Jávor Pál, a dzsentrihős

A II. világháború előtti magyar filmgyártás vitathatatlanul legnépszerűbb férfi színésze volt.

Sikereit elsősorban sármos megjelenésének, s a kor nem éppen klasszikus értékekkel bíró filmjeiben alakított karakteres szerepeinek köszönhette. Ő volt a dzsentrihős, minden asszonyok meghódítója. Mintegy 70 filmben szerepelt. Vele végződött 1929-ben a magyar némafilmgyártás, s vele kezdődött 1931-ben a magyar hangosfilmek készítése, s az ő szereplésével indult a háború utáni magyar filmgyártás is. JÁVOR PÁL 120 évvel ezelőtt, 1902. január 31-én Aradon született.

Szerelemgyerekként jött a világra Jermann Pál 53 éves pénztáros és Spannenberger Katalin 17 éves cselédlány gyermekeként. A szülők a fiúk születése után kötöttek házasságot, még két fiúgyermekük született. Jávor Pál Aradon járta iskoláit, bár szívesebben látogatta a város filmszínházait.

Az első világháború alatt kiszökött a frontra, és leveleket kézbesített a katonáknak. Édesanyja kerestette, és hónapok múlva a tábori csendőrök szállították haza. Újságíró-gyakornokként dolgozott, majd kiutasíttatta magát Romániából, s valószínűleg az aradi mozikban látott dán némafilmek hatására Dániában akart letelepedni. Az odaút során azonban Budapesten leszállásra kényszerítették a vonatról, így a városban rekedt pénz és ismerős nélkül. Hosszú ideig a Nyugati vagy éppen a Keleti pályaudvaron éjszakázott. Városi bolyongásai során véletlenül tévedt a Színművészeti Akadémiára, ahol éppen aznap tartottak felvételi vizsgát. Vásárolt egy Petőfi-kötetet, lesétált a Duna-partra, megtanult egy verset, háromkor ott állt a felvételi bizottság előtt. Két strófa után leintették… még aznap megtudta, felvették az Akadémiára. Fél évet töltött ott, színpadi teljesítményével már az első hónapban Egressy-ösztöndíjat nyert. Fél évvel később azonban kötekedő, szemtelen viselkedése miatt eltanácsolták az intézményből. Az Országos Színiegyesület iskolájában folytatta tanulmányait, ahol 1922-ben vette át oklevelét.

Számos filmszerepe mellett fővárosi és vidéki színházak társulatában játszott. Tagja volt a Vígszínháznak, s 10 éven át a Nemzeti Színháznak. A könnyű filmszerepek mellett többek között Shakespeare drámáiban, Molnár Ferenc Liliomjában mutathatta meg drámai tehetségét, mély jellemábrázoló képességét.

Személyiségét sokan azonosították bohém filmszerepeivel. Magánéletében is imádta a cigányzenét és a jófajta borokat, sokszor lehetett vele találkozni a pesti éjszakában.

Állandó partnere volt a kor ünnepelt színésznője, Karády Katalin, akivel sokan úgy gondolták, az életben is egy párt alkotnak. Ő azonban egy özvegyasszonyt, a két gyermekét egyedül nevelő Landesmann Olgát, egy zsidó iparmágnás lányát vette feleségül. 1934-ben házasodtak össze, s szerelmük – minden viszontagságon át – egy életen át tartott.

Pasaréten éltek egy elegáns villában, festmény- és könyvgyűjteményükre méltán voltak büszkék.

Jávor Pál jólelkű ember volt, sokszor segítette szegény színésztársait.

A II. világháború alatt véleményét nem rejtette véka alá, gyűlölte a nácikat, kiállt zsidó honfitársaiért. A Gestapo és a nyilasok is többször kihallgatásra vitték, majd a német megszállás után Sopronkőhidára hurcolták. Feleségét azonban sikerült megmentenie.

A háború után egy magyar társulattal Amerikában turnézott. Az ott élő magyarok kitörő lelkesedéssel fogadták, gyenge angol tudása miatt azonban a filmipar nem fogadta be. Nehezen éltek, hol éjszakai portásként, hol szállodai mindenesként dolgozott New Yorkban, hogy családját el tudja tartani. Erős honvágyát sem tudta leküzdeni, s az alkohol is mind jelentősebb szerepet töltött be életében.

Jávor Pál 1957-ben tért vissza Magyarországra. A közönség lelkesen fogadta, sok szereppel halmozták el, bár néhány színházi vezető elzárkózott foglalkoztatásától.
Ekkor már beteg volt, gyomorrákot diagnosztizáltak nála. 1959-ben megműtötték, de az eredmény már nem tartott sokáig.

1959 nyarán az ezüstlakodalmát már a kórházban tartotta Landesmann Olgával.

Utolsó kívánsága az volt, hogy a cigányzenészek még egyszer húzzák el a nótáját. A kórház kertjében még utoljára mulatott egyet, mint ahogyan azt régen tette a főváros kávéházaiban.

1959. augusztus 14-én, mindössze 57 évesen hunyt el. Temetésén tízezrek zarándokoltak el a Farkasréti temetőhöz, a menetben cigányprímások játszották kedvenc nótáit.

