Advent 2022

“Add Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben” – Pilinszky fohásza került elsőnek a faluházi jókívánság karácsonyfára.

Mindenkit várunk a város nappalijába, a Faluházba! Igazi vendégcsalogató, az otthon melegét idéző, beszélgetésre hívó teret alakítottunk ki. És a jókívánság karácsonyfánkra várjuk az ajándék-gondolatokat is!

Közösségi média felületeinken pedig naponta jelentkezünk adventi képeslapunkkal, rajta szívmelengető, tovább gondolható gondolatokkal.

Kövessenek bennünket!

Adventi álom mézeskalácsból 

Mézeskalácssütő verseny családoknak, munkahelyi és baráti közösségeknek.

Várjuk az otthoni mézeskalács alkotásokról készített képeket csapatnévvel ellátva a jfmkmezeskalacs@gmail.com e-mail címre 2022. december 11-ig.

December 12-17. között online szavazás a Facebookon: a legtöbb like-ot kapott csapat elnyeri a Közönség díjat, ami 1 db éves családi belépő (2 felnőtt + 2 gyermek) a JFMK 2023-as évi rendezvényeire.

Az első 3 helyezettet pedig szakavatott biatorbágyi cukrászokból álló zsűri választja ki.

A díjakat is a zsűrizők cukrászdái, az Andrész, a Kemenes és a La Veneta, biztosítja.

Valamint meglepetés ajándékkal készül Tarjáni István, Biatorbágy Város polgármestere!

Ünnepélyes eredményhirdetés: 2022. december 19., 16.00 óra
Helyszín: Polgármesteri Hivatal Házasságkötő terme (Baross Gábor u. 1/a).
A díjakat a polgármester úr és a zsűri tagjai adják át.
(A nyertesek névsorát a JFMK Facebook-oldalán is megtalálják.)

FALUHÁZ ADVENTI KALENDÁRIUM 4. NAP

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.
Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letöröltük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.

A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról.
Mit is akartam?

Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszabbakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve.

Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött.

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei, bőrben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit érdeklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalán nem járok.

Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban.

A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

Mindezt tudva, az egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen.

Mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud.

Vadócz Zsuzsa információsunk üzenete MÁRAI SÁNDOR: DECEMBER című írását idézi.

A Faluház adventi kalendáriuma

Advent a várakozás megszentelése.”

Készülődés a kis Jézus születésnapjára. Ezt az ünnepvárást szeretnénk a személyes jelenlét hiányában is személyessé tenni.

Ezért advent minden napján a Facebook oldalunkon egy-egy megérintő gondolatot, dallamot, képet ajándékoznak intézményünk munkatársai, partnereink, biatorbágyi közösségünk tagjai.
Ki-ki a maga módján, a maga stílusában.

Adventi kalendáriumunkat a Juhász Ferenc Művelődési Központ igazgatója, Szádváriné Kiss Mária nyitja.

Fogadják szeretettel és kövessék továbbra is online kalendáriumunkat!