
A Budaörsi Latinovits Színház is új előadással jelentkezik. Csiky Gergely darabjából Mohácsi István és Mohácsi János vitte színre „Az üzlet az üzlet, avagy eladó a menyasszony” című átiratot.
Előadások: október 16. és 29. 19.00
ZENE
Akit nemcsak a zene, hanem a zenének otthont adó épület is érdekel, októberben több alkalommal is felkeresheti a Zeneakadémiát. Az idegenvezetéssel kezdődő épületlátogatás egy kisebb koncerttel zárul, amelyet egy fiatal akadémista előadásában hallgathatunk meg.
Időpontok: október 9. 13.30 és 14.30, október 15. 13.00 és 13.15 óra, október 16. 13.30 és 14.30, október 22. 13.30 és 14.30, október 29. 13.30 és 14.30, október 30. 13.00, 14.00.
Alapítása óta a világ modern művészetének legjelentősebb seregszemléje.
Története 127 éves, még a XIX. század végének Velencéjében kezdődött.
Az 1982-es Velencei Biennale franciaországi képviselője a 100 éve Bián született Hantai Simon festőművész volt.
Velence önkormányzata a Riccardo Selvatico polgármester vezetésével 1983. április 19-én hozott határozatot egy kétévente megrendezésre kerülő országos művészeti kiállítás létrehozásáról. Az időzítést Umberto király és Savoyai Margherita ezüstlakodalmának megünneplésére javasolták.
A kiállításoknak helyet adó épület 1894-1895 telén a Giardini di Castello-ban épült fel. A terveket Enrico Trevisanato, az önkormányzat építésze dolgozta ki, a neoklasszikus homlokzatot Marius De Maria velencei festő készítette. Az épület neve először “Pro Arte”, később “Italia” lett. Velence város I. Nemzetközi Művészeti Kiállítását – a Velencei Biennalét – 1895. április 30-án avatták fel I. Umberto és Margherita di Savoia uralkodók jelenlétében. A már külföldi művészeknek is teret adó kiállítás óriási közönségsikert hozott, több mint 200 000 látogató kereste fel.
(Az azóta is kétévente megrendezett Biennale helyszíne, a Giardini di Castello vagy Giardini Pubblici (közpark) a város keleti szélén helyezkedik el. Hajdan itt csipkeverők, halászok, tengerészek éltek. A területet 1810-ben még Napóleon parancsára alakították át, lerombolva templomokat, lakóházakat, kórházakat, lakónegyedeket.)
Olaszország pavilonja körül azóta nemzeti pavilonok épültek, s közöttük talán az egyik legszebb, legegyedibb a szecesszió stílusában 1909-ben épült magyar pavilon, amelyet Maróti Géza tervezett.
A magyar szecessziós művészet néhány évvel azelőtt már Milánóban is bemutatkozott, ami annyira sikeres volt, hogy Velence városa ingyenes telket ajánlott fel a magyar pavilon megépítésére.
Egy korabeli leírás így mutatja be az épületet: „Maróti kezébe van letéve az épület sorsa, térdiszpozíció, homlokzatok, elrendezések és fődíszek tőle valók. Csak az üvegablakokat tervezte Nagy Sándor és a freskót Kőrösfői Kriesch Aladár (mindkettőt készíti Róth Miksa). A kerámia részt Zsolnay szállítja, a vasbeton Melocco Péter műve s a bútorzatot Kis József asztalos csinálja. A technikai részt Daniel Donghi velencei építész ellenőrzi”.
Több kiállító azonban kritikával is illette nehéz berendezhetősége miatt a nagy belmagasság, a rotunda, apszis, körbejárható termek, eltérő térsűrűség miatt.”
(Talán nem lényegtelen megemlíteni, hogy két évvel korábban 1907. április 1-én a velencei Lido szigetén avatták fel a Grande Albergo Ausonia & Hungaria szállodát, amely a szecesszió stílusában épült, korábbi neve Hotel Hungaria volt. Elnevezése talán arra utalt, kedvelték a magyar vendégek, s többször megfordult itt Lédával Ady Endre is.)
Grande Albergo Ausonia & Hungaria
A biennale története átível a XX. századon egészen napjainkig.1932-ben a La Biennálén született meg a Mostra d’Arte Cinematografica, a világ első filmfesztiválja, amely a zenével (1930-tól), a színházzal (1934-től), az építészettel (1980-tól) és a tánccal (1999-től) együtt alkotja a Biennálé összetett és sajátos kulturális kínálatát.
