A lakossági virágpiac 2024. április 27-én 8-12h-ig lesz a JFMK udvarán. A biatorbágyiak a lakcímkártyájuk felmutatásával kedvezményes 250 Ft / tő áron juthatnak hozzá személyenként maximum 50 palántához. Kérjük a virágok elszállításához mindenki gondoskodjon saját ládáról vagy kosárról!
Az alábbi virágok közül válogathatnak az érdeklődők: petúnia, pistike, begónia, bársonyvirág, bojtocska, kerti verbéna, porcsinrózsa, napvirág, paprikavirág, lobélia, mézvirág, kakastaréj, hamvaska, vinka, levendula.
A virágpiacon vásárolt növények ültetését az önkormányzat figyelemmel kíséri, és a legügyesebb, legkreatívabb kertészkedők kompozíciói eséllyel indulnak „A legszebb porta” versenyen.
ÚJ KIADVÁNNYAL JELENTKEZIK a Juhász Ferenc Művelődési Központ.
Intézményünk az Agrárminisztérium jóvoltából egy éves programot valósított meg, amely során városi sétákra, túrákra hívtuk az érdeklődőket, hogy minél jobban megismerjék Biatorbágy táji, természeti, épített környezetét és azokat az alkotókat, akik a múltban vagy jelenleg is gazdagítják településünket és viszik a jó hírét Biatorbágynak.
A Faluház Kultúrvárójában megtekinthető a Helyi érték túrák füzet, s figyeljék felhívásainkat az aktuális túrákra, amelyekhez kis kalauzként használják összefoglalónkat.
Ha járjuk az országot, számos helyen találkozhatunk a pálos rend emlékhelyeivel; kolostorok romjaival, ma is működő egyházi intézményekkel, templomokkal. Gondoljunk csak a gellérthegyi Magyarok Nagyasszonya sziklakápolnára, a pécsi Pálos templomra, a sopronbánfalvi Hegyi templomra, vagy a talán legjelentősebb emlékhelynek tartott klastrompusztai kolostorromra, ahol Boldog Özséb 1250-ben megalapította a rendet a pilisi erdőben remeteként élő szerzetesekkel.
Boldog Özséb, esztergomi kanonok volt, híres magyar családból származott, káptalani iskolában tanult és élénk kapcsolatban állt az Esztergom környéki remetékkel. Jótettei miatt általános megbecsülés övezte, híres volt szeretetéről és nagylelkűségéről, házába fogadta a szegényeket, ápolta a betegeket, és gondozta a városlakók lelkét.
Özséb az 1241– 42-es tatárjárás után lemondott kanonoki méltóságáról, szétosztotta javait, majd a Pilis hegység rengetegébe vonult vissza remeteségbe – a mai Pilisszentlélek és Kesztölc határában lévő Hármas-barlangba. Itt a monda szerint isteni üzenetet kapott. Látomásában tüzes lángnyelvek közeledtek, melyek a barlangban letűzött keresztben egyesültek. Ekkor gyűjtötte maga köré a remetéket, és megalapította első monostorát.
1300-ig itt volt a rend központja. A klastrompusztai kolostort a török seregek a mohácsi vész évében pusztították el, újjáépítésére nem került sor. A pálosok rendje, hagyományos nevén Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje az egyetlen magyar földről származó, a pápa által jóváhagyott szerzetesrend.
A rend névadója a szellemi ősként és példaképként tisztelt Remete Szent Pál, aki Thébában született 228-ban, és itt hunyt el 341-ben. Az első ismert sivatagiatyák egyike (A sivatagi atyák azok az ókeresztény remeték, akik a III. századtól a sivatagba visszavonuló keresztényeket irányították. A Nílus menti sivatagban aszkéta életet éltek, és ezzel megteremtették a keresztény szerzetesség alapjait. E remeték úgy találták, hogy a tisztultabb belátáshoz, az Istennel való párbeszédhez a világi élettől és kísértésektől való visszahúzódás és a magány csöndje a legmegfelelőbb, a legalkalmasabb hely pedig a sivatag.)
