Tiszteljük az életet!

Gondolatok a Covid-évforduló kapcsán

„… a világ jövője nem attól függ, hogy mennyire értjük, hanem, hogy mennyire tiszteljük az életet.” – idéztem egy esztendeje Albert Sweiczertől a 2020. március 16-i bezárásunkat követően, az első blogbejegyzésünk záró gondolataként.

Bizony, nem értettük az életünket, hisz sosem találkoztunk még hasonló helyzettel sem. Ahogy ma, egy év távlatából se nagyon értjük e szabad szemmel nem látható, gyilkos kór igazi arcát és következményeit.

Időközben azonban a mindennapjainkba épült a home office, a digitális tanrend fogalma és gyakorlata, az újabb és újabb járványügyi szabály, utóbb pedig a különféle vakcinatípusok lettek a közbeszéd részévé. Nekünk, a kultúra, a közösség szolgálatában állóknak a munkánk teljes újraértelmezését jelentette a bezárás. Elköltöztünk oda, ahol találkozhatunk a látogatóinkkal, vagyis beköltöztünk az otthonokba. Igyekeztünk magunkkal vinni a programjainkból, a műhely-foglalkozásainkból, a kiállításainkból, sok-sok ismeretet a kultúra érdekességeiből, a biatorbágyiak bátorításait… Virtuálisan!

Majd a nyári rövid szabadtéri együttlétek után ősszel ismét be kellett zárnunk. S míg 2020. március 15-én együtt koszorúzhattunk fejet hajtva a márciusi ifjak előtt, addig 2021. március idusán már ezt sem tehettük meg jelenléti közösségben.

Sok minden megváltozott köröttünk és bennünk! Ugyanakkor sok mindent nem értünk. De „… a világ jövője nem attól függ, hogy mennyire értjük, hanem, hogy mennyire tiszteljük az életet.”

Tiszteljük hát az életet! Ki-ki a maga helyén, a maga munkájában. Lássuk meg, hogy „a legnagyobb fényűzés az emberi kapcsolatoké”, amelyekre vigyázzunk, nagyon! S vegyünk bátorítást a kétezer éves üzenetből, miszerint „nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” Az erő, s a józanság is fogytán lehet manapság. De a szeretet kéznél van!

A szeretet pedig „olyan, mint a gyógyszer. Nem annak kell adni, aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá.”

Böjtmás havában,

szeretettel:

Szádváriné Kiss Mária

(A szövegben szereplő idézetek Albert Sweitzertől, Saint-Exupéry-től, a Bibliából (II.Tim. 1;7) és Böjte Csabától valók.)