A kiállítások (évente több mint 70 ország képviselteti magát a városban több helyszínt is kapnak. A látogatók száma ma már meghaladja a háromszázezret. A Giardini di Castello mellett – amely a kétéves váltású képzőművészeti és az építészeti bemutatóterek otthona – a Filmpalota (Palazzo del Cinema) és a Kaszinópalota (Palazzo del Casinò) a Lidón szeptember elején fogadja a filmművészeti seregszemlét, és megnyitja kötélverő csarnokát, termeit a hajdani hajógyár, az Arzenál (Arsenale). A színházi és táncos előadásoknak ad helyszínt a Tese Színház (Teatro alle Tese) és a Kis Arzenál Színház (Teatro Piccolo Arsenale). Egyre több érdekes helyszín is a szemle részévé válik, pl. paloták és régi raktárakból átalakított kiállítóterek.
A képzőművészeti biennale idén 59. alkalommal nyitotta meg kapuit. Április 23-tól november 27-ig látogatható. Központi témája The Milk of Dreams (Álomtej).
A magyar pavilonban a Ludwig Múzeum KERESZTES ZSÓFIA Az álmok után: merek dacolni a károkkal című kiállítását mutatja be, amelyet egyedisége, gondolatvilága biztosan a seregszemle egyik legérdekesebb tárlatává emeli.
Fotó: Bíró Dávid, forrás: index.hu
„Az installáció mozaikos szobraiban sajátosan keveredik az érzékiség és a virtualitás, az analóg és a digitális technikák, a valóságos és a szürreális: archaikus, mégis rendkívüli módon kortárs vizuális nyelvet megteremtve vizsgálják a szubjektum önazonosságának kérdéseit.” forrás: index.hu
S ha nem jutnánk most el a velencei biennáléra, ez a kiállítás decembertől majd a Ludwig Múzeumban is látható.
A Velencei Biennale biatorbágyi vonatkozással is bír. Idén emlékezünk a biai születésű Hantai Simon festőművész 100. születésnapjára. 1948 óta Párizsban élt, s 1982-ben ő képviselte Franciaországot Velencében.
Ismét galériánk vendége az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum kiállítása. A közel 50 felvétel magyar és külföldi fotográfusok, fényképezéssel foglalkozó világcégek felvételeit mutatja be. Fényképeket láthatunk többek között a World Photo Press és az MTI fotótárából, de képviseltetik magukat a XX. század magyar színházi fényképezés élvonalbeli fotóművészei is, mint Keleti Éva, Inkey Tibor és Wellessz Ella, akinek az Intézet Fotótára a legtöbb fényképet köszönheti.
Az 1903. és 1970. között készült fényképek között több ismeretlen fényképész felvételét is láthatjuk.
A képeken találkozhatunk életképekkel, színházi előadások felvételeivel, s láthatjuk színészek és operaénekesek – Fedák Sári, Szeleczky Zita, Törzs Jenő, Gombaszögi Ella, Karády Katalin, Házy Erzsébet, Sárdí János, Székely Mihály, Várady Hédi, Szirtes Ádám, Psota Irén – fényképeit is.
A Biatorbágyi Juhász Ferenc Művelődési Központ éves kiállítási terve összeállításkor előtérbe helyezi a Biatorbágyon élő, illetve a településhez kötődő alkotók, civil szervezetek tárlatainak megszervezését. Figyelmet fordít arra is, hogy a bemutatók kapcsolódni tudjanak országos művészeti rendezvény-sorozatokhoz is.
Az intézmény ebben az évben a MAGYAR FESTÉSZET NAPJA alkalmából rendezte meg a biatorbágyi MODINA EGYESÜLET által delegált CEREDI MŰVÉSZETI ALKOTÓTÁBOR csoportos kiállítását.
A tábort CENE gál ISTVÁN festőművész mutatja be:
„23 évvel ezelőtt egy baráti látogatás a ceredi műtermemben hozta azt az ötletet, hogy valahogyan a fiatalokkal meg kellene ismertetni az olajfestés rejtelmeit. Szabó Gábor, Stemler Mihály, Ferencz Zsuzsa és én órákig beszélgettünk a közös festés mellett. Így indult 1998-ban az a képzőművészeti klub Budapesten, amely máig tart.