Remete Szent Pál gazdag egyiptomi szülők gyermekeként született, de 16 évesen elveszítette őket. Kiváló képzésben részesült, jól ismerte az egyiptomi és görög irodalmat. Félvén az életére s vagyonára törő sógorától, valamint az akkori keresztényüldözésektől, a sivatagba menekült. Egy rejtett bejáratú barlangban élt, ruháját pálmalevelekből készítette, naponta egy holló látogatta meg, aki a csőrében egy fél cipót hozott a számára. Halála után a barlangban két oroszlán jelent meg, s azok kaparták ki sírhelyét.
Életében ókeresztény közösség vette körül. Halála után az első szerzetesek, kegyelettel zarándokoltak el a minden remeték fejedelmének és mesterének tartott Pál barlangjához és egyben a sírjához is, hogy ott tegyenek engedelmességi fogadalmat. Később pedig hatalmas monostort építettek az egyiptomi pusztaságban ott, ahol a hagyomány szerint Remete Szent Pál élt.
A rend hivatalos elismerésére évtizedeket kellett várni. A XIV. század elején Gentilis bíboros diplomata sokat tett a pálos rend elismertetéséért. Ennek köszönhetően a rend terjeszkedni kezdett; a Kárpát-medencében, az adriai tengermelléken, Lengyelországban és Ausztriában új pálos kolostorok létesültek. Nevükhöz fűződik a világhírű czestochowai kolostor alapítása is, ahol a Fekete Madonnát őrzik. Az ikon Európa egyik legismertebb Szűz Mária ábrázolása, a lengyel katolicizmus és függetlenség szimbóluma. A legenda szerint Szent Lukács evangélista festette egy cédrustáblára, amely a Szent Család otthonából származott. Az egyik legrégebbi Jasna Góra-i irat szerint a kép1382 augusztusában került a kolostorba. Ugyanebben az évben kapták birtokul Jasna Górát (magyarul Fényes Hegy) a magyar pálosok.
A pálos rend jól megválasztott helyszíneken felépített rendházai a középkorban behálózták az egész országot, és az akkori gazdasági életben fontos csomópontokat jelentettek. 1341-től ruházatuk (ún. habitusuk) szürkéről fehérre változott, hogy megkülönböztethetők legyenek a kóborló remetéktől, akik szintén szürke kámzsát viseltek. Innen ered a fehér barátok elnevezés. A XIV–XV. században a ferencesek mellett a legelterjedtebb és legnépszerűbb szerzetesrendnek számítottak Magyarországon. Fejlődésükre jó hatással voltak a mátyási reformok. Mátyás király 1457-ben történt trónra lépésével folytatódott a rend és a király hagyományosan jó viszonya, a pálosok kulturális tevékenysége és fegyelme kiváltotta a reneszánsz uralkodó rokonszenvét. Trónra lépésének első évében több pálos kolostort is felmentett az adózás alól. Talán nem is tűnhet véletlen egybeesésnek, hogy mind a pálos rend, mind Mátyás király címerében helyet kapott a holló. Az égi madár a hitvilág szerint az isteni világgal áll kapcsolatban.
A szerzetesrendnek azonban a további évszázadok során számtalan megpróbáltatást kellett kiállnia. Az országba betörő török hódítók Budára vonulva számos pálos monostort kifosztottak és felégettek, rengeteg szerzetest megöltek vagy megsebesítettek. A pálos kolostorok néhány évtized alatt elnéptelenedtek, és csak a 17. század első felében települtek vissza Magyarországra. Az újjászervezett rend tevékenységét azonban a felvilágosodás hatása alatt álló II. József császár nem ítélte hasznosnak, így politikai megfontolásból 1786-ban feloszlatta.
1783-ban VI. Piusz pápa a lengyel pálos rendtartományt függetlenítette a magyartól, s ezzel a lépésével mintegy biztosította a jövő számára a pálos rend folytonosságát. Az első világháborút követően Zichy Gyula pécsi püspök vett részt tevékenyen a pálosok visszatelepítésében. Külföldi zarándokhelyek mintájára 1926-ban a gellérthegyi Szent Iván-barlangból alakítottak ki egy kápolnát, majd megépült a Sziklakolostor. 1934 májusában 14 pálos szerzetes érkezett Częstochowából, s két korábban hazatért pálos csatlakozott hozzájuk. Másfél évszázad elteltével „tértek haza” végül pont 16-an.
