Az utóbbi évtizedben a velenceiek egyre többet panaszkodtak: városuk a sok turista miatt szinte élhetetlenné vált számukra, alig van módjuk ismerősökkel találkozni, s kevés a napi szükségletek kielégítésére szánt üzlet is, s mindenhol csak maszkot, szuvenírt, táskát lehet kapni. Pedig az állam, a kulturális intézmények, civil szervezetek mindent megtesznek azért, hogy a világ művészeti értékei színes terített asztalával vonzzák a látogatókat. A képzőművészeti és építészeti biennálék, a filmfesztiválok, kiállítások zenei és színházi események és a város hagyományos rendezvényei iránt érdeklődők száma évente több százezer. Ez utóbbiak egyike a Carnevale di Venezia.
Eredete, története
A farsangi hagyománynak nagyon távoli, már Görögországig, Mezopotámiáig visszanyúló gyökerei vannak. A téli napforduló idején a sötétség felerősítette az emberek félelmét a haláltól, és ezt a félelmet nagy lakomákkal, tánccal, zenével múlatták. A római időkben december 17. és 25. között tartották a „Saturnalia” ünnepet. Augustus császár 3 napot engedett, Tiberius és Caligula is megtoldotta egy-egy nappal. Amikor nem szabályozták, az ünnep általában több mint egyhetessé növekedett.
A császárok a nép mulatságáról is gondoskodtak: cirkuszi versenyek, gladiátorjátékok és alakos felvonulások követték egymást, amelyek a bolondok ünnepe, karnevál és más ünnepek ősképéül tekintendők. A vigasságnak része volt, hogy a társadalmi rangokat is felfüggesztették erre az időre. Mivel nem volt hivatalos ügyintézés és munka, a rabszolgáknak megengedték, hogy urakként viselkedjenek, a gazdáik meg szolgálást játszottak.
A középkorban tovább élt az ünnep hagyománya álarcos, állatjelmezes felvonulások kíséretében. A farsangi mulatságok nemcsak a Saturnáliák divatját tartották életben, hanem a természet megújhodásával ősi, vidám népjeleneteit, állati és óriás figuráit is. Ezeket a régi, pogány ünnepeket később az egyház keresztény tartalommal töltötte meg. Ekkor alakult ki a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak farsang elnevezése, amely – főként az utolsó három napban – a szabados mulatozás, kicsapongás, böjtök előtti népünnepélyek ideje is. A maszk lett a karnevál jelképe, s kimondhatjuk, immár Velence szimbóluma.
Velencében az első dokumentum, amelyben a karnevált hivatalosan „munkaszüneti napként” emlegeti, a Serenissima szenátusának 1296-os rendelete. Neve latin eredetű, a CARNEM LEVARE, a „húshagyókedd” mulatságait követő napra utalt. 1271-ben már születtek olyan kézikönyvek, amelyek a kézművesműhelyek maszkokra vonatkozó készítési technikáit írják le.
A velencei karnevál fénykorát a XVIII. századra tehetjük. A város addigra elveszítette gazdasági nagyhatalmi szerepét, kereskedelmi kapcsolatai lazulása, gyarmatai elvesztése, a pestisjárványok megtörték korábbi fényét. (A Velencét elfoglaló Napóleon még a karneválokat is betiltotta félve annak lázadásokat lehetővé tévő alkalmaitól.)
A következő század a luxus és szórakozás előretörését hozta. A kor arisztokratái számára szinte kötelező program volt Velence meglátogatása, a város által nyújtott élvezetekben való megmerítkezés és a különböző kulturális eseményeken való részvétel.
A maszkok
Az eredetileg papírmaséból készített maszkoknak jellegzetes formái alakultak ki.
A Moretta (néger nő) egy bársonyból vagy bőrből készített fekete maszk, alkalmanként csipkével is díszítették. A szájban tartott gombon keresztül kellett tartani, és ez azt jelentette, hogy viselője nem tudott beszélni (ezért „néma szolgának” is nevezték).
Főleg férfiak viselték a „népszerűés ostobanő”jelmezét, a Gnaga-t, az általa képzelhető, nyávogáshoz hasonló hangos hang kiadása miatt.
Hasonló a formája a Larva és Volto (lárva és arc) maszkoknak, az előbbi fehér, az utóbbi általában színes). Az egész arcot takarja, de viselője számára biztosítja a levegővétel, az evés és ivás lehetőségét.