Jávor Pál végrendelete:

“Nagyon kérem, halálom után a szószékről hirdessék művésztársaimnak, volt kedves közönségemnek, és minden magyar testvéremnek, hogy egyedül Krisztust követve érdemes élni! Ez az egyedüli igaz érték itt, ami odaát az örökkévalóságban, Isten színe előtt is megmarad. Mert van örökkévalóság! Van örök élet! Van lélek!”

Forrás: Wikipedia, origo.hu

Töltse le 2022-es naptárunkat!

Idén két évfordulót is ünneplünk: 30 évesek lettünk és 100 éve született Hantai Simon biai születésű festő. Ez alkalomból két letölthető naptárral kedveskedünk Önöknek, fogadják szeretettel!

Faluház 2022-es naptár:

https://juhaszferencmk.hu/wp-content/uploads/2022/01/fhnaptar2022.pdf

Hantai Simon 100. évforduló naptár

https://juhaszferencmk.hu/wp-content/uploads/2022/01/hantai100.pdf

Házasság hete – felhívás

Intézményünk 2022-ben ünnepli alapításának 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból kérjük, hogy a házasságkötésük 30. évfordulóját 2022-ben ünneplő biatorbágyi házaspárok küldjék el esküvői fényképüket. A névvel is ellátott felvételekből – az előző évi összeállításunkhoz hasonlóan – videót készítünk, amelyet közzéteszünk Facebook-oldalunkon és YouTube-csatornánkon.

A beküldési határidő január 31.

Cím: kiallitas@gmail.com

Újévi köszöntő 2022

“Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót,
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg,
Ez új esztendőben!”

Legyen borunk, búzánk, békességünk, s sok-sok közösségi élményünk!
S két 2022-es naptárral is gazdagodjanak vendégeink, amit letölthetnek az alábbi linkre kattintva:

Faluház 2022-es naptár:

https://juhaszferencmk.hu/wp-content/uploads/2021/12/Faluhaz2022.pdf

Hantai Simon 100. évforduló naptár

https://juhaszferencmk.hu/wp-content/uploads/2021/12/hantai.pdf


A Juhász Ferenc Művelődési Központ csapata

Nino Rota

Munkásságát filmzenéi tették világhírűvé. Francis Ford Coppola Keresztapa trilógiája II. és III. részéhez írt filmzenéjéért Oscar-díjat kapott. Hosszú pályafutása alatt számos világhírű rendezővel dolgozott, munkatársa volt többek között Luchino Viscontinak, Franco Zeffirellinek, szinte valamennyi Fellini-film zenéjét ő komponálta. Federico Fellinihez szoros barátság fűzte, akinek temetésén az özvegy, Giulietta Masina az Improvviso dell’Angelo című Nino Rota-művel búcsúztatta elhunyt férjét.

110 évvel ezelőtt, 1911. december 3-án Milánóban született Giovanni Rota Rinaldi, művésznevén NINO ROTA olasz zeneszerző.

Zenészcsaládban nőtt fel. Nagyapja kiváló zongoraművész volt. A zene iránti rajongása láttán édesanyja már négy éves korában zongorázni taníttatta. Nyolc évesen már komponált, első gyermekkori kompozíciói már felkeltették egy konzervatóriumi professzor figyelmét, aki a kisfiút auditornak vette fel. 11 évesen írta első operáját Keresztelő Szent János gyermekkoráról és egy mesejátékot Andersen meséjéből. A zeneműveket nagy sikerrel adták elő Milánóban és Párizsban, a kritika a műveket már érettnek, hibátlannak, intenzívnek és egyben ironikusnak ítélte. Ezt követően Nino Rota magántanulmányokat végzett Rómában, Milánóban, majd 1929-ben szerzett zeneszerzői oklevelet a római Accademia di Santa Cecilián.

Mestere Alfredo Casella, a kortárs zene referenciapontja volt. A záróvizsgára Michele Cianciulli professzorral készült, aki egész életében testvéri barátja maradt, és aki beavatta azokba az ezoterikus gyakorlatokba, amelyeknek nyomai zenei szerzeményeiben is fellelhetők. Ettől a pillanattól kezdődött gyűjtői szenvedélye is: Nino Rota több ezer kötetnyi ezoterikus tartalmú művet gyűjtött össze, amelyek ma az Accademia dei Lincei tulajdonában vannak. Mario Soldati rendező és író tanúsága szerint a túlvilággal kommunikált. Maga Fellini, akivel Rota évekig dolgozott együtt – és barátságuk 30 éven át töretlenül tartott – éppen ezoterikus lelke miatt határozta meg őt varázslatos barátként.
1930 és 1932 között az Amerika Egyesült Államokban élt, ahol – Arturo Toscanini ajánlásával – a philadelphiai Curtis Intézetben tanult zeneszerzést Rosario Scalerótól és Fritz Reinertől.