1950-től a kommunista hatalom beszüntette a szerzetesrendek működését. A szerzeteseket összegyűjtötték és elszállították, mondván a „jelenlétük veszélyes az államra nézve”. Több szerzetest meghurcoltak, volt, aki börtönbüntetést kapott. Vezér Ferenc szerzetest hamis vádakkal halálra ítélték, kivégezték és álnéven, jeltelen sírba temették. Kutatások eredményeként, testvérei 60 év elteltével kaptak hírt arról, hogy hol nyugszik bátyjuk. Újratemetésére 2012-ben került sor Petőfiszállás-Pálosszentkúton.
1951. március 26-án, húsvéthétfőn, éjféltájban az Államvédelmi Hatóság emberei betörtek a Sziklakolostorba is, a szerzeteseket elhurcolták az Andrássy út 60-ba. A templom berendezéseit, szobrait elpusztították. Ezt követően a Sziklatemplom kifosztva, hosszú ideig üresen állt. 1961-ben a Szent Iván-barlang bejáratát egy 1,5-2 m vastag betonfallal zárták le, s a templom helyén karsztvízmegfigyelő-állomást alakítottak ki, a kolostor pedig az Állami Balett Intézet kollégiuma lett.
1951 és 1989 között a pálos szerzetesek – polgári munkájuk mellett – titokban élték tovább a pálos hivatást. 1989-ben már szóba kerülhetett az újraindulás gondolata. Augusztus 1-jén hivatalosan is megkapták a márianosztrai plébániát és a Sziklatemplom előtti téren augusztus 27-én megtarthatták az első szentmisét. Magyarországon ezt követően kezdődhetett el a pálos rend ismételt működése, és a XX. század első felében használt kolostorok és a Sziklatemplom helyreállítása.
A világon 17 országban található jelenleg is működő pálos kolostor. Ma a pálos rend a világ számos országában jelen van. Magyarországon négy pálos kolostorban élnek szerzetesek: Pécsett, Pálosszentkúton, Budapesten és Márianosztrán 17 szerzetes teljesít szolgálatot, a Csíki-medencében található hargitafürdői kolostorban a hazai közösségből pedig két magyar szerzetes.
Pálos könyvtár Budapesten
… ésha Budapesten a Belvárosban sétálunk a Papnövelde utcában, s elhaladunk a Központi Papnevelő Intézet épülete mellett, ejtsük szerét annak, hogy megtekinthessük könyvtárát. Egykoron pálos kolostor állt itt, amelynek helyén Mayerhoffer András, a barokk építészet egyik legtehetségesebb hazai képviselője épületegyüttest húzott fel. Az intézményben teljes pompájában megőrizték a Pálos Könyvtár rendkívüli helyiségét, benne 8000 teológiai kötettel.
Forrás: Wikimedia Commons
A cikk a wikipedia, a palos.70.hu információinak felhasználásával készült.
Aki szeretett volna kicsit többet tudni Biatorbágy látnivalóiról, s időben lefoglalta helyét, kisvonatos körutazáson vehetett részt szombaton a múzeumok éjszakája keretében megrendezett Biatorbágyi nyárfordulón. A délután öt órától 7 alkalommal induló vonat utasai a Biatorbágyi Értéktár és a Biatorbágyi Tájvédőkör munkatársaitól megtudhatták, hol áll Szent Vendel 11 ujjú szobra, hogyan épült a viadukt, hol jelzi kereszt a régi Torbágy és Bia határát.
S aki az irodalom iránt is érdeklődött, vendége lehetett Nyáry Krisztián író estjének. Meghallgathatta könyvei írásának történetét, s a vetített képek az író legkedvesebb élményei között kalauzolhatták.