A „Vízöntő Pinceklubba” érkező fiatalokkal az éves munka után szerveztük meg az első nyári alkotótábort 16 fő részvételével, mely még egy hetes volt a Csengettyűs Vendégházban. A mostoha körülményeinket a lelkesedés legyőzte, hiszen akkor még Tajti Laci asztalosműhelyében festettünk. Hamar kiderült, hogy a hét nap az alkotásra kevés, ezért a tábor időtartama a következő évtől 10 naposra bővült. De bővültek a lehetőségink is a létszámmal együtt. A festés mellett kézműves-foglalkozásokon lehetett részt venni (korongozás, üvegfestés, bőrdíszművesség, fafaragás, gyöngyfűzés, könyvkötés, batikolás stb.).
A második és harmadik táborban már nagyobb helyre volt szükségünk, így kaptuk meg a régi szolgáltatóház felső termeit. Itt már kényelmesebben elfértünk, de még mindig elég nehéz körülmények között. A negyedik tábortól már egyértelműen látszott, hogy ott sem férünk el a folyamatosan bővülő létszám miatt. A Ceredi Önkormányzat támogatásával megkaptuk a „Faluházat”, mely állandó helyünk lett a következő években. Idővel hírünk távolodott Ceredtől, így el kellett dönteni, hogy szakosodunk, vagyis csak fiatalokkal foglalkozunk, vagy nyitottá válunk és kortól, előképzettségtől függetlenül befogadunk mindenkit. Az utóbbit választottuk, és nem szabtunk határokat. Máig az egyetlen olyan nyári alkotótábor vagyunk az országban, ahová a kezdő és professzionális alkotó egyaránt jöhet. Itt el lehet kezdeni a festés alapjait akkor is, ha valaki soha még ecsetet nem fogott a kezében, csak bátortalan vágy volt a lelkében eziránt. A sok visszajáró alkotó bizonyítja, hogy jól döntöttük és szinte már művészeti közösségként működünk, mindig újabbakat befogadva. Az alkotás nem kegy egy szűk réteg számára, hanem lehetőség mindenkié. Megélni a teremtés, a tanulás, a hely és a közös együttlét örömét. Az „örömfestés” – talán lehet így nevezni – határtalan lett, hiszen jöttek/jönnek Ceredre Olaszországból, Angliából, Németországból, Vajdaságból és egyre többen a Felvidékről a nyitott határoknak köszönhetően. A több mint két évtized alatt nagyon sok egyéni és csoportos kiállításunk volt. 2005-ben Hollandiában mutatkozhatott be a tábor.
Szerveztünk magunknak év közben közös programokat, így látogattunk kiállításokat Budapesten, Bécsben, Barcelonában. 2015-ben eljutottunk odáig, hogy olyan sokan voltunk (összesen 46 fő alkotott rövidebb-hosszabb ideig), hogy kinőttük Cered adta lehető-ségeinket, így felmerült a dupla, majd a következő években a tripla tábor ötlete. Görögországba Korfu szigetén plain air tengerfestő, Mátraterenyén tematikus, Cereden hagyományos nagy, vagyis az elmúlt 23 év alatt összesen 31 tábort szerveztünk. Bátran kimondhatjuk, hogy hírünk országos lett.
Cene gál István, a tábor vezetője
Cene gál Istvánról:
1969-ben született Salgótarjánban, Cereden él családjával. Rajztanulmányokat Iványi Ödön majd Földi Péter irányítása alatt folytatott. Művészettörténetet hallgatott dr. Végvári Lajos professzornál a Miskolci Bölcsész Egyesületben. Diplomáját a DOTE EÜ Főiskolai Karán szerezte. Tagja a Magyar Festők Társaságának. Tanulmányúton járt Párizsban, Rómában, Dublinban, Amszterdamban. 2009-ben Nógrád Megyei Prima díjas lett képzőművészet kategó-riában. 2015-ben „European Art Star” díjat kapott Brüsszelben.
„Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot…” – írta Babits Örökkék ég a felhők mögött című versében, s ez a verssor szerepel a FESTÉSZET NAPJA kiáltványában, amely napot 2002 óta évente, október 18-án ünnepeljük. Ez a nap Szent Lukács névnapja, aki évszázadok óta a festők védőszentje, s ma a fény, a színek, a formák és ritmusok, az élő festészet ünnepe!