Az amerikai tanulmányút hatására kezdett közeledni a populáris zenéhez.
Visszatérve Olaszországba a milánói egyetemen szerzett diplomát irodalomból. 1937-ben kezdett tanítani a bari konzervatóriumban, amelynek 1950-től egészen a haláláig volt igazgatója.
A bari évek alatt számos operát és balettet komponált, melyek közül az egyik leghíresebb az Aladdin és a csodalámpa.
Az 1940-es évek alatt kezdett el filmzenéket komponálni a leghíresebb olasz rendezők munkáihoz. Dolgozott Fellinivel, Castellanival, Zeffirellivel. Olyan mesterművek zenéjét szerezte, mint az Édes élet (La Dolce Vita), a 8 és 1/2, a Rómeó és Júlia, valamint A Keresztapa.

A filmzenék írása mellett továbbra is komponált zenekari műveket, kamaradarabokat, balettzenéket, operákat, mely utóbbiból A Firenzei szalmakalap talán a leghíresebb. Az 1950-es években ő lett Eduardo de Filippo színháza főszínpadi zenéinek szerzője.
Vonzotta a televízió és a könnyűzene világa is, Rita Pavone énekelte a Viva la pappa col pomodoro című dalát.
Jelentős volt munkássága a színházi é a balettzene műfajában is.

A szakrális zene szempontjából különösen fontosak a Mysterium , a La Vita di Maria és a Roma capomunni kantáták.
Élete utolsó éveiben számos nagy költségvetésű hollywoodi, illetve nemzetközi produkcióban dolgozott, többek közt a Waterloo, Halál a Níluson és a Hurrikán zenéjét szerezte.

1998-ban filmet forgattak életéről Nino Rota – a filmzenék mágusa címmel.

1979. április 10-én, 67 évesen hunyt el Rómában.

Amikor zongoránál alkotok, hajlamos vagyok boldog lenni; de – az örök dilemma – hogyan lehetünk boldogok a mások boldogtalanságai között? Minden tőlem telhetőt megtennék, hogy mindenkinek adjak egy pillanatnyi boldogságot. Ez az, ami a zeném középpontjában áll.”
Nino Rota

30 évvel ezelőtt hunyt el FREDDIE MERCURY

Budapesti koncertjén tömve volt a Népstadion. Sokunk fölébe csenghet még a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű magyar népdal, ahogy azt a QUEEN EGYÜTTES koncertje végén FREDDIE MERCURY elénekelte. A XX. századi könnyűzene egyik legnagyobb legendája 30 évvel ezelőtt, 1991. november 24-én hunyt el.

Idézzük a rubicon.hu oldalain megjelent, róla szól cikket:

„Mindig tudtam, hogy sztár leszek, és úgy tűnik, most már a világ is egyetért velem.”
(Freddie Mercury)

1991. november 23-án jelentette be a nyilvánosságnak Freddie Mercury brit énekes és zenész, a Queen együttes oszlopos tagja, hogy AIDS betegségben szenved. Freddie a nyilatkozatát követő napon, mindössze 45 esztendős korában be is fejezte földi életét, hangja, változatos dalai és színpadi alakításai miatt azonban a rockzene halhatatlan legendája lett.

Az egyik legismertebb brit rocksztár fárszi szülők gyermekeként, Farrokh Bulsara néven látta meg a napvilágot a tanzániai partokkal szemben fekvő Zanzibár szigetén. A családfő szándéka nyomán a fiú az akkor még brit gyarmati uralom alatt álló Indiában, a Bombay közelében fekvő St. Peter’s Boarding Schoolban kezdte meg tanulmányait, ahol nem csak zenei tudásával, de rajztehetségével is kitűnt. A művész egyébként indiai iskolatársaitól kapta a Freddie becenevet, és – még kamaszként – itt alakította meg első zenekarát is, amely a The Hectics nevet viselte. A fiatalember 1962-ben visszatért Zanzibárra, két évvel később azonban a szigeten kirobbanó forradalom miatt családjával együtt elhagyta hazáját, és áttelepült Nagy-Britanniába.

Freddie a szigetországban fejezte be tanulmányait – grafikusi diplomát szerzett az Ealing College-ben –, közben pedig elindította énekesi karrierjét is. Első komoly együttese a Wreckage volt, 1970 során pedig találkozott a Smile nevű formációban zenélő Brian May gitárossal és Roger Taylor dobossal, akikkel még abban az esztendőben megalakította a Queent. 1971-ben a kvartett negyedik – és legfiatalabb – tagja, John Deacon basszusgitáros is csatlakozott a társasághoz, a zenekarral együtt pedig Freddie Mercury, a későbbi legenda is megszületett.

Az együttes 1973-ban jelentette meg első, Queen című albumát, a következő évek lemezeivel – Queen II, A Night at the Opera, A Day at the Races – pedig villámgyorsan a legnépszerűbb bandák közé emelkedett, úgy Nagy-Britanniában, mint az egész világon. Freddie döntő szereppel bírt a Queen üstökösszerű feltűnésében, hiszen az együttest jellemző zenei sokszínűség az ő érdeklődéséből eredt; neki köszönhetően a banda – a rock mellett – az Elvis Presley-féle rockabilly, a funkzene, a heavy metal, de még az opera műfajában is letette névjegyét, a „próbálkozások” pedig világhírű slágereket eredményeztek. A sztár emellett a koncerteken mutatott produkciójával, furcsa és rikító jelmezeivel – és az idők során Freddie védjegyévé váló vetkőző show-elemmel – szinte megbabonázta a Queen több tízezres, sőt, százezres közönségeit, az 1985. évi, Live Aid segélykoncerten adott műsort például sokan minden idők legjobb fellépéseként értékelték.