A képes élménybeszámolónkat megtekinthetik Facebook oldalunkon az alábbi linkre kattintva:
Nagy öröm számunkra, hogy a hosszú kényszerszünet után ismét többhavi programajánlóval jelentkezhetünk. Hetente kínálunk újdonságot a Biatorbágyi nyár keretében.
Különleges látványosság fogadja az érdeklődőket Szent Iván-éj előtt, a múzeumok éjszakájához kapcsolódva: tartunk irodalmi kiállítást, beszélgetést Nyáry Krisztián író–irodalmárral, és városnéző kisvonatot indítunk a helyi nevezetességek megismertetésére. Zenei csemegék közül is válogathatnak majd: a Chaplin Klub dzsessz-blues bandái mellett az Erkel Ferenc Kamarazenekar, a Sárik Péter Trió, Wunderlich József, Szvorák Katalin, Mészáros János Elek koncertjeire hívjuk a felnőtteket, míg a gyermekeket a Picuri Muri zenekar és a Kolompos együttes várja, a táncos lábúaknak táncházat szervezünk. A focirajongók nagy méretű tévé előtt, sátor alatt, a Chaplin Café sörét kortyolgatva szurkolhatnak kedvenceiknek a Faluház kertjében. Folytatjuk a tavalyi sikeres Kertmozi-programunkat, a foci-Eb után hetente új filmeket vetítünk. Válótársak címmel interaktív talkshow-ra készülünk színészekkel és szakértőkkel, szeptember elején pedig ismét találkozhatnak Bagdy Emőke pszichológussal.
Rendezvényeink többségét védettségi igazolvánnyal látogathatják, s fokozottan ügyelünk a biztonsági szabályok betartására.
Tartsanak velünk, legyenek a vendégeink 2021 nyarán!
BIATORBÁGY – FEBRUÁR 25-27. A KITELEPÍTETTEK EMLÉKNAPJA
Elveszteni, akit, amit szeretünk, mindig fájdalom. Megválni egy élet munkájától, otthontól, hazától soha nem múló fájdalom… s ha mindez nem önszántunkból történik…. még nagyobb, az igazságtalanság érzésével súlyosbított fájdalom.
Ez volt a sorsa azoknak – a mai Biatorbágy területén élő – sváboknak is, akik 1946. február 25-én és 27-én a kényszer-kitelepítésnek estek áldozatul.
A kitelepítés 1939-ben már Hitlen gondolataiban is megszületett, aki a Németország határain kívül élő németek asszimilálódásától félt. A gondolat a II. világháborút követően vált szomorú valósággá. A kitelepítést a győztes nagyhatalmak alkalmazták a legyőzöttekkel szemben, illetve a kisebbségben élő, a legyőzött nemzetekhez tartozó emberekkel szemben. Az 1945-ös potsdami konferencia kimondta a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon élő német nemzetiségű lakosok egy részének Németországba telepítését. Csehszlovákiában a Benes-dekrétumok az országban élő német és magyar lakosok elleni intézkedést is jelentették.
Az etnikailag homogén, megtisztított nemzetállamok megteremtésének vágya mellett sokat nyomott a latban a bosszú és a megtorlás – írja Gonda Gábor —, de legalább ilyen fontosak voltak a gazdasági és a szociális aspektusok, valamint a kisebbségek elűzéséből származó politikai és gazdasági haszon.”(http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/kitaszitottsag_a_magyarorszagi_nemetek_sorsa_a_masodik_vilaghaborut_koveto_evekben/)
A német kisebbség kitelepítése Magyarországról is több tényezővel függött össze. A homogén nemzetállam kialakításának igénye, a németség kollektív megbüntetése, a föld nélküli szegényparaszti-agrárproletár réteg földhöz juttatása, a földreform következtében kibontakozó erőteljes országon belüli népmozgás, a tömegesen Magyarországra telepített felvidéki magyarok megjelenése is szerepet játszott abban, hogy az 12330/1945 számú miniszterelnöki rendelet deklarálta a kitelepítést, és határozatai szerint „Németországba áttelepülni köteles” volt mindenki, aki az utolsó népszámláláson magát német anyanyelvűnek vagy nemzetiségűnek vallotta, németes hangzásúra változtatta nevét és tagja volt a Volksbundnak vagy más fegyveres szervezetnek. (E népszámlálás során 477 057 fő vallotta magát német anyanyelvűnek, illetve 303 419 személy német nemzetiségűnek.)