A kiállítás megtekinthető 2021. november 8-ig hétköznapokon 10-től 20, szombaton 8-tól 12 óráig, illetve a rendezvények idején 20 óráig. Megtekintése előtt időpont-egyeztetés javasolt: 23-310-636.
A kiállítás november 8-án selyemfestéssel zárul, melyre előzetesen tudnak regisztrálni az alábbi hivatkozásra kattintva:
Ládafia és Álomzug — egy láda és egy bőrönd telis-tele különféle alakokkal, régi idők újjáéledt tárgyaival, muzsikával, s teremtő szóval. Két titkokkal teli, egészen különböző, ugyanakkor egymást remekül kiegyensúlyozó alkotói világ Tóth Krisztáé és Néder Norbié.
Mindketten vándorló bábosok, akik barangolásaik során Biatorbágyon találkoztak össze egymással. Mégpedig a művelődési központ gyermek bábcsoportja művészeti vezetőiként. Jó pár éve szövetkeztek arra, hogy a legifjabbakat bevezetik e roppant összetett, de rendkívül izgalmas világba. Aztán a cipciripek pásztorlása mellett megszületett az első közös darabjuk, szeptemberben pedig társultak egy kiállítás erejéig. Az egykori vasútállomásra, a Juhász Ferenc Művelődési Központ Faluház épületébe költözött be „az életre keltett anyag színháza”. Megelevenedett a „mesevarázs”, az „Elindulások Csarnoka! Megérkezések Csarnoka!” benépesült Együgyű Mihókkal, az obsitossal, az ördöggel, a tengerlépő cipővel, a Szépenszóló Fütyörivel és társaikkal. Minden betérőt elbűvöltek, amint a kiállító terem közepén felállított szarvasos körhinta is ámulatba ejtette a látogatókat.
Jubileumot ültek az ilyetén bemutatkozással: Norbi Ládafia Bábszínháza a 25. Kriszta Álomzug Társulása a 10. születésnapját ünnepelte. Az egymásba nyíló két tárlatot a bábos szakma számos képviselője és a Nyitott kapuk évadkezdő bábosnap sok-sok érdeklődője jelenlétében, különleges hangulatú műsor kíséretében nyitott meg Papp Melinda, a pécsi Bóbita Bábszínház művészeti vezetője és Gábor István építész, a nyírbátori egykori utcaszínházi fesztivál egyik szervezője.
A többfunkciós terek és a kiállított tárgyak folyamatos használata miatt rövid életű kiállítás nyomai, a közös mese, A só bábjai még megtekinthetők az ablakban, de az igazán izgalmas történések a Cipcirip bábcsoport csütörtök délutánonkénti szakköri foglalkozásain zajlanak, valamint a két vándorbábszínház előadásain. Érdemes megtekinteni!
Szádváriné Kiss Mária
JFMK
Ez a weboldal sütik használatával javítja az Ön élményét. Feltételezzük, hogy ezzel rendben van, de kérésre leiratkozhat. Süti beállításokElfogad
Adatkezelési Tájékoztató
Adatvédelmi áttekintés
Ez a weboldal sütik segítségével javítja az Ön élményét, miközben Ön a weblapon navigál. Ezek közül a sütik közül a szükséges kategóriába sorolt sütik az Ön böngészőjében tárolódnak, mivel nélkülözhetetlenek a weboldal alapvető funkcióinak működéséhez. Ezenkívül harmadik féltől származó sütiket is használunk, amelyek segítenek nekünk elemezni és megérteni, hogyan használja ezt a weboldalt. Ezeket a sütiket csak az Ön hozzájárulásával tárolja az Ön böngészőjében. Önnek lehetősége van ezeknek a sütiknek a letiltására is. Ezeknek a sütiknek a letiltása azonban hatással lehet a böngészési élményre.
A szükséges sütik nélkülözhetetlenek a webhely megfelelő működéséhez. Ez a kategória csak azokat a sütiket tartalmazza, amelyek biztosítják a weboldal alapvető funkcióit és biztonsági jellemzőit. Ezek a sütik nem tárolnak semmilyen személyes információt.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.