Mindazonáltal Freddie Mercury a színpadon kívül is az együttes legérdekesebb tagjának bizonyult, hiszen a siker útjára lépve elképesztően fényűző partikat rendezett, két kézzel szórta a pénzt, időközben pedig biszexualitás beállítottságával is felkeltette a közönség figyelmét. Freddie azonban a féktelen mulatozás mellett élete során állandóan fejlődött és tanult, 1979-ben a balettel, a nyolcvanas évek során pedig – szólókarrierje részeként – az opera világával is megismerkedett, utóbbi műfajban az 1992. évi barcelonai olimpia megnyitójának dalával bizonyította szinte páratlan énektudását.

A Queen és Freddie Mercury sikereit és slágereit felsorolni is nehéz lenne, a legkiemelkedőbb fellépéseket, például az együttes 1975. évi japán turnéját, vagy az 1986-os budapesti koncertet pedig csak megfelelő szavak híján nevezhetjük egyszerűen legendásnak. Azt ugyanakkor el kell mondanunk, hogy – hasonlóan más sztárokhoz – a fény és csillogás közepette Freddie magánélete korántsem bővelkedett a fentiekhez hasonló sikerekben, elkényeztetett szeretői ugyanis rendre kihasználták, és becsapták őt.

A dúsgazdag és világhírű énekes pályája aztán 1987-ben fordulóponthoz érkezett, Freddie Mercury ugyanis ebben az esztendőben megkapta a HIV-fertőzést, az AIDS pedig lassan felőrölte szervezetét. A nyolcvanas évek során imázst cserélő sztár hamarosan életmódot is váltott, arisztokratákhoz illő, dúsgazdag londoni villájában elzárkózott a nyilvánosság elől, miközben a sajtóban számos találgatás látott napvilágot arról, hogy az egyre sápadtabb és soványabb énekest vajon milyen kór kínozza. Freddie egyébként egészen 1989-ig a Queen tagjai előtt is titokban tartotta betegségét, egyre súlyosabb állapota ellenére pedig megfeszített tempóval dolgozott a zenekarral a The Miracle és az Innuendo című albumokon. Az előadóművész aztán 1991. november 23-án úgy érezte, be kell vallania az igazat megrendült egészségéről, ezért közleményben tájékoztatta a világot AIDS betegségéről, másnap pedig – a vírus szövődményeiből eredő tüdőgyulladásban – elhunyt.

Freddie Mercury személyében a rock, sőt, az egész könnyűzene történetének egyik legnagyobb alakja távozott a földi világból, aki énekesi, zenészi és színészi tehetségével milliárdnyi rajongót szerzett önmaga és a Queen számára. A művész – akit származásának, betegségének és szexuális orientációjának eltitkolása miatt gyakran kemény kritikákkal is illettek – életművével olyan jelentős alkotóknak adott példát és inspirációt, mint Kurt Cobain, Axl Rose, vagy George Michael, fellépéseivel pedig megalapozta a következő generációban kiteljesedő arénarock műfaját. Bár Freddie Mercury hamvai ismeretlen helyen nyugszanak, a Genfi-tó partján álló szobra és londoni villája megfelelő zarándokhellyé vált rajongói számára, akik két évtized után is milliónyian látogatnak el hozzá évente.
https://rubicon.hu/kalendarium/1991-november-23-freddie-mercury-bejelenti-aids-betegseget-a-nyilvanossagnak

1986. Budapest, július 27. Népstadion

Ki gondolná, hogy a QUEEN együttes egyik tagja Biatorbágyon is járt.

A koncertjeik előtt egy hónappal mindig előre küldték a zenekar valamelyik tagját, ha számukra új országban léptek fel. Így jött Brian May két kísérővel Magyarországra, hogy feltérképezze a helyszínt. De eltévedtek, és Biatorbágyon kötöttek ki. Hegedűs Lászlót (a koncert magyarországi szervezőjét) hívták telefonon, hogy „valami bájatorbegi nevű helyen” vannak.

A biatorbágyi kocsmához kellett hajtanom lóhalálában, miközben lelki szemeim előtt már a falu teljes lakossága rárontott Brian Mayre, és a ruháit tépkedte. Berohantam a helyre, ami egy lepukkant, füstös vidéki kocsma volt, férfiak üldögéltek az asztaloknál a hosszúlépésükkel, szemben pedig egy mindenféle kilöttyintett lőrétől nedves fémpult, amin három, tetőtől talpig bőrruhába öltözött ember könyökölt. És hihetetlenül boldogan vigyorgott! Egy fillér nem volt náluk, csak hitelkártya, a kocsmáros meg vállon veregette és megkínálta őket keverttel. Brian még évekkel később is emlegette, hogy milyen finom volt a kevört. Megvendégelték anélkül, hogy bármi sejtelmük lett volna arról, hogy ő a Queen gitárosa, és ez rendkívüli boldogsággal töltötte el” – mondta a szervező a Lángoló gitároknak adott interjúban.