A kollektív bűnösség elvére épülő rendelet elvette a választójogukat is. A törvény 10%-ban maximalizálta azok arányát, akik mentességet kaphattak, és ezt komoly érvekkel kellett igazolni (pl. magyarságukért való üldözöttség). Ezenkívül a svábok minden ingó és ingatlan tulajdona a magyar állam birtokába került. A magyar kormány azonban a német ajkú lakosság teljeskörű kitelepítésére törekedett. 1945 és 1948 között közel 300 ezer német nemzetiségit fosztott meg állampolgárságától, valamint ingó és ingatlan vagyonától, s telepített ki a romokban heverő Németországba, az USA által megszállt övezetbe, valamint a Szovjetúnió által megszállt területekre.
A torbágyi németek 70-75 százalékát telepítették ki, és a folyamat nem nélkülözte a kíméletlenséget, brutalitást sem. 294 házat és a német lakosok mezőgazdasági termőterületének több mint nyolcvan százalékát vették el. A kitelepítettek 10 napi élelmet vihettek magukkal 20 kg mennyiségben, az összetételt is megszabták. Mindössze két óra állt rendelkezésükre, hogy vagyonukból, személyes holmijukból legfeljebb 100 kg súlyú csomagot készítsenek. Aki nem a szabályoknak megfelelően járt el, attól holmiját elvették, őt magát megverték. Az embereket tehervagonokba rakták, a többnapos utazáshoz még illemhelyet sem biztosítottak számukra.
Franz Bruckner (Biatorbágy) így emlékezett a vonatok indulására: „A vasútállomás tele volt gyászoló emberekkel. A pap, Bokor József egy utolsó búcsúmisét celebrált az állomáson és utoljára megáldotta híveit. Még egyszer átölelték egymást szülők és gyerekek, testvérek, szomszédok és barátok. (…) Aztán rácsatolták a szerelvényre a mozdonyt. Erre Oszfolk József azon hirtelenjében összehívta zenészeit és egy utolsó szívszaggató üdvözletet játszottak immár elvesztett hazájuknak: a magyar himnuszt. Zúgott az »Isten áldd meg a magyart!«”
A kitelepített torbágyiak Ulm és Heidenheim környékén telepedhettek meg. Kapcsolatot tartottak egymással és az itthoniakkal is. Idővel találkozókat szerveztek Herbrechtingen településen.
1989-ben Herbrechtingen hivatalosan is Biatorbágy testvértelepülésévé vált… s ha a fájdalmat felejteni nem is lehet, feloldódhat az emlékekben, s az általuk született barátságokban.
Településünk sváb lakói 200 éven át építették, gyarapították lakóhelyünket. A XX. század második felében két sváb származású alkotó elme is a világhírig vitte Biatorbágy nevét. Hantai (korábbi nevén Handl) Simon Párizsban vált híres festőművésszé, és a magyar nyelvű sváb családban született Juhász Ferenc költő a magyar irodalom Európa-szerte neves és elismert alkotója lett. Testvére Juhász Gyula történész volt.
A Kitelepítettek emlékműve Lelkes Márk szobrászművész alkotása, és Biatorbágyon a Füzes patak partján, a Fő u. 52. alatt, a játszótér mellett áll.
A biatorbágyi kitelepítésről további írásokat ajánlunk olvasóink figyelmébe:
Az online jegyrendszerünk technikai probléma miatt egyes vásárlásnál a rendszer dupla számú jegyet generál le. Ezeket a vásárlásokat figyelemmel követjük és a dupla jegyek esetében újra küldjük a megfelelő számú belépőket az adott vásárlóknak.
Folyamatosan dolgozunk a hiba elhárításán, addig is szíves türelmüket kérjük!
