Különleges síremlék a San Michele temetőszigeten

Aki járt már Velencében, s ellátogatott a San Michele temetőszigetre, láthatott egy síremléket, amelyen sok-sok balettcipőt helyeztek el az itt nyugvó iránti tisztelet jeleként.
Az elhunyt neve fogalom a balett művelői és rajongói körében.

150 évvel ezelőtt, 1872. március 19-én született SZERGEJ PAVLOVICS GYAGILEV az orosz művészetek mecénása, a balettművészetet forradalmasító Orosz Balett megszervezője. Társulata a XX. század első harmadában, Európában és tengeren túlon is a balett- és táncművészet egyik legmeghatározóbb színfoltja volt.

Gyagilev módos vidéki családban született, Szentpéterváron szerzett jogi diplomát, közben a konzervatóriumot is látogatta. 1899-ben művészeti kört és avantgárd folyóiratot indított, kiállításokat és hangversenyeket rendezett. A cári színházak rendezőjeként és az igazgató tanácsadójaként működött, a művészetek mecénásaként kiállításokon mutatta be az orosz közönség előtt a kortárs külföldi képzőművészetet. A szentpétervári cári balett táncos-koreográfusát, Mihail Fokint kérte föl, hogy dolgozzanak együtt Párizsban. Itt alapították meg és mutatták be az Orosz Balettet a francia közönségnek. Az 1909 májusában a párizsi Théâtre du Châtelet-ban tartott legelső, legendás előadásoktól kezdve az Orosz Balett társulata az egész európai balettművészetre nagy hatással volt.

Az 1909-es évadot a színek és formák kavalkádja jellemezte. Szergej Gyagilev célja az volt, hogy újraírja az idealizált balett-képet: a műfajt az értelmiség modern, életszerű művészeti formájává akarta emelni.
Jelmez- és díszlettervezőit sem a hagyományos módon választotta ki. Kiállításokra járt, és ott kereste az egyéni látásmódú alkotókat. Goncsarovát,az orosz népművészetet a futurizmussal ötvöző avantgárd művésznőt bízta meg az 1914-es Le Coq d’Or című előadás megtervezésével, miután látta az ő retrospektív kiállítását. Joan Miróval is azután került kapcsolatba és hívta meg a Rómeó és Júlia háttérfestőjének és jelmeztervezőjének, miután látta munkáit egy szürrealista kiállításon a Montmarte szomszédságában. Bűvkörébe Matisse is bekerült, ő egy papírkivágásos technikát alkalmazott az 1920-as Le Chant du Rossignol című produkcióban, de Dalí és Braque is kipróbálta magát a társulat díszlet- és jelmeztervezőjeként. Művészete, elképzelései Pablo Picassot is rabul ejtették. Nemcsak jelmez- és díszlettervezője lett Gyagilev színházának, hanem feleségül is vette a társulat balerináját, Olga Koklovát. (A táncosnőről élete során 350 portrét festett.)

Gyagilev első sikereit Igor Sztravinszkij Petruska és Tűzmadár című műveivel szerezte, mellyel a modern balett alapjait fektette le. Olyan hírességek táncoltak itt, mint Anna Pavlova, aki Fokin a Hattyú halála című koreográfiáját minden idők legnépszerűbb táncszólójává tette, valamint a híres tánczseni, Vaclav Fomics Nyizsinszkij, akit nemcsak tánctudása, hanem zilált személyisége, végtelenül erotikus színpadi megjelenése is egy csapásra közismertté tett.

Gyagilev európai és amerikai turnékat szervezett, ezekkel rövid idő alatt világhírre emelte a társulatot, 1912-ben a Népoperában mutatkoztak be Magyarországon. A társulat különböző korszakait a század későbbi évtizedeire is hatást gyakorló koreográfusok neve fémjelzi: Fokinon és Nyizsinszkij-n kívül Léonide Massine, Bronyiszlava Nyizsinszka, Mihajlovics Lifar és George Balanchine készített koreográfiákat. A Párizsban töltött két évtized (1909-1929) alatt a Ballets Russes összművészeti jellege a modern balettet a modern zenével és a modern képzőművészettel társította, magához vonzva ezzel a kor legnagyobb művészeit.

A párizsi és Monte Carló-i székhellyel 1921-ben újjászervezett együttes már nélkülözte legnagyobb sztárját, a Gyagilev által házassága miatt elűzött Nyizsinszkijt, aki korábban a társulatvezető szeretője volt.

(Nyizsinszkíj Pulszky Romolát vette felségül, aki 1912-ben, tizennyolc évesen ott volt édesanyja, Márkus Emília színésznő páholyában, amikor a Cári Orosz Balett fellépett Budapesten, és azonnal úgy döntött, hogy a híres táncos lesz a férje. A cél elérésének érdekében beügyeskedte magát a társulatba, és 1913. szeptember 10-én Buenos Airesben (ahová Gyagilev babonából nem utazott el) a balettművésszel össze is házasodott. Amikor Gyagilev ennek hírét vette, Nyizsinszkijt eltávolította a társulatból. Nyizsinszkij pályája ekkor lényegében kettétört. Az első világháború alatt Magyarországon – mint az ellenséges Oroszország polgárai – házi őrizetben éltek Márkus Emília hűvösvölgyi villájában. A párnak két gyermeke született, Kyra és Tamara. Nyizsinszkíj 1917-ben kezdődő elmebaja őrületbe fordult, 1950-ben hunyt el egy londoni kórházban.)

A balett-társulat húszéves sikertörténe Gyagilev 1929. március 19-én bekövetkezett halálával zárult, ekkor a társulat feloszlott, ám az Orosz Balett olyan hírnévre tett szert, hogy a század egyik legjelentősebb táncművészeti korszakává vált.

Kérésére a velencei temetőszigeten helyezték örök nyugalomra. Síremléke közelében nyugszik a művésztárs, Igor Sztravinszkij is.

Borítókép: flickr.com
(Forrás: Wikipedia, Fidelio)