A koncertről film is készült, ugyanis a magyar állam ekkor nem tudott annyi pénzt felajánlani, amennyiért a Queen akkoriban fellépett, így mással kellett idecsábítani az együttest. Hegedűs László a magyar filmipar legjavát ajánlotta fel egy koncertfilm elkészítéséhez, amely végül nyereségessé tette a koncertet.

A film 1987-ben Londonban a British Video Awards díjkiosztóján elnyerte az év Legjobb zenés videója díjat. De az egyik legnagyobb elismerés talán az, amit a gitáros, Brian May mondott róla:

„Maga a film egy nyugati jelenséget kelet-európai szemmel láttat, ettől külön érdekes. Ha Angliában készül, nem ilyen lett volna, illetve, ami ott készült velünk, nem is ilyen lett. A különbség például az, hogy sokkal emberibb az egész. A filmesek, ahogy mi megszoktuk, arra törekszenek, hogy a fényhatásokat, a zene erejét megragadják. Ez a film viszont tele van ritka szép pillanatokkal. Például Fred a reflektorfényben áll, aztán a reflektort másra irányítják, de a kamera rajta marad, és ő elmosolyodik. Szóval látjuk a nagy jelenetet, aztán egyszerre csak… (Freddiet utánozza, aki egy fintorral elfordul), és ez nagyon emberi. A másik meg az, hogy a kameramozgatás nagyon szenzációs, ez nagyon feldobja a filmet, a zoomok, a plánok. És a vágás… csodálatos, igazán remek.”

A koncert rögzítésében Zsombolyai János rendező és Ragályi Elemér operatőr vezetésével a teljes magyar filmgyártás krémje részt vett.

Forrás: hirado.hu

Pilinszky 100

…számomra a művészet alapvetően vallásos eredetű… A valódi érték terített asztal, amihez mindenki hivatalos, ahol mindenki jóllakhat anélkül, hogy bárkit is megrövidítene. Az isteni kontextusban: legtöbbször más, aki az értéket megéli, s megint más, aki esetleg megírja. Mit számít? Isten az, s egyedül ő az, aki ír: a történések szövetére vagy a papírra.

Saját hitét emelte verseibe. Gyakori szójárása volt, hogy ő nem katolikus költő, hanem költő és amellett katolikus. PILINSZKY JÁNOS költőre emlékezünk születésének 100. évfordulója alkalmából.

1921. november 27-én született Budapesten. Édesapja katonatiszt volt, akire félelemmel vegyes tisztelettel emlékezett (gyakran bántalmazta nővére helyett is, mert nézetei szerint a nőket nem illette verés).
Tanulmányait a Cukor utcai elemi iskolában kezdte, majd a budapesti Piarista Gimnáziumban folytatta. Főleg az irodalom érdekelte, s az itt töltött évek alatt kristályosodott ki benne, hogy költőnek született. Itt kezdett el tizennégy évesen verset írni. Első költeménye Anyám címmel, 1938-ban jelent meg az Élet folyóiratban. Édesanyja halála után ebben a versben dolgozta fel az elvesztés fájdalmát. 

A Pázmány Péter Tudományegyetemen a jogi karára jelentkezett, de az első félév után átiratkozott a Bölcsészettudományi karra, ahol művészettörténetet, magyar és olasz irodalmat tanult. Egyetemi évei alatt is több verse jelent meg az Életben. A legtöbb írását csak P. J. monogrammal látta el, nem szerette volna, ha a teljes neve szerepel az írások alatt.

Pályáját megtörte a II. világháború, 1944 ősén besorozták és elvitték katonának. Tüzérként először Ausztriában majd Németországban szolgált, tűzharcban azonban nem kellett a harcmezőre lépnie. Csak 1945 őszén térhetett vissza ismét Budapestre.
A háború a legfogékonyabb korában érte, s annak traumája egész életét és költészetét meghatározta. Költészetével a jóvátehetetlent igyekezett jóvátenni. Verseiben, cikkeiben, prózáiban ott bujkál a kollektív bűntudat érzése.

1946-tól a Nyugat úgynevezett „újholdas” – fiatal írók által indított folyóirat – nemzedékének lett a tagja. A kor két nagy irodalmi alakjával, Örkény Istvánnal és Nemes Nagy Ágnessel együtt kezdték a publikálást. Majd együtt lettek a Magyar Csillag, később az Újhold szerzői is. Pilinszky emellett állandó szerzője volt, a Vigilia, az Ezüstkor, az Új Ember és az Élet folyóiratnak is.