A Colombina (kis galamb) csak a fél arcot takarja, arannyal, ezüsttel, kristályokkal és tollakkal gazdagon díszítették. Pálcával tartották az arc elé vagy szalaggal a fejre kötötték.
Talán az egyik legjellemzőbb velencei maszk a Medico delle peste, a pestisdoktor. Mindig fekete köpennyel és kalappal, fehér kesztyűvel és bottal viselik. Az ijesztő megjelenésről úgy tartották, elűzi a gonosz démonokat. A csőrébe különböző gyógynövényeket töltöttek, így erősítve meg az immunrendszerüket.
A Bauta férfiak és nők által egyaránt viselhető maszk. A kiszélesedett és kinyúló felső ajakkal ellátott maszk sajátos formája lehetővé tette az evést és az ivást anélkül, hogy azt le kellett volna venni, az orr szűk volta pedig még a hangot is torzította. Kizárólag arisztokraták viselték.
S a karnevál szereplői között ott voltak a commedia dell’arte, a rögtönzések színházának jellegzetes figurái, hogy csak egyet említsünk, az arlecchinót, vagyis a bohócot.
A karnevál hagyományos eseményei
A karnevál első napja a pompás jelmezek és álarcok felvonultatásával kezdődött egy speciális, a döngölt földet lefedő „aszfaltozott” úton, s a Szent Márk téren – vagy ahogy Naoleon nevezte –, Európa legszebb szalonjában ért véget.
A Serenissima csak a karnevál idején és külön környezetben engedte meg kaszinó működését a „Casini” vagy „Ridotti” nevű kis házakban. Csak álarcosan lehetett belépni, kivéve a krupiékat, akik általában elszegényedett nemesek voltak. A leghíresebb Ridotto 1638-ban nyílt meg San Moisè közelében.
A Piazza San Marcon fából készült gépet állítottak fel, amelyekről a tűzijátékokat indították, miközben a kovács- és hentescéh tagjainak felvonulása három koszorú ökröt hurcolt a Dózse elé, akika közönség tapsának és kiabálásának közepettelevágták a fejüket – a város által legyőzött ellenség felett aratott győzelmek szimbólumaként.
Az angyal repülése is egy hagyományos nyitó program a Szent Márk téren.
Egy fiatal török akrobata a XVI. század közepén egy kifeszített kötélen a téren álló harangtorony tetejéről átsétált a Dózse palota erkélyére, ahol tiszteletét tette a Dózse előtt.
A látványos vállalkozás annyira sikeres volt, hogy a következő években nemcsak szakemberek, hanem fiatal velenceiek is vállalkoztak erre a kihívásra. 1759-ben azonban az előadás tragédiával végződött. Az akrobatát azóta egy nagy fagalambra cserélték, amely konfetti és virág szórásával száll a tömeg felett.
A Festa delle Marie – a Máriák ünnepe
Általában karnevál első szombatján zajló vízi felvonulás tizenkét lányt kíséra Szent Márk térig. Az epizód egy olyan eseményre emlékeztet, amely 942-ben történt, amikor egy népszerű fesztivál során kalózok fiatal velencei nőket raboltak. A velencei férfiak azonban üldözőbe vették, őket s kiszabadították az elrablottakat.
Ennek a győzelemnek az emlékére évente 12 eladósorban lévő lányt választottak ki (kerületenként kettőt), akik a patricius családok által felajánlott gazdag hozományt kapták.
A Szent Márk téren még a mai napig is tart a tizenkét „Mária” közül a legszebb kiválasztása.
A velencei karnevál hagyománya több mint 100 éves álmából 1979-ben ébredt fel. Addigra Velence népessége mintegy 30 ezer főre csökkent. A város a mélyebb rétegeiből kiszivattyúzott édesvíz miatt süllyedésnek indult. Az élet nagyon megdrágult, így sokan a szárazföld más városaiba költöztek.
Több szinten is kezdeményezések születtek a város megmentésére, így többek között a karneválok ismételt megszervezésére is, melyek eredményeként Velence évente mintegy egymillió vendéget tud fogadni.
Ez az év azonban mást hozott – és a város a turisták által elnéptelenedett. A világjárvány miatt a karnevál is bevonult az online világba. Két héten át sok-sok eseményt közvetítve őrzi évszázados örökségét.