A háború után nagyon termékeny írói időszak vette kezdetét. 1946 tavaszán Trapéz és korlát címmel megjelent első verseskötete. 1947 tavaszán megkapta a Baumgarten-díjat, majd meghívták a római ösztöndíjasok közé. A kirándulások, séták, kávéházi időtöltés mögött aktív szemlélődés zajlott benne, így írni is kezdett: több verse született az olasz fővárosban.
Két évvel később feleségül vette párját, Márkus Annát, de kevesebb mint egy év után elváltak. Pilinszkynek a költészet maradt az egyetlen szerelme.
1949-től nem publikálhatott. Ez idő alatt verses meséket írt, és egy ilyen típusú könyvvel (Aranymadár) térhetett vissza az irodalmi életbe.
A Magvető Kiadó felelős szerkesztője lett, majd 1957 novemberétől egészen halálig az Új Ember nevű folyóirat belső munkatársa volt. Majd megjelent második verseskötete, ami a Harmadnapon címet kapta.

A hatvanas évektől kezdve engedni kezdett körülötte a kulturális elnyomás „levegőtlen prése”. Szabadabban utazhatott Nyugat-Európába: eljutott – hosszabb időre – Párizsba, majd Angliába, Amerikába. A hatvanas évek elejétől pedig nemcsak Magyarországon, de külföldön is nagy sikert aratott. Párizsban, Lengyelországban, Svájcban, Jugoszláviában, Bécsben és Londonban is jelentek meg kötetei.
Költői világának középpontjában továbbra is a koncentrációs táborokról szerzett nyomasztó tapasztalatai álltak. Ezt mutatja 1964-es Rekviemcímű kiadványa, melyben két új műfaj jelezte a kísérletező költő alkotói törekvéseit. A Rekviemcímű írás „filmnovella”, „lírai dokumentum”, a Sötét mennyország pedig oratórikus alkotás. 1970-ben harmadik köteteként egy versgyűjteménye jelent meg Nagyvárosi ikonok címmel.
A kötet átütő sikere lett: a szélesebb értelemben vett olvasóközönséget ez a kötet hódította meg, példányait napokon belül szétkapkodták. Az általános elismerés hatására az államhatalom József Attila-díjjal jutalmazta 1971-ben.
Ezután sok időt töltött párizsi irodalmi rendezvényeken, ahol megismerkedett második feleségével Ingrid Ficheux gitárművésszel, akivel 1980 június 22-én házasságot kötött.

Nővérének 1975-ös öngyilkossága hozzájárulhatott ahhoz, hogy nem írt több verset. Utolsó éveiben sok időt töltött Velemben Törőcsik Marinál és Székesfehérváron. Az itt írt versei már csak halála után jelentek meg.
Pilinszky János 40 évvel ezelőtt, 1981. május 27-én szívinfarktusban hunyt el Budapesten.

Juhász Ferenc, a Bián született költő így vall barátságukról:

Mert akaratlanul is egymás tükrei voltunk, még ha az Isten más-más oldalán állva is. … És boldognak mondhatja magát az a történelmi század, amely olyan remekműveket izzott ki magányából, mint a Harbach 1944, a Francia fogoly és az Apokrif.”

Pilinszky János keresztény eszmeiségű költői életműve kiemelkedő helyet foglal el a második világháború utáni magyar irodalomban.
Öntörvényű, szigorúan zárt költői világot teremtett. Kevés szavú költő volt, de a művészi minőséget így foglalta össze:

„Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap szárnyaival, hanem hogy íveljen.”

Forrás: wikipedia.hu, index.hu, sulinet.hu
Borítókép: Eifert János fotója, 1946.

100 éve született Cziffra György zongoraművész

Csodagyerek volt. Édesapja cimbalmon játszott. Ő kottaolvasás tudása nélkül, autodidakta módon tanult zenélni. Alig volt 9 éves, amikor Dohnányi Ernő a Zenekadémián meghallgatva játékát azt mondta róla, nem ritka kincs, hanem egy igazi Kohinoor.
100 éve, 1921. november 5-én született Budapesten CZIFFRA GYÖRGY zongoraművész.
Az an­gyalföldi Tripoliszban nőtt fel igen szegény körülmények között. Gyermekkorában sokat betegeskedett, de amikor egész­ségi állapota engedte, odaült a nővére számára bérelt zongorához, és a tőle ellesett darabokat gyakorolta.

Tehetségét édesapja ismerte fel. Öt évesen már cirkuszban zongorázott, improvizált. A Zeneakadémiára egy házaló jóslata révén került, aki nagy jövőt ígért neki, és azt állította, hogy beajánlotta Dohnányi Ernőhöz. Ez nem volt igaz, ám a Zeneakadémia főigazgatója mégis meghallgatta és felvette a nyolcéves fiút. Kivételt tettek vele, hiszen nem volt szokás bárkit előzetes zeneiskolai tanulmányok nélkül felven­ni az intézménybe. Cziffra György így 1930-ban, mindössze 9 évesen kezdhette meg tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Dohnányi Ernő tanítványaként.

A fiatal zongoraművész itthon sikert sikerre halmozott, de megindult nemzetközi karrierje is. A harmincas években számtalan hangversenyt adott a skandináv országokban és Hollandiában. Tehetségét Istentől kapott adományként fogadta. Tanulmányait anyagi okok miatt nem fejezhette be, kénytelen volt bárzongoristaként keresni a kenyerét, miközben magánúton tanult tovább. A pesti éjszakai élet fellegvárának számító Arizona mulatóban is játszott. 19 éves volt, amikor megismerte Soleilkát, az egyiptomi származású táncosnőt, akit rövid idő múlva, feleségül vett.
Két évvel később megkapta a behívót. Ágyúk és virágok című önéletrajzi könyvében így ír arról, hogy miért nem élhette egy átlagos előadóművész életét:
A hosszú éjszaka miatt [II. világháború] létem egy jelentős része nem a nagyvilág koncert­termeinek színpadán játszódott, hanem egy borzalmas háború hadszínterein.

A keleti frontra került, ahol tanksofőrnek jelentkezett. Egy ízben meglátogatta a hadtestet egy altábornagy, és Cziffra parancsot kapott a tisztek szórakoztatására:

A sors iróniájaként kétévnyi kihagyás után két órát kaptam, hogy visszaszerezzem kezeim valaha volt rugalmasságát és gyorsaságát – írja önéletrajzi könyvében.
Egyórányi bevezető gyakorlat után […] úgy döntöttem, hogy belevetem magam a mély­vízbe, és különböző témákra kezdtem impro­vizálni.”

A rövid gyakorlás után egész este a tiszteknek játszott, és játékával annyira lenyűgözte őket, hogy felajánlották neki: elviszik Berlinbe, ahol karriert csinálhat. Ő ezt azonban származása miatt sem vállalta. Ajándékként egy laposüveg francia konyakot kapott az altábornagytól. Késő este, mielőtt visszament volna szállására, sétált egyet a közeli pályaudvar irányába, ahol észrevett egy indulásra kész vonatot. A két őrnek adta a konyakot, és mialatt ők ezt megitták, el­lopta a mozdonyt és megszökött.
A szökését követően nehéz időszak várt rá, ugyanis elkapták, és előbb fogolyként egy barlangban, majd fogolytáborban sínylődött. Egy idő után elengedték, de a hadseregben kellett szolgálnia.
1946-ban tért haza. Újra kiskocsmákban és eszpresszókban lépett fel, miközben folytatta tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán Ferenczy Györgynél, aki így emlékezett vissza első találkozásukra:

1950-ben egy este betévedtem a Kedves presszóba, és egyszerre különleges zongoraszó ütötte meg a fülemet. Ki lehet ez, aki részben szórakoztató zenét játszott, részben szabadon improvizált ilyen nagyszerűen? Megismerkedtünk, s Cziffra György néhány hét múlva rendkívüli hallgatónak került be a főiskolára. Röpke hónapok alatt éveket haladt előre, hihetetlen tempóban bontakozott ki nem mindennapi tehetsége. Emlékezetes sikert aratott már legelső nyilvános koncertjein, valósággal lázba hozta művésztanárait, hallgatóit…”

Cziffra György – sikerei ellenére – mégsem találta biztosnak jövőjét, így 1950-ben feleségével és kisfiával együtt megpróbált disszidálni, de elfogták és kényszermunkára ítélték. A kemény fizikai munka miatt azonban csuklója maradandóan károsodott. 1953-ban szabadult, s bár kezei a durva munkát megsínylették, újra a zongorázással próbálkozott a pesti éjszakában.

Ismét folytathatta szólistakarrierjét is, és rövidesen különleges rangot vívott ki magának a zenei életben. Fellépésein kívül közel négy és fél órányi zenét játszott szalagra a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (a Hungaroton elődje) részére – ezek ma már mind hozzáférhetők lemezen. 1955-ben Liszt-díjjal tüntették ki, ez volt az első alkalom, hogy a díjat nem zeneszerző kapta.

1956-ban családjával Franciaországba emigrált, ahol haláláig élt. 1956 decemberében érkezett Párizsba, és ott már első hangversenyével szinte üstökösként robbant be a világ zenei életébe. Technikai virtuozitásával, pontos, tiszta vonalrajzú és tüzes energiájú játékával világszerte átütő sikert aratott. Ma különösen a XIX. századi repertoár, elsősorban Schumann, Chopin és Liszt zenéjének avatott tolmácsolójaként tartják számon. Saját készítésű átiratai remek zeneszerzői készségről és kiváló ízlésről tanúskodnak.

Érett korára a XX. század legnagyobb pianistái, Rubinstein és Richter mellé emelkedett, elégedett azonban soha nem volt magával, állandóan tökéletesíteni igyekezett tudását.
1968-ban, feleségével Párizs közelében, Senlisben telepedtek le, ahol ünnepelt előadóművészként élt.

Patrónusi tevékenységét 1969-ben kezdte, amikor Versaillesban megalapította a nevét viselő nemzetközi zongoraversenyt. Saját eredményei közé tartozik a senlisi királyi kápolna helyreállítása, illetve az ottani Liszt Ferenc Auditórium létrehozása. Számos alapítvány és ösztöndíj megálmodója és megteremtője, aki a pályakezdő művészek tanulmányainak támogatásával kiemelkedő szerepet vállalt a nagy európai pianista-hagyomány továbbörökítőjeként. Vallotta, hogy a korábban neki nyújtott sok segítséget a fiatal tehetségek támogatásával hálálhatja meg.

1973-ban látogatott először haza, hangversenyén tombolva ünnepelte a közönség. 1986-tól mesterkurzusokat vezetett a keszthelyi Helikon Zenei Fesztiválon. Tiszteletbeli elnöke volt a 100 tagú Budapest Cigányzenekarnak, 1986-ban Kőszeg díszpolgára lett. 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, ugyanebben az évben megkapta a francia Becsületrend tisztikeresztjét is.

Cziffra György régészettel, a francia-magyar történelmi kapcsolatok kutatásával is foglalkozott, s évente fesztiválokat rendezett Festival du Graal néven. Fia, ifjabb Cziffra György is zenész, karmester lett, akivel annak 1982-es tragikus haláláig többször adott közös koncertet. Fia korai halálát nehezen viselte, zenekarral többé nem lépett fel és lemezfelvételt sem készített.

Cziffra György 1994. január 15-én, 73 éves korában, súlyos betegségben hunyt el egy Párizs környéki klinikán. Idézzük önéltrajzi regényének egy gondolatát:

A küldetés nem más, mint a többi ember érzelmi forrásainak őrzése.”

A cikk az ezenanapon.hu, Wikipedia, Zeneakademia.hu információinak felhasználásával készült.

Márton-nap története és hagyományok

A Márton-nap hagyománya Szent Márton nevéhez kötődik, aki az ókori Savaria nevű városában (mai Szombathely) született 316-ban vagy 317-ben. Márton a római császár katonájaként szolgált Franciaországban.
A monda szerint egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett.

Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A legenda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

Márton-napi hagyományok

Márton-napi lakoma

Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert a rigmus szerint: 

„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”.

Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés. A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani.

Márton-napi időjóslás

A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak:  ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Az aznapi időjárásnak viszont az ellenkezője várható: 

„Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” 

Sokfelé úgy vélik, hogy az aznapi idő a márciusi időt mutatja. A néphit szerint a Márton-napi eső utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.

Márton-napi felvonulás

Német nyelvterületről terjedt el a fáklyás felvonulás (Martinsumzug), amely Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez.
Magyarországon általában német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szervezésében a gyerekek, kisgyerekes családok járják az utcákat maguk készített lámpásokkal és közben Márton-napi dalokat énekelnek. Ha megoldható, a vonulókat római katonák piros köntösébe öltözött lovagló Szent Márton vezeti. A megemlékezés központi helyszínére érve a gyerekek rövid műsort adnak elő, melyben eljátsszák Szent Márton és a koldus történetét. A megemlékezés a Márton-napi tűz meggyújtásával, liba (vagy ember) formájú sütemény és meleg italok fogyasztásával végződik.

Forrás: wikipedia

Macskássy Gyula, a magyar rajzfilm “atyja”

Ki ne ismerné a Gusztáv rajzfilmsorozatot s a főszereplő hétköznapi kisember humoros, ám tanulságos történeteit. Megalkotójuk, Macskássy Gyula Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező a magyar rajzfilm „atyja” 50 éve, 1971. október 29-én hunyt el Budapesten.

1912. február 4-én született a fővárosban. Pályafutását a harmincas évek elején kezdte. Noha Magyarországon már jóval korábban is születtek animált filmkísérletek, mégis őt tartjuk a magyar animáció megteremtőjének. Kezdetben reklámgrafikusként, plakátok tervezésével foglalkozott, de trükkfilmrajzolóként és -rendezőként is dolgozott. 1945-1949 között a MAFIRT valamint a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyár részére készített tudósításokat. Első magánstúdióját közösen alapította Halász Jánossal, és a később karikaturistaként dolgozó Kassowitz Félixszel. 1950-től a magyar rajzfilmgyártás talán legfontosabb alakja. Stábjával – köztük Dargay Attilával – létrehozta a Pannónia Filmstúdiót, ahol alkotótársával, Várnai Györggyel az elsők között készített nagysikerű rajzfilmeket. Első kiugró alkotása az 1950-ben készült A kiskakas gyémánt félkrajcárja volt.

1956-ban készítette el Két bors ökröcske című munkáját, amely az 1945 utáni magyar rajzfilmgyártás egyik legkiemelkedőbb alkotása. Stílusára kezdetben az amerikai film, elsősorban Walt Disney hatott, de hamar kialakította a magyr népi motívumokból táplálkozó képi nyelvét. Látásmódja később a karikatúra, valamint az absztrakt művészet hatására tovább gazdagodott. Az 1960-as években a népszerű sorozat, a Nepp József, Dargay Attila és Jankovics Marcell által írt és rendezett népszerű Gusztáv-sorozat egyik megalkotója volt. (Az első széria (68 epizód) 1964 és 1968 között, a második (52 epizód) 1975 és 1977 között készült.)

Macskássy Gyula a rajzfilmjeinek nagy részét maga írta és tervezte. Több száz animációs reklámfilmje közül jó néhány rangos elismerést szerzett.